(lat.) a. m. javítás; E. libelli, valamely perirat kijavítása, mi ha szembetünő feledékenységről v. tollhibáról van szó, a per bármely stádiumában megengedtetik.
(lat.) a. m. felmerülés, feltüntetés; E. novum, uj körülmény. E. v. emergentia, a botanikában, olyan szőrképlet, mely nem csupán a bőrből keletkezik, hanem a bőr alatt lévő bőranyából meg az elsőd kéregből is. Az E. ugy támad, hogy az elsőd kéreg sejtjei korán osztódásnak indulnak, ebből kis kelevény támad, mely fölött a bőr sejtjei tangenciális irányban gyarapodnak s a kelevénnyel kiterjedésben lépést tartanak. Minthogy az E. létrejöttében a bőrön kivül a kéreg is részt vesz, azért az E. nagyobb és hatalmasabb, mint a bőr szőre. Eredetre nézve a szőr meg a levél keletkezése között középalak.
Géza, állami tanitóképezdei igazgató, szül. Leibitzen, Szepes vmegyében 1838 nov. 9., megh. Iglón 1887 nov. 5-én. A gimnáziumot Késmárkon végezte, 1859. külföldre ment s Jénában egy évig, Göttingában két évig tanult s ez utóbbi egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1862-ben a nyiregyházai ág. evang. gimnáziumnak lett tanára és később igazgatója. 1869-70. mint képezdei tanárjelölt a német, angol és osztrák tanitóképző intézeteket látogatta meg, s 1871. br. Eötvös kinevezte az iglói képezde igazgatójává. Számos népiskolai tankönyvet irt a reáliák: számtan, mértan, földrajz s természetrajz köréből. A tanitóképzők számára irt Tapasztalati Lélektant (Igló 1875, 1876, 1879); Részletes és általános tanitástant (Igló 1877); Népiskolai neveléstant (Budapest 1877); Népiskolai tanitástant (Budapest (1882, 1883). V. ö. Szinnyei, Magyar irók.
(lat.) a. m. kiérdemelt; igy nevezik azokat, kik beállott szolgálatképtelenségük miatt az állami és főkép az egyházi szolgálatból kilépetek. (L. még Exauctoratio). - Emeritorum domus és demeritorum domus. Az első elaggott, erőfogyott, a másik hiavatalukból kitett egyházi javadalmasok ellátására szolgáló intézet.
(ejtsd: emmerzn), Ralf Waldo, Longfellow mellett az amerikaiak legnagyobb irója, filozofus és költő, szül. Bostonban 1803 máj. 3., megh. 1882 ápr. 27. A cambridge-i (Massachusetts) Harvard college-en tanult telologiát, azután tanító volt öt éven át, amikor egy bostoni szabadelvü irányu unitárius templomba hitszónoki állást kapott. Nem egyezvén meg egyházával az urvacsorája dogmájában, lemondott állásáról, s szabadságát arra használta, hogy 1833. Európába utazott. Itt ismerkedett meg a rokonlelkü és gondolkozásu Carlylelal, kihez élte végéig barátság füzte. (V. ö. a kettő tartalmas levelezését: Correspondance of Th. Carlyle and R. E. 1834-72. Boston és London 1883. Supplementary letters 1886). Visszatérvén hazájába, Concordban, egy kis városkában, Boston szomszédságában telepedett meg, ahonnét felolvasások tartására néha a szomszéd városokba rándult. 1836. jelent meg első műve: Nature (Természet) fényesen irt essay-k gyüjteménye, melyben idealisztikus gondolkodását kitárja. A természet e műben mint isten megnyilatkozása tünik föl, mint a szelleminek szimboluma. E munka csak kis körben terjedt el, sokkal ismertebbé tette nevét következő műve: The american scholar (Boston 1837); azután Literary Ethics (u. o. 1838), melyekben egy nemes idealizmus szóvivője lett Amerikában. 1840-1844. részt vett a Dial cimü folyóirat megalapításában, majd egyedüli kiadója volt. Rokonszenves szemlélője volt ama kommunisztikus kisérletnek, mely Brook-Farmban uj idealis alapra akarta fektetni az életet, de tevékeny részt nem vett benne. 1841. megjelent kiváló Essay-inek első kötete, s ezekhez 1871-ig még négy kötet járult (a II. Carlyle bevezetésével). Ezekben nyilvánul leginkább Emerson erős, eredeti, és mégis egyszerü egyénisége, költői érzése, mély gondolkodó ereje. Költeményei (Poems 1846) nem tetszettek annyira, mint prózája. Később is adott ki verseket (1867. May day); versei is kiváló erejét tanusítják, költői képzeletét, a misztikusba vesző gondolkodását. 1847-ben másodszor látogatta meg Európát s előadásokat tartott Manchesterben, Edinburgban és Londonban, ez ut eredménye volt az a fontos mű, melyben az angolokat jellemzi (English Traits 1856). Az Angliában tartott előadásokat is összegyüjtötte és kiadta e c. a.: Essays on representative men, melynek tárgya rokon Carlyle hires munkáival: a hősökről. E. ezeket tárgyalja: Platon, Swedenborg, Montacyre, Shakespere, Goethe, Napoleon. Igen népszerü lett műve Conduct of life (1860), melyben gyakorlatilag akar hatni az emberek magatartására az életben. Egyéb művei: Society and Solitude (1870); Letters and Social aims (1876), melyekben gyakorlatibb gondolkodást s irányt mutat. 1872. harmadszor volt Európában és visszatérte után még tiz évig élt nyugodtan Concordban, mint az amerikaiak elismert legnagyobb prózairója. Különösen vonzó műveiben erős egyénisége, mely mesterkéltség nélkül bizonyos közvetetlenséggel szól az olvasóhoz. Nemes idealizmus lengi át műveit, melyek Amerika szellemi művelésére igen nagy hatással voltak. Németországban főleg H. Grimm dicsőítette (Neue Essays 1865). E. életét és műveit tárgyalják külön művekben Cooke, Ireland, Conway, Benson, Holmes, Cabot (London 1887). Magyarra még nem fordítottak tőle semmit.
(lat.), a csillagászatban a. m. kilépés, az az időpillanat, melyben egy a Hold vagy valamely bolygó által elfödött égitest ismét láthatóvá válik. Ha ezen égitest koronggal bir, az E. nem pillanat alatt, hanem véges időben történik: ily esetben a korong középpontjára vonatkoztatjuk az E.-t oly módon, hogy a kilépésnél a korongszélek belső, majd külső érintését figyeljük, mint ezt a csillagászok leggyakrabban a gyürüs Napfogyatkozások és Merkurnak a Napkorong előtt való elvonulása alkalmával teszik.
(Tourn. (növ.), l. Koronafürt.
(Emesu). Anonymus szerint (cap. 3.) a Dentumogerbeli Eunedubelian (l. o.) a vezér leány 819-től fogva Vgek felesége és Álmos vezér anyja. Mondáinknak az a másik gyüjteménye, mely a Márk-féle krónikában maradt fenn, E. nevét ugyan nem ismeri, de ez is ugy tudja, hogy Vgeg felesége Eunodbilia leánya volt s Anonymussal egyezőleg mondja el Álmos anyjának álmát (Marci Chronika Pars II. cap. II.), mely E. álma név alatt ismeretes. A monda szerint, midőn E. már teherben volt, álmában egy saskeselyü (astur) v. XVI. századbeli magyar krónikairóink, Székely J. és Heltai G. szerint egy szép sólyom jelent meg, mely rászállt, fejét kebelére hajtva s nyugovásának gyönyörüségéből E. méhéből egy folyó eredt, mely idegen földön növekedett meg. Ezt a Scithiai jósok arra magyarázták, hogy E. olyan fejedelmet fog szülni, ki a népet Scithiából kivezeti s tőle dicső királyok fognak származni. Földes J. (A teremtés. Ugor-magyar hitrege, Arad 1880) E. álmát az ugor-magyar mitosz maradványának tartja s Emesét olyanforma alaknak véli, minő a finn Ilmatar v. Impi s a vogul Elmpi (l. o.), nevét pedig a finn-vogul «ilma», «elm» szónak megfelelő elavult «em», «eme» (azaz levegő, ég) szóból származott melléknévnek magyarázza, melynek jelentése a. m. égi, légi. Ehhez a felfogáshoz nagyon közel áll a mienk (V. ö. Az Álmos-monda. Mythologiai tanulmány, Sepsi-Szentgyörgy 1884), csakhogy szerintünk a monda mitikus és történelmi elemek keveredéséből alakult. Nem lehetetlen, hogy E. és Ügek épp ugy históriai személyek, mint Álmos, de az is kétségtelennek látszik előttünk, hogy hasonló nevü mitikus alakokról szólt a monda eredetileg, akiket aztán később történelmi személyekkel hoztak kapcsolatba. Mert E. neve mindenesetre összefügg a levegő-ég finn-ugor elnevezésével s férje Ügek, az «ősapa» (ükapa) is bizonyára a finn öregisten, Ukkonak a magyar mása, fia pedig a fényes nap, melynek egyik ősmagyar elnevezése a finn «Salama» (villámnak) s az égi világítók leánykéréséről szóló eszt dal «Salme» szüze nevének megfelelő szó lehetett. Az E. monda egyes elemei arra mutatnak, hogy a szolaris eredetü mitoszok körébe tartozik.
vagy Hemesa, sziriai város az Orontesz (Nahr el Asy) folyó partján, mely hazája volt Septimius Severus császár nejének, Julia Domnának és a családjához tartozó többi nőknek, valamint Heliogabalus császárnak, ki előbb az E. templomban a Nap papja volt. A város elébb szövetséges viszonyban állott a rómaiakhoz, későbben kolonia lett. Az itt kiállított ezred (cohors) a harmadik század első felében át lett helyezve a mai Duna-Pentelére, hol több felirat maradt fenn a cohors nevével. E. mai neve Hems.
l. Emes.