(növ.), l. Belsarjas és Belnövők.
(gör.), a sziv belsejét boritó hártya gyuladása. Megkülönböztetünk akut és idült E.-t. Az utóbbi öregebb egyéneknél, mint a nagy verőerek lassan előhaladó elfajulásának átterjedése a szivre, jelentkezik, s végeredményében főleg az aorta (főverőér) benyilásánál levő billentyük elváltozására, s igy szervi szivbajra vezet. A hevenyés E. fertőzési betegség, s ugy átszik a gennyedést okozó bakteriumok idézik elő. Gyakran szegődik fertőzési bajokhoz, igy a sokizületi csuzhoz, skarláthoz stb., amidőn a fertőző anyag a vérbe kerül s a szivben, a kéthegyü billentyü vitorláin többnyire megtapad s itt lassan tenyészve a billentyü elpusztulására vezet. Az E. mint betegség alattomos kezdettel indul meg, szabálytalan, félbenhagyó lázak mutatkoznak s jó ideig még a legpontosabb vizsgálat sem mutat a sziven elváltozást, mig azután egyszerre vagy a sziven fejlődik ki a billentyübántalom kórképe, v. pedig a gyuladás termékeiből kerül valami nagyobb darabka a véráramba s azután ez valamely szervben megakad. Legsulyosabb a kórkép, ha ez az agyvelőben történik, amidőn gutaütésszerü állapot áll be s ez gyakran sulyos féloldali bénulásra vezet (L. Embolia). Ritka esetben mulnak el a tünetek ilyen állandó elváltozás visszahagyása nélkül, de akkor is igen gyakori visszaesés mutatkozik, néha csak évek mulva. Az E. kórjóslata tehát mindig komoly, s néha már az első folyamat halálra vezet. Miután az E.-re való hajlandóság átörökölhető, ilyen bajban szenvedő szülők gyermekét már korán kell edzeni, s ellenálló képességét fokozni, amennyiben a tapasztalat azt mutatja, hogy az E.-re vezető betegségek ellen ilyen módszerekkel sikeresen lehet küzdeni. Az E. gyógyításának főkelléke a teljes nyugalom, hideg borogatások a szivtájra.
(gör.), a hallószerv belső részeiben elhelyezett hártyás tömkeleg, a hártyás ivjáratokat és a fülcsiga középső járatát kitöltő folyadék. Az e hártyás részek és a hallószerv csontos fala között helyet foglaló nedvet, megkülönböztetésül az E.tól perilimfának mondják.
(gör.), az anyaméh bélelőhártyájának megbetegedése: gyuladása, tultengése, elfajulása. A méh sajátságos boncolástani alkotásánál fogva - amennyiben főtömege, az izomzat, közvetlen és szoros összefüggésben van ugy a burkoló savós hashártyával, mint a bélelő nyálkahártyával - az egyes rétegek külön megbetegedése jóformán nem is képzelhető, hanem nyilvánvaló, hogy a véredényeknek sokszoros anasztomozisa és a nyirkedényeknek bőséges volta mellett, a külső réteg megbetegedésénél (perimetritisz) az alatta fekvő izomréteg is részt fog venni (metritisz) és a középső réteg baja a belsőre is át fog terjedni (endometritisz). A gyakorlatban azonban mégis az egyik réteg megbetegedésének tünetei ötlenek főképpen az orvos szemébe és ezért kiválóan annak orvoslásával is foglalkozik. Az E. sokféle alakjai közül leggyakoribb az E. catarrhalis, a méhhurut, ami a nőknek is legáltalánosabb megbetegedsée és sok asszonynál már nem is megy betegség számba. A fehérfolyást szinte a havivérzés kiegészítő részének tartják. A bőséges nyálka-elválasztás oka a bélelő hártyában levő mirigyek megbetegedésében van. Ezek a mirigyek tultengenek és ha a nyálkahártya már igen vastag, akkor E. fungosa vagy hyperplastica a betegség neve. Ezek már krónikus alakok; az akut stádiumban a hártya duzzadt, vérrel telt, néha vérömlésekkel beszórva és véres-savós, majd zavaros-genyes váladékot ürítő; az akut E. lázzal is járhat és néha csak a méhnyakban, gyakrabban a nyakban és a méhtestben is folyik le. Az akut alak egyik főokozója a gonorrhoeás infectio, ami azután nagy jelentőségüvé is teszi ezt a gonorrhoeás E.-t, nemcsak azért, mert igen nehezen gyógyítható, hanem különösen azért, mert a gonorrhoeának az a sajátsága van, hogy innen tovább kuszik a méh kiágazásaiba, a petevevezetőkbe s azokon keresztül még a hasürbe is juthat. A méh bélelőhártyája megbetegedésének másik fő alkalmi oka a szülés és a velejáró sérülések, nemkülönben a vetélés. Ezekkel bő alkalom van reá, hogy a legkülönbözőbb kórnemző csirok (bakteriumok) bejussanak a méhbe, melyek beteggé tehetik az endometriumot. Kétségtelen azonban, hogy coitus és masturbatio is szolgálhatnak közvetítőként, sőt bizonyos értelemben autoinfectio sem zárható ki. A folyás mellett, ha a nyálkahártya már igen megvastagodott, erősebb havi vérzés (menorrhagia) is következik, amely csakhamar oly hosszantartóvá lesz és oly rövid időközökben ismétlődik, hogy metrorrhagia névvel illetik. Az E. néha a tisztulás idejében fellépő rendkivüli görcsökkel jár, a mikor az egész bélelőhártya lefoszlik és kilöketik; ennek a neve E. exfoliativa vagy Dysmenorrhoea membranacea. L. Diszmenorrhea.
Az E. szubjektiv tünetei: viszketés érzése, nyomás, fájdalom a derékban, lágyékban; étvágytalanság, ideges nyugtalanság, amiből lassanként kevésvérüség is fejlődik. A gyógyítás rendesen igen nehéz és hosszadalmas, a beteg és az orvos türelmét egyaránt próbára teszi. Legelsőbben hüvelyöblítéseket alkalmaznak, hogy a váladékot elmossák és a hozzávegyített szerekkel a csirok tenyészetét akadályozzák, a méhet pedig összehuzódásokra birják. Ezután az intrauterin kezelés kerül sorra, amikor az orvos közvetlenül a beteg hártyát támadja meg: tágítással biztosítja a váladék lefolyását, kiöblítését; a mucosa edzését foganatosítja, vagy éppen letarolja azt (Curettement, Raclage), hogy azután jódinjekciókkal, jodoformmal stb. kisértse meg a végleges gyógyítást. Gyakran a legszorgosabb és kitartó orvoslás is eredménytelen és a portio amputatiója és hasonló behatóbb véres műtétekkel kisértetett meg a gyógyítás. Megemlítendő, hogy az E. lehet tuberculosa is; lehet septica is vagy crouposa és diphteritica, különösen a gyermekágyi láz, tifusz v. más fertőző betegséggel kapcsolatban.
v. entophyta (növ.), l. Belélődők.
- entoplasma (állat), az egysejtü állatok testállományának belső része. L. Azalék.
izraelita helység, a Tabor hegyétől D-re; jelenleg nyomoruságos falu Endur néven. Ismeretes volt azon halottidéző nő (az E.-i boszorkány) révén, a ki Sam. I. 28, 7 és köv. szerint, Saul királynak a filiszteusok elleni utolsó csatája előtt Sámuel szellemét állítólag felidézte.
(gör.-lat.), a. m. belső magfehérje, l. Mag.
(gör.), sebészeti műszer, melyet a hugycső és hugyhólyag belsejének megvilágítására s ez által megtekintésére használnak (hugycsőtükör, hugyhólyagtükör). A hugycső megtekintésére szolgáló műszer (urethroscop) lényegében egy a hugycső hosszának megfelelő, irónvastagságu, mindkét végén nyitott s belsejében feketített fémcső vagy kemény kaucsukcső, melynek kivül maradó vége tölcsészerüen kibővül; ennek nyilásába vettetik reflektor segítségével a fény s igy lehetséges a cső végével érintkezésben levő nyálkahártyának felszinét megtekinteni. A hugyhólyag megtekintésére szolgáló műszer (cystoskop) ennél jóval hosszabb, végén kissé görbített s azon nyilásán, mely a hólyagba jut, erős üveggel van elzárva; itt egy kicsiny Edison-féle izzólámpa van és kis tükörlap, miáltal a hólyag belseje megvilágíttatik s a műszerben levő tükröcske által a csövön kihatoló fénysugaraknál a hólyag benseje szemmel áttekinthető lesz. Legjobb ilyen műszerek a Leiter-Nitze-félék, melyek főleg idült hugycső- és hólyagbajoknál, a hólyagba jutott idegen tárgyak felismerésénél igen jó szolgálatot tesznek.
(gör.), függélyes állásu üvegcső, mely alul egy hártyával elzárt tölcséralaku edényben végződik. Ha ez utóbbit bizonyos magasságra a megvizsgálandó folyadékok egyikével, p. borszesszel megtöltjük, s ezután egyanezen magasságra a másik folyadékba, p. vizbe merítjük, azt tapasztaljuk, hogy a folyadék a csőben a sulya ellenére is lassacskán emelkedik, de egyuttal a viz is alkoholtartalmuvá válik. Az átömlés függ a folyadékok töménységétől, mivel pedig a töménység a hártya két oldalán lassan, de folytonosan változik, Jolly a hártyával elzárt csőbe az illető folyadéknak bizonyos mennyiségét tette, a másik folyadékot, a vizet, pedig folytonosan megujította mindaddig, mig az első folyadék a hártyán egészen át nem ment; ezután meghatározta az endoszmométerbe átment viz sulyát, melyet az endoszmométerbe kezdetiben beletett folyadék sulyával elosztván, e folyadék endoszmotikus egyenérték-ét nyerte. Ez az egyenérték marhahólyagra nézve, ha az egyik folyadék viz, néhány anyagra vonatkozólag a következő:
|
Konyhasó |
4,3 |
|
Glaubesó |
11,6 |
|
Káliumszulfát |
12,0 |
|
Rézszulfát |
9,5 |
|
Káliumhidrát |
231,40 |
|
Kénsav |
0,39 |
|
Alkohol |
4,1 |
|
Cukoroldat |
7,20 |
Mig tehát a hólyagon például bizonyos sulyu konyhasó-oldat megy át, ugyanakkor 4,3-szor akkora sulyu viz megy át. Eme kisérletekben is csak a viz volt állandó, a másik folyadéknak töménysége pedig változott, miért is Eckhard oly kisérleteket tett, melyekben a másik folyadék töménységét is állandó fokon tartotta, és kiderült, hogy az endoszmotikus egyenérték nem függ a mérséklettől és nyomástól, hanem csakis a hártya és a folyadék természetétől. Graham kimutatta, hogy azok az anyagok, melyek szilárd állapotban kristályos szerkezetüek (cukor, sók, stb.), könnyebben mennek át likacsos választófalakon, mint a gummi, enyv, dextrin s általában az enyvszerü állományu anyagok, melyeket kolloid-anyagoknak nevezett, megkülönböztetésül az előbbeniektől, a krisztalloid-anyagoktól. Eme különbségnek hasznát vesszük a dializis-ben, vagyis némely keverék alkotórészeinek különválasztásában; az erre a célra használt dializátor ebonitból való lapos edény, melynek feneke pergamentpapiros, s mely nagyobb mennyiségü vizen uszik. Ha ebbe a dializátorba p. gummi- és cukoroldat keverékét öntjük, a cukor bizonyos idő elteltével nem tiszta gummioldat marad. V. ö. Violle, Cours de Physique. L. Paris 1884. (németül Berlin, 1891). Az elektromos endoszmózist l. o.