Leonhárd, német történész, született Schleidenben 1820 márc. 5., meghalt Kölnben 1880 junius 14. Tanulmányait Münster-, Bonn- és Kölnben elvégezvén, katolikus pappá lett. 1857. Kölnbe került mint városi levéltárnok és az is maradt. Főbb munkái: Geschichte der Reformation im Bereich der alten Erzdiözese Köln (Köln 1847); Frankreich und der Niederrhein (Köln 1856, 2 köt.); Quellen zur Geschichte der Stadt Köln (u. o. 1863-1879, 1-6 köt.); Geschichte der Stadt Köln (u. o. 1863-75, 5 köt.(; Über den Geburtsort des Peter Paul Rubens (u. o. 1863); Die Wahl d. Königs Adolf v. Nassau (1866).
d', franc. iró, l. Dennery.
Antal, portugál drámairó, szül. Lissabonban 1848. Itt végezte tanulásait is és 1872 óta az O Paiz, O Progesso és Correio da Noite c. lapok szorgalmas munkatársa volt. 1886. a nemzeti könyvtár főkönyvtárosává, 1890. tengerészeti és gyarmatügyi miniszterré nevezték ki. 1874. jelent meg első drámája: Os Lazaristas, melyet Braziliában is nagy tetszés mellett adtak elő. Egyéb drámái: Os trovadores (1875); O saltembanco (1876); A emigraçao (1878); Um divorcio (1879); Eugenia Milton (vigjáték 1876).
Clare grófság székhelye Munster irországi tartományban 32 km.-nyire Limericktől, a Fergus mellett, 8 km.-nyire ennek torkolatától vasut mellett, (1891) 6500 lak., gabona- és fakereskedéssel; O'Connell oszloppal. Közelében van a Smith Erasmustól alapított E. college.
város Wexford grófságban, Leinster irországi tartományban, a Slaney partján, (1891) 5648 lak., gyapjufonókkal és élénk vasmüáru-kereskedéssel, 1649. Cromwell, 1798. pedig az ir fölkelők égették föl.
Fermanagh grófság székhelye Ulster irországi tartományban, egy szigeten, az Alsó-Erne-tó K-i partján, vasut mellett, (1891) 5570 lak., késgyártással, élénk, különösen gabona- és sertéshus-kereskedéssel. A szép fekvésü helyet 1641. alapították; emlékezetes azon védelemről, amelyet 1688. III. Vilmos csapatai Hamilton vezérlete alatt itt Galmoy lord és Berwick hercege ellen kifejtettek.
Quintus, a rómaiak Homérosa, szül. Calabriának (Alsó-Itália) Rudiae nevü városában Kr. e. 239. Miután Szardiniában katonáskodott, Rómába költözött, ahol (184 óta) polgárjogot nyervén, tekintélyes egyénekkel, köztük az idősb Scipioval, baráti viszonyban állott, s mint költő és tanító egész haláláig (169) tevékeny életet élt. Főműve: Annales c. (később Romaisnak is cimezték) eposza (18 énekben), amelyben először szólal meg Itália földjén a régi szaturnusi vers helyett a görög hexameter. Az eposz tartalmazza az Aeneastól egész a költő koráig történt eseményeket idői egymásutánban: de fájdalom, csak mintegy 600 vers maradt fenn belőle. Ez lett a rómaiak nemzeti eposza, mig Vergilius Aeneise le nem szorította a térről. E. működött a drámában is, valamint a vig, ugy különösen a szomoru nemben, s bár nagyrészt görög költők, nevezetesen Euripides nyomdokain járt (e műveiből 20-nak a cime és töredékei maradtak fenn), mindazáltal honi tárgyakat is dolgozott fel, amelyek az u. n. praetextaták között foglaltak helyet. Irt még Saturá-kat is, amelyeknek anyagát, mint nevök (költői egyveleg) mutatja, sokféle tárgykörből vette és különböző versfajokban dolgozta fel. E.-nak egyes fogyatkozásai mellett is nagy érdeme marad az uttörés mind a hősi epika terén, mint a latin nyelv kiképzése és irodalmivá tétele tekintetében. A tőle fenmaradt töredékeket Vahlen, Bergk, Ribeck és Müller (Pétervár 1884) adták ki, nálunk pedig Thewrewk Emil fordított belőlök többet (Egy. Phil. Közlöny). V. ö. Ribbeck, A római költ. története, ford. Csiky G. 1. köt. 30-61. l. L. Muejler, Der Dichter E. (Hamburg 1893.)
(Magnus Felix), páviai püspök és iró. Szül. Arles- v. Milanóban 473., megh. 521 jul. 17. Szónoklat és költészet kedvenc tárgyai. 16 éves korában (489) nőül vett egy gazdag leányt, miáltal nagyon a földiekbe mélyedt, de később veszélyes betegségbe esvén, Istennek szentelé életét, neje pedig apáca lőn, 494. szerpap lett s már mint ilyen nem kevés érdemeket szerzett magának a szentszék körül, amennyiben a törvényes pápát Symmachost (l. ezt) védte az ellenpápa Lőrinc ellen, megirván a hires Synodus palmaris történetét. 510. a páviai püspöki székbe emeltetett. Iratai 1569. láttak először napvilágot Bázelben. Említett védelmi iraton kivül számos levelet, költeményt, életrajzot irt. V. ö. Hasenstab, Studien zu E. (München 1890); Tanzi, La cronologia degli seritti di E. (Archeogr. Triest, XV. ).
(Ens), 1. a Dunának 304 km. hosszu jobboldali mellékfolyója; Salzburgban a Radstätti Tauern É-i lábánál ered, a Mandling-hágó alatt átlép Stiriába, K DK-i irányban folyik Hieflauig (517 m.), ahol hirtelen É-nak kanyarodik és Altenmarkt falunál Felső-Ausztriába lép át, elfolyik Steyr mellett, azután határul szolgál Alsó- és Felső-Ausztria között (innen az elnevezés Enns fölötti és alatti Ausztria) és végül mint 65 m. széles folyó E. városánál torkollik. Admont és Hieflau közt alkotja az ugynevezett Gesäuset (l. o.), Hieflau alatt hajózhatóvá lesz. Jobbról a Nagy-Reiflingot és a Salzat, balról a Steyrt veszi föl. Radstattól kezdve vasut vezet végig a völgyében. 2. város Felső-Ausztriában, Linz kerületi kapitányságban, az E. torkolata fölött, egy magaslaton, vasut mellett, (1890) 4674 lak., sörgyártással; gót izlésü plébániatemplommal. Mellette van az Auersperg-féle Ennseck nevü kastély római régiségekkel és szép parkkal. E. a rómaiak Laureacuma.
(gör.), a beesett szem orvosi neve. Lehet valakinek már eredetileg mélyebben ülő a szeme, avagy pedig sulyos betegségben való elgyöngülés, éhezés, virrasztás, vérvesztés jelensége lehet, amikor a szemgödröt kipárnázó zsirszövet elfogy, vagy a szemgödör ereiben fogy meg a vér s a szem nem domborítja ki eléggé a szemhéjat.