(praelegatum). A római jogban az örökösnek hagyott hagyomány. Ez csak annyiban képez hagyományt, amennyiben a többi örököst megrövidíti; ellenben a hagyományos örökrészére eső értékrész nem hagyomány, hanem örökrész.
földmivelő eszköz, melynek feladata a szántóréteget 5-15 cm. mélységig lehántani és ezen sávot a felületén levő tarlóval, fűvel és trágyával együtt a már vont barázdába vetni, hol azt a követő eketest göröngye befedi. Az előhántó eke munkája tehát két, ugyanazon barázdában járó eke munkájával fog megegyezni.
a nőnemü házi állat, midőn először fogamzik, vagyis először hasas. A juh vagy birka akkor E., ha a tenyésztésre alkalmas fejlettségét elérte (3. életév). E.-nak nevezik az állat első magzatját is. E. magzat gyakran kevesebbet ér, mint a későbbiek, mert házi állatainkat rendesen teljes kifejlődöttségük előtt használják tenyésztésre s első magzatjuk e miatt gyengébb a későbbieknél. Azért az E. magzatot ritkán használják tenyésztésre.
A vágásokban kezelt erdő egy részének a vágási kor elérése előtt, időszakonként való kiszedése és felhasználása, az u. n. tisztító vágások és áterdősítések révén.
(koh.), a vastagabb fémdarabok kihengerlése ritkán végezhető egyszeres hengerléssel; rendesen először az előhengerek között bocsátják át a fémrudat, hogy némileg megnyujtsák és végleges alakjához közelebb hozzák; azután ujra hevítik és ugy adják meg neki végleges alakját a készre hengerlők.
l. India.
l. Költségvetés.
(gör. anafora), retorikai alakzat, ugyanazon szó patetikus hangoztatása több egymást követő mondat elején, p. Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt, Ez, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt. Ellentéte az utóismétlés (epifora), ugyanazon szó ismétlése a mondatok végén. Együtt is előfordulnak mint kettős szóismétlés (szimploke), p. Mikor az ég kegyelmét érzed, félj; mikor az elhagy, félj; mikor semmiről sem vádol lelked, félj! Üdvös félelmek (Faludi).
általában oly gondolat, melyet valamely dologról, anélkül, hogy igazán megvizsgáltuk volna, gondolunk, amelyet tehát rendszerint más valakitől, környezetünktől, szüleinktől, a kortól készen veszünk át, s amelyet főleg azért nem vizsgálunk meg közelebbről mert vagy eszünkbe sem jut igazságában kételkedni, vagy maga az E. épp ama keletkezésénél fogva nem is utólagos gondolat bennünk, hanem főleg öntudatlanul él lelkünkben, de - mint ezek az öntudatban alapjai gondolkodásunknak többnyire - annál erősebb s nehezebben kiirtható, főkép ha az E. érdekünkkel is szövetkezik. Amit érdekünkben áll igaznak tartani, attól, ha még oly világosan bizonyul is hamisnak, nehezen állunk el. Az E. rendesen jele a szellemi hátramaradottságnak, mert a kulturával vele jár, hogy a készen átvett itéleteket önálló vizsgálat alá fogjuk. Igy tette Descartes a filozofiai gondolkodás elvévé: minden nézetet eleve kételkedéssel fogadni s csak vizsgálat után megbizni benne. A műveletlen kornak több előitélete van, mint a haladottnak, a gyermeknek több, mint a férfiunak; a parasztnak több, mint a művelt embernek s a művelt emberek szellemi szabadságát és elfogulatlanságát előitéletének mivolta és száma után fogjuk megitélni.
(prologus), a görög dráma hanyatlása korában a nézőt a cselekményről és személyekről előlegesen tájékozta, vagy dupla kezdete a drámának, amennyiben a költő nem volt képes a cselekmény előzményeit az expozicióban gyorsan kitüntetni, hanem a multat egy magában álló aktussal állítja elénk. Ily előjátékok, melyekre a valódi dráma «10 vagy 20 évvel később következik», rontják a szerves mű egészét. - E. (Preludium) oly rövidebb-hosszabb zenei bevezetés, mely valamely nagyobb keretü zeneművet megelőz. Leggyakrabban használják egyházi énekeknél az orgonán, vagy általában daloknál a zongorán. De ezenkivül a legnagyobb szabásu ének- vagy zenekari műveknél is előfordul, u. m.: operák, oratoriumok s kamara-zenénél valamely önálló dallam vagy részletek bevezetéseül. Mint önálló műforma is divatba jött ujabb időben, a hangszeres abszolut zenei, kiváltképen az orgona- és zongorairodalomban. A kisebb-nagyobb formákhoz bevezetésül szolgáló előjátékoknak mindig azt a hangulatot kell jelezni, mely későbben az önálló ének- vagy zenedarabot átlengi.