római irónő az első római császárok korából, prózai és verses műveinek szemérmetlen, kicsapongó hangjával vált hirhedté.
Salisb. (növ.), l. Dioscorea.
(állat), l. Elefánt.
az izmoknak, az idegrendszernek v. az egész szervezetnek erőltetett munka következtében beálló azon állapota, midőn azok munka végzésére alig, v. éppen nem képesek. Ez E. az elfáradással azonosnak mondható. Okai azon vegyi változások, melyek a munkával az ezt végző szervekben lefolynak, s melyek miatt ama szerv lényeges alkatrészeket veszített, helyettük pedig bomlási anyagokkal megtelt. Nyugalom alatt a szervek a vesztett anyagokat a vérből ujra pótolják, bomlásanyagaiktól pedig megtisztulnak s ekkor a szervezet felfrissül s a munkára megint alkalmassá válik.
(növ., ellágyulás, ramollissement), a sápadt v. elfehéredett növénytagok majd jobban, majd kevésbé meg is gyengülnek v. puhábbak lesznek. A sötétség gátja a szénsav szétbontásának, valamint a faképződésnek és a nedvek kipárolgásának is. Ennek folytán amint egyrészről a növény keménysége csökken, másrészről meg a nedv bőségben gyülik össze, a szövete gyengébb, vizesebb, puhább és erőtlenebb lesz. A vizzel elárasztott, a nedves levegőn élő v. gyakran öntözött növény is gyengébb, több viztartlmu marad mint más helyen. A konyhakerti zöldség szövetének puhaságát és levességét, nagyranövését a viz nagy mennyiségének köszöni. A tengerpart közelében termő füvek kövérlevelüek, sőt a tóparton is husosabbak valamivel, mint egyebütt (kerep, utilapu). A gyümölcsök megpuhulása és ellevesedése általában ismeretes.
(Elus). Árpádkori magyar személynév. A név értelmére nézve a bolgár-török eredetü Béla (l. o.), Bila névnek felel meg.
(Elus) János, I. Károly király pártjának egyik elszánt vitéze. Midőn Drugeth Fülöp, Szepes- és Abauj vármegyék főispánja 1312. utjába állt Csák Máté Szepességét pusztító hadának, de előle kénytelen volt megfutni, e futásban É. volt a jövendőbeli nádor megmentője, mert saját, kitartóbb lovát engedte át neki s ezért kapta a tornamegyei Egerszeget. V. ö. Pór A., Csák Máté 124., l. Zichy cs. okm. I.
a szélé (ném. Schrallen, ol. Scarseggiare, ang. To scant), É. másként: a szél élesbedik, midőn a szélnek iránya, tekintettel a vitorlázó hajónak uti irányára, vagyis azon irányhoz, melyet a hajó uti céljainak elérése végett tartani kiván, kedvezőtlenebb lesz. Ily esetben, hogy a vitorlák még hordjanak, a hajó kénytelen uti irányán oly mértékben változtatni, mint a mennyit a szél élesbedett, és egy dülőnek (l. o. ) megtevése után fordulni, hogy a szelet a másik oldalról vevén, kitüzött céljához közeledjen. Éles szél az, mely mellett a hajó uti irányát megtartva, a lehetőségig élesre fékezett vitorlák még hordanak.
kisközség Bihar vmegye élesdi j.-ban, a Körös völgyében, melynek legcsinosabb és legélénkebb községe, (1891) 1739 magyar lakossal, a járási szolgabirói hivatal székhelye; van járásbirósága és adóhivatala, bihar-körösvölgyi takarékpénztára, közkórháza, vasuti állomása, pósta- és táviró-hivatala és póstatakarékpénztára. Kereskedelme igen élénk. A feketeerdői üveggyárral telefon köti össze. Lakói jelentékeny agyag- és kőipart üznek, melyre a révi agyagot használják fel. É. Batthyányi József gróf biharvármegyei uradalmának központja, szép kastéllyal. Közelében egy magas szikla tetején láthatók Sólyomkő (l. o.) régi várnak romjai, kápolnával s a Batthyányi grófok sirboltjával. V. ö. Hegyesi Márton, Élesd és vidéke, Nagyvárad 1890; K. Nagy Sándor, Biharország, l. k., Nagyvárad 1884.
v. eleségfü (l. a mellékelt 3 képet), melyet az ember tápláléknak használ, nagyon egyenetlenül van a föld kerekségén elszórva.
[ÁBRA] ELESÉGNÖVÉNYEK. I.
Legtöbb és legváltozatosabb E. a trópusok vidékein terem, ellenben a sarkövnek a moszaton, zuzmón, gombán s kevés ehető bogyón kivül alig van nevezetesebb odavaló E. növénye. A mérsékelt földövön a nyugati félteke a keletivel, az E.-ekre nézve nem mérkőzhetik; emitt pedig a keleti meg a Ny-i táj a középső résszel szemben messzire marad. Európa mai legnevezetesebb E.-e t. i. csaknem kivétel nélkül eredetileg arról a földről ered, amely a Persa- és Arab-tengeröböl, a Földközi-, Kaspi- és Fekete-tenger közé esik. Soknak vad alakja már ismeretlen, sőt ha még ma élne is, kevésbé jóizü v. nem élvezhető, csak termesztés folytán lesz ilyen. Az E. száma mintegy 1000-re rug, s ha egyre-másra mindegyiknek csak 10-12 fajtát tulajdonítunk, akkor a változatosság a 10,000-t tulhaladja. Egyenként van:
A növényi tápláléknak alapja a liszttermelő növények. Ilyen a gabona (búza, rozs, árpa, zab, tönköly), a rizs, kukorica, köles, az olasz muhar, cirok, a bambusznád s néhány más pázsitféle, azután a tatárka, a pérui kvinoa, néhány kevésbbé jelentékeny magvazó növény, továbbá a gyökéreleségből a régiek papirusza, lótusza, a yamgyökér, a takka meg a tarró a déli féltekén, a burgonya, batáta, mandióka v. manihot az Ujvilágban. A Maranta, a kontyvirág fajai, a csicsóka, az Apios tuberosa, a hazai földi mogyoró, valamint a szágópálma, a Cycas fajai, a gesztenyefa, több tölgyfaj, a kenyérfa is hozzájok sorakoznak. A hüvelyesek, melyeknek sok magfehérje (legumin-) tartalma van, külön zárt csoportot alkotnak. Ide tartozik a bab, paszuly, borsó, lencse, bagolyborsó, a fügebab, sok Dolichosfaj, az óbab, a mandubibab stb. Ez az utóbbi a hid az olajtartalmuak felé, a melyekben különben sok keményítő, mézga, cukor és magfehérje szokott lenni.
[ÁBRA] ELESÉGNÖVÉNYEK. II. (Leirását lásd ott, ahová az aláirás utal.)
Az olajtermők közül említésre méltó a mandola, az olajpálma és más pálma, az olajfa, dió, mogyoró, pisztácia, Araucaria, a sulyom, kákaó ésa Cyperus esculentus (l. Iszapsás). A cukortermők közül legnevezetesebb a cukornád, azután a cukorjuhar meg a cukorrépa. A répák, retek, torma, paszternák, cukorgyökér, zeller, hagymafajok is E.-ek, de az édes gyümölcsök mindig sokkal jelentékenyebbek, mint a gyökerek, sőt részben majdnem a gabonával egyértéküek. Ilyen p. a datolyapálma meg a pizang, míg a többinek csak többé-kevésbbé a gyümölcsértéke marad. Ilyen az ananász, a dinnye és dinnyefa, a füge, a szt.-jánoskenyér, a pandánusz, a fügekaktusz, a tök és uborka.
[ÁBRA] ELESÉGNÖVÉNYEK. III. (Leirását lásd ott,ahová az aláirás utal.)
Az édes gyümölcs akkor a legjobbizü, ha cukortartalmához arányos mennyiségben sav és zamat járul. A jóizü gyümölcsökből minden világrésznek számos és sajátságos faja van, de a kulturával messzire is elterjedhet. Eredeti ázsiai faj a mangófa, a rózsaalma (Jambosa, Dillenia), a licsi, narancs, citrom, barack, szilva, meggyfa, a birsalma, banána, a Diospyros-fajok, a mangosztána, a naspolya, gránátalma, eperfa, részben a szőllő is, de ez európai s magyarországi is, mint az alma meg a körte is. A kenyérfa a déli tenger szigeteinek terméke. Afrikának kevés sajátságos E.-e van. Ilyen a majomkenyérfa, jujuba, a tamarindus, datolya, vajfa, olajpálma. Európában még kevesebb a választék, azért a legtöbb termesztett E.-ünk más világrészből való. A legjobb E. mégis a déli részén van (kápri, füge, mandolatermő fenyő). Amerikának több gyümölcsfája van, p. az akassúfa, a mammaifa, a kedves avokadó (Persea gratissima), a goyava (Psidium), pizang, ikakószilva, a Sapota Achras, az Anona, a Paullinia sorbilis (guarana), az ananász, tejfa. Az E. legutolsó csoportja a főzelék; a káposzta és kél sok fajtája, a spinót, saláta, spárga, articsóka, a pálmarügy, a jutalen (Corchorus olitorius), a Solanum melongena. Ezekből Európában is több faj nő vadon. A legnevezetesebb E.-eket 3 képmellékletünk mutatja be.