az angol Parian-biscuit válfaja, sárgás szinü és tompa fényü. Legelőször Worcesterben gyártották. Ujabb időben több gyár sikeresen állítja elő. Az elefántcsont szinü majolikát hazánkban fényes eredménnyel műveli Zsolnai Vilmos pécsi gyára.
sokféle van. Ilyen első sorban az u. n. növényi elefántcsont, t. i. a délamerikai Phytelephas, másként elefántcsontpálma dióféle gyümölcsének kemény magva. Továbbá a celluloid, melyet növényrostokból állítanak elő, végül az ivorit és vegetalin. Mind ez utánzatok azonban könnyen felismerhetők, amennyiben nincs meg a meleg szinezetük, finom recéjü rajzuk, szilárdságuk és fajsulyuk, szóval hiján vannak az igazi elefántcsont jellemző sajátságainak.
l. Elephanta.
v. elefántkór, azon bántalom, mely a bőrt az alatta levő kötőszöveti rétegekkel együtt oly módon megváltoztatja, hogy a megtámadott testrész nagyságra és alakra nézve az elefántbőrhez hasonló vastagságot és feszültséget mutat. A név maga tehát inkább zoologikus fogalomnak felel meg s azon időből származik, amikor az orvosok (mint p. az arabok) egyes bőrbetegségek képeit ismert és az állatvilágból vett képekkel hasonlították össze (Elefantiasis arabum). A hasonlatosság főleg a végtagokra és pedig az alsó végtagokra vonatkozik, amennyiben a comb s az alszár a rendkivüli alak és megvastagodás következtében elefántlábhoz hasonlíthat, mig viszont az arc - bőrének rendkivüli megvastagodása által - (poklosságban szenvedőknél) az oroszlánéhoz hasonló kinézést nyerhet. (Leontiasis.) Az E. az említett testrészeken kivül a férfi-, valamint a női nemzőrészeken is előfordulhat. E betegség rendesen valamely kronikus (idült) bőrbetegségnek következménye és ott fejlődhetik, ahol különféle hosszantartó s gyakran ismétlődő lobos állapotok következtében az egész bőrszövet állandóbb elváltozásnak van alávetve és a rendes, egészséges állapotba való visszafejlődés nem jöhet létre. Ilyen előrement bántalmak rendesen a nyirkmirigyek lobosodásával járó kóros állapotok, továbbá az orbánc, a hosszasan tartó izzag, itt-ott Lupus, Scrophulosis is szolgáltathatnak okot a bőrvastagodásra, de ezen utóbbi két bántalom által fejlődött túltengések csak kis területre szorítkoznak. Az E.-nál a bőr mindig feszes, helyenként fényes és sima, helyenként göbös, dudoros. A folytonosan tartó lobos állapot főleg azon helyeken, ahol egymást érintő bőrfelületek vannak, nedvszivárgással jár, minek folytán ott pörkök és varokból álló felrakodások képződnek. Helyenként még fekélyek is támadnak és ahol kellő ápolásról és tisztításról nincs gondoskodva, bűz is fejlődik. Nagyfoku E. a megtámadott testrésznek mozgathatóságát is gátolhatja és ha a bántalom néhány évig eltart, akkor nem is képzelhető, hogy az illető testrész rendes teriméjét visszanyerje.
[ÁBRA] Elefantiázis.
A bántalom a mi éghajlatunkban egészben véve ritkább, mint a forró égöv alatt élő embereknél. Afrikában, jelesen Egyiptomban, Tuniszban nagy számban fordul elő az E., mely ha a nemző részekre kiterjed, néha teljesen meggátolhatja a nemi érintkezést. Az E. gyógyításáról csak heveny esetben lehet szó, ha az orbáncos vagy izzagos alapbántalom tüneteit és következményeit megfelelő kezelésben részesítjük. Ha azonban a bántalmat magára hagyjuk és annak ujabb kitöréseit meg nem akadályozzuk, akkor a szövetek tultengése állandó marad. Az alapbántalom kezelése mellett sikerül néha a további szövettultengést állandó nyomókötéssel megakadályozni. Egyes esetekben megkisérlették a végtagot ellátó nagy üterek és az idegek alákötése által a szövetek táplálkozását csökkenteni, de eltekintve ezen eljárások veszélyességétől, kellő eredményre sem szoktak vezetni.
sziget a Nilusban (azelőtt Abu, most az egyiptomiak Dseziret Asszuánnak hivják) Asszuánnal szemben. A sziget már Herodotos idejében Ethiopia felől határul szolgált; máig is idáig nyulik föl a nubiai lakosság. E.-n egykoron egy vizmérő volt a Ptolemaiosok idejéből és két templom III. Amenofisz idejéből, amelyek 1822. pusztultak el teljesen.
v. elefántcsontdió (növ., Phytelephas Ruiz et Pav., Elephantusia Willd.) a pálmák génusza, a Pandanusfélékkel is közelről rokon, némelyek ezek közé is helyezik. Amerika forró vidékein 3 faja él. A P. macrocarpa Ruiz et Pav. (Taguafaol. az Iparnövények képén) D.-Amerika száraz földjén, a földrajzi szélességnek északi 9° és a déli 8°, a ny.-i hosszuságnak pedig 70-79° közt, különösen nedves helyen terem. Évi 28° középhőmérséket kiván, rendesen zárt ligetet alkot a hegyekre 1000 m.-nyire terjed. Egész 22 m. magas, karcsu és durva; átmérője 35-40 cm., néhol azonban a törzse legörbül és alig 2 m. magas, némelykor csaknem törzstelen. Koronája 12-20, szárnyas hasábu, 6 m. hosszu levélből alakul, sallangja egy m. hosszu. A ritkább himes fának virágzata egyszerü, husos, hengerded torzsa, 3-4 virágburok védi. Virága sürün csoportosul, az erdőben bódító szagot terjeszt. A termős növény 5-10 csüngő, egész fejnagyságu, 5-10 rekeszü, 13 kg. sulyi termés-zsákot hoz, minden rekesze 2-5 magu. Magva eleinte borizü, iható folyadékkal telt, később mandola keménységü, ekkor is élvezhető s nagyon jóizü italt készítenek belőle. Ha azonban a mag megérett, fehér és csontkeménységü lesz, s ily állapotban 1826 óta elefántcsontdió, tagua, korosszus- v. koruszkó-dió v. növényelefántcsont néven forog a kereskedésben. E diók sürü magfehérje csaknem kémiai tisztaságu cellulóza. E.-Amerikába, Angol-, Német stb. országokba nagy mennyiséget szállítanak s épen ugy, mint néhány más pálmának a gyümölcsét, esztergályozzák s mindenféle apróságot csinálnak belőle. Olajtartalmu gyümölcshusából (pipa de tagua) az ujgranadiak kedvelt chica detaque nevü italát készítik.
1. Dánia legelső rendjele, egyuttal az európai rendjelek között a legrégibb és legtekintélyesebb rendjel, mert alapításától kezdve folyton virágzott, s csak kevés volt az, kit vele kitüntettek. Eredete bizonytalan, állítólag 1190 alapította volna VI. Kanut király, mások szerint a XV. század első felében VII. Erich alatt keletkezett volna. Bizonyos csak az, hogy I. Keresztély király e rendelet 1458. felujította, s akkoriban «Szüz Mária fraternitas»-ának neveztetett. 1693 dec. 1. V. Keresztély a rendnek uj alapszabályokat adott, melyek máig is érvényben vannak. Ezek szerint az E.-nek csak egy osztálya van, tagjai száma 30, kivéve a királyi hercegeket, kik a rendet 20 éves korukban kapják meg. A rend többi lovagjainál a feltételek 30 éves kor, evangelikus vallás, és ha dán alattvalók, a Danebrog rendet már birniok kell. Szabályai értelmében a rendet más rendjellel együtt viselni nem szabad. Jelmondata: «Magnanimi pretium». Jelvénye: fehér zománcos elefánt arany agyarakkal és egy arany szegélyü kék takaróval, melynek oldalán egy, négy gyémántból alkotott kereszt van; a takaró felett, az elefánt hátán egy arany íves ablaku vörös torony van, nyakán egy néger ül, kezében arany hajítódárdával. Szalagja egyszinü kék, ünnepélyes alkalmakkor egy arany láncon viselik, mely kék takaróju arany elefántok- és arany tornyokból áll. A rendet a bal vállon át a jobb oldalon viselik. Azonkivül hozzátartozik egy a bal mellen viselt csillag, nyolc ezüst sugárnyalábból, kerek, aranyfoglalatu középpajzsán vörös alapon egy öt gyémántból alkotott kereszt, ezüst babérkoszoruval övezve. A rend ünnepe január 1. A rend ruhája fehér selyem zeke, és ugyanoly nadrág, egy fehér prémmel bélelt karmazsin vörös uszályos köpeny és egy kerek, fekete, bársony kalap fehér és vörös tollakkal. V. ö. Berlien: Der Elephantenorden und seine Ritter. Kopenhagen 1846.
2. A sziámi fehér E. Alapította 1861-ben Somdet Phra Paramindr Maha Monghut király. 1869. fia Somdet Phra Paramindr Maha király a rendet átalakította. E szerint a rendet idegen fejedelmenek és a sziámi birodalom iránt érdemeket szerzett személyeknek adományozzák. Öt osztálya van, és következőkép oszlik meg: 23 nagykereszt, 50 nagytiszt, 100 parancsnok, 200 tiszt és korlátlan számu lovagok. Jelvénye: egy aranyból készült, köralaku, csillagformáju érem, melynek külső széle egy, három sor lotuszlevélből álló koszoruval van körülvéve. E koszoru első sorának levelei zöld, a másodikéi vörös és a harmadik vagyis a belsőé sárga zománcosok. A kereszt felett van a sziámi királyi korona, két oldalról ág alaku diszítménnyel körülvéve. A középpajzs előlapján vörös alapon a sziámi fehér elefántot mutatja, hátlapján az «unalome»-t (a napsugarat) körülvéve köralakban a királyi név kezdőbetüitől «S. P. P. M. M.». Az I-IV. oszt. aranyból, az V. ezüstből van. Szalagja vörös, mindkét oldalon egy széles zöld és egy keskeny sárga-kék csikkal. A nagykeresztesek a rendjelet jobb vállukon át bal hónuk alatt viselik, a nagy- v. főtiszteknél a szalag még egy rosette-t képez és a jobb mellen viselik, a parancsnokok nyakukban, a tisztek és a lovagok a bal mellen, a lovagoknál a szalag szintén rosette-t képez. Az I. és II. oszt. ezenkivül méeg egy csillagot viselnek, melynek szélét vörös zománcu lótuszlevelek és lótuszvirágok képezik. A középpajzs világoskék zománcban a fehér elefántot mutatja az arany sziámi királyi koronával a hátán. Mindkét oldalán egy hétsoros napernyő, a sziámi legnagyobb kitüntetés jele, drágakövekkel ékítve.
(növ.), l. Testudinaria Salisb.
(növ.), nyugatindiai; az Anacardium gyümölcse, l. Akassufa.
Dezső. Nyitra- és pozsonymegyei birtokos I. Károly király korában. Előbb Csák Máté hive, utóbb Károly király áldozatra kész vitéze volt. Átpártolása miatt Csák Máté feleségén és gyermekein töltötte boszuját, a gyermekeket megvakította, anyjukat sanyargatások közt megölette. Károly király figyelmét nem kerülte ki e nagy áldozattal járó átpártolás, s azért megtette őt Csehvár (ma Szilágy-Cseh) várnagyává. A Kopasz-párti lázadók 1316. e várat is ostrom alá fogták, fölgyujtották, Dezső ekkor hősiesen kirontott, de fogságba esett, honnan a király szabadította ki. Ez csak növelte hűségét királya iránt, s annak élte végéig számos jelét adta. V. ö. Pór A., Csák Máté 141 l. Anjoukori okm. I-III.