(lat.) a. m. önmagától, épen azáltal, annálfogva.
l. Aiolos.
légáramban önként zengő huros hangszer. Áll egy 8-12 dm. hosszu, 1-1,5 dm. széles 0,5-1 dm. magas hangszekrényből, melyre 6-10 és több bélhur van feszítve. Legcélszerübb, ha a hurok nem egyforma vastagságuak és - bár lazán feszítve, hogy könnyen megszólaljanak - egy közös hangra vannak hangolva: feszültségök akkor különböző. Léghuzamos helyen, p. keskenyre nyitott ablakok között, az áthuzódó áram a függélyesen felállított hangszer hurjainak mindegyikét, valamely, a hurnak harmonikus parciális hangjában szólaltatja meg. A különböző feszítésnél fogva ezen hangok nem egyforma magasságuak, de a közös alaphang miatt egymással harmoniában maradnak. A légáram változó erejével a harmonizáló hangok ereje és magassága is változik. A hatás gyönyörködtető. Régi hangszer, melynek feltalálója ismeretlen. Kircher Anasztáz jezsuita az első, a ki a hangszert leirja (1673). l. még Anemocord.
a. m. levegő képezte kőzetek. A levegő ugyanis azáltal, hogy vulkáni hamut és homokot nagy messzeségekre hurcol és egy helyen rak le, alkalmat szolgáltat bizonyos tufák képzésére, ugyszintén buckák és homokzátonyok alakítására. L. Levegő geológiai működése.
(oeolodion, v.oeolodikon, klavoeoline), régibb faja a manapság már nagy tökélyre emelt Fiszharmonikának, mely e téren minden tökéletlenebb szerkezetü vetélytársát jóformán leszorította. Régebben Szélharmonikának is nevezték. Billentyüs hangszer két lábitóval ellátva, mely a hangszer belsejében elhelyezett fuvókészüléket szabályozza. Terjedelme 5-6 nyolcad s billentyüzete a zongora sorrendje szerint van elhelyezve, mint a fiszharmonikáé is. Feltalálója felett nem egyeznek meg a krónikák. Tökéletesebb alakban legelőször Eschenbach G. T. (1800) hamburgi toronyőr készített egy ilyet, s ő utána nyert nagyobb elterjedést.
(aeolipila, Aeolus labdája), a legrégibb gőzgép, melyet a kiáramló gőzsugár visszaható ereje hajt. Alexandriai Heron irta le, körülbelől Kr. e. 120. Az E. csúcsos csapokon forgó üres fémgolyó (l. ábra) a forgótengelyre merőleges sugarak mentén két v. több, a végén zárt csövecske van hozzáforrasztva. A csövek oldalt, a tengelyre merőleges irányban meg vannak furva, ugy hogy a furások mind egy irány felé forduljanak. A golyó forgásba jön, ha a beléje öntött viz a lámpa lángján felforr. A viz ugyanis nagy feszítő erejü gőzzé alakulván át, a gőz a csövek oldalnyilásán kiráamlik, s visszaható erejével, reakciójával a golyót gyors forgásba hozza. A forgást előidéző fizikai elv tehát ugyanaz, mint a Segner-féle keréknél, a turbináknál, a röppentyüknél, stb. más eféle szerkezetnél. A vizszintes tengelyü forgás fogaskerekek vagy másnemü erőátvitel utján tetszőleges irányuvá tehető s igy bármilen gép hajtására felhasználható lenne. Ámde a gőz erejének ilynemü kihasználása éppen nem gyakorlati, minthogy az E. a gőzben rejlő energiának csak igen kis részét értékesítheti. Ugyanis a kiáramló gőzsugár eleven erejét a gép csak akkor venné át teljesen, ha ellentett irányban egyenlő sebességgel forogna, azaz ha a csövekből kilépő gőz sebessége nulla volna; a valóságban pedig a kiáramló gőznek még jelentékeny a sebessége. A gőz feszítő erejében rejlő munkaképesség ebben a szerkezetben meg egyáltalán nem érvényesül.
[ÁBRA] Heron eolipilája.
E. technikai értelemben, 1. Forrasztás.
(gör. Aiolis, lat. Aeolis), a mai Kis-Ázsiának Ény-i partvidéke, melynek felső része az ó-korban a Troashoz, alsó része Mysiához tartozott. A görög hagyomány szerint a dór vándorlás után az európai Hellaszból kiszorított peloponnezusi achaiok és beociai hálok telepedtek meg ezen a partvidéken és az előtte fekvő szigeteken, Az itt alapított városok közül tizenkettő képezte az eoliszi szövetséget; ezek a következők: Kyme, szép kikötővel, az itáliai Cumae anyavárosa; Larissa, Atarneus, a Kane hegy alján, Lesbos szigetével szemben; Pitane az eleai öböl mellett; Grynium szintén kikötőváros, mely Apollo jósdájáról hires volt; Myrina, melyet Tiberius és Traianus alatt földrengés pusztított el; Aegae Kyme közelében; Temnus, a parttól beljebb, a Hermus folyó mellett; Neon Tichos, megerődített hely a Hermus északi partján; végre Rilla, Argiroessa és Smyrna, mely utóbbi későbben a szövetségből kilépett. E városok Kane hegy fokán, az u. n. Panaeoliumban tartották szövetséges üléseiket.
l. Neolit.
l. Aiolok és Eolisz.
olyan daktilikus, vagy logaédi ritmusu sor, melynek első (eredetileg spondeus) lába csak bevezetésül (bázis) szolgált, s azért később tetszésszerinti mértékü lehetett, az igazi ritmus pedig csak a második lábbal nyilt meg és innentől végig (legalább az utolsóelőtti lábig) tiszta daktilusokban pergett le. Az ilyen sor ütemeinek száma - a két szótagu bázison kivül - három, négy vagy öt szokott volt lenni. Formája tehát:
a két pont a bázis közömbös szótagjait jelenti. Sappho és az eol-költők éltek vele.