János. német iró, szül. Bécsben 1849. Jelenleg Berlinben él, ahol az osztrák-német Alpen-Verein közlönyét szerkeszti. Művei: Unsere Helden. 2. köt. Francz Jósef I. (1880). Gesch. Österreichs (1884). Die Herren von Dombrowa (1888). Die Hexe von Pera (1890). Verrechnet (1892).
(Szt. Emmeran), felszentelt püspök, a ker. vallás terjesztője, főkép a bajorok közt. Származását, valamint 649. évig terjedő működését homály fedi. Állítólag Poitiers-ben született, ott is lett volna püspöki széke; ámbár ezt adatok nem bizonyítják. Valószinü, hogy térítéssel foglakozó vándorpüspök volt. A pogány avarokat Pannoniában keresztény hitre akarta téríteni, de I. Theodo herceg lebeszélése folytán Regensburgban maradt 3 évig. 652. tett római utja alkalmával, Theodo fia, Lambert, azért, mintha nővérét, Utá-t meggyalázta volna, legyilkolta. Kitünvén azonban ártatlansága, Utá-t és csábítóját, Sigbaldot számüzték, E. holttestét pedig ünnepélyesen Regensburgba hozták, ahol II. Theodo emlékére 697. a szt. e.-i, később apátsággá emelt kolostort alapította. Szt. E. napja szept. 22.
egészen hollandi külsejü város Düsseldorf porosz kerületben, 3,5 km.-nyire Hollandia határától, a Rajna jobbpartján, vasut mellett, termékeny sikságon. (1890) 9622 lak., vasöntővel, kemiai gyárakkal, bőr-, kefe-, likőr-, dohány- és szivargyártással, őrlőmalmokkal; dohánytermesztéssel és marhatenyésztéssel; jelentékeny dohány-, kávé-, vaj- és sajtkereskedéssel. 1890. több mint 5 millió t. áru érkezett ide a Rajnán. Aldegund-temploma a XV. századból nagy gót épület; a XII. századból való Münsterben megtekintésre méltó kripta és Willibrord ereklyeszekrénye látható. A VII. sz.-ban alapított város 1402. a Clevei hercegséghez, 1609. Brandenburghoz került; 1672. elfoglalta XIV. Lajos és erődítményeit leromboltatta. 1806. Muratnak hódolt, 1815. visszakerült Poroszországhoz.
Anna Katalin, apáca, stigmatizált szüz, szül. Flamskeben, Koesfeld mellett, 1774 szept. 8., megh. 1824.; 1803-tól az 1811. feloszlatott agnetenbergi (Dülmen, Vesztfália) kolostorban lakott; 1820-tól haláláig magán viselte az Üdvözítő sebhelyeit, amelyek minden pénteken vérzettek. Eksztázisaiban Jézus szenvedésének történetéből kijelentéseket közölt, amelyeket Klemens Brentano: Das bittere Leiden unsers Herrn Jesu Christi (utoljára Stuttg. 1875) adott ki; ugyanezen forrás után jelentek meg: Leben der heil. Jungfrau Maria (München 1852) és Das Leben unsers Herrn und Heilandes Jesu Christi (Regensburg 1850-60, 3. köt.). Életrajzát megirta Schmöger (Freiburg 1867-70, 2 köt.) és Karsch ezen cim alatt: Die stigmatisirte Nonne Kath. E. (Lipcse 1878).
svájci könyvnyomtató, l. Amerbach.
(gör.), a rendes szabásu szem fénytörése; t. i. emmetropiás az olyan szem, mely a messzeségből jövő fénysugarakat alkalmazkodás nélkül az ideghártya sárga foltján gyüjti össze, tehát olyan, mint valami pontos optikai szerszám. Az emmetropiás szem közelre is jól lát, amig az alkalmazkodása jó, vagyis mig az öregkori messzelátóság be nem áll. L. Fénytörés rendellenességei.
1. Armin német orvos, született Weimarban 1845., tanulmányait Göttingában, Jenában, Bécsben és Lipcsében végezte. Orvosi oklevelét 1870. nyerte el. 1880 óta Dorpatban mint a pszichiatria rendes professzora működik; számos kisebb szakmunkáin kivül 1878. kiadta: Allgemeine Psychopathologie zur Einführung in das Studium der Geistesstörungen (Lipcse) cimü nagyobb munkáját.
2. E. Károly Bernát Arnold, német nemzetgazdasági iró, született Alsó-Rosslán, Weimar mellett 1831 aug. 22. Főként a biztosítási üggyel foglalkozik s ujabban az adókkal. Már 1858. egy drezdai biztosító társulat főhivatalnoka volt; 1861. a Bremer Handelsblatt szerkesztését vette át. 1865. a Deutsche Gesellschaft zur Rettung Schiffbrüchiger c. társulatot alapította s annak főtitkárává lett. 1866. a karlsruhei politechnikumon foglalta el a nemzetgazdaságtan tanszékét, 1873. pedig a góthai életbiztosító társaság igazgatójává választották. Kisebb tanulmányain kivül következő nagyobb művei vannak: Die schweizerische Volkswirtschaft (1860-l); Lehrbuch der allg. Landwirtschaft; Entwickelung etc. des deutschen Zollvereins (1863); Allgemeine Gewerkslehre (1868); Die reformatorische Wirksamkeit des nordd. Bundes auf dem Gebiete des Wirtschaftslebens (1868); Das Armenwesen etc. (1870); Die Behandlung des Selbstmords in der Lebenversicherung (1875); E. W. Arnoldi (1878), Mitteil. aus d. Sterblichkeitsstatistik d. Lebensversicherungsbank für Deutschl. für 1829-1878 (1880).
(Emnedzur), Attila egyik fia, ki a netádi ütközet után testvérével, Uzindurral vagy Ultzindurral együtt egy hunn csapattal a parti Dáciában az Utus, Hiscus és Almus folyók környékét, vagyis a mai Bolgárország nyugoti részét szállta meg Viddin, Nikápoly és Szistova táján. Ez a hunn csapat - ugy látszik - vezérének neve után épp ugy fölvette az ulcincur v. ultincur (igy neveznek a bizanci irók egy hunn törzsecskét), mint p. Nogaj tatárjai és Ozmán törökjei a nogaj és ozmanli nevet; egyébként pedig a hunugur néphez tartozhatott, mely Jornandes szerint ezen időtájban szintén Dáciában, Moesiában és Tráciában, vagyis az Al-Duna és Balkán hegység közti területen tanyázott. E. nevét Vámbéry (Magy. Er. 42.) a török «emenedur» (fáradozó) szóval veszi egynek.
(olaszul mi minore, franc. mi mineur, ang. E. minor), a kemény G-nek párhuzamos lágy skálája, vagyis hangneme. Előjegyzése épp ugy csak egy #-el történik, mint a kemény G-nek, alapzöngéje az E. s hangsorozata, mint összhangzati skálának, fölfelé és lefelé egyaránt a következő: é, fis, g, á, h, c, dis, é, (a fölemelt hetedik hanggal a kemény G-skálában). Esztetikai tekintetben e hangnem jellege: méla, fájdalmas.
(mollientia, mollimenta, lat.), lágyító, puhító szerek; ezek ama testrészeknek, melyekkel érintkeznek, természetes feszülését, tónusát csökkentik, s ezáltal azokat lazábbakká teszik; egyszersmind a hajszáledényekre gyakorolt hasonló hatásuk következtében kisebb-nagyobb vérpangást, bővérüséget okoznak. A meglágyulásnak közvetetlen oka rendesen az, hogy e szerek (melyek rendesen nyálkás vagy zsiros természetüek) bevonják a bőrfelületet, a bőrnek kipárolgását meggátolják, s igy az nedvdusabb marad, mi azután sikamlósságának és rugalmasságának fokozódására vezet. Az E.-t leginkább külsőleg, gyuladásos, fekélyes, cserepes bőrfelületen alkalmazzák mint bevonó szereket, különösen kiütésekre, égési sebekre, de leggyakrabban szépítő célokra. Használhatók azonban belsőleg is, nevezetesen a nyálkás szerek (mucilaginosa), a gyomor és bélcsatornának gyuladt, fekélyes állapotaiban, maró mérgezéseknél, a lélekző utak kiszáradása ellen, rekedtség, karcolási érzet stb. megszüntetésére. A leggyakoribb E.-k a keményítőnek különböző fajtái, az arab gummi, tragant mézga, a kosbor gumója, zulizgyökér-tea, a különböző zsiros olajok (kakao stb.), disznózsir, lanolin, viasz, paraffin, glicerin, halenyv, stb.