l. Antipátia.
az a szer, mellyel valamely hatást legyőzünk vagy legyőzni törekszünk. Orvosi értelemben az a méreg, mellyel egy másik méregnek hatását paralizáljuk. l. Antagonizmus.
a védő fél által megtámadtatása alatt v. után intézett támadó működés, mely a támadó fél csapatainak merészségét leszállítja, netalán elkövetett hibáiért meglakoltatja s a védő fél harcosainak önérzetét fokozza.
(ném. Kontrasubjekt), a fugában (l. o.) az az ellenpont, mely a vezérszólamot képviseli, mig egy másik a társszólamot; a fuga kidolgozásában rendesen az ellentéma nagy szerepet játszik s mint egy második főtéma ugy szerepel, valamint hogy a kettős fugában csakugyan neki is jut a legfőbb feladat.
(ném. Contre - Admiral, ol. contr' ammiraglis, ang. bear-admiral), hadtengerészeti tiszt, egyenlő rangfokozatban a szárazföldi hadsereg vezérőrnagyával vagy tábornokával. Az E. hajóraj- v. hajóosztálynak parancsnoka s mint ilyen jelvényét, egy rendesen a nemzeti szinekből összeállított parancsnoki v. rang-lobogót, hajóján, amelyen tartózkodik, a kereszt-árboc ormán viseli. Éjjel ezen hajót, anélkül hogy a lobogó bevonatnék, a kereszt-árboc árboc-kosarában elhelyezett lámpa jelöli.
A logikában ellentétes itéleteknek nevezzük az ilyeneket: Minden test térben van, - egy test sincsen térben, azaz egyetemesen állító és tagadó itéleteket. Az E. tehát két itéletnek legellenségesebb viszonyát jelzi. Ellentétnél fogva a következőkép következtethetni: Valamely itélet igazságából az ellenmondóan ellentett itélet igaztalansága következik. (Ebből, hogy minden ember halandó, következik, hogy egy ember se lehet halhatatlan). Valamely itélet igaztalanságából következik az ellentmondóan ellentett itélet igazsága. (Ha nem igaz, hogy némelykor az idő megáll, következik, hogy mindig folyik.) Valamely itélet igazságából az ellentétes itélet igaztalansága következik, de nem megfordítva, igaztalanságából az ellentétesnek igazsága, mert mindkettő lehet igaztalan. - E. mint stilisztikai gondolatalakzat, ellentétes eszméket hoz össze váratlanul, melyek egymást élesen, meglepően világítják meg, v. az ujabb lerontja az előzőt. Hatása, mint minden kontraszté, azon alapszik, hogy a lelkünket valamely pillanatban foglalkoztató ingernek éppen az ellenkezője, valamennyi más inger közt a legtöbb le nem foglalt energiát találja készen szellemünkben. Az E. a hasonlatot kiegészítő alakzat, mintegy a hasonlat formája. Minden hasonlatban van bizonyos ellentét is, melynek alapul érzése fokozozza a hasonlat hatását, s minden E.-ben van hasonlóság is, van bizonyos közös alap, melyen az ellentétes képzetek összehozhatók. Ez alakzat módjával használva, a beszédnek igen nagy világosságot, élénkséget és sok kellemet kölcsönöz; némely iró és némely nép szelleme különös hajlammal is van az ellentétes előadás iránt. Igy a francia stilnek egyik fő alkateleme az E., meglepő bőségben találjuk p. Hugo Viktornál. Iróink közt Greguss Ágost szerette a gondolkozást E.-k során át fejleszteni. A kifejezésbeli (stilisztikai) E. azonban inkább a szellemet gyönyörködteti (szellemesség) s a képzetek szabatosságát, különös földerítését, határolódását segíti elő, semmint a kedélyt elégíti ki, s azért az E. hajhászata puszta szellemi gimnasztikává fajulhat s a melegségnek nagy ellensége. Az E. képezi alapját némely eszt. formákban, p. az élcnek, elmésségnek és meglepő fordulatoknak. L. Antitézis.
ellenóvás, az óvás megerőtlenítését célzó nyilatkozat. Leginkább választásoknál fordul elő, s célja a választás megtámadásának indokait megerőtleníteni, s a választás érvényét bizonyítani.
gyujtásának célszerüsége erdőégés (l. o.) esetén akkor merül fel, ha a tüz nagy terjedelmet vesz, s annak haladása irányában, alkalmas helyen és kellő felügyelet mellett az erdő egy részét szándékosan leégetjük, hogy az előre haladó tüz azon a helyen táplálás hiányában véget érjen. Az E. gyujtása nagy óvatosságot és szoros őrizetet igényel.
a várharcban a támadó félnek a fedett utig jött amaz ütegei, melyeknek feladata a várvédőnek amaz ütegeit lődözni s lehetőleg elnémítani, a melyek ellen a hátrább épített ütegsáncokból direkt lövéssel nem lehetett harcolni.
l. Vád.