Tromsö norvég tartományhoz tartozó 71 km2 területü sziget Norvégország É-i partjánál 710 lak., akik nagyobbára halászok.
Frigyes, német szociáldemokrata, szül. Barmenben 1810 nov. 28. Előbb a kereskedelmi pályára ment s 1843-ban belépett atyja manchesteri üzletébe, ahol azonban csak 1845-ig maradt. 1845-48. Marxszal Brüsszelben és Párisban élt, majd 1849 május haváig a Neue rheinische Zeitungba dolgozott. Ez év nyarán részt vett a délnémetországi fölkelésben, amely után ismét beállott atyja üzletébe, 1864-től kezdve mint üzlettársa működött, s csak 1869. vonult vissza az üzlettől. Azóta Londonban él. Marxszal (l. o.) együtt sokat fáradozott a munkásmozgalmak és szociáldemokratikus propaganda érdekében. Művei közül felmelítjük: Die Lage der arbeitenden Klassen in England (Lipcse 1845); Dührings Umwälzung der Wissenschaft (2 kiad., Zürich 1886); Die Entwickelung des Socialismus (2 kiad., u. o. 1883); Zur Wohnungsfrage (u. o. 1887); L. Feuerbach (Suttgart 1888); Preussischer Schnaps im Deutschen Reichstage (Lipcs 1876); Der Ursprung des Privateigentums (Zürich 1884). Marxszal együtt 1847. a Kommunistisches Manifest-et adta ki, mely valamennyi ország proletáraihoz volt intézve. A Marx-féle mű második kötete: Das Kapital, Marx halála után E.-től jelent meg (Hamburg 1885).
2. E. György, német szinész, szül. Altonában 1846. jan. l2. Eleinte festő volt, későbben sok helyütt szinészkedett s 1870. a Woltersdorf, 1872. a Wallner-szinház tagja lett Berlinben. Főszerepeiben vendégszereplései alkalmával rendkivüli sikereket aratott mint komikus és jellemszinész.
E. S., igazi nevén Schön Eduárd, osztrák zeneszerző, szül. Engelsbergben (Sleziában) 1825., megh. Jasnikban (Morvaországban) 1879 máj. 27. Bécsben töltötte életének javát a birói pályán, de hirét dalaival alapította meg, melyek közül legkiválóbbak kardalai. Ezeket hazai dalárdáink is előszeretettel éneklik. Megjelentek Bécsben Wesselynél: Italienisches Liederspiel. So Weit! Heini von Steier. Narrenquadrille stb. Brahms, Hanslick és Billroth bizalmas baráti köréhez tartozott.
(Angraria), a Weser két oldalán elterjedt régi szász föld középső része, nevét az Agrivariaktól (l. o.) kapta, mely nem volt ugyan szász, de a szászoktól leigázott nép. Kiterjedt ez a földrész nyugotra Iserlohnig, Hammig, Verzmoldig, keletre Celleig, Burgdorfig, Sarstedtig, Eldagsenig; déli határa azonos a mai Nied. és Hochdeutsch nyelv határával, t. i. azzal a vonallal, mely Olpetől Waldecken és Mündenen át Hauserbergig huzódik; csak az északi határ bizonytalan. E. szellemi központja N. Károly óta a corvei kolostor (latinul Corbeja nova) volt. Az E. nevet a középkorban már csak olyankor használták, ha régi szokásukról, vagy éppen az illető vidékről volt szó, de ezenkivül a kölni választófejedelem cimében is. Fővárosa hajdan Angaria volt (a jelenlegei Engern falu). A XVI. sz.-tól kezdve a Wesertől nyugotra eső vidéket Vesztfaliának, a keletre esőt Needersachsennek nevezték.
1. Eduárd, lovag. E. Vilmos öccse osztrák festő, szül. Plessben 1818 május 13. A bécsi akadémián tanult, u. o. 1845. a nagy dijat nyerte el s tanulmányutat tett Német-, Olasz- (1847-53), Franciaországban, Németalföldön és a Keleten, Rómában (1853) festette Manfred király családja a benvenutoi csata után c. képét (most a Belvedere-képtárban van), mely nagy tetszést aratott. 1854. a prágai művészeti akadémia igazgatója lett. Ő festette a bécsi Altlerchenfeldi templom freskóit is. 1865. a bécsi akadémián lett tanár, ekkor készítette következő festményeit: Eugén herceg a zentai csata után; Ferenc József királlyá megkoronáztatása Budán; a császári teremben és a bécsi uj operaház császárlépcsőin levő freskókat. 1871. a Belvedere-képtár igazgatója lett. 1892. nyugalomba vonult.
2. E. Vilmos, báró, német mérnök, született Pleszben 1814 máj. 26., megh. a Bécs melletti Badenben 1884 szept. 4. 1850. a Semmeringbahn számára egy gépet konstruált, melynél a gép és tender összsulyát az adhézió számára hasznossá tette. Rendszerint Ausztriában, Német- és Franciaországban és Svájcban többféleképen alkalmazták. E., miután különféle állami hivatalokat viselt, 1860. kilépett az állami szolgálatból. Érdemeket szerzett mint a Dunaszabályozási Társaság tagja is. Az 1873. bécsi világkiállításnál a kilállítási építkezéseket vezette; 1874. az osztrák urakházának élethossziglani tagjává, 1875. báróvá nevezték ki.
Mátyás, zeneszerző, karnagy, szül. Bonyhádon (Tolna vm.) 1812 ápr. 17., megh. 1885 áp. 19. Atyjától nyert alapos zenei képzettséget. 1830 óta Budapesten tanult; 1835. Kalocsára hivták meg kántornak. 1836. végleg a fővárosba költözött, tanító és a Rókus-kórház templomában orgonás; 1846. a belvárosi plebánia kántora lett s 1871. az itt alapított zenekar-igazgatói állást is reá ruházta a főváros. A Nemzeti (akkor még Hangászegylet) Zenede őt választotta legelső tanárául, e minőségben mindvégig működött E., a mellett 1870 dec. megalapította a Liszt-egyletet (női, 1873 óta vegyes énekkart), mely 1883-ig állt fenn s a nagyszabásu templomi és világi zeneművek (p. Liszt miséi és oratóriumai) előadásával a főváros zenei miveltségére áldásosan folyt be; volt idő, mikor a tagok száma 200-ra emelkedett. E. a tollat is jól forgatta, az Ábrányi K. szerkesztette Zenészeti Lapok-ban Török Orbán név alatt cikkezett, s számos szerzeményének maga irta, vagy legalább fordította szövegét; de előkelő helyet foglal el zeneszerzőink között, szerzeményeinek legnagyobb része azonban kéziratban maradt. L. még Ernyei.
A hittudósok az ember által megsértett Isten haragjának lecsendesítését, tehát az Isten és ember között eredetileg megvolt jó viszonynak helyreállítását célzó cselekményt vagy vallásos szertartást értettek és értenek az E. alatt. Az ó-testamentomi zsidóvallás főalapját a Jehova és Ábrahám között kötött szövetség képezte. Isten megigérte, hogy Ábrahám ivadékai nagy és hatalmas néppé lesznek, ő e népnek, mint választott népének különösebb értelemben is istene és védelmezője leend, de viszont Ábrahám ivadékai megkötelezvék az egy Istent tisztelni és az ő törvényeit - a szövetség feltételeit - szigoruan megtartani. Ha már az ó-szövetségi nép valamelyik tagja Isten törvényét megszegte, ezáltal Isten haragját magára vonta, az Istennel kötött szövetséget felbontottnak érezte, kellett tehát gondoskodnia Isten kiengeszteléséről. E célból hozta az u. n. engesztelő áldozatot. De nem az egyes tag, hanem az egész ó-szövetségi nép is vétett Isten ellen, ezért tartatott az u. n. engesztelő ünnep (l. Engesztelő nap). A keresztény egyház hittanában hasonlóképen nagy fontosságu az F. tana. Ádám engedetlensége által Isten tekintélye megsértetett, Ádám az egész emberiség ősapja, képviselője lévén, ő benne és ő vele együtt az egész emberiség elesett, örök kárhozatra lett méltóvá. Isten sértetvén meg, a véges ember elégtelen volt arra, hogy Istent kiengesztelje, hogy mégis az emberiség az örök kárhozattól megszabaduljon, Istennek kellett az emberi testben megjelenni és ebben halált szenvedni, vagyis Krisztusnak a keresztfán történt szenvedése és halála volt az engesztelő áldozat az emberiség bűneiért. Ezen tanoknak első tudományos kifejője Anselm canterbury-i érsek (l. o.) volt, kinek nézetei azután mind a katolikus, mint a protestáns egyházak tudósai által több-kevesebb módosítással elfogadtattak. Socinus azonban és követői az unitáriusok, valamint az ujabbkori protestáns teologusok közül a modern irány vallói szakítottak ezen középkori tanokkal.
házasságbontó ok a protestáns egyházjogban, valamint a zsidóknál. A m. kir. kuria egyik döntvénye értelmében az E.-t a per során bizonyítani kell.
(héb. Jóm há-Kippurim, a nép szájában hosszú nap), Móz. 3. K. 23, 32 szerint a szombatok szombatja, a zsidóknak legszentebb ünnepe. Megülik Tisri hó 10. (szeptemb. - októb.) szigoru böjtöléssel, tartózkodva mindennemü munkától és testi élvezettől. Rendeltetése: a megtérő és töredelmesen javulást fogadó zsidót kibékíteni Teremtőjével. Bünbocsánatot hoz az igazán bünbánónak, ki istenének vétett, annak pedig, aki embertársát megsértette, vagy megkárosította, csak akkor, ha megelőzőleg bocsánatot kért és nyert a sértésért s a kárvallottnak meg téríti kárát. Hajdan a jeruzsálemi templomban véghezment áldozati szolgálat alkotta az E. legjelentékenyebb mozzanatát. A szolgálatot maga a főpap vitte véghez, ki engesztelő áldozatot mutatott be «magáért, házaért és Izrael egész gyülekezetéért». Egyebek közt két kos közül az egyiknek vérét bemutatta a szentélyek szentélyébe, hova különben nem volt szabad bemennie, a másikat pedig, melynek fejére kezét tette volt, midőn bünvallomást tett a maga és népe nevében (innét a bünbak név), valamely puszta helyre küldte, hol későbbi időkben meredek szikláról mély örvénybe taszították. Az ünnepnapi szolgálatot berekesztette a főpap szava: «legyetek tiszták!» (v. ö. Móz. 3. k. 16, 30). Minden 50-ik E.-on országszerte kürtszóval hirdették a jóbel-évet (l. o.). Jelenleg az előttevaló tiz, u. n. bünbánati napon bünvallomási imákkal, alamizsnával s az ellenségekkel való kibéküléssel készülnek az E.-ra, melyet a zsinagógában fehér halottas ruhába öltözködve, szoktak tölteni. Az istenitiszteletet, melynek végét sófár szó (l. o.) jelzi, este külön záróimával (neila) rekesztik be.
Worb községhez tartozó fürdő Bern svájci kantonban, 11 km.-nyire Berntől, 690 m. magasban, a Worblem barátságos völgyében. Földes-vasas vizét vérszegénység, emésztési bántalmak, reumatikus és köszvénybajok ellen használják. Berendezései egyszerüek.