alatt értjük az agykéregben kisebb-hosszabb ideig fenmaradó, azokat a változásokat, melyeket érzékszerveinkre történt behatások okoztak és melyek folytán képesek vagyunk az egyszer támadt érzést mint már jelenvoltat felismerni. Figyelmünktől függ, hogy az érzékszerveinkre beható benyomások közül melyik marad emlékképben vissza.
olyan könyv, mely arra való, hogy az E. tulajdonosának ismerősei, barátai nevüket sajátkezüleg beleirják, rendesen valamely emlékmondat v. más emlékeztető kép kiséretében. Az E. már a XVI. sz.-ban jött divatba. A XVI. és XVII. sz.-ban egyes utazó tudósok és nemesek stb. is szoktak volt ilyen E.-ket vezetni, melyek az autográfgyüjtőkre nézve sok esetben értékesek. Ujabb időben az E. csak játékszerré, a leányok és asszonyok divatcikkévé lett és manapság a fénykép-album kezdi helyét elfoglalni. L. még Album. V. ö. Friedländer. Von Stammbüchern u. Rebis (Berlin 1855).
a régi rómaiaknál valamely dicsőséges hadjárat emlékezetét megörökítő emlék, kolosszális oszlop-alakban. Az oszlop négyszegletes talapzaton állott, törzsét csigavonalban fölfelé futó domboru művek ékítették; fölül a császár szobra volt elhelyezve. Ilyen a még reánk maradt és körülbelül 28 m. magas Traján- és Hadrián-oszlop Rómában; másoknak, mint p. az Antonius Piusé, ugyanott, alig maradtak fenn romjai. A Traján-oszlopot vette mintául I. Napoleon, midőn győzelmeinek emlékére Párisban a Vendôme téren E.-ot (az u. n. Vendôme-oszlopot) emelt. Ezt az E.-ot az 1871. Commune ledöntötte, és azután ismét helyreállították.
l. Emlékérem.
Igy nevezik a szinészek azt a szinpadi próbát, melyet a szinpadi játék, szindarab és zene szövegének végleges megállapítása végett tartanak, az előadást közvetlenül megelőző főpróba előtt.
a latinból képzett monumentális szónak magyarra fordítása. Értelme többféle, de minden értelemben majdnem kizárólag a művészetre való vonatkozásban használatos. Az építészet már természeténél fogva E. művészet, mert alkotásai nagyterjedelmüek, helyükből el nem mozdíthatók és aránylag tartósak, vagy legalább tartósságra törekszenek. Az egyiptomi gúla a legjellemzőbb példája az E.-nek. Más művészeti alkotások, igy a szobrok és a festmények E.-ek, ha jelentős tartalmuak és birnak az előbb fölsorolt sajátságokkal. A szobor, mely nagyobb méreténél fogva is arra van szánva, hogy helyben maradjon, továbbá a mozaik és a freskó-kép, amennyiben szoros anyagi kapcsolatban van a fallal, mindannyi E. mű. A jelentős tárgyu és nagyterjedelmű olajfestményre, noha helyéből elmozdítható, szintén ráillik az E. szó. E.-nek szokás mondani az egyiptomi, az asszir, a khaldeai történetet, mert ama népekre vonatkozó ismereteink nagy részét nem irott kutfőkből, hanem az emlékül fenmaradt művészeti alkotásokból merítjük. E.-nek nevezzük az olyan művészetet is, melynek főjellemvonását a nagyarányu építmények és egyéb alkotások képezik. A régi egyiptomi művészet kiválóan E., ellenben az arab művészet épen nem E.
l. Emlék.
(epitaphium), álló helyzetben befalazott sirkőlap a középkor templomaiban, ezeknek keresztfolyosóiban stb.; rendesen fölirattal ellátva, mely az elhunytnak nevét, rangját és halálozási idejét tartalmazza. Ezen E.-k eleinte kőböl, később bronzból és sárgarézből is készültek, és vésett, vagy domboru műben az elhunyt alakjával, cimerével és egyéb reá vonatkozó emblematikus jelvényekkel diszíttettek. A csucsives építészet képezte ki leggazdagabban az E.-kat, melyeken az elhalálozott pap vagy nemes rendesen teljes ornatusban vagy fegyverzetben van sokszor igen finom, művészies kivitelben ábrázolva. Hazánkban a XIII. sz.-ból csak egy E.-t ismerünk, mely a nagybányai templom toronyfalában van; a XIV. századból már többet, mig a XV-XVI. sz.-ból már egész sorozatokat. Ábráink közül az 1. ábra egy egyszerübb E.-t ábrázol a lőcsei templom Szt.-György kápolnájából az 1392. évből; a 2. ábra Serédy György E.-ja a bártfai templom Szt.-Mária kápolnájában 1557. évből.
[ÁBRA] 1. ábra. Emléktábla
[ÁBRA] 2. ábra. Emléktábla
(lat. versus memoriales), olyan versek, melyek bizonyos ismeretek, szabályok, tételek, történelmi és egyéb adatok emlékezetbe vésésére szolgálnak. A versformának ilyen mnemotechnikai alkalmazása azon az észleleten alapszik, hogy a ritmus és rim segíti az emlékezetet, s a verses szöveg könnyebben meg is tanulható s a külső hangzás dallamosságánál fogva könnyebben vissza is idézhető, mint a puszta próza. Az irás ismerete előtt a népek tanítói, törvényhozói, papjai versekbe foglalták tételeiket és szabályaikat s ily módon biztosíták fenmaradásukat. A kései latinság, a középkor és a humánizmus az iskolai tanítás szolgálatában is értékesítette az E.-t, ennek maradványai a nyelvtanban - kivált a latinban - a verses nemi szabályok, a logikában is némely tételek, vagy a hét szabad művészet neve: Gram loquitur, Dia verba docet, Rhet verba colorat, Mus canit, Ar numrat, Geo ponderat, As colit astra. Ismeretesek még a verses egészségi, u. n. aranyszabályok.
nyelvujítási szó, az album kifejezésére, leginkább az ötvenes években használták, jelentett általán mindenféle emléktárgyat, emléklapot vagy verset, továbbá ilyenek gyüjteményét: albumot, emlékkönyvet, valamint gyüjteményes kiadványokat. Arany E.-eknek cimezte három (1851-55 közt irt) versét, melyeket Petőfi emlékének szentelt.