(ejtsd: ambusür) a. m. száj, torkolat, nyilás; a zenében a réz- és fahangszerek fuvókája vagy csőre. E. alatt értik továbbá azt a módot, mellyel a hangszerrel bánó a fuvolahangszerbe belefu. E befuvásban való gyakorlottságtól, az ajknak a hangszer nyilására való illesztésétől sok részben függ a hang szépsége, finomsága, tömörsége vagy lazasága. Zenei köznyelven azért szokás mondani, hogy jó vagy rosz E.-ja van.
(gör., ébrény, l. a mellékelt képet), általános értelemben a fejlődésben levő csirleveles állatok (metazoák) azon állapota, mely a csirlevelek után következik, azaz midőn a csirlevelekből az elemi szervek már kifejlődtek és a fejlődő lény némileg állati formát vett fel. Ily értelemben véve, minden állatnak, gerincesnek ugy mint gerinctelennek, van E.-ja, helyesebben mondva embrionális állapota. A régiek másképp vélekedtek, szerintök az E. elnevezés csak az emlősökre illett, mert vele csak az anyaméhben a burkokkal körülvett magzatot illették, «quod in ventre matris pullulat» Eustachius. Az E. név alatt implicite értetődik, hogy a fejlődő lény még nem egészen olyan, mint a szülés idején, ahol főbb vonásokban megvan benne már minden, de egyes részek még nincsenek kifejlődve. Az emberre vonatkoztatva, az embrionális állapot eltart körülbelül a 4-ik hónap elejéig, innen tul magzattá lesz az emberi lény, amire a latinok fetus elnevezést használtak. Az E. fejlődésének alaptervezetére vonatkozólag, hogy a pete hogyan barázdolódik át a barázdolási sejtekből, fejlődnek a csirlevelek, kifejlődését 1. Csirahártya. Ha a 3. csiralevél kifejlődött s csirahártyává (blastoderma) lett, akkor megvan az a sejtanyag, amelyből az E. teste fejlődhetik. De nem az összes csirahártyából lesz az E. teste, hanem annak egy része fejlődési burkokká alakul át, ez átmeneti hely a burkoktól a testhez lesz később a köldök.
[ÁBRA] 1. A békapete barázdálódása négy fokozatban egymás után.
[ÁBRA] 2. Metszet a triton taeniatus csirhártyahólyagjából, a) barázdálódási üreg, b) sziksejtek.
[ÁBRA] 3.Metszet pár órán át költött tyúktojás csirhártyájából, a) külső, b) belső csirlevél, c)sziksejtek.
[ÁBRA] 4.Haránt metszet körülbelül 36 órán át költött tyúktojás csirhártyájából. a), b), c) külső, közép- és belső csirlevél, e) velőbarázda, f) gerinchúr.
[ÁBRA] 5. Haránt metszet körülbelül 48 órán át költött tyúktojás csirhártyájából. a), b) külső és belső csirlevél, c) velőcső, d) gerinchúr, e) őscsigolya, f) oldallemezek: közre fogva egy rést, az ugynevezett zsigerüregi hasadékot, g) ősvesevezeték.
[ÁBRA] 6. 15 napos emberi pete Thomson szerint; természetes nagyságánál valamivel kisebb.
[ÁBRA] 7.,8.,9.,10. (lásd 7. ábra.) Emberi ébrények. - His után - a második hónapból. 7-nél a bárányburokban b) levő ébrényen kivül a köldökhólyag k is, valamint a bolyhos burok b, b) egy része látható.
[ÁBRA] 8. ábra.
[ÁBRA] 9. ábra.
[ÁBRA] 10. ábra.
A csiralevelek legelső átalakulásai az u. n. ősi v. elemi szervek kifejlődéséhez vezetnek. Igen fiatal E.-k csirahártyájának központi része vékonyabb, ellenben a körzeti része vastagabb. Az előbbit átlátszó, emezt sötét udvarnak nevezik (area pellucia et opaca): az utóbbi gyürüalakban szegi be az előbbenit. Nemsokára az átlátszó udvar piskótaidomu lesz s közepén egy sötétebb csik jön létre. A sötétebb tengelyi részen az ektoderma megvastagszik s a középvonal mellett mindkét oldalon redőalakban kiemelkedik (velőredők). A redőkből s az általuk közrefogott mezőből lesz a központi idegrendszer, a körzeti részből a köztakarónak a hámja. A velőredők csakhamar mindjobban kiemelkednek, a közrefogott barázda felett egymásfelé hajolnak s az érintkezési helyen összeforradnak. Az igy keletkezett velőcsőből lesz a központi idegrendszer (gerinc- és agyvelő). A velőcső kifejlődése közben a középső csiralevél is megváltozott. Mindenekelőtt a fejlődő velőcső oldalain megvastagszik, a körzetibb része pedig vékony marad, amazt őscsigolyalemeznek, emeszt oldallemeznek nevezik. Azután a mezoderma a legnagyobb részében lapjában kettéválik, ami által az oldallemez felső- s alsóvá lett, csak az őscsigolyalemez maradt osztatlanul. Az utóbbin korán világos haránthasadékok képződnek, ezáltal az őscsigolyalemezek köbidomu darabkákra, az u. n. őscsigolyákra, vagy testszelvényekre (protovertebrae) tagolódnak. Ezek teszik az E. testének legelső metamérjeit. A legelső szelvény a nyak felső részén képződik, a többiek a farki vég felé előrehaladólag csatlakoznak a már meglevőkhöz. Az őscsigolyák eleinte közömbös gömgölyded sejtekből állanak; később a belsejükben folyadék gyülik meg s a sejteknek a központ felé való megszaporodása közben a szelvényüreg elenyészik, az üreg tetején fekvő sejtek pedig orsóidomuak lesznek s egy külön lemezt képeznek, amit izom- v. hátlemeznek neveznek; belőle a törzsöknek harántul csikolt izomzata lesz. Időközben a mezoderma tengelyi részében a velőcső hasi oldala alatt egy hengeres sejtpálca: a gerinc-hur (chorda dorsalis) vált ki, e körül megszaporodnak a mezodermasejtek s a hártyás gerincoszlopot szolgáltatják, utóbb a velőcsövet is körülnövik, igy a csigolya-iveknek és nyujtványoknak szolgáltatván fejlődési talaját. Az alsó csiralevél átalakulásai egyszerübbek. Ennek tengelyi részéből igen korán egy pálcaalaku szerv: a gerinc-hur válik le, felette a velőcső hasrésze, alatta az entoderma fekszik, jobbra és balra világos rések választják el az őscsigolyáktól. Eleinte a gerinc-hur gömbölyded és szögletes magtartalmu sejtekből áll. azután a hengeridomu pálcának körzeti részén fekvő sejtek hengeridomuak lesznek, a többiek pedig megnagyobbodnak és hártyákat kapnak, testük megvilágosodik és elhigul, ami által a sejtmagvak a sejthártyához szoríttatnak, ugy hogy sejtrecéhez hasonló képződmény keletkezik. A gerinc-hur körül laza sorakozásban korán mezodermasejtek halmozódnak fel s hártyás gerincoszloppá lesznek. A gerincoszlop előbb porcos lesz, azután megcsontosodik, a testszelvények vagyis csigolyatestek a gerinchurt szabályos távolságokban befüzik és elsorvasztják; csak a csigolyaközti korongokban maradnak meg egy ideig a maradványai.
Az alsó csiralevélnek a gerinc-hur alatt fekvő része aláfelé egy nyilt barázdává, az u. n. bélbarázdává lesz; azután a barázdának lefelé hajló oldalai az alsó oldallemezzel együtt hosszirányu redők alakjában egymás felé hajolnak; a redők által közrefogott hosszanti hasadék teszi az elemi köldöknyilást. A hosszukás köldöknyilás által közrefogott entoderma-barázda teszi az E.-nak elemi belét, a köldöknyiláson tul fekvő entodermarészlet a köldök- vagy tápszékhólyaggá (vesicula umbilicalis s saccus vitellinus) lesz. A csirahártya központkörüli része lesz az E. saját testévé, a körzeti öv az E. burkává. Az átmenetel a köldökrésznél van, ahol a testi rész befüződés alakjában tagozódik külön a körzeti résztől. Az átlátszó udvarban az ektoderma a felső oldallemezzel együtt korán kiemelkedik redőalakban az E. teste körül, a redők egymásfelé hajolnak és összenőnek, az igy keletkezett és az E. testét zacskóalakban körülvevő hártyát bárányhártyának nevezik. Az alsó oldallemez a bélhámlemezzel együtt az E.-nak a köldökhelynél való lefüződése közben 2 részre tagolódott az elemi bélbarázdára és a sziklatömlőre; a befüződési hely azután megnyulik és igy kocsánnyá lesz a sziklatömlő (vagy köldökhólyag) és elemi bél között, amit szik- v. köldökbélvezetéknek mondanak.
Fiatal emlős E.-k testidomán alig lehet még a későbbi formákat megismerni. Eltekintve a fejnek sajátszerüségétől, a zsigerivek jelenléte, az arcnak fejletlensége miatt, feltünő a törzsöknek erős fejlettsége a még kicsiny végtagokkal szemben. 3-4 hetes emberi E.-k a törzsök sarki részén csucsos nyujtvány van (farknyujtvány), amit az emlős állatok farkával egyenértékü csökevényes képződménynek kell hogy tartsunk. Ezen nyujtvány az alsó végtagok jobb kifejlődése közben elcsenevészedik, de a maradványa még az ujszülöttön is meglátszik a farcsonton a bőrnek egybehuzódásán, aminek nyoma néha felnőtt egyénekben is látszik. 3-4 hetes emberi E. teste ívalakban erősen meggörbült, ugy hogy a farki rész közel van a fejhez; a törzsök homorulatát fenn a jelentékenyen kiemelkedő szivdomborulat, a hason a hatalmas májduzzanat tölti meg. Később az arányok megváltoznak: a sziv fejlődésében aránylag visszamarad és a mellkasba jut, a máj kevésbbé nő, mire az erős háti görbület is csökken s a 8-9. héttől kezdve a törzsök egyenes lesz.
Végtagokkal az E. eleinte egyáltalán nincs ellátva. Azután ezek a törzsök oldalán kis duzzanatok alakjában jelennek meg, melyek ektoderma által takart mezoderma-szaporulatból állnak. A hámboriték a duzzanatok végén korán megvastagszik és a mezodermaszaporulatba a gerincvelőből erős idegek nőnek bele. A felső végtag eleinte igen magasan áll, fenn van a nyakon, nem messze az utolsó zsigerhasadékhoz. Az alsó végtag közel van a köldökhöz. Emberi E.-nál a végtagbimbók vége a 2-ik hónapban lapátalaku lesz s az ujjak számának megfelelő kurta hosszanti barázdák jelennek meg rajta; a barázdák a 3. hónapban átmetszenek, mire a köztük levő állományhidakból az ujjak lesznek. A végtag addig, amig kurta, hengeridomu; csak utóbb áll be rajta a tagolás felsőkarra, előkarra és kézre.
(gör.), tág értelemben az állatok és az ember fejlődését vizsgáló és leiró tudomány. Minthogy a régiek embriónak a burkokkal körülvett magzatot nevezték az anyaméhben, ellenben a fejlődéstan az átalakulásokat a fogamzás pillanatától kezdve kutatja. Haeckel Jénában a fejlődéstan megnevezésére az ontogonia és filogenia neveket ajánlotta, melyek általánosabb értelmüek és a tudományban polgárjogot nyertek. Az ontogonia vagy egyéni fejlódéstan leirja az állatnak v. embernek átalakulásait a fogamzás pillanatától kezdve egész a születésig. A filogenia vagy leszármazástan vizsgálat alá veszi a szerves lények leszármazástan vizsgálat alá veszi a szerves lények leszármazását más lényekből. Az ontogonia kiegészítő részét teszi az anatomiának, épugy mint a filogenia a tudományos állattannak. A test szerkezetének alaptervezete egyedül a fejlődés idején nyilvánuló tüneményekből érthető meg, és ezen tüneményekből igyekszik a fejlődéstan az általános szabályokat és törvényeket levezetni. A fejlődés idején nyilvánuló tünemények eredményét teszik a pete termékenyítése után megindult feszítőerők átalakulásának eleven erőkké. Durva hasonlattal élve, ezen átalakulások olyanok, mint p. a kilőtt löveg sorsa a szikra nyugvásáig, minden későbbi pillanatban beálló állapot meg van szabva a megelőzőnek sorsa által. Hogy a löveg pályafutása milyen lesz, az függ az anyagtól, a fegyvertől, a lövés irányától s a közegtől, a melyen áthalad. Igy van megszabva a fejlődő lény sorsa is a szülőktől, a fejlődés idején reája ható befolyásoktól stb., de mindenkor kiindulásul a pete termékenyítése szolgál, annak utána áll be rajta az átalakulások láncolata, amelyek először a barázdáláshoz, azután a csiralevelekhez, az elemi szervekhez, végül a testidom létrejöttéhez vezet. Minthogy az átalakulások igen bonyodalmasak, a fejlődéstan művelődésének s megismerésére vezető vizsgálatoknak megvannak a magok nehézségei, s emiatt a fejlődéstan az ujabb természetrajzi tudományok közül való, mely a tudományosan művelt anatomiának és az összehasonlító boncolástannak igen nagy szolgálatokat tett. - Az E. kimutatta, hogy természetrajzi szempontból az embert nem illeti meg külön hely a természetben, mert hasonló petéből fejlődik, mint a hozzá közel álló emlős állatok, hogy csiralevelei, elemi szervei csak külső formaságban, de nem a lényeget illetőleg térnek el ezekétől, mert egyforma tervezet és szabályok szerint fejlődnek és működésük potenciában fejlettebb lehet, de nem qualitásban.
(gör.), a meg nem született magzat feldarabolása; szülészeti műtétel. Az E.-nak más és más neve van aszerint, hogy a magzat melyik részén kezdődik a földarabolás, vagy a magzat kisebbítése abból a célból, hogy megszülettetése egyáltalában lehetségessé váljék. Ha a fejet kell megfurni és agyvelejének kiürítésével (excerebratio) összenyomhatóvá, tehát kisebbé tenni, akkor kraniotómiáról, capitis perforatióról, az azt követő kihuzásnál pedig kraniotrakcióról, kranioklaziáról, kefalótripsziáról szólnak a szülészek. Ha a törzset kell kisebbíteni a magzatnak, akkor ez vagy a lefejezéssel - decapitatioval - történik, vagy a mellkas és hasüri szerveknek kiszedésével, ami az E. szónak szorosabb értelme és elfogadott jelentése, habár itt inkább evisceratio, exenteratio, embryulcia vagy torakotomia volna a helyes elnevezés. A törzset még az előlfekvő, megdagadt karnak lemetszésével is kisebbítették, aminek műszava a brachiotomia vagy exarticulatio humeri. Az E., illetve a kraniotómia, decapitatio és evisceratio javaslatait a szülésznek nem nehéz megállapítani, ha a magzat már elhalt, vagy ha keresztben fekszik, az egyik kar előesett és fordításról már nem lehet szó (elhanyagolt hárántfekvés), ha monstrummal van dolga (torzított kettős magzat), és ha a medence oly szűk, hogy a megfurt fej után a törzs még sem fér ki s azt is meg kell nyitni. Nehéz dolga van azonban a szülésznek, ha arról van szó, hogy az élő magzatot kell feláldoznia e kisebbítő műtételek valamelyikének. Habozás nélkül csak az igen nagy vizfejü magzat (hydrocephalus) életét fogja azanya javára feláldozni. Életre való magzatnál azonban megfontolás tárgya lesz, vajjon nem szabad-e császármetszéssel (l. o.) a magzat életét megmenteni. Természetes, hogy ehhez az anya és hozzátartozói beleegyezése szükséges, még pedig nem akkor, ha a hosszas, kinzó vajudástól már el van gyötörve a szülőnő, s izgatottságában nagyon könnyen adhatná beleegyezését ez életbevágó műtétbe, amelynek eshetőségeit is föl kell tárni előtte. Szükséges az is az ilyen u. n. feltételes császármetszéshez, hogy a vajudó láztalan legyen és a műtéthez minden kellő segítség és kényelem rendelkezésére álljon a gyakorlott műtevőnek. Az E.-hoz a szülésznek egész armamentáriuma van. Rendszerint elegendő a Levret-féle perforatorium, egy nagy erős olló, a kranioklaszt és egy erős, hosszu makkfogó. A végrehajtás csak narkozisban történjék és elegendő asszisztenciával.
(növ.) a. m. csiratömlő, l. Pete.
(ejtsd: ambrön, járási székhely és megerősített város Hautes-Alpes francia départementban, 40 km.-nyire Gaptól, 100 m. magas, meredek magaslaton a Durance jobb partjánál, vasut mellett, (1891) 4017 lak., selyemszövéssel, ekegyártással. Régi szép székesegyházában a XV. századból való érdekes üvegfestmények láthatók. E. a gallusok idejében Ebrodunum, a középkorban Embrunois grófságnak székhelye, a IV. sz.-ban érdeki székhellyé lett, mit 1790. szüntettek meg. A XVI. sz.-ban Medici Gyula, későbben VII. Kelemen néven pápa, ült az érseki székben. Mária temploma hires bucsujáró hely volt. Falai közt a középkorban 7 zsinatot tartottak.
város és az ugyanily nevü járás székhelye Aurich prosz kerületben, 2,2 km.-nyire a Dollarttól, az Ems-Jade-csatorna torkolatánál, vasut mellett, (1890) 13695 lak., hajó-, dohány-, szappangyártással, drótkötélkészítéssel, őrlő- és fürészmalmokkal, jelentékeny heringhalászattal és halfüstöléssel; gabona-, fa-, gyapju-, vaj-, sajt-, marha-, ló- és halkereskedéssel, amit részint a vasutak, részint a hajóutak közvetítenek. Hajóforgalma 1891. volt: 1547 tengeri hajó, mintegy 85000 tonna tartalommal és 6210 folyami hajó 96000 t. tartalommal. Egyenes hajóösszeköttetése van Norderneyvel és Hamburggal. Az Északi-tenger vize ellen töltésekkel védett, egészen hollandi külsejü város 6 főrészből (Alstadt, Nord-, Süd-, Mittel-Faldern, Boltenthor- és Neuenthor-külváros) áll; szép sétahelyek veszik körül; több hajózható csatorna szeli át, amelyek több kikötővé szélesednek ki és amelyeken több mint 20 hid vezet át. A Nagy (református) templomban (a XII. századból) II. Enno K. frizlandi grófnak siremléke látható. A világi épületek közt a kiválóbbak: a városháza, amelyet az antverpeni mintájára renaissance-izlésben építettek, szép, különösen régi puskákban gazdag fegyvergyüjteménnyel; a XV. századból való Klundenburg, nem régiben még kaszárnya; a természettudományi társulat, gazdag természetrajzi gyüjteménnyel; a képzőművészeti és régészeti társulat Kunst nevü háza: kép-, rézmetszet-, régiség stb. gyüjteménnyel; a posta stb. A különböző nép- és középiskolákon, meg számos jótékony intézeten kivül van kereskedelmi és hajósiskolája. E. a X. században még Amuthon, a XIV. században nyert városi jogokat; a XVI. században Hollandia fenhatósága alá került. 1744. Poroszországhoz, 1810. Franciaországhoz, 1814. ujra Poroszországhoz, 1815. Hannoverhez és 1866. végleg Poroszországhoz került. V. ö. Fürbringer, Die Stad Emden (1803).
Igen értékes, Keletfriziában és Angolországban elterjedtebb fajta, mely főpiaca, Emden után nyerte nevét; nevezik azonban brémai-nak is. Igen nagy, délceg tartásu, tömött törzsü állat. Eredetileg inkább a hattyura emlékeztet, mint a mostani angol tenyészirány. Onnan a mese, hogy az «Embden Gees» a házi ludnak hattyuval történt párosodásából keletkezett. Kinőtt gunárok sulya 7-10 kg., hizlalva 11-15 kg., öreg ludaké 8-10 kg.; 9-10 hónapos gunárok 8, ily koru libák 65-75 kg. sulyt érnek. Csőre középhosszu, széles tövén erős, sötét husszinü; szeme nyilt, irisze világoskék. Törzse mély, háta hosszu, széles, lapos, lábszárai sötét narancssárgák. Tollazata tömött, puha, sok pehellyel, hófehér szinü. A kikelő libák pelyhe szürke s első tollazatuk, mint a hattyué, szürkés. A nőstények csak a második őszi vedlésnél válnak hófehérré, a gunárok azonban vagy fehéren kelnek ki a tojásból, vagy gyorsan megfehérednek. Tojóképessége az első évben csekély s a tojások csak a második évtől alkalmasak a kiköltésre. A harmadik, negyedik évben decembertől áprilisig átlag 50-et tojnak. Az E. jól költ, gyorsan fejlődik; 10-12 hét alatt ki van nőve. Hus- és zsirtermelésre, valamint tollhozamra a legkiválóbb s ugy a tisztán való tenyésztésre, valamint keresztezésre (toulousi és parlagi ludakkal) igen alkalmas. Hazánkban e célra kitünően bevált.
[ÁBRA] Emdeni lúd.
(Emücs). Középkori magyar személynév és pedig az oklevelek tanusága szerint az Imre (régen Emreh) név becéző alakja.
(Emudi). Árpádkori magyar személynév, mely alighanem az elavult «em» (elm. ilma) a. m. levegő, ég szóból származott s igy egy eredetü az Emse, Elemér stb. nevekkel. Előfordul Hemudi alakban is.