(gör.-lat.). l.
l. Porcdaganat.
(gör.), azon pápai irat, amely kifejezetten az egész világ, vagy legalább valamely ország minden egyházfejéhez van intézve. Nyomtatva szokott megküldetni az egyes püspökökhöz. Kezdődik a pápa teljes nevével s a megszólítással, ezt követi a szöveg. A keltezés a polgári év szerinti keltezés, s a pápa teljes nevével van aláirva. P. Leo P. P. XIII. Venerabiles Fratres Salutem et Apostolicam Benedictionem. Sapientiae christianae revocari praecepta... Datum Romae apud S. Petrum die 10 Januarii. An. 1890. Pontificatus nostri duodecimo. Leo P. P. XIII. Ily E.-t intézett Leo pápa 1886 aug. 22. Quod multum diu kezdettel Magyarország püspökeihez, s azóta is már többször. Encyclicae, litterae pastorales néven jelzik még a püspöki körleveleket is.
(gör.) a. m. körbenfutó.
(az angoloknál Ciklopédia néven is), görögből származó szó, mely eredetileg ama körét jelezte az ismereteknek, tudományoknak és művészeteknek, melyeket az ó-koriak az encyclios disciplina (gör. enciklioz paibeia) kifejezés alá foglaltak és melyeket minden szabad görögnek és rómainak ifjuságában el kellett sajátítania. E hét tárgy az ó-korban valamint a középkorban a grammatika, aritmetika, geometria, asztronomia, muzsika, dialektika, tehát az u. n. hét szabad művészet volt. Ma E. alatt általában oly művet értenek, mely az emberi todományok és művészetek összességéről (egyetemes E.-k) v. pedig ezeknek bizonyos meghatározott szükebb köréről (részleges E.-k) adnak áttekintést. Annak a szükséglete, hogy ilyen E.-kban a tudományos ismeretek egész körét felöleljék, csak az ujabb korban, a tudományoknak mind szélesebb körben való mivelésével lépett előtérbe. Aristotelés iratai és Varro: Rerum humanarum et divinarum antiquitates et disciplinae (elvesztett) c. műve, Plinius: Historia naturalisa, Martianus Capella: Satiriconja mindazáltal már E. számba mehetnek. Ezekhez sorakoznak: Isidorus Hispalensis: Originum seu etymologiarum libri XX (600) c. művével és Hrabanus Maurus (850); az egyetemes E.-k korszaka mindazáltal csak a XIII. sz.-ban Beauvais Vince: Speculum majus (1250) és Lullus Rajmond Ars magna (1300 táján) c. munkáival köszönt be; ez utóbbiban legelőször történik kisérlet az anyag filozofiai feldolgozására. A valódi bölcseleti alapot azonban Verulami Bacon (l. o.) vetette meg Instauratio magna c. munkájában. Az E. elnevezést azonban (Speculum v. Summa helyett), ugy látszik, Scalich P. alkalmazta először Encyclopaedia seu Orbis disciplinarum epistemon (Basel, 1559) c. művében. Reisch Margarita philosophica-ja is később az Encycloéaedia nevet vette fel. Az első nagyobb terjedelmü E. a német Alsted Cursus philosophici encyclopaediája (Herborn 1620, 4 köt.) Azóta nagyon megszaporodtak az olyan munkák, melyeknek az egyetemes tudás szisztematikus rendezése képezi tárgyát; ilyenek p. Morhof: Polyhistora, Condillac: Cours d'étudeje; Németországban Sulzer: Kurzer Begriff aller Wissenschaften (Berlin, 1756); Sulzer követői Adelung, Reimarus, Klügel és Buhle voltak. Uj korszaka kezdődött az E.-knak a Kant-féle filozofiával; a Kant elveit követte Eschenburg János Joachim: Lehrbuch der Wissenschaftskunde (Berlin 1792. 3. kiad. u. o. 1809) c. művében, ugyanilyen értelemben irta Schmid: Allgemeine Encyclopaedie und Methodologie der Wissenschaften c. munkáját (Jena, 1810), melyet Schaller Encyclopaedie u. Methodologie der Wissenschaften für Studierende c. munkává dolgozott át. A később megjelent nagyobbszabásu művek közül Kirchner: Akademische Propädeutik-je (Lipcse, 1842) és Hodegetik-je (u.o. 1852) a nevezetesebbek. Egyes, rendszeres művek nagyobb gyüjteményeit is E. névvel ruházták fel. Nevezetesebbek: Snell: Encyclopädie sämtlicher Kenntnisse oder Schulwissenschaften (Giessen. 1805-1815. 19 köt.); a Taylor Coleridge eszméje szerint készült: Encyclopaedia Metropolitana (London, 1818-1845. 30 köt.); Lardner: Cabinet Cyclopaediája (u. o. 1830 óta, 132 köt.); Neue E. der Wissenschaften und Künste (Stuttgart, 1847-1852. 8 köt.); Allgemeine E. der Physik, Karstentól, Helmholtztól, Lammonttól, stb.
Lexikográfiai.
Az ujabb lexikográfiai vagy betürendes E.-k-nak a multban Suidas és Pollux szakszótárai voltak az elődjei. A tudományok ujjászületése utáni időből való E.-k hires személyekre és helységekre szorítkoztak, igy különösen Estiennes (Stephanus) Róbert: Dictionarium proprium nominum virorum, mulierum, populorum, idolorum urbium, fluviorum, montium, etc. és Estiennes Károly: Dictionarium historicum et poeticum-ja (bővítette Lloyd, Oxford 1671. London 1686). Innentől kezdve több nagy munka jelent meg, melyek a többi tudományágat is felölelték és mindinkább enciklopedikus jelleget öltöttek. A történeti E.-k közt Moreri Le grand dictionnaire historique-ja (Lyon, 1674. 20 kiad., 1759, 10 k.) terjedt el legjobban és adott alkalmat Baylenak Dictionnaire historique et critique (1697) c. munkája megirására, amely, noha tulajdonképpen nem E.-nak látszott lenni, egy csomó, különböző szakba vágó tudományág anyagát dolgozta fel. Morerivel egyidejüleg kezdette meg Hofmann J. J. Lexicon universale historico-, geographico-, chronologico-, poetico-philologicum (Basel, 1677. 4 köt.) c. munkáját, melyet az első nagyobb szabásu, betürendes enciklopédikus műnek lehet tekinteni. Emennél sokkal nagyobb terjedelmü munkák jelentek meg nemsokára olasz nyelven, ilyenek a Biblioteca universale sacro-profana, ossia gran dizionario istorico, geografico etc., mely 40-45 kötetre volt tervezve, de amelyből csak 7 kötet (a Coque szóig; Velence, 1701) jelent meg; továbbá: Encyclopedia universale (Prato, 1868); Encyclopedia popolare italiana (kiadta Berri János, Milano, 1871 és köv.); Dizionario universale di scienze, lettere ed arti (kiadta Lessona és Valle, u. o. 1873 és köv.).Angolország-ban Harris: Universal English dictionary of arts and sciences (London, 1704. 2 köt.) c. műve volt az első E., amelynek Chamber Cyclopaedia-ja (u. o. 1728 2. köt.) képezi a kibővített kiadását. Aztán számos ilyféle, több kötetü munka jelent meg Napiertől, Brewstertől, Perringtontól, Knighttól, stb. A Franciaország-ban megjelent E.-k közt a Diderottól és D'Alemberttől szerkesztett: Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et métiers (Paris, 1751-1772, 28 köt., 2 köt. rézmetszettel; 5 köt. pótlék, 1 köt. rézmetsz. 1776) a leghiresebb, (l. Enciklopédisták), mely a tudományos anyagot az idő szellemének megfelelőleg és a XVIII. sz. filozofiai felfogásához mérten igyekezett feldolgozni. E munkán alapult a Panckoucke és Agasse kiadásában megjelent: Encyclopédie méthodique ou par ordre de matieres (166 köt., szöveg és 51 kötet rézmetszetü ábra, Paris, 1782-1832) cimü nagyszabásu munka is. Az ujabbak közül említésre méltók: Franciaországban Encyclopédie des gens du monde (Paris 1833-1845. 22 köt.); Encyclopédie moderne (u. o. Didot, 3 kiad. Reiner L.-tól u. o. 1846-1851. 30 köt. 2 pótkötettel, 1856-1862); Encyclopédie du XIX. siecle (u. o. 1836-1859, uj kiad. 1883, 75 köt.); Dictionnaire de la conversation et de la lecture (2 kiad. 1851-58. 16 köt., 5 pótkötet, 1864-1882); Grand dictionnaire universel du XiX. siecle Laroussetól (u. o. 1864-1878, 16 köt.); Dictionnaire universel de sciences, des lettres et des arts Bouillettől (13 kiad., u. o. 1880); Dictionnaire général des lettres, des beaux arts et des sciences morales et politiques Bachelettől és Dezobrytól (4 kiad. u. o. 1875, 2 köt.).
Angliában.
Angliában, mely különösen gazdag tudományos becsü E.-kban: Encylopaedia Britannica (1. kiad., Edinburg 1773, 3 köt.; 2. kiad. u. o. 1778-1883. 10 köt.; 3. kiad. u. o. 1797, 18. köt., 2 pótkötettel; 9. kiadása 1875 óta jelenik meg); The penny Cyclopaedia (London, 1835-1843. 27 köt.; National Cyclopaedia (u. o. 1847-1851, 12 köt.; uj kiadás 1875, 13 köt.); Knight: The English Cyclopaedia (2 kiad. u. 1866-68, 23 köt.; 1868, pótköt. jelentek meg hozzá); Chambers' Encylopaedia (u. o. 1860-1868, 10 köt.; legujabb kiad. 1874-1875); Bance és Cox: Dictionary of science, literature and arts (u. o. 1875, 3 kötet); Hunter: Encylopaedie dictionary (u. o. 1870-1882 1. és 2. kötet).
Németországban.
Németországban a Klöster és Roos szerkesztette, de nem bevégzett: Deutsche Encyclopädie (Frankfurt, 1778-1804, 1-23 köt.) és az 1818. a csupán tudományos célokra szánt (Gleditsch kiadásában, Lipcse), Erschtól és Grubertól megkezdett s később a Brockhaus Firgyes Arnold tulajdonába átment és jelenleg Leskien szerkesztésében megjelenő nagy munka, az Allgemeine Encyklopädie der Wissenschaften und Künste (3 szakaszban, 1885-ig 182 köt. jelent meg) válnak ki az elsők közül. Nevezetes volt az E.-irodalomban a Brockhaus-féle Konversations-Lexikon, melyhez az ujabb időben több kiegészitő mű: a Bilder-Atlas, Die Gegenwart és Unsere Zeit c. folyóirat jelent meg. Megemlítendő még: Pierer Universal-Lexikon oder Vollständiges encyclopaedisches Wörterbuch c. lexikona, melynek első kiadása Altenburgban 1822-36. 22 kötetben 14 pótkötettel jelent meg és Meyer: Neues Konversations-Lexikona, mely Hildburgheimban 1840-52. 46 kötetben jelent meg első izben, 6 pótkötettel stb. Olaszországban ezek a nevezetesebb ujabb E.-k: Nuova Enciclopedia italiana (Torino, 1841-51. 14 köt., 6. kiad., Boccardotól, u. o. 1875. és folyt. 25 köt.); Enciclopedia popolare economica Berri J.-tól (Milano, 1871. folyt.); Valle és Lessona: Dizionario universale di scienze. lettere ed arti (u. o. 1874); L'Italia sotto l'aspetto fisico, storico, letterario, artistico e statistico, Vallandi kiad. (u. o. most jelenik meg). A spanyol E.-ok közt említésre méltó a Melledoe; Enciclopedia moderna (Madrid, 1848- 1851. 34 köt.). Portugáliában most jelenik meg Costa kiadásában a nagyszabásu Diccionario universal portuguez. Németalföldön megjelent főbb E.-k: Nieuwenhuis, woordenboek van kunsten en wetenschappen (Haaga, később Lejdában 1851-68. 11 köt.); Algemeene Nederlandsche Encyclopedie vor den beschaafden stand (Zütphen, 1865-68. 15 köt.); Geillustreerde Encyclopedie A. Winkler-Prinstól (Amsterdam, 1868-1882-ig 15 köt.). Skandináv E.-k: Nordisk Conversations-lexikon (3 kiad., Kopenhága, 1883. folyt.); Kortfattel Conversationslexikon (u. o. 1880. 2 köt.); Norsk Handlexikon (Krisztiania, 1869. folyt.); Nordisk familjebok (Stockh., 1875. folyt.). Oroszországban: Sztarcsevszkij (Pétervár, 1847-55, 12 köt.); Berezin (u. o. 1880. 15 köt.) adtak ki E.-kat. Lengyelországban Orgelband adta ki az Encyclopedya powszechna-t (Varsó, 1859-68., 28 köt.). Csehországban Rieger és Maly adták ki a Slovnik Naucnýt (Prága, 1854-74. 12 köt.); 1873 óta jelenik meg a Slovník strucný. Arab E-t adott ki Ristani (Beirut 1876. folyt.). Északamerikai E.-k: Encyclopaedia Americana (Filadelfia, 1830-47. 14 köt.); Appleton New American Cyclopaediaja (New-York, 1858-63. 16 köt.); Colange L.: National Encyclopaedia (u. o. 1872. folyt.); Beeton: Encyclopaedia of universal information (képekkel, London, 4 köt.); Johnson: Illustrated Universal Cyclopaedia (New-York, 1874-78. 4 köt.); Stoddart: Encyclopaedia Americana (Filadelfia, 1883. folyt.).
Külön helyet foglalnak el az E.-k közt az u. n. állam-lexikonok, minők p. Rotteck és Welcker Staatslexikona (3 kiadás, Lipcse, 1856-68. 14 köt); a Bluntschli és Brateré, Wageneré, Kürschner Józsefé stb. Vannak aztán specialis lexikonok, melyek bizonyos szaktudományokba szolgálnak bevezetőül. Ilyenek p. a filologiai és arkeologiai, a teologiai, filozofiai., történelmi és földrajzi, jogtudományi, irodalomtörténeti és életrajzokat tartalmazó lexikonok, a természettudományi, orvosi és élettani, gazdasági, katonaügyi, művészeti, zene- és szinház-lexikonok.
Hazánkban.
Hazánkban az első, még pedig szakrendes anyagi E.-t az első magyar filozofus, Apácai Cseri János irta és adta ki Utrechtben 1653-ban. Magyar Encyclopaedia c. a. (ujra Győrött 1803), nyomain haladt Nyiry István műve, a Tudományok öszvessége, Sárospatak 1829-36., ilyen rendszerü műveket szerkesztettek továbbá Edvi Illés Pál, Warga János, Márki és Zimmermann, Bánhegyi, Toldi László. A betürendes magyar E.-ák sorát a Közhasznu Esmeretek Tára nyitja meg, a Conversations-Lexikon szerint magyarra alkalmaztatva, melyet Wigand Ottó pesti könyvárus 1831-ben indított meg s 1834-ig 12 kötetben befejezett, noha az Auróra-kör, Bajza és társai kemény tollharcot kezdtek a szerkesztőség élén álló férfiak (kivált Döbrentei) ellen. Az egyhasábosan szedett apró betüs munka elég tekintettel volt a hazai viszonyokra. Egy évtized mulva, 1844-ben Heckenast bocsátotta közre olcsó kiadását, mely különben az elsőnek betüszerinti lenyomata, csak kisebb sorközökkel és silányabb papiron. A 40-es évekből való Zimmermann Jakab és Nagy Mártontól az Ifjusági Ismeretek Tára (Bécs 1840. 4 köt.) és Vállas Antaltól a Nemzeti E., mely azonban a 7. füzettel a J betünél megszakadt (1845-48). Mindjárt a forradalom után az első nagyobb irodalmi vállalatok egyike volt a részint elfogyott, részint - a közbejött rendkivüli események miatt még a hazai viszonyok tekintetében is - elavult Közhasznu Esmeretek Tárának uj lexikonnal pótlása és kiegészítése. Ily céllal indult meg 1850-ben az Ujabbkori Ismeretek Tára, mely 1855-ig hat kötetben jelent meg, s az előbbihez képest sokkal emeltebb szinvonalu volt (egyhasábos). Ennek a pótfüzetei gyanánt szolgált a Jelenkor, politikai és társasélet E.-ja, különös tekintettel a hirlapok olvasóira, aktuális hazai és külföldi közlések és alakok ismertetésével, 1856-57, 6 füzetben. Már 1858-ban azonban célszerünek látszott elülről kezdeni a dolgot, s Heckenast Ismerettár c. alatt uj lexikont adott ki, mely 1864-ben érte el a 10-ik kötettel befejezését. Ez már két hasábos és gyönge fametszetekkel illusztrált lexikon volt. Egyidejüleg a Szent István Társulat is bocsátott ki egy katolikus szellemü Egyetemes Magyar Encyclopaediát Török János akad. tag. később Pollák J. szerkesztésében, de más vallásu iróknak is közremüködésével. Kezdetben nagyon kiterjeszkedett, p. az 1858-ban megjelent első kötet 1060 hasábon csak az Ajuga szóig haladt, s teljesség tekintetében igen jónak igérkezett, de később vontatva jelent meg és nagyon összeszorult, s utolsó XIII. kötete, csak 1876-ban zárta be a sort, magába foglalva a Só-Zwingli közé eső egész anyagot. Arányosabb volt már a Somogyi Edétől szerkesztett és Rautmann Frigyes kiadásában 1879-85 közt tizenhat kötetben megjelent illusztrált Magyar Lexikon, az összes tudományok E.-ja, de munkaerők elégtelensége miatt tartalmilag nem mindenben állt a kor szinvonalán. Közvetlenül a jelen Lexikon előtt indult és jelent meg Az Athenaeum Kézi Lexikona, Acsády Ignác szerkesztésében, két kötetben, mely szótárszerü rövid cikkekben a kérdéses tárgyak főbb vonásairól van hivatva az olvasót tájékozni. Alaki E.-t irtak Fejér György: A tudományok E.-ja rövid rajzolatban, Buda 1848, és Lánghy István: A tudományok esméretére tanító könyv (Eschenburg, Joáchim János Lehrbuch der Wissenschaftskunde-ja után) Pest, 1827. Trattnernál.
Igy nevezik a nagy francia «Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers» (28 kötet, Páris 1751-1772. és Supplément 5 köt., Amsterdam 1776-77. és Table analytique 2 köt., l. Enciklopedia) alapítóit, kezdőit s munkatársait, mely Diderot és d'Alembert szerkesztése alatt megjelent s oly fontos szerepet vitt a XVIII. sz. kulturájának történetében. Jelentőségét nemcsak annak köszöni, hogy az összes emberi ismeretek tárháza volt a maga idejében, hanem mert annak a filozofiai iránynak, mely Franciaország s vele együtt egész Európa gondolkodásának, társadalmi, állami s erkölcsi életének ujjáalakításán dolgozott, egyik leghatalmasabb organuma volt. Azért E.-nak egyáltalán mindazokat is nevezik, kik ennek az iránynak a hivei. Ide tartoznak Dedierot, D'Alembert, ki a mű levezetésében (külön is számtalanszor megjelent «Discours préliminaire») az emberi tudás beosztását adja. Bacon alapján a Bacon gondolatait tovább fejlesztvén, továbbá Rousseau, Grimm, Dumarsais, Voltaire, Holbach báró, Jaucourt, Mallet, Toussaint, Daubenton, Yvon, Marmontel stb. V. ö. La Porte, L'esprit de l'Encyclopédie (5 köt. 1768). Duprat, Les Encyclopédistes (Brüsszel 1866). Morley, Diderot and the Encyclopedists. London 1891.
(ejtsd: enszina) János, spanyol drámairó, szül. Enzinas faluban, Salamanca mellett 1469 táján, megh. Salamancában 1534. Salamancában tanult, aztán Don Fadrique de Toledónál, az első Alba-hercegnél titkároskodott; később Rómába ment s itt mint költő és zenész annyira kitünt, hogy pápai karmesternek nevezték ki és a leoni prépostságot adományozták neki. 1519. Jeruzsálemben is járt. Költői műveinek első gyüjteményét: Cancionero (Salamanca, 1496 és más izben) cimmel adta ki, s e művéhez Arte de poesia castellana v. Arte de trobar c. prózában irt értekezést csatolt, amely a spanyol költészettan első kisérletének mondható. Számra nézve 11 drámája: Representaciones, révén, amelyeknek legnagyobb része világi tartalmu, méltán nevezik E.-t a spanyol dráma megalapítójának. Jeruzsálemi utját: Tribagia, ó via sagra de Hierusalem (Róma 1521, majd legutóbb Madrid, 1786) c. költői leirásában irta meg.
Dezső Ximenes, szevillai születési spanyol költő, ki a XVII. sz.-ban élt s santiagoi lovag volt. Számos munkája a Comedias escogidas de los mejores ingenios (Madrid 1652-1704) c. vállalatban jelent meg, igy az: El principe Don Carlo c. dráma, melyet Herzog J. Der Prinz von Austrien cimen (Bécs 1894), legujabban németre fordított. Nevezetes, hogy E. felfogásával Büdingen nézetét Don Carlos-ról (V. ö. Pallas Lexikon, IV. 156.) minden lényeges pontban megelőzte. Másik nevezetesebb drámai műve: La Mayor Hazana de Carlos Quinto, melynek V. Károly lemondása és a sz.-juszti kolostorban történt halála a tárgya.
1. Erdmann, német szobrász, szül. Berlinben 1843., Wolff Albert tanítványa, eleinte klasszikus tárgyu műveket készített, mignem 1872. megalkotván Jahnnak a berlini Hasenheiden álló ércszobrát, főleg emlékszobrok, főleg emlékszobrok készítésére adta magát. Tőle való I. Frigyes brandenburgi választófejedelem bronszobra, mely a berlini városházát diszíti, Lujza királyné márványszobra a berlini állatkertben, a nagy választófejedelem és II. Frigyes bronzszobra a berlini arzenálban. 1889. elkészítette a reformáció-emlékszobrot Spandauban, 1891-92. pedig I. Vilmos császár és Auguszta császárné szarkofágjait, valamint egy arkangyal márványszobrát a charlottenburgi mauzoleumban. Nehány bronz-mellszobrával érdekes kisérleteket tett a polikrómia terén.
2. E. János Ferenc, német csillagász, szül. Hamburgban 1791 szept. 23., megh. Spandauban 1865 aug. 26. Atyja a hamburgi sz. Jakab templom hitszónoka volt. E. tanulmányait 1811-től kezdve Göttingában végezte, hol Gauss vezetése alatt dolgozott; az 1813-14-iki szabadságharcokban a Hansa városok légiójában küzdött és 1815. mint tüzérhadnagy porosz szolgálatba lépett. 1816. a Gotha melletti csillagvizsgáló intézetben segéd lett, 1817-től kezdve pedig a csillagvizsgálót önállóan vezette; 1820. aligazgatóvá, 1822. igazgatóvá nevezték ki. 1825. Berlinbe hivták, hogy itt a tudományos akadémia titkára és az itt fölállítandó csillagvizsgáló igazgatója legyen. 1835. meghatározta egy 1680-iki üstökös pályáját, mely munkájáért a Cottatól csillagászati munkákra kitűzött pályadíjat nyerte meg. A Die Entfernung der Sonne (Gotha 1822-24, 2 kötet) cimű két értekezésében földolgozta az 1761-iki és 1769-iki két Venusátvánuláson tett észleléseket. Továbbá E. határozta meg a Ponstól 1819 nov. 26. fölfedezett, de később E.-ről elnevezett bolygó pályáját, mely meghatározása azt a váratlan eredményt adta, hogy ezen bolygó pályáját 31/3 év alatt futja be és pályafutási ideje minden visszaérkezéskor 1/9 nappal kisebb lesz. E. az égboltozat egyenlítői részének Besseltől megindított térképezésében is részt vett. 1844. a berlini egyetemen a csillagászat rendes tanára lett. 1863. az állam szolgálatából kilépett és Spandauba huzódott vissza, ahol egész haláláig maradt. E. igen tevékeny tudós volt és nagyon sokat irt. Ő emelte a Berliner astronomisches Jahrbuch-ot, melyet 1830 óta szerksztett, arra a nagy tekintélyre, melynek mai napig örvend. Berlinben Astronomische Beobachtungen auf der Sternwarte zu Berlin (1840-60) cim alatt négy kötetet adott ki. Még a következő cimű munkái nevezetesebbek: De formulis dioptricis (Berlin 1845); Über das Verhältniss der Astronomie zu den andern Wissenschaften (u. o. 1846); Über die Hansensche Form der Störungen (u. o. 1856); halála után: Astronomische Abhandlungen cimü 3 kötetes műve jelent meg Berlinben 1868.
(franc., ejtsd: ánkláv), kisebb idegen államtól körülhatárolt országrész. Azzal az állammal való viszonyában, melyhez tartozik, E. a neve; viszont azzal az állammal való viszonyában, melyből ki van zárva, Exclave-nak nevezik.