county Alabama É.-amerikai államban, 14980 lakossal, Wetumpka székhellyel.
(ejtsd: elm'r) Alfréd, angol festő, szül. Clonakietyban (Cork grófságban) 1815., megh. 1881 jan. 31. A londoni akadémiát látogatta, aztán Párisban, Münchenben és Olaszországban folytatta tanulásait. Különösen a Fonószék feltalálása cimü képével tette magát népszerüvé (1847. több izben metszették rézbe és fába), 1856. az akadémia tagja lett. Nevezetesebb művei: A Tuileriák 1792 jun. 20 (1860); Mária Antoinette a Templeban (1861); V. Károly St.-Justban; A templomi vita; Pompei a 79. évben (1878); Judit és Holofernes stb.
l. Erózió.
a légköri elektromosság kisülésének egyik módja, melyet hegyvidéken és tengeren tapasztalni, midőn a zivataros felhők alant járnak és az elektromos feszültség oly nagy, hogy az elektromosság csucsokból és hegyes tárgyakból lángkéve alakjában kiáramlik. Az E.-nek az alakja más a pozitiv és más a negativ elektromosságnál. A pozitiv E.-nél vörösesfehér nyélből indulnak ki, vékony, 1,5-3 cm. (legfölebb 6 cm.) hosszu sugarak, melyek végükön ibolyaszinüek. A lángkéve két szélső sugara közel derékszöget zár be. A negativ E. kisebb, a kéve hossza vagy 1 cm., szerkezete finomabb, az egyes sugarak egymástől többé nem különböztethetők meg, s egy fényes pontból indulnak ki, olyképen, hogy a lángkéve nyilása közel 45°. Ujabban Elster és Geitel a Sonnblick-hegyi meteorologiai állomáson tanulmányozták az E.-t. V. ö. a bécsi akadémia 1893. évi értekezéseit. Tapasztalásaikat a következőkben foglaljuk össze: Az E. nincsen zivatarhoz kötve, télen is észlelték, de légköri lecsapódás mindig együtt jár vele. Elektromos kisüléseknél megváltozik az E. természete. Novembertől februárig 100 eset közül az E. volt 9-szer + és 91-szer -, márciustól szept.-ig pedig 55-ször + és 45-ször -; télen tehát a negativ E. tulnyomó. Hogy magas hegyeken az E. oly gyakori és intenziv, annak oka a ritkított levegő. Kisérletek mutatták, hogy 520 mm. nyomásra ritkított levegőnél az üvegburokba zárt elektródokból kiáramló sugárkévék jelentékenyen megnyulnak. Tengeri hajókon az E.-et az árbocok csucsain veszik észre.
(Elempi). Legközelebbi nyelvrokonaink a vogulok teremtési mondájának hőse. A név jelentése szószerint a. m. a levegő, ég (elm. ilma) fia (pi), amely felfogással a finn monda is egyezik, hol az ősember (Väinämöinen), a levegő tündérétől Ilmatartól származik. Ugyanezen felfogásnak felel meg a magyar ember szó is, melynek előrésze (em-) világosan a. m. elm, ilma a. m. levegő, ég; utórésze (-ber) pedig egyik magyarázat szerint a szumir-akkad bir (ember, katona) szóban találná legközelebbi analogiáját. Munkácsi B. magyarázata szerint a férj (vagyis a fi-erj, pi-erje) szónak felelne meg s igy az emb- (er) alak izről-izre egyeznék a vogul elnevezéssel (Ethnografia I. 290. IV. 51-52). De akár ilyen, akár amolyan az ember szó etimológiája, értelme mindenképen egyezik a vogul E.-ével s mindenesetre egyforma világnézet maradványa mind a két elnevezés. A vogul monda szerint, midőn E. született, száraz föld még nem volt, hanem viz borított mindent. Felnövekedve, evet alakjában ezüst hágcsón fölmegy a vogulok legfőbb istene Numi Tárom (az az a felső ég) ezüstös hajlékába; Numi Tárom kacsabőrrel ajándékozza meg s E. ezt magára öltve, a tengerbe bukik, onnan egy marék földet hoz, azt szétszórja s igy keletkezik a szárazföld; hogy pedig ez ne forogjon, hanem szilárdan álljon, E. Numi Tárom ezüst övével (az Ural hegység) vonja körül. Mikor a föld megvolt, E. Numi Tárom tanácsára hóból és földből ember-, állat- és madárformát gyur s ezekből lesznek az emberek, négylábu és szárnyas állatok. Hogy pedig éhen ne haljanak, Numi Tárom kétféle halat ád E.-nek, ki azzal eltölti a nagy és kis folyókat és tavakat és megtanítja E.-t cégével, varsával és hálóval fogni a halat: aztán megtanítja ijjkészitésre, hogy az emberek nyillal el tudják ejteni az erdei és szárnyas vadakat. Hogy az ember ki ne vesszen, a családalapításra is megtanítja E.-t, de egyuttal a halál fejedelmével, Kulyaterrel is megajándékozta őt, aki betegséget és halált okoz s igy az ember sohasem szaporodik föl annyira, hogy a vadászatra és a halászatra elég helye ne maradna. Ez a vogul teremtési monda rövid kivonata (Reguly hagyományaiból kiadta Hunfalvy P., A vogul föld és nép. Továbbá: Munkácsy B., Vogul népkölt. gyüjt. I.), mellyel a főbb pontokban bizonyára megegyezett a magyarság ősi mondája is, aminthogy a monda egyes lényeges vonásai más rokon népnél is feltalálhatók. Mivel pedig a magyarság többféle rokon törzs összeolvadásából alakult, az E.-nek megfelelő mitikus alak nyomaira is különböző elnevezés alatt akadunk; ilyennek tekinthető p. Ilmar, Ilemer. L. Elemér.
város Schleswig porosz kerületben, 31 km.-nyire Altonától, a Krückau és vasut mellett, (1890) 9803 lakossal, hajóépítéssel, bőrgyártással, len- és pamutszövéssel, cipő-, dohány-, enyv-, szesz- és sörgyártással, kocsi-, szalmakalap és szappankészítéssel és jelentékeny hajóforgalommal.
(ejtsd: elmszli) Péter, angol filologus, szül. Hampsteadban 1773., megh. Oxfordban 1825 márc. 8. A Westminster Schoolban és Oxfordban tanult, volt pap, aztán mint magánember élt Edinburgban, 1816-20-ig Olaszországban tartózkodott, majd tanár lett Oxfordban. Nagy érdemeket szerzett a görög dramatikusok műveinek kiadása körül. Kiadta Aristophanés Acharnaiait (Oxford 1809, Lipcse 1830); Sophoklés Oidipus Tyrannos-át (Oxford 1811, Lipcse 1821) és kolonoszi Oidipusát (Oxford 1823, Lipcse 1824), valamint a Sophokléshez való szkolionokat (1 köt., Oxford 1825, 2 köt. Dindorftól, u. o. 1852); Euripidés Héraklidáit (u. o. 1813, Lipcse 1825); Medeiaját (Oxford 1818, Lipcse 1822) és Bakcháit (Oxford 1827, Lipcse 1822). Kiadta azonkivül Thukydidés műveit (Edinburg 1804).
a) az országgyülés üléseinek bizonyos időre felfüggesztése. Az E. joga a fejedelmet illeti meg. Az üléseknek a ház által elhatározott felfüggesztéseit is E.-nak nevezik. b) Hatóság előtti tárgyalásoknak a kitüzött határnapról más határnapra elhalasztása. A szóbeliség és közvetlenségnek követelménye az, hogy ha az E. hosszabb időre terjedt, az E. előtt már megkezdett bizonyitási eljárást ismételjék.
város Csehországban, l. Elbogen.
(ejtsd: eln), város Pyrénées-Orientales francia départementban, 13 km.-nyire Perpignantól, a Tech mellett egy magaslaton, vasut mellett, (1891) 3233 lak., jelentékeny sajt-, fa- és borkereskedéssel. E. a régiek Illiberri-je, 218 Kr. e. Hannibal egyik megállóhelye volt, 350. II. Konstantin császárt itt ölték meg. 1825. Bátor Fülöp, 1474. XI. Lajos és 1641 Condé hercege foglalta el. Viszontagságos sorsa dacára fenmaradt egy régi román székesegyháza és a XII. sz.-ból egy szép márványklastroma.