(gör.) a. m. felöltő, a gör.-kat. egyházban az oltár tiszta fehér gyolcstakarója, mely a kataszarkát födi le. Jelenti Jézus dicsőségét.
(növ., Cichorium Endivia L.), a nyelves fészkesek füve, a hazai katángkóró testvérfaja, csakhogy termesztve leginkább
a levele, mint E.-saláta ismeretes. Az E. t. i. 
növény, az első nyáron csak gyenge levele van, mint a káposztának, s ezeket készítik el salátának. Csak
másodévben szárosodik, virágzik és magvasodik. Ekkor durvább a levele. Levele széles, tojásdad, szives aljával szárölelő.
Tőlevele hasítéktalan vagy pedig öblösen kikanyargatott és fogas, de az első esztendősnek sokféle bodroslevelü fajváltozéka
van. Szára, ha megnőhet, 1/2-11/4 m. magas; virága kék. Hazája K-India. Termeszték már a régiek is és seris hortensisnek (a. m. kerti saláta)
v. Intybusnak nevezték. Meleg, jól trágyázott talajt szeret, jun. v. jul. havában vetik; később a palántát 30-40 centim.-nyi
távolságban ültetik egymástól.
botanikus nevek mellett, Endlicher István László ( l. o.) nevének rövidítése.
István László, botanikus, született Pozsonyban 1804 jan. 24., megh. Bécsben (strychninnel megmérgezvén magát) 1849 márc. 28. Eleinte a papi pályára készült (1823) a bécsi érseki szemináriumban, de 1826. kivetkőzött s 1828. az udvari könyvtárhoz jutott. Itt különösen foglalkozott az ókori remekirókkal, a középkori latinistákkal, a khinai nyelvvel meg a magyar történeti forrásokkal. Ezután különösen a botanikának szentelte magát. 1836. a bécsi cs. kir. termékrajzi gyüjtemények növénytani osztályának őre, 1840, az egyetemen a növénytan tanára s a növénykert igazgatója lett. Könyvtárát és növénygyüjteményét (36000 frt érték) az államnak ajándékozta és egész magánvagyonát a tudománynak szentelte. Leginkább a szisztematikával foglalkozott. Számos munkájából: Flora Posoniensis (Pozsony 1830); Meletamata botan. 1832; Prodromus florae Norfolkicae (Bécs 1833); Grundzüge einer neuen Theorie der Pflanzenzeugung (u. o. 1838); Iconographia generum plantarum (u. o. 1838); Medizinalpflanzen der österreichischen Pharmakopöe (u. o. 1842); Grundzüge der Botanik (u. o. 1843, Ungerral egütt); Synopsis Coniferarum (St. Gallen 1847) említjük. Legnagyobb botanikai érdeme az uj természetes rendszer, melyet Genera plantarum secundum ordines naturales disposita (Bécs 1836-1850), később az Enchiridion botanicum exhibens classes et ordines plantarum (Lipcse 1841) c. munkáiban dolgozott ki. Ez a munka terjedelme s a családok és génuszok tökéletes jellemzése folytán ma is, különösen nagyobb herbárium alapjául, nélkülözhetetlen. Részt vett a R. Brown: Vermischte Schriften kiadásában, melyet Nees v. Esenbeck rendezett sajtó alá, a Pöppig: Nova genera et species plantarum-ban, az Annalen des Wiener Museums der Naturgeschichte és az Enumeratio plantarum, quas in Nova Hollandia collegit C. L. B. de Huegel szellemi feldolgozásában. Martius-szal a Flora Brasiliensis-t is szerkesztette. Az Atlas von China nach der Aufnahme der Jesuitenmissionäre (Bécs 1843. 6 füz.) c. munkáján kivül számos becses adalékot nyujtott a régibb német és óklasszikai irodalom ismeretéhez; kiadta Priscianus két költeményét (Bécs 1828), Szt. Máté evangéliuma ónémet fordításának töredékét, Hoffmann von Fallerslebennel (u. o. 1834. 2. kiad. Massmannal 1841), az Analecta grammatica (u. o. 1836) és Anfangsgründe der chinesischen Grammatik (u. o. 1845) c. műveket. Hazai irodalmunkat végre legjobban érdekli a Die Gesetze des heiligen Stephans (Bécs 1849) kiadása, ahol E. a 139-142. l. a magyar oklevelekben olvasható határfák és más fák neveit is összeállítja, továbbá Anonymi Belae regis notarii de gestis Hungarorum liber (Bécs 1827). Az udvar kedveltje volt, de később mint született magyart, a ki a magyarok iránt való rokonszenvét mindig leplezetlenül tárta ki, magyarbarátsággal is vádolták. A matzleinsdorfi temetőt, ahol E. tetemei nyugszanak, megszüntetvén, a botanikusok 1892. gyüjtést rendeztek, hogy tetemeit onnan a bécsi uj központi temetőbe átszállítsák és emlékét diszes sirkővel megörökítsék.
E. növényrendszere a Genera plantarum cimü munkájában jelent meg. A növényország genealogiai kifejlődésének megfelelőbb s a legujabban alkotott rendszerekbe is a legtöbb átment belőle. Rövid áttekintése a következő: I. Telepes növények (Thallophyta), a) Protophyta (ősnövények), melyek más szervezetektől függetlenül élnek, nem élősködnek (moszatok, zuzmók). b) Hysterophyta (élősködők, másodlagos növények, a gombák). II. Száras növények (Cormophyta) Acrobrya, Amphybrya, Acramphybrya csoportokkal, az utóbbinak alcsoportjai: a nyitvamagzók (Gymnospermae), sziromtalanok (Apetalae), Forrtszirmuak (Gamopetalae, Jussieu Monopetalae-ja) és szabadszirmuak (Dialypetalae, Jussieu Polypetalae-ja).
Nees (növ.), babérféle növény.
(gör.). A véredények s ezek közül főleg a vőrerek igen könnyen megbetegszenek, egyrészt mert rendkivüli munkát végeznek, folyton változó feszültség alatt állanak; az összes szervekkel közlekedve, ezek által igen könnyen befolyásoltatnak, végre mert bonyolult szöveti szerkezettel birnak, másrészt a bennök keringő vér által elsősorban éreznek meg minden káros behatást. A verőerek számos betegségét elhelyezés szerint endo-, mezo- és periarteriítisz csoportokra lehet osztani, melyek közül az első kettő, - a belhártya és a ruganyos fal bántalmai a legfontosabbak. E két rész megvastagodása idősebb egyéneknél annyira gyakori, hogy normalisnak tartható. A belhártya elzsirosodása, elfajulásai (degeneratio amyloidea és hyalina), elmeszesedése, kisebb körülirt elhalása mint másodlagos folyamat igen gyakori. Néha kocsonyás, porcszerü, tömött, csomós v. lemezes lesz (arteriosclerosis). Az elváltozás az ütér egész felszinét ellepheti, néha a mélybe is terjed s ott burjánzást kelt (E. proliferans), ezáltal a belső ürt szükíti, a fal ellenálló erejét pedig csökkenti. Az elzsirosodott belhártya sárgásfehér, át nem látszó, lágy (atheromatosus); néha kifekélyesedő vagy göbökban, lécekben kiemelkedő, a verőér szerkezetét tehát nagy fokban elváltoztatja (E. chronica deformans). A folyamat eredménye kedvezőtlen esetben tágulás, esetleg repedés lesz (l. Aneurizma) az edényfal gyengülése következtében, vagy a nyilás folytonos szükülése teljes elzáródásra vezet, amit a beteg belhártyán (intima) képződni szokott trombusok is siettetnek. A vér keringése az illető ütőérszakaszban ekkor megszünik és ha kollateralis vérkeringés nem keletkezik, az ezen verőér által ellátott testrész infarktáltatik (l. infarctus) és elhal.
l. Sziv.
(gör.), a gyümölcs belső bőre (belhéj, belbőr), l. Gyümölcs.
(gör.), az állatfejlődéstanban az igen fiatal embrio teste belső rétegének megjelölésére alkalmazott kifejezés, mely egyenértékü az endoblaszttal és hipoblaszttal; magyarul belső csiralevél. - A botanikában, l. Edénynyaláb.
(gör.), l. Exogamia.
