Az ember által elválasztott hig és szilárd ürülékek, vagyis a vizellet és a bélsár elbirálásánál a közegészségi és közgazdasági szempont kiváló fontosságu. A közegészségi szempont azt parancsolja, hogy a kivált nyáron gyorsan felbomló, kellemetlen bűzt terjesztő, sok ragályos betegség elterjedését előmozdító ürülékeket az emberi lakások közeléből minél gyakrabban el kell távolítani vagy megfelelő módon ártalmatlanná tenni. Erre valók az E. gyüjtésére és elszállítására szolgáló városi berendezések. (L. Árnyékszékrendszerek.) E. közgazdasági szempontból, l. Trágyázás.
L. (állat), l. Sármány.
l. Embertani mérések.
a teologiai tudományban Krisztus, Istennek fia. Már Izrael népének köztudatában firól-fira szállott az a remény, hogy az eljövendő Messiás E. lesz (Dán. 7, 13). Ez a név azonban Jézusnak nem a méltóságát, hanem inkább az ő megalázódásának tényét jelenti, utalva egyszersmind arra a dicsőségre, melybe ő a halálból való feltámadás által visszatért. Ez az elnevezés csakis az evangéliomokban fordul elő; az apostolok nem használják.
(lat. homicidium), embernek más ember által jogtalanul történt életétől megfosztása. Aki jogtalanul másnak halálát okozza, E.-t követ el. E cimen való büntetőjogi felelősségnek alapfeltétele: az emberi magatartás és a halál közötti okozati összefüggésnek orvosszakértők általi megállapítása. Ennek módja a hullaboncolás. Az E. adott első alkalmat a büntető perben orvosszakértőknek alkalmazására. Az első törvényes rendelkezés III. Ince pápától ered (1214). Sőt már a római jogban a St. Silanianum oly intézkedést tartalmaz, mely szerint: item illud sciendum est, nisi constat aliquem esse occisum, non haberi de familia quaestionem. A hullaboncolás pedig annál szükségesebb, mert a szenvedett bántalmazás után bekövetkezett halál önmagában a bántalmazás és a halál közötti okozati összefüggést nem bizonyítja. A következtetés «post hoc ergo progter hoc» szofizma. Régenten az oki összefüggést csak abban az esetben tartották megállapíthatónak, ha a halál a bántalmazástól számított bizonyos törvényes határidő alatt következett be. A határidő 30, néhol 40 nap volt, mely napokat azért dies fatales-nek neveztek. Ma az időköz nem irányadó. A hullának létezése rendkivül fontos, mert hulla vagy legalább az azonosság megállapítására elegendő hullarészek hiányában a legsajnosabb birói tévedések lehetségesek. Az esetek nem oly ritkák, hogy a büntető itélet meghozatala s végrehajtása után a holtnak vélt ember épen s egészségesen került vissza. A hulla meglétét azonban feltétlen szabályként felállítani még sem lehet. Vannak esetek, melyekben ezt már az ölés módja kizárja. Bizonyos azonban az, hogy hulla vagy legalább hullarészek hiányában a legmesszebb menő óvatosságra van szükség. Az oki összefüggés megállapításánál az okság (kauzalitás) törvényei irányadók. Nem szükséges nevezetesen, amire egy időben nagy sulyt helyeztek, hogy a bántalmazás a halálnak kizárólagos oka legyen, mely nézet az ok fogalmának téves felfogásában találta alapját. Közreható okok létezése az oki összefüggést nem zárja ki. Ily gyakori ok p. az orvosi segély igénygbevételének elmulasztása, a sérülés elhanyagolása. Az ok fogalom körüli nézetek tisztultával egészen más szerepe van napjainkban a sérüléseknek feltétlenül, esetleg egyénileg halálos volta szerinti felosztásnak is (absolute, accidentaliter, individualiter, letalis). A különbség nem az oki összefüggés, hanem a szándék szempontjából birhat fontossággal, vezethet tehát a szándékos E. sulyos bűncimének kizárására, de nem a büncselekmény materiális, hanem intencionális elemének hiánya alapján. P. vékony bottal koponyára mért ütés esetében, midőn a szakértői lelet azt állapítja meg, hogy a halált okozott koponyarepedés csakis a koponya rendkivüli vékonysága mellett volt lehetséges: az oki összefüggést ez nem zárja ki, de hacsak az nincs bizonyítva, hogy a bünös az áldozat koponyájának abnormis vékonyságát ismerte, ölési szándékról szó nem lehet.
A morális elem szempontjából az E. lehet: szándékos vagy vétkes gondatlanságból okozott emberhalál (dolosus, culposus). Az E.-nek harmadik faját, az u. n. praeterintencionális E.-t - bántalmazási szándékkal, de ölési szándék nélkül ejtett, s halált okozott sértés - a mi btkvünk nem E.-nek, hanem testi sértésnek minősíti. Ellenkezőleg intézkedik az olasz btkv. A különbségnek elvi jelentősége nincs. A különbség csak az, hogy a bűncim (a minősítés) megállapításánál az egyik - az olasz - a materiális elemet, a bántalmazás és a halál közötti oki összefüggést, a magyar a morális elemet - a szándékot - tekinti irányadónak. Szándékos E.-nek lényeges alkateleme: az ölési szándék. «Aki embert szándékosan megöl», ha szándékát nem előre fontolta meg, igy a btkv. 279. §-a. Hogy az ölési szándék mikor forog fenn, az a biró által esetről-esetre eldöntendő ténykérdést képez. Erre a szándék (l. o.) általános elvei irányadók. A szándék határozott vagy határozatlan volta a tételes törvény szerint is közömbös, mert a törvény egyszerüen «szándékot» követel. A szándék általános elveinek megfelelően irányadó a halálos eredménynek, mint kellően konkretizált és specializált eredménynek előrelátása. A gyakorlat - igen helyesen - a használt eszközt, az eszköznek használási módját, az elkövetésnek egyéb objektiv körülményeit tekinti irányadónak; mig a cselekmény indoka, mely a régibb gyakorlatban nagy szerepet játszott, oly körülmény lévén, mely természeténél fogva nem a szándékra, hanem a bűnös óhajára, esetleg céljaira vethet világot, a szándék kérdésébe belevonása csak téves eredményekre vezethet, s mindenkor a szándék körüli fogalomzavarra mutat.
A szándékos E.-nek a morális elem szempontjából a btkv. következő alfajait különbözteti meg: 1. előre megfontolva elkövetett szándékos E., melyet gyilkosságnak nevez - 278. §., - (l. Előre megfontolás); amint a német btkv. is a «Mord» kifejezést az előre megfontolt szándékos E.-re szorítja; az egyszerüen szándékos E.-t «Todtschlagnak» mondja, mig az osztrák btkv. «Mord» alatt minden szándékos E.-t ért az előre megfontolásra való tekintet nélkül, a Todtschlag kifejezést pedig a vétkes E.-re szorítja; 2. erős felindulásban elkövetett E. - 281. §. - amelynek még különösen privilegiált esetét az erős felindulásnak bizonyos indoka képezi, az t. i., ha az erős felindulás okozta, hogy a megölt személy a tettest vagy hozzátartozóit jogtalanul sulyosan bántalmazta vagy megsértette. Mindkét esete az erős felindulásnak a büntetőjogban, az u. n. provokáció, ez utóbbi «sulyos provokáció» neve alatt ismeretes. A privilegiált (azaz a rendesnél enyhébb büntetési tétellel sujtott) tényálladéknak lényeges kelléke az, hogy a szándék a tettes erős felindulásában keletkezett, s rögtön végre is hajtatott legyen. A szándék alatt a helyes terminologia szerint az elhatározást kell érteni. Mert a szándéknak - mint előrelátásnak - valamint az előre megfontoláshoz nincs, ugy az erős felinduláshoz sincs semmi köze. A törvény rendelkezéséből következik, hogy a bár erős felindulásban keletkezett, de nem rögtön végrehajtott elhatározás esetében nem provokált szándékos E., hanem a szándékos E.-nek rendes esete - a 279. §. esete - forog fenn.
A bűnös és a megölt személy közti viszony alapján a szándékos E.-nek minősített - sulyosabb büntetési tétel alá eső - esetét képezi, ha az E.-t a tettes felmenő ágbeli törvényes rokonán, házastársán, törvénytelen gyermek saját anyján vagy törvényesítés esetében természetes atyján követte el. Minősített s az előbbi esetekkel hason büntetési tétel alá esik a több emberen elkövetett E. - 280. §. - Büntetések: a gyilkosságnak büntetése a halál; a szándékos E. rendes esetének - 279. §. - büntetése 10-15 évig terjedhető fegyház; a 280. §-ban meghatározott minősített E.-é életfogytiglani fegyház; a provokált (281. §.) E.-é 10 évig terjedhető fegyház, sulyos provokáció esetében öt évig terjedhető börtön. Kivételt képez a felmenő vagy lemenő ágbeli rokonnak vagy házastársnak erős felindulásban elkövetett megölése, mely a provokáció mindkét esetében 5-10 évig terjedhető fegyházzal büntendő. A gondatlanságból okozott E. vétséget képez és 3 évig terjedhető fogházzal; ha pedig a halál az azt okozónak hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságából, hanyagságából vagy azok szabályainak megszegéséből származott, a fogházon felül 100-2000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az utóbbi esetben azonkivül a bünös a hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától végképen vagy határozott időtartamra eltiltható, s a gyakorlat isméti megengedése ujabb vizsgától, illetve a képzettség megszerzését igazoló más bizonyítéktól tehető függővé (l. Gondatlanság is). Az E. vétségének esetein kivül hivatalvesztés is alkalmazandó. A konkauzákra btkvünk a büntetési tételek megállapításánál sincs tekintettel, azoknak tekintetbe vételét tehát a biróra bizza. Utánzásra méltó ebben a tekintetben az olasz btkv., mely konkauza esetére külön enyhébb büntetési tételt állít fel, jelesül az esetre, ha a halál a cselekmény elkövetésekor már létezett, de a bűnös előtt ismeretlen, vagy pedig csak a tett után felmerült, a bűnös cselekményétől független körülményeknek közreműködése nélkül nem következett volna be. Bármennyire igaz, hogy az említett körülmények az oki összefüggést nem zárják ki, nem kevésbbé igaz az is, hogy a büntetés kimérésénél a bünös javára leszámítandók. Mert amiben őt bünösség nem terheli, azért nem is lehet őt büntetni.
Az elmélet az E.-nek még több minősített esetét ismeri, amelyeknek némelyikét egyes törvényhozások tekintetbe is veszik. Kiemelendők: az orgyilkosság (az ölésnek orozva történt végrehajtása); a mérgezés (veneficium); a nyereségvágyból elkövetett gyilkosság (latrocinium), melynek egyik kiváló esete a rablógyilkosság; a merően brutalitásból, vérszomjból elkövetett E.; a bérgyilkosság; a közvetett bosszu esete az u. n. innoxii pro noxio, amidőn t. i. a gyilkos nem ellenségét öli meg, hanem mást, akit az különösen szeret, vagy akitől vagyoni előnyökben részesül, hogy ez által neki fájdalmat vagy kárt okozzon (Medea és Jason esete), ami annak idején Olaszország némely tartományában, jelesül a római tartományokban népszokás volt; a kinzással összekötött E.; valamely más bűntett előkészítése, könnyítése vagy elkövetése, vagy az elkövetett bűntettnek eltitkolása, a bűntettből származott előnynek, vagy a büntetlenségnek biztosítása céljából elkövetett E.; közhivatalnokon hivatalos eljárása miatt elkövetett E. stb.
(plagium), valakinek jogellenes hatalomba ejtése abból a célból, hogy szabadságától megfosztva, a hatalomba ejtő céljainak szolgáljon különösen valamely külhatalomnak katonai szolgálatba (áltoborzás), vagy rabszolgaságba vitessék; gyermekek koldulásra vagy bizonyos életmódra kényszeríttessenek. Kizárva van fajtalansági vagy házasságkötésre irányzott célból nőszemélynek hatalomba kerítése, amely más fogalom alá esik. Az áltoborzás (plagium militare) hazánkban még a mult században szokásos volt, s azt királyi rendeletek kötéllel büntetendőnek rendelték. Régibb törvényeink különösen arról az esetről intézkednek, midőn keresztények törököknek vagy cimboráiknak adattak el, s büntetésül a karózást rendelték (1567. évi 30. t.-c.) A magyar btkv. az E. cimét nem ismeri, hanem az esetet mint a személyes szabadság megsértésének minősített esetét, részint mint gyermekrablást bünteti.
(Anthropomorphi), a főemlősök (Primates) rendjébe tartozó keskenyorru majmok (Catarhini) egyik családja, ahová a gorilla (Gorilla engena Geoffr.), orángután (Pithecus satyrus Geoffr.), a csimpanz (Troglodytes niger Geoffr.) és több faj hulok (Hylobates) tartozik. Emberhez legjobban hasonló, nagy, farkatlan majmok, pofazacskó és ülőgumó nélkül. Mellső végtagjaik hosszabbak, mint a hátsók, 16-17 dorsolumbál csigolyával és 12-13 pár bordával. Ázsia és Afrika tropikus vidékeinek lakói. Az E.-t már az ókorban ismerték, legalább erre engednek következtetni Hanno és Plinius feljegyezései. Ezen régi idők után csak akkor tesznek ez állatokról ismét említést, midőn a Kongo és Angola vidékeket a portugálok és a spanyolok foglalták el 1598. Igy a többek közt Pigafetta, Pater Merolla, Froger, William Smith stb. jegyeztek fel egyet-mást e nevezetes állatok életviszonyairól. Utánuk azután a tudósok mindinkább reájuk kezdték fordítani figyelmüket, ugy hogy már a XVII. sz.-ban az E.-ról szóló ismeret - ama korhoz mérve - meglehetős nagy volt. Még inkább gyarapodtak ismereteink a XIX. sz. első felében, különösen mióta De Blainville, Geoffroy Isidor, Saint-Hilaire, Duvernoy, Owen stb. foglalkoztak ugy biologiai, mint morfologiai szempontból ez érdekes természeti tárgyakkal. Nyomdokaikon számosan irtak több tanulságos és becses értekezést s dolgozatot és foglalkoztak ez állatok tudományos kutatásával. E tudósok közül reánk nézve különösen dr. Török Aurél bir nagy fontossággal, kinek ez állatok anatómiai és különösen az emberi hasonlatossági vizsgálatai e téren alapvetőknek mondhatók.
Habár az E. külső alakja kor és nem szerint lényegesen különbözik is egymástól, mégis ugy általában alakra, mint az egyes szervek szerkezetére nézve, ugy az életviszonyokra, mint más tulajdonságaikra nézve, számos oly megegyező sajátságot találunk, amelyek világosan elárulják az emberrel való közeli rokonságukat, amiért is nevezik őket emberszabásu majmoknak. Testöket - kivévén a tenyeret és a talpat - mint az embernél, szőr fedi; csakhogy a szőrözet erősen van kifejlődve; de az nevezetes, hogy karjaikon a szőrök elhelyezése az emberével mindenben megegyeik, amennyiben a szőr felülről és alulról a könyök felé egy pontban látszik összekerülni. Szakálluk van, és a himeké általában sokkal erősebb, mint a nőstényeké, de mindig, mint Darwin irja, ivarérés idejében fejlődik és a hajzat szinével megegyezik. Az emberi fülkagylónak jellemző karimája, csúcsa, bemetszései és barázdái többnyire feltalálhatók, és ha valamelyike hiányzik is, az nem fontos tényező, mert hisz akárhány ember van, kinek fülcimpáján hasonló hiányok észlelhetők. A szempillák az emberéhez hasonlók, csakhogy a pislogó hártyának megfelelő harmadik szempilla valamivel erősebben van kifejlődve. Szemöldököt képező hosszu, serteszerü szőreik nem állanak oly sürün, mint az embernél, hanem a szemöldök-iveken szórványosan, különböző irányban helyezkednek el. Szájuk és orruk alakja és metszése nagyban emlékeztet az emberére, csakhogy a külső orr az embernél sokkal erősebben van kifejlődve. Törzsük külsőben nem igen tér el az emberétől. Igaz ugyan, hogy rajtuk nem találjuk meg a jellemző szép derekat, farképződés és a kidomborodás feltünően hiányzik, de azért egy jól kifejlett him gorilla szőrtelen törzsét bátran szembeállíthatjuk olyan pocakos, keskeny csipőjü férfiak törzsével, minők nemünk torzképeiként mindenütt találhatók.
Az E. nyaka rövid és vastag, különösen a gorillának tünik ki erősen kifejlődött tarkója által, de az ilyen nyak Burmeister szerint nem egy afrikai fekete törzs faji jellemvonásai közt található fel. Lényeges különbség az, hogy az E. felső végtagjai tetemes hosszuak, ami az embernél csak itt-ott, elvétve található. Különösen az oráng és a gibbon keze sokkal hosszabb és keskenyebb, mint az emberé, és igy vele közvetlenül nem is hasonlítható össze. Fontos különbség található továbbá az alsó végtagjaik szerkezetében is, amelyek általában az ujvilági majmokéhoz nagyon is hasonlóan - fogódzásra - vannak szerkesztve. Különösen az öregujjnak mozgékonysága által tünnek ki; habár ily képességgel felruházott egyének mindenhol vannak, sőt számos kezetlen embert ismertek, kik kezeik hiányát lábaikkal pótolták. Lábikráik általában sovány és az egész alsó végtagnál - mint egyes ausztráliai benszülötteknél is található - a szépség hiánya, az arányosság fogyatkozása igen szembetünő. Csontvázukon általában ugyanazon részeket és az egynemü csontokat ugyanazon számban találjuk kifejlődve, mint az emberén. Igaz ugyan, hogy a kifejlődött, vén emberszabásu majmok koponyáján a csottarajok és a rágókészülék igen erősen van kifejlődve, a szemüreg kerete előre nyulik, a nyakszirtcsont pedig lelapul, ami által lényegesen eltér az emberi koponyától, de másrészt fejlődésében számos oly jelenséget találunk - különösen a fiataloknál, ahol a koponya többnyire gömbölyded - amelyek alapján náluk az összehasonlítást közvetlenül eszközölhetjük. A vállon és az egyes végtagoknál megemlíthető, hogy a kulcscsont hosszu, keskeny, külső vége levélszerüen lapos, belső vége pedig vastag; továbbá hogy az orángnak és a huloknak 9 kéztőcsontja van, ami a gorillán, csimpánzon és az emberen csak kivételesen fordul elő. Az E. izomzatában sok lényeges hasonlatosság és eltérés van, melyek azonban - minthogy az erre vonatkozó vizsgálatok még hézagosak és sok tekintetben kiegészítésre várnak - annál kevésbbé nyujthatnak bizonyító okokat, mert hisz az ember izomnváltozatainak statisztikája sincs még véglegesen megállapítva. Különösen az alsó végtagok izomzatában található sok oly sajátság, mely e majmok egyenes járásának lehetőségét csökkenti és állati jellemvonását részben elősegíti. Fogaiknak száma 32, tehát annyi, mint az emberé; csakhogy az egyes fogak alakja és szerkezete a táplálkozás módja és anyaga folytán némiképen eltérő. Igy szemfogaik kivált a himeknél erősek és kiállók, zápfogaik gumósak, csakhogy az utolsó zápfogon a gumók száma egyes fajok szerint változik, különben - mint Magitot és Giglioli kimutatták - tejfogaik épp olyan sorrendben hasadoznak ki, mint az embernél. Zsigerszerveik szerkezete, elhelyezése sok tekintetben megegyezik az emberével és egészben véve csak csekély, lényegtelen eltérések találhatók. Nevezetes, hogy a csimpanz nősténynek rendes havi vérzése van, mint Hermes, Bolan és Ehlers vizsgálataiból tudjuk és igen valószinü, hogy ez a többieknél is előfordul.
Végül az a kérdés, hogy melyik emberszabásu majom agyveleje és igy szellemi képessége a legtökéletesebb és az emberével legjobban megegyező, még mindig élénk vita tárgya és még igen soká fogja a buvárokat foglalatoskodtatni. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy legfejlettebb és legtöbb agytekervénnyel bir az oráng, utána a csimpánz - ezeké kerekded tojásalaku - mig a gorilláé, mely hosszukás tojásalaku, e tekintetben kissé a többiektől elmarad, habár alakjára nézve az emberéhez legjobban hasonlít; legtávolabb van pedig a huloké. Az emberszabásu majmok agyánál a harmadik homlokcsavarulat (Broca-féle csavarulat), mely az embernél hatalmasan van kifejlődve, igen gyenge, és ez mondható köztük egyik lényeges különbségnek. Továbbá belső szerkezetben mindenekelőtt a kérges test rövidsége által, nemkülönben a harmadik agyüreg vastag mellső, vastag és puha hátsó eresztéke által tünnek ki. Nevezetes, hogy ujabb időben az embernél előforduló törpefejüséget (mikrokefalia) majomi hasonlatosságban, főleg az emberszabásu majmokra tekintve, iparkodtak keresni; de Virchow vizsgálatai alapján bebizonyult, hogy egyetlen egy majomfaj agyvelejének sincsen olyan alakulata, minő a törpefejüekét jellemzi. Ami legvégül az E. életviszonyait, szokásait és szellemi képességét illeti, azokra nézve meg kell jegyeznünk, hogy igen sok olyan dolgot találunk, ami nemcsak világosan elárulja, hogy a ma élő majomvilágnak élén állanak, hanem oly magas lelki sajátságokat és oly tökéletes anatomiai szerkezetet mutatnak, mely őket az emberhez igen közel hozza. És igy nemcsak a mondottakat, hanem még az összes vizsgálati erdményeket is figyelembe véve, bátran kimondhatjuk Huxleyvel, hogy a legalsóbb rangu majmok a legmagasabb rendüektől sokkal távolabb állanak, mint ez utóbbiak az embertől. (L. még Gorilla, Csimpánz, Oráng, Hulok és főemlősök cikkeket.)
(anthropologia). Mai tudományos értelemben az E. nem más, mint az emberi lénynek a természetbuvárlat alapján való vizsgálatának a szakmája, vagyis röviden, az ember természettörténete. Az E.-t régebben felosztották: 1. a szervezeti (szomatologiai) embertanra, amely az emberi test sajátságainak és életiségének összehasonlító buvárlatával foglalkozik; 2. a lélektani (psychologiai) E.-ra, mely az emberi lény lelki, illetőleg értelmi nyilvánulásainak az összehasonlító buvárlatával foglalkozik; és 3. a történelmi (históriai) E.-ra, mely az emberiség történelmi fejlődésének, társadalmi élettörténetének az összehasonlító buvárlatával foglalkozik. Eme felosztásnak nagyon is viszonylagos és bizonytalan értéke lehet. Topinard megkülönbözteti: a) az általános E.-t, mely az emberiséget a maga összeségében és az állatokhoz való viszonyaiban veti buvárlat alá és b) a részletes E.-t, vagyis az emberfajták tanát (etnologia), mely az egyes embercsoportokat tüzi ki buvárlata feladatául. Dally az emberi lényre vonatkozó tudományos buvárlatot a következő két fő- és alszakmákra osztja: I. E.-ra, vagyis az emberi lény magánrajzára (monográfiája). Ide tartozik: 1. Az ember részletes összehasonlító boncolástana (anatomia) és élettana (physiologia) és II. Néprajzra (etnográfia) v. néptanra (etnologia), mely az egyes emberfajták összehasonlító buvárlatával foglalkozik. Meg kell jegyezni, hogy annak előtte még különfélekép fogták fel az E. feladatát, s igy nevezetesen a mult században Lavater arcisméje (physiognomia) és a jelen század elején Gall agytana (phrenologia) nagy népszerüségnek örvendett a dilettáns közönségnél is; ma már komoly tudós sem az egyikkel, sem a másikkal nem foglalkozik, jóllehet a legujabb időkben egynémelyek és pedig különben tudósok a kriminologiai embertant, t. i. a fegyencek koponyabuvárlatát majdnem szakasztott oly irányban kezdik művelni, mint Gall. Megbizható, komoly alapja azonban sem a régibb Lavater- és Gall-féle tanoknak nem volt, amint a modern kriminologiai koponyatannak sincsen. A mai tudományos E. nem foglakozik ilynemü és ez időszerint teljességgel még biztosan foganatba sem vehető kérdésekkel és szerényül beéri, ha az emberi lény külső természeti (szervezeti berendezésbeli) sajátságait teheti rendszeres tanulmány tárgyává, ami sokkal nehezebb, mint az a be nem avatottnak látszik. Ily értelemben tehát az ugynevezett szomatologiai (a test szervezettségére vonatkozó) buvárlat képezi a mai embertan legfőbb tárgyát.
Minthogy az emberi szervezet igen bonyolult összetételü és minthogy az emberi test egyes boncolástani részei egészen különösen érdemlik meg a kutatást, a szomatologiai embertan is különböző részletszakmákra oszlik fel. Igy 1. emberméréstanra (antropometria), amely a különböző emberfajták testméréseivel foglalkozik (lásd Embertani mérések szónál); 2. koponyatanra (kraniologia), amely a különböző emberfajták koponyaalakjainak tüzetes vizsgálata iránt érdeklődik és ezt két irányban üzi, u. m. a) a koponyaalak összehasonlító bonctani leirásával s ez a szorosabb értelemben vett koponyabuvárlat (kranioszkopia) és b) a koponyaalak méreti sajátságainak a megállapításával, s ez a szorosabb értelemben vett koponyamértan (kraniometria). Ezenkivül az emberi test minden egyes szervének a vizsgálatával foglalkozik az E., és pedig ugy az állatok, mind pedig az egyes embercsoportok összehasonlító fejlődéstana és boncolástana tekintetében. Az E. az emberi testben észlelhető sajátságokat részint az u. n. faji leszármazás, valamint vérkeverődés, részint pedig a külső természeti és életi viszonyok (égalj, vidék, táplálkozás, életfoglalkozás, társadalmi életszokások, népszokások, nevelés, tanítás stb.) behatása szerint, teszi a kutatás tárgyává. Hogy mindeme kérdések felette érdekesek és hovatovább fontosak is az összes emberi társadalomra nézve, önmagától érthető. És mégis csak a legujabb évtizedek óta kezdik méltatni az embertani buvárlatot. Csak Broca Pál (párisi világhiró tudós) fellépése óta (1859.) vett nagyobb lendületet az embertani buvárlat azáltal, hogy ő saját pénzén muzeumot és intézetet alapított, amely azonban ma már a francia állam birtokába ment át. Broca volt a párisi embertani társulat és iskola alapítója és az ő buzdító példájára Európa és Amerika művelt államai siettek ilyen muzeumokat, intézeteket és itt-ott egyetemi tanszéket is felállítani.
olyan intézet, ahol egyfelől a kellő orvostani előismeretekkel rendelkező egyetemi tanulók embertani buvárlatokkal foglalkoznak, másfelől pedig a nagy közönség a legrégibb időktől napjainkig való különböző emberfajtákat eredeti csontvázakban és boncolástani készítményekben, v. pedig utánzatokban és képeken szemlélheti. Nálunk ilyen E. alapításának eszméjét legelőször Scheiber S. dr. egyetemi m. tanár vetette fel. 1876. a Budapesten tartott nemzetközi embertani és régészeti kongresszuson Broca Pál hivta fel Trefort miniszter figyelmét egy Budapeten felállítandó E. szükségére. A miniszter 1880. Török Aurél dr.-t ki is küldte Párisba, hogy ott az antropologiát tanulmányozza és az 1882. a bölcsészeti karon felállított embertani tanszékre nevezte ki. Ugyanekkor jött létre a hazai embertani muzeum is, amely gyüjteményeinek gazdagságára nézve (7000 koponya, 700 csontváz) az eddigi E.-k közt első rangu helyet foglal el. A muzeum gyüjteményeit számos lelkes tudós, igy: Hoffman (Washington), Chantre (Lyon), Bertillon Topinard (Páris) s számos hazánkfia becses tárggyal gazdagították; Budapest városa tanácsa rendeletére a főváros területén előforduló régi koponyákat és csontvázakat is az E.-nek küldték be. A budapesti E. jelenlegi helyisége VIII. Muzeum körut 4. sz. alatt van.
Azt lehet mondani, hogy az első mérések, amelyeket az emberek egyáltalában tettek, voltakép az emberi test méreteiből indultak ki. Az első mérőeszköz, amellyel az ember rendelkezett, maga az emberi test, illetőleg ennek részei voltak; és még ma is - a méterrendszer koszakában - élünk még alkalmilag emez eredeti mérőeszközökkel: sing-, kéz-, láb-, kar-, öl-, nagy arasz-, bak arasz-, hüvelyk, ujj-mértékekkel. Az ember a saját testében látta meg először a mérőeszközök mintáit, s mai napon vadon élő népségek más mérőeszközöket nem is ismernek. Helyesen mondta a régi görögök egyik bölcsésze Protagoras: «hogy az ember minden dolognak mértéke». De már a régiek vették észre, hogy mert a testrészek nagysága, méretei nemcsak a különböző embereknél, hanem még az egyes embernél is az élet különböző szakaiban is változók, változó mértékkel pedig biztosan mérni nem lehet; arra a belátásra jöttek, hogy az egyes testrészeknek egy bizonyos állandó méret-értéket kell adni. Kezdték a test egyes részeinek egymáshoz való méreti viszonyait, t. i. a részarányt vizsgálni, hogy t. i. p. a fej, láb hossza hányszor foglaltatik az egész emberi test hosszaságában, s eme részarány szerint alkottak maguknak azután mesterséges mérőeszközt pálcák segélyével. Az ilyen méreteket a görögök csakugyan kánonnak, vagyis pálcának nevezték. l. Anatomia.
Hogy az emberbuvárok és a szobrászok kánonja közti hasonlatosságot lássuk, szolgáljon a következő tábla Topinardtól (L'homme dans la nature, Páris, 1891. 126-127. l.) Az emberi test részarányainak kánonja:
Természetesen az ilyen kánon csak általánosabb értelemben alkalmazható az emberi test részarányaira nézve; hisz nincs két olyan ember, akinek testrészei szakasztott ugyanazt a részarányosságot mutatnák; már pedig az eltérések nemcsak az egyes emberfajták közt, hanem minden egyes emberfajtán belöl is sokfélék, az életkor, az ivar, családi öröklés, egészség, betegség stb. mozzanatok szerint. Minthogy pedig az embertan az emberi test sajátságait minden életviszonyai közt kutatja, nem egy, hanem sok ilyen kánont kell felállítani. Igy p. más a magzat, az ujdonszülött, a csecsemő, a fiatal gyermek, a felserdült gyermek, az egészen felnőtt s az aggastyán testrészeinek a részarányossága; megint más a férfiaknál és nőknél, a különböző emberfajtáknál, a különböző életfoglalkozásu családok egyéneinél stb. Ha valaki p. egy kicsiny gyermek és egy felnőtt ember testének részarányait tüzetesebben nézi, észreveheti az első szempillantásra, hogy a kicsiny gyermek feje a testéhez képest sokkal nagyobb, mint a meglett embernél, s hogy megfordítva a gyermek lábainak, t. i. az egész alsó végtagok hossza aránylag sokkal kisebb a törzséhez képest, mint a felnőttnél. Ha p. egy ujdonszülött teste hosszának éppen a közepét, vagyis a felét keressük, azt a köldök magasságában találjuk, a felnőttnél pedig sokkal lejebb, t. i. a fartáján. Az ujdonszülöttnél a törzs hossza ugy viszonylik az alsó végtagok (lábak) hosszához, mint 1: 1,17-hez, a felnőttnél pedig mint 1: 1,95, vagyis a felnőttnél az alsó végtagok majdnem kétszer oly hosszuak, mint a törzs hossza, az ujdonszülöttnél pedig a törzs majdnem olyan hosszu, mint a lábaké. Láthatjuk, hogy mennyire változhatik a test részarányossága a növés alatt. Igen fontos eredményekre vezettek a fejlődő emberi test mérései, amelyekből kiderül, hogy az egyes testrészek az élet különböző szakaiban változó eréllyel nőnek, egyszer gyorsabban, egyszer lassabban; ugy hogy nincs egyetlenegy testrész, amely mindig egyenletesen nőne. Igy kiderült, hogy a fej a magzatélettől kezdve mindvégig a növési sebességében visszamarad, miért is minél fiatalabb kort veszünk, a fej aránylag annál nagyobb a test hosszához képest. Sokkal érdekesebb a törzs növése. Ennek növési gyorsasága a magzatélet első pillanatától fogva, egészen az érett magzat koráig folytonosan csökken, ugy hogy a születésre érett magzatban a törzs aránylagos hossza a legkisebb; de a születés után közvetlenül gyorsul a törzs növése, ugy hogy leggyorsabban nő a törzs a 3-ik életév körül; innét kezdve ujra lassudik a törzs növése és pedig folytonosan, miért is a felnőtt embernek a test hosszához képest a legkurtább törzse van. Ami a felső és alsó végtagok (az u. n. karok és lábak) növését illeti, itt meg az az érdekes jelenség mutatkozik, hogy a magzatélet egész ideje alatt a növésük folytonosan és pedig majdnem egyenlően gyorsul. Születés után eleinte erősen csökken a végtagok növése, de utóbb, ha már járni tanul a gyermek, a végtagok növése ujra gyorsul és pedig az alsó végtagok gyorsabban nőnek, mint a felsők. Mindebből pedig kiderül, hogyha az emberi alakot jellemző méreteket akarjuk venni, mindig csak felnőtt embernél kell a méréseket tenni; csakis a felnőtt emberben nyilatkozik meg teljesen az emberi tipus, mely az állatokétól olyannyira feltünően különbözik. Az emberi tipus a testalakban az aránylag kurta törzs és aránylag hosszu lábak (alsó végtagok) által van jellemezve; és e tekintetben még a legfelsőbb rangu állatok, az emberszabásu majmok is feltünően eltérők, mert aránylag igen hosszu törzsük és kurta alsó végtagjaik vannak.