(növ., abortus pro parte, elkorcsosodás), a növények tagjainak nagyságbeli és kisebb mértékü, hiányos v. tökéletlen képződése v. elnyomorodása, kivált pedig a virág részeinek satnyás képlete v. rudimentuma, olykor-olykor alakbeli változással is párosulva.
(Elsebuth). Árpádkori magyarosítása az Elisabeth (Erzsébet) névnek.
az ugyanily nevü járás székhelye Oldenburg oldengurgi kerületben, a Weser balpartján, termékeny sikon, vasut mellett, (1890) 2090 lak., hajógyárral, bőrgyártással, gőzmalmokkal és vitorlavászon készítéssel. Vilmos braunschweigi herceg 1809 aug. 7-én éjjel itt szállott csapatjával hajóra és innen menekült Angliába.
Ádám, német festő, született M. m. Frankfurtban 1578., megh. Rómában 1620. Uffenbach Fülöp tanítványa, egy ideig szülővárosában önállóan dolgozott, majd a XVI. sz. végén Olaszországba ment, Velencében Rottenhammer műtermébe lépett be, utóbb Rómába költözött és ott V. Pál pápa hathatós támogatásában részesül egész haláláig. E. kivétel nélkül bibliai vagy mitológiai tárgyu apró képeket festett. Mindezen ábrázolásokban, - és ebben áll tulajdonképeni jelentősége - az alakok és az őket környező táj szoros, benső kapcsolatban vannak egymással. Művészete sok tanítványt vonzott római műtermébe; közvetlenül vagy közvetve nagy hatással volt a hollandi festészet továbbfejlődésére, még magára Rembrandtra is. Legkitünőbb művei a drezdai képtárban (József és testvérei, Menekülés Egyiptomba, Philemon és Baukis), a párisi Louvreban (A könyörületes szamaritánus, Menekülés Egyiptomba), a firenzei Uffizi-gyüjteményben (E. saját arcképe, Aglája leányai, A tilinkós pásztor), a bécsi muzeumban (Pihenés a menekülés közben) vannak. Néhány rézkarcot is készített. V. ö. Bode, Studien zur Geschichte der holläendischen Malerei (Braunschweig 1883).
Ferenc, 1. német költő, szül. Berlinben 1791. okt. 1., megh. 1872 jan. 22. Münchenben, hol 1837 óta szász követségi tanácsos volt. Rövid ideig, 1827-1830. igazgatta a góthai szinházat. Sokat irt, de művei csak kis körben keltettek figyelmet. Wanderungen durch Köln (1820); Der neue Achilles (1821, a görögök szabadságharcából); Komm her! (1823, vigjáték); Die Hofdame (1825, vigjáték, melyről Goethe ismertetést irt); Cordova (szomorujáték) stb. Összegyüjtött szinművei: Schauspiele (1835-54, 3 köt.). Ezeken kivül van két operája: Der Doppelprocess (zenéje Schmitt Alajostól) és Tony, der Schutz (zenéje Koburg-Gothai Ernő hercegtől); Gedichte (1834); Politische Novellen (1838); Ansichten u. Umrisse aus den Reisemappen zweier Freunde (1830-31, 2 kötet) stb. Behatóan jellemzi Goedeke, Grundriss III. 577-80.
2. E. Lajos, német festő, szül. Berlinben 1805 jun. 2., megh. u. o. 1850. febr. 3. Kezdetben katonai genreképeivel keltett figyelmet, majd nagyobb csataképeket festett, melyek közül legismeretesebbek: a Lipcsei csata, a Dennewitzi csata, A szövetségesek bevonulása Párisba, Bucsu a harctéren, Az ütközet kezdte (a berlini nemzeti képtárban) stb.
Sándor János, (valódi nevén Sharpe), angol hangbuvár (akusztikus), szül. Hoxtonban 1814 junius 14., megh. Kensingtonban 1890 okt. 28. Jogász volt, 1823. kezdte zenei tanulmányait Edinburghban (Donaldsonnál; Müller Miksa figyelmeztésére angolra fordította Helmholtz hangérzéstanát (1875), s előbb (1868) Ohmtól a mennyiségtani elemzés szellemét, 1876. pedig a Musical Association ülésnaplói közt Preyer dolgozatát a hangészrevétel határairól, mindenütt saját kutatásainak eredményét adva becses jegyzeteiben, melyeket utóbb külön adott ki (1864-74, 4 füzet). Önálló művei: The basis of Music (1877), Pronunciation for singers (1877), Speech and song (1878); legtöbb feltünést keltett a hangmagasság meghatározásait elbeszélő History of musical pitch (1877-81., a Society of Arts ülésein, utóbb önállóan), melyet ezüstérem jutalmazott, továbbá Tonometrical observations on some existing non harmonic scales (u. o. 1884) és On the musical scales of various nations (u. o. 1885).
Midőn valamely hajó ugy akad meg a zátonyon, hogy a viz sodra keresztben vagy rézsutos irányban éri, akkor a viz ereje azt keresztbe elfordítja s még inkább a zátonyra tereli: elsodorja.
(Elseh). Árpádkori magyar személynév, melyet rendszerint az alsóbb néposztálybeliek viseltek.
Ugyanaz a zálogtárgy több külön követelés biztosítására szolgálhat akképen, hogy az annak értékesítéséből befolyt összeg ama része, amely az egyik követelés törlesztése után felmarad, a másik követelés törlesztésére fordíttatik. A sorrendet, amelyben több követelés egy zálogtárgyból kielégíttetik, törvény (törvényes zálogjegy), szerződés vagy a zálogjogot megalapító jogcselekmény teljesítésének ideje (végrehajtási foglalás, a végrehajtást szenvedő követelésének letiltása) határozza meg. A hitelező amaz igényét, mely szerint a zálogtárgyból első sorban saját követelésének kiegészítését, más követelésnek pedig a kielégítési sorrendben hátrább helyezését kivánja, E.-nek nevezzük. Régibb törvényeink szerint ingóságokra intézett minden végrehajtásnál az E.-ek bejelentésére vonatkozólag határidő kitüzésével hirdetményt kellett kibocsátani. Az 1881: LX. t.-cikk elejtette ezt, és egyrészt azt rendeli, hogy az elsőbbségi jog, amennyiben a végrehajtási iratokból kitünik, külön bejelentés nélkül is érvényesíthető; másrészt pedig a bejelentés határidejét, a hirdetményi felhivás mellőzésével, az árverés megkezdésének időpontjával jelzi. Az elsőbbség kérdése azután a kielégítési sorrend megállapítására nézve hozott végzésben nyeri megoldását.
(Prioritätsobligation). Igy nevezik legelső sorban a vasutak és más iparvállalatok adósleveleit, mert: 1. feltétlen előjogot élveznek a kamatoztatás és az évenkinti törlesztésre szükséges összegek tekintetében; 2) egy és ugyanazon vállalat kötvényei a kibocsátás kelte szerint élvezik az előjogokat és a keletre nézve első csoport jogai első helyen állanak és 3. különösen vasutaknál, a később épített vonalak, valamint ezek bevételei, melyek épitésénél a később kibocsátott kötvényekért befolyt összeget használták fel, első sorban ezen kötvényekre eső kamat és törlesztés fedezésére szolgálnak és csak a felesleg fordítható egyéb elsőbbségek javára. Eltekintve ezen előjogoktól, az E. tulajdonosai a tőke és kamat erejéig hitelezői a kibocsátó vállalatnak és a vállalat vagyona tekintetében az elsőbbségi részvények és közönséges részvények előtt elsőbbségi joggal birnak. Ezen jog ugyan meg van adva a vállalat egyéb hitelezőinek is, azonban az E.-ek a vasutak központi telekkönyvében telekkönyvileg zálogjoggal vannak biztosítva. A legtöbb államban ezen telekkönyvi biztosítás keresztülvitele lehetetlen, mivel az E.-k előmutatóra szólanak nagyrészt, és az ismeretlen tulajdonos javára zálogjogot bekebelezni nem lehet; a vasutak központi telekkönyvezéséről pedig gondoskodva nincs. Ezen előfeltétel mellett azon eljárás, mely nálunk is, különösen helyiérdekü vasutakra nézve (1881.XL: tc. 19. §.) kötelezőleg elő van irva, hogy t. i. a vállalat kiállít egy a pénzműveletet végrehajtó személyre vagy pénzintézetre szóló alapkötvényt, amelynek részeit képezik azután az egyes kötvények, szolgálván a kötvénybirtokosok biztosítására. Nálunk a kötvénybirtokosok jogainak együttes közös védelméről eddig gondoskodva nincsen; az 1886: 29. tc. 77. §-a ugyan felhatalmazta az igazságügyminisztert, hogy a törvényhozás további intézkedéseig a bemutatóra szóló vagy forgatmány utján átruházható részkötvények (elsőbbségi kötvények, sorsjegyek stb) birtokosait illető követelések telekkönyvi bejegyzését és a részkötvénybirtokosok közös képviseletét rendeleti uton szabályozza, eddig azonban ezen rendeletet, bármennyire érezzük is szükségét, az igazságügyminiszter ki nem adta. (Éreztük e hiányt az ujabb időben, midőn az osztr. magy. államvasuttársaság levonásokat eszközölt a kötvényeinek biztosított kamatjövedelemből), holott nálunk, miután a vasutak és csatornák központi telekkönyvezéséről az 1868: I. tc. intézkedik, meg van adva a kötvénybirtokosok érdekeinek megvédésére az alapfeltétel. Poroszországban nincsen gondoskodva az E.-ek telekkönyvi biztosításáról, hanem ehelyett kibocsátásra adott privilegiumokba felvett feltételek utján iparkodnak a kötvénybirtokosok biztosításáról gondoskodni, de itt másrészt nem is érezték a bekebelés szükségét, mert ujabb időben a legtöbb vasutat államosították. Mindamellett a porosz E.-k nem egyebek egyszerü adásleveleknél. Különösen gondos szabályozást nyert a vasuti E.-ek birtokosainak ügye Ausztriában az 1874 máj. 19., ápril 24. és 1877 dec. 5-iki törvények által (Kuratorengesetz). Az első törvény a vasuti telekkönyvek szerkesztéséről és a kötvények kibocsátásáról intézkedik, előirván, hogy a törvény életbe lépte után a kötvények kibocsátásának elengedhetetlen feltétele a jelzálogi biztosítás; a második helyen említett törvény a kötvénybirtokosok közös képviseletéről intézkedik és a képviselő kinevezését minden kötvénybirtokos kérelmezheti. Hasonlóan intézkedik a svájci 1874 junius 24-iki törvény.