l. Golea.
az a folyamat, melyben folyékony test részei légnemü állapotba mennek át. Ez már alacsony hőmérsékletnél is történik, midőn a folyadékok felszinéről válnak le a légnemüvé vált részecskék, a párák. A párolgás annál lassabban megy végbe, mennél kisebb felületü a folyadék, mennél nagyobb a levegő páratartalma, mennél alacsonyab b a hőmérséklet és mennél nagyobb a folyadék felszinére ható nyomás. Mesterségesen alkalmazzák az elgőzölgést, midőn oldatokat töményesíteni, koncentráltabbakká tenni, vagy a feloldott szilárd testeket kiválasztani akarják. Igy p. a tengerviz sótartalmát nagy terjedelmü, de sekély vizrétegek elpárolgása által lehet kiválasztani. Mivel a párolgást nagyon elősegíti a szél, mely a párákat eltávolítja és száraz levegőt hoz helyükbe, azt is szokták tenni, hogy a tövises bozótból falat állítanak fel az uralkodó szél ellenében és az elpárologtatandó folyadékot a bozót közé engedik, hol az áthatoló szél igen gyors párolgást idéz elő. Zárt térből, p. üvegharang alól a párákat aspirátor segélyével távolítják el. Vizgőzöket az által is el lehet zárt térből távolítani, hogy klórkalciumot vagy tömény kénsavat helyeznek ott el, amennyiben ezen anyagok mohón elnyelik a vizgőzöket. Az ilyen testek jelenléte a gőzölgést is elősegíti.
Igen gyors gőzölgés érhető el a levegőnek szivattyuval való ritkítása által, mert ezáltal nemcsak a folyadékra ható nyomás kisebbíttetik, hanem a levegő áramlása el is távolítja a képződött gőzöket. Ily módon járnak el, ha a gőzölgésnek alávetett folyadék nem türi a melegítést, vagy ha a levegő oxigénje megtámadja. Az elgőzölgést leginkább hevítés által szokták elősegíteni. Kisebb mennyiségü folyadékot lapos csészékbe tesznek, melyek alulról hevíttetnek. Nagyobb mennyiségü folyadékok elgőzölgése külön készülékekben történik. Ilyenek p. üstök, nagy csészék, melyek közvetlen tüz által, vagy gőz segélyével hevíttetnek. A gőzt vagy az üstöt alulról környező térbe, vagy az üstbe elhelyezett kigyózó csövekbe bocsátják. Igen előnyös a Wetzel-féle elgőzölgésre való készülék, mely félhenger alaku üstből áll, mely fölött hosszában gőzcsövekből álló hengeres test van elhelyezve. Ezen henger vizsszintes tengely körül foroghat és részben a folyadékba merül. Ezáltal a gőzölgő folyadék nagy felületet nyer és a gőzölgés igen erélyes lehet. A forgó henger egyuttal mint keverő is szolgál s ez szintén elősegítője a gőzölgésnek.
Igen előnyösen használtatnak a vakuum-készülékek, melyekben a gőzölgés ritkított levegőjü térben történik. Ilyen a cukorgyárakban használt készülék a cukor-szörp sürítésére. A vakuum-készülék rendesen nagy fémgolyóból áll, melyben gőzcsövek vannak elhelyezve s mely felső részében kupolás hengerben végződik. A golyó belsejében hevítésnek alávetett folyadékból csövön át a kondenzátorba (zárt hengeres térbe) jutnak, hol hideg viz befecskendezése következtében cseppfolyósíttatnak. A folyadékoktól elszabaduló gőzök rendesen a levegőbe mennek át. Prillieux volt az első, aki arra a gondolatra jutott, hogy a távozó gőzt uj folyadék elgőzölögtetésére használja. E célra három fekvő hengerből álló készüléket szerkesztett, melyek alsó részében gőzcsövek vannak elhelyezve. Az első henger csöveibe a kazánban fejlesztett gőzök áramlanak. A két másik henger csöveibe már az első hengerben képződött gőzölgési termékek, tehát az ott nyert gőzök hevítik a folyadékokat. Légszivattyuval a hengerekben ritkított levegőjü tért állítottak elő, ugy, hogy a gőzök melege elegendő volt a folyadékok forralására. 1856 óta ilyen készülékek Tischbein és Róbert javításaival nagyon elterjedtek. Olyan készülékek vannak, melyekben ugyanazon melegmennyiséget használják ki ismételve.
Az E. folyamatánál a munkát vagy folytonosan vagy megszakítással végzik. Az utóbbi esetben az edényeket a töményítendő folyadékkal megtöltik s addig hevítik, esetleg utántöltés alkalmazása mellett, mig a kivánt sürítési fok nincs elérve. Az első esetben folyton távozik az edényekből koncentrált oldat, mig az edény távolabbi helyén friss folyadékot tesznek a többihez. Ilyenkor elválasztó falakat is alkalmaznak a keveredés lassítására. Az E.-hez használt edények vagy fémből, vagy üvegből, esetleg agyagból valók. Inkább sekélyek mint mélyek és lehetőleg vékonyfaluak, hogy az E.-t siettessék. Fémedény nem használható minden folyadékhoz, mert a nem nemes fémeket a folyadékok marhatják.
(derelictio), valamely dolognak a tulajdonos által feltétlenül, másra való átruházás nélkül odahagyása. Az elhagyott dolog mint uratlan (res nullius) annak tulajdonává lesz, aki azt első elfoglalja, occupálja; annál az elvnél fogva: res nullius cedit primo occupanti. Az E. nem véleményezhető, hanem határozott tényben kell nyilvánulnia. A római jog vélelmezett E.-t ismert annál a tuladjonosnál, aki mívelésre rendelt földet parlagon hagyott. Aki ily földet elfoglalt s azt 2 éven át mívelte a nélkül, hogy a tulajdonos őt ráfordított munkája- s költségeiben kárpótolta, a 2 év lefolyásával tulajdonos lett. A házassági jogban az E. mint a hütlen v. gonosz elhagyás, a protestánsoknál az 1786-ik évi házassági pátens szerint a házasságkötések felbontásának egyik okát képezi. Az elválási ok (desertio) fenforog, ha az egyik házasfél a másikat elhagyta, s biróilag visszatérésre itéltetvén, nem engedelmeskedik, vagy holléte nem tudatván, háromszori nyilvános (edictalis) felhivásra vissza nem tér.
(declinatio), valamely égi testnek távolsága az equatortól, melyet a csillagon és a világtengelyen átmenő legnagyobb körnek az equator és a csillag között fekvő ivével mérünk (l. Ég). Megállapitására alkalmazzuk a meridiánkört, mellyel az égi testeknek delelési magasságát figyeljük. Mivel a délkör egy időben deklináció és magasságkör, világos, hogy ebben a csillagnak horizont feletti magassága össze van téve az equatornak magasságából és a csillag deklinációjából, ugy hogy ez utóbbi a delelési magasságból közvetlenül leszármaztatható, ha belőle az equatormagasságot levonjuk. Ez utóbbi pedig a megfigyelési hely geografiai szélességének 90° -ra való kiegészítése. Az E. a praecessio nutatio, aberratio és esetleges parallaxis meg sajátos mozgás miatt lassu, számbelileg tekintetbe vehető változásoknak van alávetve. A földmágnesség tanában az E. a földmágneses erő vizszintes összetevőjének szöglete a csillagászati meridiánnál (l. Földmágnesség). - E. eltérítés értelmében, vizszintesen mozgó testeknek a föld tengelyforgása folytán beálló irányváltozásai. Az északi féltekén minden mozgás jobbrahajló, mint azt a lövegek esete, a vasutak oldalnyomása a jobb sinre, a folyópartokra vonatkozó Bär-féle törvény és különösen a légmozgást szabályozó oly nagyon fontos Buys-Ballos féle törvény mutatja.
(deklinatió tű), sulypontjában megerősített, függélyes tengelye körül szabadon mozgó mágnestű, mely a deklinácó nagyságát - a csillagászati és mágnességi déllő által bezárt szöget - megadja. l. Elhajlás.
(abactio), l. Marha által okozott károk.
(necrosis). Egy sejt, szövet v. szerv életmüködésének megszünése. Az E. beálltának pillanatát pontosan meghatározni nem lehet. A szöveti elváltozások eleinte igen csekélyek, s nem különböznek azoktól, melyek a csak egy időre felfüggesztett életműködésnél is beállhatnak. Az elhaló sejt magja szenved először és esik szét leghamarább, utána a sejt protoplazmája bomlik fel. A lokális és részleges halál nem minden szervben áll be egyenlő hamar a táplálkozás megszünése után; igy a vérkeringés megszünte után félórával elhal a bél nyákhártyája, majd a vese, máj, hám, az idegsejtek, a lép pulpája, legutoljára a kötőszövet, mely még 24 órával a bél E.-a után is életképes lehet. Az E. oka a vérkeringési akadályokon kivül főleg külső behatások (zuzás, marószerek, genyesztő bakteriumok stb.) és égetések; kb. 54° C. a felső hatása a szervezet által hosszabb ideig eltürhető hőmérséknek. Az E. következménye az elhalt rész nagysága szerint változó; kisebb részek felszivatnak, nagyobbak körül lob indul meg, mely a nekrotikus részt elkülöníti (demarcatio). Az utóbbi (sequester) szabaddá lesz, zsugorodik, felszivódik, v. ha felületesen fekszik leesik, s helyét heg pótolja, v. elmeszesedik, cisztává alakul stb. Ily módon egész végtagok, méter hosszu bélrészletek stb. lökődhetnek le a nélkül, hogy az egész organizmus elpusztulna.
l. Közösülés.
(növ.), l. Elfehéredés.
A vasutak birtokában levő területek határait, a kisajátító eljárás befejeztével határkövek-, ujabban határkarókkal jelölik meg. A határköveket a határvonal be- és kiszögellő pontjaira helyezik el, ott azonban, hol a határvonal hosszan halad egyenes irányban, legalább minden 100 méterre helyeznek egy-egy követ. E határjelzőkre a pálya jobb és baloldalán elkülönítetten folyószámok vésetnek és a tuladjonos vasut kezdőbetüi. Ujabban e határjelzők mellé fákat ültetnek.