(v. elv), Svéd- és Norvégországban a. m. folyam. L. Elfek.
a növénysejteknek a hideg okozta elhalása, l. Fagyás.
az, midőn a háziállatok utódai elvesztik elődeik jó tulajdonságait, mert vagy a helyi viszonyok nem felelnek meg az állatoknak, vagy a tenyésztőnek nincs kellő szakképzettsége. Nálunk legkönnyebben elfajtáznak a külföldről hozott, különösen az angol állatok és az északnyugoteurópai láp-fajták, ellenben kevésbbé azon fajták, melyeknek hazája a mienkéhez hasonló éghajlattal és mezőgazdasági viszonyokkal bir.
v. elfajzás (degeneratio), a kulturnövények termelésénél gyakran tapasztalható azon jelenség, hogy előnyös tulajdonságaik rendszerint rövid idő alatt kedvezőtlen átalakulást szenvednek; bőtermő gabonafajták sovány talajon szüktermőkké válnak; acélos buza csapadékdus éghajlat alatt puhaszemüvé lesz, koránérő fajták gazdag talajon s csapadékos vidéken későnérőkké változnak át; a nemes szöllő zordabb éghajlat alatt közönséges gyümölcsöt terem, stb. Az E. a termés értékcsökkenését vonván maga után, a termelő érdekében áll azt lehetőleg ellensulyozni, ami azonban nem mindig sikerül. Az E. okai ugyanis többfélék lehetnek; vagy a megváltozott természetes termelési feltételekben, talajban s éghajlatban keresendők, mely esetben az E. el nem hárítható, vagy a nemesebb kulturfajta igényeinek meg nem felelő mivelési módban, a talaj rossz előkészítésében, elégtelen trágyázásban keresendők, mely esetben gondosabb miveléssel az E.-nak eleje vehető; azonkivül az E. a kölcsönös termékenyítésnek is lehet következménye, ha nemesebb s közönségesebb fajták közel egymáshoz termeltetnek, mely esetben ezek egymással kereszteződnek; az ezen magból származó generáció már nem lesz tiszta jellegü, hanem kisebb-nagyobb számu korcsot fog felmutatni; az E.-nak e neme azonban csak a kölcsönös termékenyítésre utalt növényeknél, p. borsó, bab, répa, tök, dinnye, tengeri, dohány stb.-nél fordul elő, ellenben a buza-, árpa- s a zabnál nem.
E. orvosi szempontból. Az állati szövetnek 1. regressziv elváltozása, midőn bizonyos patologikus okok miatt a sejteknek s igy az egész szöveteknek nemcsak fizikai, de kémiai sajátságai is megváltoznak. 2. Valamely folyamatnak oly elváltozása, melynél a gyógyulási hajlamát elveszti s rossz indulatuvá válik. Az első esetben a sejtek protoplaszmája az, mely megbetegszik és elfajul. Ennek legkisebb foka a parenchymatosus E., midőn a sejt dezorganizálódik, finom rajzolata eltünik, homályos, szemcsés lesz. Főleg a fertőző betegségek és mérgezések korai stádiumában fordul elő. Hydropikus E. a sejt protoplazmájának elnyálkásodása, szétfolyása. Vizenyőknél, álképleteknél stb. található. A zsiros elfajulás (lipomatosis) a vér megbetegedéseinél s a sejtek működési képességének csökkenésénél fordul elő leggyakrabban, midőn a vérkeringésből a sejt kevesebb oxigént kap vagy vesz, mint amennyi a zsir elégetésére kell. Előfordul még igen sok mérgezésnél (foszfor, kloroform, jod, arzén), heveny fertőző betegségeknél, iszákosoknál stb. A hyalin, glycogénes mucinozus és colloid elfajulás rokon megbetegedések, melyeknél a sejt áttünőbb, fényesebb lesz; főleg nyákhártyákon, paizsmirigyen, kötőszöveten lépnek fel. Az amyloid E. hosszu senyves betegségeknél, vérszegénységnél stb. lép fel főleg a vese-, lép- (szágó lép), májban, mely szerveket tömöttebbekké, áttünőbbekké teszi az ily szerv. A viaszos és a hólyagos E. fertőző betegségeknél az izomrostokban lépnek fel, melyek amannál homogén, erősen fénytörők, ennél apró hólyagosak lesznek.
oázis középső Egyiptomban, l. Fajum.
Darfur (l. o.) fővárosa.
(növ). l. Megfásodás.
(Elfdalen), falu Svédországban, Dalekarliában az Öster-Dal mellett, regényes vidéken, 4000 lak., pompás porfirt szolgáltató gazdag bányákkal.
l. Csillagfedés.
v. elhalaványodás (albinismus), a festéknek ritkás eloszlása v. teljes hiánya folytán támad s a növények tagjain gyakran jelentkezik. A gyökér gyakran fehéres szokott maradni, de fehér a növény szára és levele is, valahányszor p. kőlap alatt fejlődik. A kerti növények levele a részbeli E. folytán tarka lesz. Legkönnyebben elfehéredik a virág, különösen a szirom. A kerti virágok közt a fehérvirágu eltérés nem ritkaság (fehér mák, fehér orgonafa), s az ilyeneket a kertészek fl. alb. (a. m. flore albo, fehér virággal) v. varietas albiflora-val jelölik. A piros, rózsaszin, lila és kék virágu fajok nem ritkán lesznek fehér viráguak, a sárga szin ritkábban fehéredik el (némely ökörfarkkóró). Ritkábban a szines gyümölcs helyett is lesz fehér (fehér görög dinnye, fehér ribizke) s némelyik (fehér szőllő) meglehetős állandó. Az E. oka gyakran belső, rejtett v. individuális, okozója lehet a fény meg a hő hiánya, a magasan fekvő termőhely, valamint a talaj minősége is. L. még Albino.