(franc., ejtsd: ántrpó) a. m. áruraktár; E. réel, nyilvános-, E. fictif, magánraktár, l. még Közraktárak.
(franc., ejtsd: ántrepriz), vállalat, szerződés. E. des pompes funebres, oly vállalat, amely a halottaknak illő disszel való eltakarításáról gondoskodik.
Argentina köztársaság egyik tartománya, amelyet Ny-on és D-en a Parana, K-en az Uruguay határol, É-on pedig Guayquiraro, a Parana mellékvize és a Mocoreta, az Uruguay mellékfolyója választ el Corrientestől. Területét az 1873-ban végrehajtott planimetriai számítás 66974 km2-re teszi; lakosainak számát Latzina (1888)248700-ra becsüli. E. hullámos, némely részeiben erőkkel borított sikság, amelyet folyója, az É-ről D-nek haladó Gualeguay két, csaknem egyenlő részre oszt. Ezen részek mindegyikén halmok, illetőleg földhullámok (cuchillas) vonulnak át, amelyeknek egyike sem mulja felül a 80 m.-t. A Gualeguayon kivül a Gualeguaychu és más kisebb vizek öntözik. Ény-on a nagy Montiel-erdő a tartománynak körülbelül 1/5-ét takarja. A D-i rész apró, alacsony, pálmákkal és mimozafákkal takart szigetekből áll, amelyeket a Parana nagyobb áradásaival egészen el szokott önteni. Egészben azonban E. a legkedvezőbb fekvésü és legtermékenyebb vidéke a köztársaságnak, a mely egykoron a leggazdagabb is lesz. Jelenleg a marhatenyésztés (1889. 4120068 szarvasmarha, 719555 ló és 4901123 juh az állatállomány), a hus-, bőr-, az állati termékek és a gyapju-export a főfoglalkozás. A földmivelő telepek száma még csekély. A számos vizi uton kivül 700 km. hosszu vasuthálózata van. A népiskolák száma 146, 7162 tanulóval. A bevételek (1888) 2202000, a kiadások pedig 2198000 pesot tettek ki. E. 14 departamentora van fölosztva; fővárosa Parana. V. ö. Meliton Gonzalez: Carta topografica de la provincia de E. Buenos-Ayres 1874. 1100000.
(franc., ejtsd: antrszól) a. m. félemelet, l. Emelet.
(franc., ejtsd: antrtály), a rézmetszeten az a vonal, mely két árnyékvonal közét kitölti.
(ejtsd: antrvó), város Basses-Alpes francia départementban, 38 km.-nyire Castellanetól, a Var balpartján, 473 m. magasban, meredek falu, mély és festői völgyszakadékban erősségekkel megrakott sziklák lábánál (1891) 1416 lak. E.-t (Intervalles) a XI. században állítólag Glandeves eltünt városnak lakói alapították. 1790-ig püspöki székhely volt. 1536. V. Károly császár elfoglalta, de lakói csakhamar ujra birtokukba kerítették a citadellát és átadták I. Ferencnek.
(franc., ejtsd: antré) a. m. lépjetek be! szabad!
(gör.), a hő mekanikai elméletében a testeknek egy függvény által meghatározott tulajdonsága, mely függvény Maxwell szerint ekként van meghatározva. Engedjük a testet hőközlés nélkül összehuzódni vagy kitágulni, mig elérte a normálisnak felvett mérsékletet, mely abszolut mértékben legyen T, ezután hozzuk a testet eme normális hőmérséklet mellett a normális nyomásra, és ha a test eme folyamatban Q hőegységet kiad, vagy esetleg felvesz, ugy a testnek kezdeti állapotabeli E.-ja + Q/T lészen. Az E. zérusértékével valamely test akkor rendelkeznék, ha minden melegét elveszíteni, de mivel a testek ebbe az állpotba nem hozhatók, az E.-t egy önkényesen felvett normális hőmérséklet és normális nyomás által meghatározott kezdőértéktől számítjuk. Az E. értéke legott megváltozik, a mint a test és környezete között hőkicserélődés történik, és kimutatható, hogy midőn melegebb testből hidegebb testbe hő megy át, a két testből álló rendszernek E.-ja növekszik. Mivel pedig a hő melegebb helyről hidegebbre magától, azaz minden kényszer nélkül átmehet, mig az ellenkező átmenet csak munkafogyasztással érhető el: Clausius azt mondja, hogy a két testből álló rendszer E.-ja maximumra törekszik, s bizonyos általánosítások révén oda jut, hogy ez az egész világegyetem rendszerére nézve is áll, vagyis, hogy «a világegyetem E.-ja maximumra törekszik». E tétel mintegy járuléka az energetika alaptörvényének, mely szerint «a világegyetem energiája állandó»; ugyanis a különböző energiafajok a legnagyobb könnyüséggel alakulhatnak át hővé, ugy hogy mintegy megvan bennük a törekvés, hogy hővé váljanak; már pedig a hőmérsékletbeli különbségek kiegyenlítődése révén a hasznosítható energia folytonosan csökken, tehát az a törvény, mely szerint az E. maximumra törekszik, szoros összefüggésben van az energia szétszóródása törvényével, anélkül azonban, hogy vele azonos volna. Hasonlóképpen szorosan összefügg a mekanikai hőelmélet második főtételével is, amennyiben azon testek rendszerének E.-ja, melyek között valamely körfolyam végbemegy, a körfolyamok tökéletlen visszafordíthatósága miatt szintén növekszik. Az E. gyarapodásának ez az elve, vagy a röviden ugynevezett E-elv, teljesen kizárja a világegyetemnek egy már azelőtt megvolt állapotába való visszatérését, sőt a világegyetemnek egykoron, persze csak mérhetetlen idő mulva bekövetkező halálára enged következtetni, mert amint a világegyetem E.-jának maximuma bekövetkeznék, a világegyetem összes energiája, bár mennyiségében éppen nem fogyatkozott volna meg, az egy tömegbe verődött tehetetlen anyagban egyenletesen volna szétosztva, tehát nem volnának hőmérséklet-különbségek, melyek nélkül a hő-energia más fajta energiává át nem alakulhat, eme átalakulások nélkül pedig az élet semmi alakja sem képzelhető. Mindazonáltal ismereteink jelen állapotában nagyon is kérdéses, vajjon az E.-elvnek, mely különben tisztán fizikai szempontból is megtámadható (V. ö. Gross Th., Verhandlungen der phys. Gesellschaft Zu Berlin, XII. No. 1.), meg van-e az az általános érvényessége, melyből ilyetén következtetéseket - a kalandosabbakat nem is említve - vonhatnánk.
(gör-lat.), a szemhéj befordulása; öreg emberek petyhüdt szemhéja könnyen befordulhat, p. ha a szemet bekötik, a kötés nyomásától; fiatalabb korban inkább azoknak a szemhéja fordul be, akik szemhéjgörcs folytán erősen behunyorítva tartják szemüket; legnagyobb mértékben akkor fordul be a szemhéj, ha a kötőhártya zsugorodik s behuzza. Az E. igen kellemetlen baj, mert a szemhéj befordult szélén levő pillák szurkálják, ingerlik a szemet, könnyezést okoznak, sőt kifekélyesedik miattuk a szaruhártya. Vannak operációk, melyek e bajt megszüntetik.
1. Ferenc, orvos, a budai orsz. vincellériskola volt igazgatója, kiváló szőlész és kertész. Szül. Sümegen, Zala vmegyében 1805 de. 6-án hol atyja megyei orvos volt, megh. Promontoron 1877 máj. 9. 1825. évben Pestre jött az orvosegyetemre és gyakorlati irányu tanulmányait Bécsben, a hires Hartmann vezetése mellett folytatta és 1831. végezte. Akkoriban Bécsben a kolera uralkodván, mint fiatal orvos jeles szolgálatot tett. A vész megszünése után Battyány Fülöp hg. alsó-ausztriai uradalmában kapott alkalmazást s mint orvos innét azután hasonló minőségben Bouquoy grófhoz Csehországba ment, de mert hazájába vágyott vissza, ismét Battyány hg. szolgálatába állott s az enyingi uradalomhoz tartozó Mező-Komáromba (Veszprémmegye) tette át lakását, hol 16 évet töltött. A szabadságharcban mint honvédfőorvos rótta le kötelességét hazája iránt. Orvosi gyakorlata közben E. hajlamát követve, kiváló előszeretettel foglalkozott a mezőgazdaság, a kertészet és szőllőművelés gyakorlati és elméleti tanulmányozásával, s evégből faiskolát, kertet és szőllőt alapított és szerzett tapasztalatait a szaklapokban közölte. E foglalkozást utóbb annyira megkedvelte, hogy az orvosi pályától végképpen megvált, 1850. Pestre helyezte át lakását és itt a kerepesi vám közelében, a csömöri-ut mellett, többek támogatásával haszonkertészetet és faiskolát alapított, mely vállalatát 1853. kertészképző iskolával kapcsolta össze s annak sikeresebb berendezése és vezetése céljára a m. kir. helytartótanácstól 2000 frt évi segélyt eszközölt ki. Midőn pedig 1860. az orsz. magyar gazd. egyesület a már korábban Budán, a Gellérthegy déli alján létesült orsz. szőllőiskola kapcsolatában vincellériskolát állított fel, annak élére E.-et helyezte, ki ezen állását lelkes buzgósággal 16 éven keresztül töltötte be, s attól sulyos szembaja miatt az 1876. évben lemondva, Promontorra vonult vissza nyugalomba, hol a következő évben fejezte be tevékeny életét. Érdemei elismeréseül a m. tud. akadémia 1858 dec. 15. levelező tagjává választotta és több külföldi szakegyesületnek is tagja volt. E. nagyon termékeny iró volt. A Magyar Gazdának, a Gazd. Lapoknak állandó szorgalmas munkatársa volt; természet tudományi folyóiratokba irt, sőt képes és politikai lapokban is közölt kivált szakismertető és népies irányu dolgozatokat. Az orsz. gazd. egyesület által kiadott Kis Tükör-ben a szőllőszet és kertészeti részt ő irta, ugyszintén a Korizmics, Benkő és Morócz által kiadott Mezei gazdaság könyvének éppen nevezett szakokra vonatkozó dolgozata az ő tollából került ki. Szerkesztette és kiadta a Borászati füzeteket, melyekből utóbb a Borászati Lapok keletkezett. Önállóan megjelent művei: A Sió mellékének vázlata természetrajzi és orvosi szempontból (Pest 1847). - Programm einer prakt. Bildungsanstalt für Nutzgärtnerei, ganz besonders aber für die Obst- u. Weincultur. (Pozsony 1854). - Kertészeti füzetek (Pozsony 1854 és 1856-59, 15 füzet); a Gazd. Lapokba irt kertészeti cikkeinek gyüjteménye; Népszerü káté a szőllőművelés és borkezelés okszerü módjáról, külföldön tett tapasztalatok után (Pozsony 1862. 2. kiadás u. o. 1870); Ugyanez németül is megjelent két kiadásban; Dr. Entz Ferenc borászati utazása Franciaországban s a Rajnavidéken (Pozsony 1864); Hollandi utam, különös tekintettel borügyünkre s a gallizáció értékére (Pozsony 1865). Ujabbkori magyar gazda. Népies olvasókönyv. (Pozsony 1868; 100 db. arannyal jutalmazott mű); A hazai szőlészet (Pozsony 1868, Gyürky Antallal együtt); Leiró katalog és árjegyzéke az orsz. m. gazd. egyesület budai szőllő- és faiskolájában található sima és gyökeres szőllővesszőknek (Pozsony 1869); Magyarország borászata (u. o. 1869. Málnay Ignác dr.-ral és Tóth Imrével); A szőlőszet és borászat Erdélyben (u. o. 1870. Málnay Ign. dr.-ral); Ujabban felmerült borkérdések megoldásához (Bpest 1875). V. ö. Galgóczy K., Emlékbeszéd dr. E. F. fölött 1878. és Emlékkönyv III, és Szinnyei J. Magyar Irók.
2. E. Géza magyar zoologus, szül. Mező-Komáromban (Veszprém) 1842 márc. 29.; tanulmányait a budapesti kegyesrendi gimnáziumban kezdette s 1862. fejezte be; a budapesti egyetemen az orvosi pályát végezte és 1867 dec. 31. orvosdoktorrá avatták. Már fiatal korában nagy előszeretettel viseltetett az állat- és növénytan iránt, szabad idejét ezek tanulmányozására szentelte; 1868 jan. l. a budapesti egyetemen az állattani tanszék mellett tanársegédi állást nyert, mely minőségben 1869 okt. 28-ig működött; innen a kolozsmonostori gazdasági tanintézethez tanárnak nevezték ki; majd 1873 okt. 16. a kolozsvári egyetem állattani tanszékét nyerte el s itt működött az 1888-89. tanév befejeztéig, amely idő alatt tanára volt a középiskolai tanárképzőintézetnek s tagja a tanárvizsgáló bizottságnak, melynek 1882-től 1887-ig alelnöke, 1887-tól 89-ig elnöke volt; a kolozsvári egyetem természettudományi karának 1873-74. és 1878-79. dékánja, 1875-76. pedig az egyetem rektora volt; 1889. a budapesti József műegyetem állattani tanszékére hivták meg s e minőségben tanára a tanárképzőintézetnek és tagja a tanárvizsgálóbizottságnak; 1890-91 óta pedig ugyan e bizottságnak egyik alelnöke; 1869 óta választmányi tagja a kir. m. Természettudományi Társulatnak, de tagja még több más hazai és külföldi társulatnak is; a m. tud. Akadémia 1883 május 17. levelező s 1890 május 8. rendes tagjává választotta; 1883. három hónapot töltött a nápolyi zoologiai állomáson, az ázalékállatkákat tanulmányozva és 1889. mint a kormány kiküldötte, résztvett a Párisban tartott nemzetközi állattani kongresszuson. Irodalmi működését 1868 kezdette meg a Természet-ben irt ismeretterjesztő, legnagyobb részben zoologiai cikkeivel, ezeket követték a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülései alkalmából irt dolgozatai; 1876. megjelent A tordai és szamosfalvi sóstavak ázalag faunája, mellyel a Protozoákra vonatkozó további közleményeinek sorát nyitotta meg s egész erejével, minden idejének felhasználásával kiválóan a Protozoák tanulmányozására szentelte magát s e téren nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is elismert nevet vivott ki. Idevonatkozó dolgozatainak egyrésze a kolozsvári Orvos-természettudományi Értesítőben jelent meg s ezek a következők: Nehány moha alatt élő gyökláburól; A bivaly garat- és bárzsing izomzatában előforduló óriási orsóalaku psorospermia-tömlőkről; Az alsóbb rendü állatoknál előforduló levélzöld testecskék természetéről; A láthatatlan világról; Adatok az Amoebák finomabb szervezetének ismeretéhez; Három élősdi Ázalékállatkáról. A Természetrajzi-füzetekben a következő értekezései jelentek meg: A szamosfalvi sóstavakban élő gyöklábuakról; Nehány szó a tengeri Amoebákról; A szamosfalvi sóstó nehány Ázalagáról; A tordai és szamosfalvi sóstavak ostorosai. A nápolyi zoologiai Stazio: Mittheilungen aus d. zool. Station zu Neapel cimü folyóiratában megjelent: Über Infusorien des Golfes von Neapel és Zur näheren Kenntniss der Tintinnodeen cimü dolgozata. Ezeken kivül a magy. tud. Akademia kiadásaiban, a Természettudományi Közlönyben s több külföldi folyóiratban még számos más dolgozata is látott napvilágot. A Protozoákra vonatkozólag egy nagy, önálló munkája is jelent meg a kir. m. Természettudományi társulat kiadásában Tanulmányok a Véglények köréből cimen. De a zoologia más területére tartozó számos dolgozata is látott napvilágot, milyenek A durványos szervekről; Az ember megjelenése óta kihalt és kihalásnak indult emlősökről stb. Résztvesz a Természettudományi Közlöny szerkesztésében és főszerkesztője a Pallas Nagy Lexikona zoologiai részének. V. ö. Szinnyei J., Magyar irók életrajza.