Péter József, a német kat. filozofia egyik képviselője, szül. Embkenben 1796 január 29., meghalt 1886 jun. 16. Münsterben és Bonnban tanulta a teologiát, 1821. Koblenzbe ment, mint gimn. tanár, 1826. Bonnban a filozofia rk.tanára, 1829-től fogva a boroszlói egyetemen a filozofia r. tanára. Günther- és Hermeshez, de főleg ez utóbbihoz csatlakozott s midőn 1835 és 1836. pápai dekretumok Hermes műveit kiátkozták, ő maga 1836. Braun tanárral együtt Rómába utazott, hogy az itélet visszavonását kieszközölje. E vállalkozás nem sikerült s E. igy élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki Hermes védelmében. Ez apologetikus művein kivül is sokat irt: Die Wesenheit des Geistes (1857); Die Beweise für das Dasein Gottes nach Cartesius (1868); Der unfehlbare Papst (1875); Der Papst und die Wissenschaft (1875).
alatt értik a hajósok azt, ha a hajó, ladik stb. kormányát, vitorláját, evezőit, s illetőleg ezek hatékonyságát - erős szélvihar vagy hullámzás következtében - elveszíti, vagy kötelei, melyekkel kikötve volt, elszakadnak s a szél és habok kénye szerint hánykódik.
l. Vérzés.
l. Találás.
a házi állatoknál majd szórványosan, majd járványos elterjedésben fordul elő. Az előbbi okai igen változatosak; a legkülönbözőbb traumatikus behatások, melyek az anyaállat hasát érik, az utóbbinak sulyosabb lázas megbetegedése, a méh gyuladásos vagy idült bántalmai, mérgező vagy izgató anyagokat tartalmazó takarmány, sok igen hideg viz ivása, stb., mind előidézhetik. Amennyiben az utóbbi okok egyidejüleg nagyobb számu anyaállatra hathatnak, az E. is tömegesen jelentkezhetik és ekkor a járványos E.-sel összetéveszthető, de a pontosabb megfigyelés és az ok kiderítése, amennyiben a ragályozást kizárja, utbaigazít. Az E.-t megelőzőleg olyankor, ha a magzat már fejlettebb, az anyaállatokon hasonló, de enyhébb tünetek észlelhetők, aminők az ellést szokták megelőzni, u. m. nyugtalanság, ide-oda tipegés, a hát felgörbítése, a farok emelgetése, koronkinti lefekvés és erőlködés. A magzat a vemhesség első idejében a burkokba zárva, később azok nélkül jön a világra, a burkok nem ritkán aránylag hosszu ideig maradnak vissza a méhben, ennek idült gyuladását, sőt tartós meddőséget is okozva. Jóval nagyobb jelentősége van a járványos E.-nek, mert nagyobb elterjedése esetén valamely természetben hosszu időre egészen megakaszthatja a növedékállatok felnevelését. Leggyakoribb tehenészetekben (ritkábban gulyákban is), de már ménesekben, juhászatokban és sertéseken is észlelték. Mig régebben az állatok korai érésében, hizásra való hajlamosságukban, gombáktól lepett takarmány etetésében keresték a baj okát, jelenleg már bebizonyított tény, hogy ragadós és hogy előidézésében valamely fertőző anyagnak (bakterium) van főrésze. A járványos E. főleg az illető állományban való folytonos terjedéséről és állandósulásáról ismerhető fel; gyanut kelt reá az elvetélést megelőzőleg jelentkező és utána is még hosszabb ideig észlelhető szennyes szürke vagy barna szinü büzös kifolyás a pérából. A járványos E. már fertőzött tenyészetekből csak nagy körültekintéssel és hosszas, gondos kezeléssel irtható ki. Az első feladat a még nem fetőzött állatoknak más, tiszta istállóba való áthelyezése, hol egészen külön személyzet gondjaira bizandók és külső nemzőrészeik valamely fertőtlenítő folyadékkal külsőleg naponkint lemosandók. A fertőzött istállóban visszahagyott anyaállatok rendszeres kezelést igényelnek. Hüvelyük és méhök két héten keresztül naponta l: 8 - 10000 szublimattal, 4-5 % kreolin- vagy lysololdattal vagy egyébb hasonló fertőtlenítő folyadékkal kiöblítendő (teheneknek 2-3 liter) és külső nemzőrészeik hasonló folyadékkal (esetleg 3-4 %-os vasgálic, 1/2 - 1 %-os felmangansavas kaliumoldattal) reggelenkint lemosandók. A fertőzött anyaállatokkal érintkezett apaállat nemzőszerve hasonlóképen 2-3-szor fertőtlenítő kezelésnek alávetendő. Az egész istálló lehetőleg alapos fertőtlenítése ismételten foganatosítandó. Végül igen fontos dolog, hogy a még elvetélt magzatok, szintugy ezek burkai és a lepények is, hatásos módon, legcélszerübben tüz által megsemmisíttessenek. - E. emberorvostani tekintetből l. Abortusz.
(aberratio ictus) alatt a büntető jogban azt az esetet értjük, midőn a tett végrehajtásának pillanatában előfordult E. folytán a tettes általt szándékolt vagy ahhoz hasonló eredmény nem a célba vett, hanem más tárgyon következik be. A Pálnak szánt golyó stb. Pétert találja. Ez az eset lényegileg különbözik a tárgyban történt tévedés - error in objecto - esetétől, amelyben a tettes tényleg azt találja, akit találni akart, de az ellen a tárgy ellen csak azért fordult, mert azt tévedésből annak tartotta, aki, vagy amely ellen fordulni akart, tehát tévedésből a kiszemelt helyett más tárgy ellen irányozza tevékenységét, mert ezt amannak tartja. Példa: Péter lelövi Pált, mert Pálban régi ellenségét, Jánost véli felismerni. Ez az utóbbi eset nem vitás. A bekövetkezett eredmény, mint szándékos számítandó be a tettesnek; a tettes azon a tárgyon azt az eredményt akarta előidézni, s elő is idézte, p. Pálra lőtt s Pált lőtte agyon - az indokra vonatkozó tévedés, hogy t. i. csakis azért lőtt Pálra, mert őt Jánosnak tartotta, a beszámítás szempontjából irrelevans. Csak ha és amennyiben a valósággal megsértett tárgy a tettes által abban találni vélt - képzelt - tárggyal nem azonos büntetőjogi értékü, az error igenis figyelembe veendő. A tévedés szempontjából két eset képzelhető. Péter agyonlő egy nőt, mert a sötétben feleségét vélte benne felismerni, akit meglőni akart és csak a lövés után győzödik meg arról, hogy idegen nőre lőtt. Vagy megfordítva: Péter agyonlő egy nőt, mert a sötétben idegen nőnek és pedig annak a nőnek tartja, akit meglőni akar; csak a lövés után tudja meg, hogy saját feleségét lőtte le. Az errornak befolyása az, hogy vádlott mindkét esetben csak a btkv. 279. §-a alapján vonható büntetés alá, a szigorubb minősítés - a 280 §. - reá egyik esetben sem alkalmazható. Az első esetben azért nem, mert nem a feleségét ölte meg, jóllehet azt akarta megölni, s nem lehet szó a feleség elleni emberölés kisérletéről sem, mert a feleség ellen vádlott mit sem tett, ami a feleség elleni merénylet megkezdésének volna tekinthető, a feleség elleni ölés kisérletének tárgyi eleme tehát teljesen hiányzik. A második esetben azért nem, mert habár vádlott tényleg feleségét lőtte agyon, de ezt nem akarta. Szándéka nem a feleség, hanem egy idegen nő ellen irányult. Vádlott, midőn az előtte álló nőre lőtt, nem tudta, hogy ez a nő az ő felesége, nem birt tehát tudomással a cselekmény sulyosabb beszámítását okozó ténykörülményről, ez a ténykörülmény azért a btkv. 82. §-a által is elfogadott általános büntetőjogi elvnél fogva neki be nem számítható. Másképpen állana a dolog, ha a felhozott példában a nő, kire Péter lőtt, azért, mert feleségének tartotta, Péter anyjának bizonyulna. Minthogy az anyján elkövetett szándékos emberölés szinte a btkv 280. §-a alá esik, a két tárgynak büntetőjogi értéke azonos, s vádlott a 280. §. alapján büntetendő.
Az E. esete azonban vitás. Némelyek szerint E. esetében kisérlet állapítandó meg a célba vett tárgy ellen, kapcsolatban a valósággal bekövetkezett jogsérelemnek culposus - gondatlanságból történt - elkövetésével, ha és amennyiben ez a bekövetkezett jogsérelem «előrelátható» volt, mert az előreláthatlan eredmény, mint véletlen, büntetőjogi felelősség alapját nem képezheti. Ha tehát a Péter által kilőtt s Pálnak szánt golyó E. folytán Jánost találja s megöli, s vádlott azt, hogy golyója esetleg más embert találhat, előreláthatta, Péter a Pál ellen elkövetett szándékos emberölésnek kisérletében, és a János ellen - gondatlanságból történt megölése miatt - elkövetett emberölés vétségben bünös. Ha a Jánososn ejtett jogsérelem előrelátható nem volt, az emberölés vétsége mint be nem számítható elesik, s igy vádlott, jóllehet embert megölni akart, s tényleg embert meg is ölt, mégis, nem bevégzett szándékos emberölés, hanem csak emberölésnek kisérlete miatt büntethető. Mások legalább is furcsának találják, hogy a nem lényeges körülménynek és tévedésnek ily óriási hatás tulajdoníttassék s a vádlottnak bünösségét ennyire devalválni képes legyen. Az E. pedig nem közönyös ugyan a bünösnek, kinek céljaival ellenkezik, de büntetőjogi szempontból, feltéve, hogy a célbavett és a helyette talált tárgy büntetőjogi értéke egyenlők, teljesen lényegtelen, mert a példánál maradva, a szándékos emberölést büntető törvény nem Péter vagy Pál életének, hanem általában emberéletnek védelmét célozza, - embernek életétől szándékos megfosztása a szándékos emberölésnek bevégzett büntettét képezi, minthogy pedig vádlott embert ölni akart és embert ölt, vádlott ebben mondandó ki bünösnek; az, hogy az emberéletet nem abban az egyénben sértette meg, melyet célbavett, a beszámítás szempontjából lényegtelen, mert a jog előtt Péternek az élete annyit ér mint Pálnak az élete, s mert a tettesnek szubjektiv célzata a bűntett tényálladékán kivül esik. A m. kir. Kuria ezt a felfogást tette magáévá, s 60. sz. Döntvényében elvileg kimondotta, hogy miután E. esetében épp ugy mint error esetében a bűncselekménynek csak alanyi eredménye változott, nem pedig annak természete, miután az E. az okozati összefüggést a tettes szándéka és ennek foganatosítása között meg nem szakítja: «oly esetben, midőn a tettes mást sértett mint akit sérteni akart, a bűnhalmazat szabályai alkalmazást nem nyernek, hanem a tettes felelőssége akként állapítandó meg, mintha bűncselekményét az ellen a személy ellen követte volna el, akit megölni vagy testileg megsérteni akart».
Nem lehet tagadni, hogy ez a nézet jobban megfelel a dolog természetének s a jogérzületet jobban elégíti ki, s támpontot talál tételes törvényünk szövegezésében is, mely a célbavett és a talált tárgynak azonosságát nem követeli. Magától értetik, hogyha a célbavett és a talált tárgy büntetőjogi értékökre nem egyenlők, ez a körülmény épp oly figyelembe veendő, mint fentebb az error in objecto esetében láttuk; aki tehát idegen nőre célozva, E. folytán nejét lőtte agyon, vagy megfordítva, nejére célozva idegen nőt ölt meg, mindkét esetben csak közönséges szándékos emberölésért felel s az első esetben a megöltnek, a másik esetben a célbavett személynek házastársi minősége terhére nem eshetik. Magától értetik továbbá, hogyha a bűnös a célbavett tárgyat és amellett egyuttal más tárgyat is talál, E. esete tulajdonkép fenn nem forog; ilyenkor - ha csak a másik tárgyon ejtett jogsérelem előreláthatlan voltánál fogva beszámítás alá nem jöhető véletlent nem képez - a bűnhalmazat szabályai alkalmazandók, s a másik tárgyon ejtett jogsérelem mint szándékos vagy gondatlanságból elkövetett beszámítandó, aszerint, amint a bűnös ennek a másik eredménynek is bekövetkezését vagy «előrelátta», vagy kellő gondosság mellett «előreláthatta».
l. Actions a jouissance.
anyagok, melyeket ételeik közé vegyítünk, bár a bennünk folyó anyagforgalommal semmi közvetlen összefüggésük nincsen, testünk felépitésére nem szolgálnak, hanem ételeinket izletesebbé teszik és az emésztőnedvek bővebb elválasztását előmozdítják. E szerek közül némelyek egyenesen a bélnyálkahártyára hatnak, mint a konyhasó, bors, paprika, az alkohol, a meleg husleves. Mások inkább felszivatásuk után az idegrendszerre hatnak ingerlőleg, ez anyagokhoz tartoznak az alkohol, kávé, tea, csokoládé és a leves alkatrészei közül a jóizü kivonatanyagok. Végre vannak anyagok, melyek az iz- és szagszervre gyakorlott hatásuk által lesznek É.-ké; ilyen É. a bors, mustár, paprika, vanillia, ánis, hagyma s mások. Oly É. is vannak, melyek egyuttal táplálékul is szolgálnak, ilyenek a cukor, olaj, konyhasó s az ecet. Noha a legtöbb É. tápértéke számba sem jön, azok reánk nézve éppen oly fontosak, mint maguk a táplálékul szolgáló fehérjék, zsirok s szénhidrátok. Az É. teszik ételeinket izletesebbé; É. nélkül nem birnók el sokáig az ételeket. Az É.-ben is a változatosságot szeretjük, azért birunk többet enni, ha számos fogásból áll a lakoma, mint egyetlen ételből, még ha ezt szeretjük is.
(nagy részben italnövények, lásd a mellékelt képet), a növényországnak azon termékei, melyeket nem azért veszünk magunkhoz, mint az eleségnövényt, hogy az anyagcsere folytán elfogyasztott testi anyagot direkte pótolják, hanem csak azért, mert jóizüek, vagy pedig az idegrendszerre kedvezően hatnak (l. Élvezeti szerek). Az É. különböző és sok szisztematikai csoportba tatoznak, csak a *komló meg a kender egy családbeli. A *kávé a Rubiaceák alcsaládjába, a *tea a Ternströmiaceák közé, a *paraguai tea (Itex Paraguayensis) a magyalfélék, a guarana (Paullinia sorbilis) a sapindaceák, a *kóladió (kola v. Sterculia) a Sterculiafélék, a kákaó a Büttneriaceák, a *kokacserje az Erythroxyleák, a katha a Cetastrus-félék, a *bétel-dió (Areca Catechu) a pálmák, a mák a mákfélék, a *dohány a burgonyafélék, a szőllő a szőllőfélék, a légyölő galóca a kalapos gombák közé tartozik. A *-bal jelölt növény a mellékelt képen látható.
[ÁBRA] ÉLVEZET NÖVÉNYEI. (Leirását lásd ott, ahová az aláirás utal.)
az a kúra, amely a tulajdonképeni betegség helyéről elvonja a vért, hogy a test más tájékán ingerlő szerek segedelmével hozzon létre bővérüséget. Igy p. agyvelőbeli vértódulásoknál sós, izgató hashajtókat rendelnek, melyek a vérereket a bélben kitágítva, a vért inkább ide gyüjtik. Igy lehet hasonló célból forró lábfürdőt v. helyesebben az alsó végtagokon nagyobb mustárpapirost vagy hólyaghuzó tapaszt alkalmazni, sőt ezeket belső szervek bántalmainál a megbetegedett szerv felett levő bőrön is elhelyezhetni. Régebben hasonló célból mesterséges uton genyedéseket is tartottak fenn, ez ma már elavult eljárás.