a szigetelőknél fordul elő, amikor szabad elektromosság hatásának vannak kitéve. Ekkor a szigetelőnek elemi részeiben az elektromosság hasonlóan megoszlik, mint a vezető testekben; ugyanis a megosztó elektromosság vonzza az ellentétes jelüt s taszítja a hasonnevüt. Ez által amaz elemi részek, melyeket egymástól elszigelteltnek kell képzelnünk, sarkítva lesznek, egészen ugy, mint a mágnesnek elemi mágnesei, melyekből az egész mágnest alkotva képzeljük.
oly készülék, mely két egymással kis távolságban szemközt álló és egymástól rossz vezető által elszigetelt jó vezetőből áll, melyek egyike valamely elektromos forrással, másika a földdel van összekapcsolva. Minthogy egy vezetőnek kapacitása nagyobbodik, ha közelében egy más, a földdel összekapcsolt vezető van, ennélfogva az ilyen sürítő készülékben sokkal több elektromosságot lehet felhalmozni, mintha a két vezető egymástól nagyobb távolságban külön-külön töltetnék. Az elektromos forrással összekapcsolt vezetőben felhalmozódik a forrástól származó elektromosság, a földdel összekapcsolt vezetőben pedig a megosztás folytán az azzal ellentétes. Ilyen készülékek a lejdai palack és a Franklin-féle tábla.
(felületi sürüség), a vezető testek felület-egységén egyenletesen eloszolva képzelt nyugvó elektromosság mennyisége; C. G. S. rendszerbeli egysége 1 C. G. S. mennyiség-egység osztva cm2.
Ha az elektromozó gép működésben van, annak közelében sajátságos szagot veszünk észre. Ezen szag az oxigénnek sajátságos modifikációjától származik, melyet ózonnak nevezünk s mely a környező levegőben tartalmazott oxigénből származik az elektromosságok kiegyenlítődése s kiáramlása következtében. Ugyanezen szagot érezzük villámlecsapásnál.
Ha az elektromozó gép gyüjtőjére vezető csucsot alkalmazunk, akkor utóbbin az elektromosság sürüsége tetemesen megnagyobbodik és a környező levegőrészek is ugyanolyan nemü elektromos állapotba jutnak, minek következtében a csucstól eltaszíttatnak s valóságos szél keletkezik, mely oly erős is lehet, hogy a csucs közelébe tartott gyertyalángot kioltja.
l. Elektromosság.
Ha két vezetőt ellentett elektromossággal töltünk meg, azután azokat vezetőleg összekötjük, akkor az elektromosságok kiegyenlítődése jő létre, mely processzust kisülésnek nevezzük. Ezen kisülés akkor is létrejön, ha a két vezetőt elég közel hozzuk egymáshoz; a kisülés ekkor a környező szigetelőn, p. levegőn át fényjelenség kiséretében történik, E. keletkezik. Az E. onnan származik, hogy a két vezető egymáshoz közel jutván, megosztás által a vezető két legközelebbi pontján az elektromos sürüség igen nagy lesz s az elektromosságra müködő erő a szigetelő ellenállását le képes győzni. Azon legnagyobb távolság, melyben az E. adott körülmények között még átugrik, a szikratávol. A szikratávol megállapítása a szikramikrométerrel történhetik, mely nem áll egyébből, mint két vezető golyóból, melyek egyike szánon ismert nagysággal eltolható s a másikhoz közelíthető vagy távolítható. A szikra annál fényesebb, a kisülést kisérő zörej annál erősebb, minél nagyobb a kiegyenlítődő elektromosság-mennyiség. Kisebb távolságnál a szikra egyenes vonalu, nagyobb távolságnál azonban tört vonalu s fa módjára elágazik; utóbbi esetben a szikra nem is ölt fehér szint, hanem vöröset vagy kéket, azon fémek természete szerint, melyek között átugrik, valamint a környező gáz minősége szerint is. Ebből következtetni lehet, hogy a szikra a vezető apró részeinek s a környező gáznak megizzításából származik. Minden kisütés alkalmával a vezetőről apró részecskék szakadnak el, melyek a környező gázzal együtt izzásba jönnek.
Azon kérdést illetőleg, hogy mitől függ a szikratávol, idevágó kutatások kiderítették, hogy a szikratávol arányos a két vezető közötti potenciálkülönbséggel. Amint azonban Mascart tetemes potenciálkülönbségek mellett végzett mérésével kimutatta, ezen törvény csak közelítő, amennyiben csak kis potenciálkülönbségekre érvényes, mig utóbbinak nagyobb értékeinél a bizonyos szikratávolhoz tartozó potenciálkülönbség jóval kisebb, mint ama törvény megkövetelné. Ugyancsak mérések történtek annak kiderítésére, hogy miképen változik a szikratávol a környező levegőnek nyomásával. Harris azon eredményre jutott, hogy a szikratávol ugyanazon potenciálkülönbség mellett fordítva arányos a levegő nyomásával. Gordon ezen törvény közelítő voltát is kimutatta. Kisérleteiből kitünt ugyanis, hogy 760 mm.-től körülbelül 180 mm.-nyi nyomásig a törvény helyes, 180 mm.-en alul azonban adott szikratávol létesítésére nagyobb potenciálkülönbség szükséges, mint ama törvény megkövetelné. 180 mm. nyomáson alul a kisülés alakja is teljesen megváltozik: a cső, melyben a kisülés végbemegy, egész hosszában fényessé válik. Ha a nyomás a milliméternek csak tört részét teszi ki, a csőben a leggyönyörübb jelenségek mutatkoznak, amennyiben a cső belseje igen élénk fényben tündöklik, melynek szine a csőben foglalt különböző gázok szerint igen különböző. L. Geissler-féle csövek.
v. elektromos equipotencial-felületek. Geometriai helye az elektromos tér mindama pontjainak, melyeknek elektromos potenciálja egyenlő értékü. Az elektromos mezőben tehát nagyszámu ily felületet szerkeszthetünk, melyek mindegyike más-más potenciálértéknek felel meg. E potenciál-felületek az erővonalakkal, illetőleg az indukcióvonalakkal együtt az elektromos mezőnek geometriai ábrázolására szolgálnak. Az E. s erővonalak, illetőleg indukcióvonalak (l. Indukcióvonalak) nem tekintendők csupán csak geometriai fogalmaknak. Az elektromos vezetők között, az ezeket szigetelő dielektrikumok kényszerállapotban vannak; e kényszerállapotot az erővonalakra merőleges nyomás s az erővonalak irányában való huzás jellemzi. Az ujabb felfogás szerint, az elektromos tünemények, az elektromos vezetők között megfigyelhető erőhatások a vezetőket környező dielektrikumok kényszerállapotának nyilvánulásai; az E. s erővonalak, mint a dielektrikum feszültségi viszonyait jellemző tényezők alakjának, csoportosulásának ismerete tehát elsőrendü fontosságu. L. még Elektromos potenciál.
l. Villamos szonda
l. Dielektrikum.