(ejtsd: eon dö bomon) Károly Genevieve Lajos Ágost András Timoteus d', általánosan ismertebb d'Eon lovag név alatt, a mult század egyik rejtélyes alakja, szül. Tonnere-ben (Burgund) 1728 okt. 5., megh. Londonban 1810 május 21. A parlament tagja volt s több államtudományi dolgozatot is irt. Conti herceg XV. Lajos királynak ajánlotta, ki őt több izben diplomáciai megbizatással külföldre küldötte. 1755. Oroszországba utazott, hogy Franciaország és Oroszország között megkezdett szövetségi tárgyalásokat N. Frigyes ellen bevégezze. Ez alkalommal E. több izben női ruhában jelent meg, különben is annyi szeretetreméltóságot fejtett ki s Erzsébet cárnő kegyét annyira megnyerte, hogy Pétervárra követségi titkárrá nevezték ki. 1761., ming Broglie herceg segédtisztje, résztvett a németországi hadjáratban; 1768. pedig, mint követségi titkár, Londonba ment. Itt merültek fel először komoly kételyek neme iránt, a mikből fogadások, sőt perek is keletkeztek. Mikor E. Choiseul miniszterrel meghasonlott, állását elvesztette, de mint XV. Lajos titkos ügynöke, továbbra is Londonban maradt. 1777. visszatért ugyan Franciaországba, de a kormány parancsára női ruhát kellett viselnie, valószinüleg azért, nehogy egy magas állásu londoni nőt, kivel bizalmas viszonya volt, kompromittáljon. 1783. megint Londonba ment s ott maradt később is, mivel a forradalom alatt őt is az emigránsok lajstromába jegyezték. A női viseletet Londonban is megtartotta. Hogy férfi v. nő volt-e, mai napig sincs eldöntve. Munkái megjelentek e cim alatt: Loisirs du Chevalier d'É. (Amsterdam, 1775, 13 köt.). Emlékiratai (Memoires du chevalier d'E.) valódiak, de teljesen megbizhatatlanok. V. ö. Broglie, La diplomatie secrete de Louis XV. (Paris 1880, 2 köt.) Neuer Pitaval (21. köt.).
(gör. aion, l. o.), gnosztikus felfogás szerint azok az ős erők, melyek az elrejtett istenségtől kiömlöttek (emanatio) s a világ teremtését, fejlődését, megváltását intézték. Isteni erejök abban a mértékben csökken, a mint az istenségtől távolodnak.
l. Aor.
(lat. Aurora), a hajnalpir istennője, Hyperion titán és Theia leánya, Hélios és Seléné nővére, Astraiostól szülte Argestés, Zephyros, Boreás és Notos szeleket, Heósphorost, a hajnalcsillagot s általában a fénylő csillagzatokat. A széphaju, rózsaujju s fehérszárnyu istennő korán felkél az Okeanos mellett ágyából és sáfrányszinü köpenyében, fehér lovaktól vont kocsin siet a halandóknak hirdetni a nappalt. Az ifju szépségért hevül s ezért kedveseket csábít magának, igy p. Kephalost, Óriont és Tithónost, kitől Émathiónt és Memnónt szülte. Ez utóbbinak halálán szüntelen kesereg s könyei harmatként hullanak a földre. A rómaiaknál Aurorával kép azonosították. A művészet lebegve, vagy kocsival ábrázolja, amint Helios előtt siet vagy harmatot hint. Ez utóbbit ábrázolja a fentebbi kép, kezében korsókkal.
[ÁBRA] Éos
János Frigyes, báró, német építész, szül. Gotlandban (azért Goethe-nek is nevezték), megh. Drezdában 1729. 1692. Berlinbe ment, ahol 1699. kapitány és udvari építőmester lett; I. Frigyes koronázásakor ő díszítette föl a königsbergai vártemplomot és Berlin utait. 1702. főkvártélymester és építészeti igazgató, 1705 ezredes lett. 1704. diplomáciai küldetésben XII. Károlyhoz Varsóba, 1712. Benderbe ment. E. építette Zsófia Sarolta királyné számára a montbijoui palotát és számos más kastélyt. 1714. mint vezérőrnagy svéd szolgálatba lépett és Stralsund védelménél porosz fogságba esett, amelyből csakhamar szabadon bocsátották, mire majnai Frankfurtba ment. 1723. a választó fejedelem szolgálatába állt. Kriegsübung oder der deutsche Soldat (majnai Frankfurt) cimü munkát is adott ki.
germán mitológiai alak, a tavasz istennője. Az E. név az angol-szászok irodalmában fordul elő, a germán ősnyelvben Austrô lehetett s a latin aurorá-nak felelt meg; e szerint ez istennő eredetileg a hajnal istensége lehetett. Az E. név összefügg a husvét germán nevével (ném. Ostern) is.
(tetrabromfluoreszcein), az u. n. fitaleinek közé tartozó festék. E vegyület a rezorcinftaleinből v. fluoreszceinből (C20H12O5) származtathó olyformán, ha ebben 4 H helyét 4 Br-mal helyettesítjük és igy képlete: C20H8Br4O5. Az árubeli, vizben oldható eozin nem más, mint eozinkálium (C20H6K2Br4O5H2O). Szép zöldesen csillámló kristályos por, mely vizben és borszeszben, gyönyörü piros szinnel oldódik. Szövetek festésére is használják.
Charp. (állat), a Foramnifera, Gyökérlábu Protozoákkal rokonságban álló, kétes természetü, legrégebben kihalt egysejtü állat, melynek héjjait legelőször Canadában a laurenti képletekben találták meg, de ujabb időben Skóciában, Németországban és az Alpokban is meglelték. Részletes leirását Möbius K. közölte: Der Bau des Eozoon canadense etc. 1878. megjelent művében.
a. m. archei kor., vagyis geologiai első kor. Arra vonatkozik, hogy az Eozoon-t, a szerves élet legkezdetlegesebb alakját rejti. Szemben áll vele az azoos kor szokottabb megnevezés, mely kifejezéssel a geologus minden élet jelenlétét tagadja a geologiai első vagyis őskorban.
(nagymihályi és vinnai). A XVII. sz. vége felé kihalt régi magyar család, mely a Könd vezértől származott Kaplon nemzetség nagymihályi ágából vette eredetét a gr. Sztáray, Thibay, Lucskay, nagymihályi Eördögh, nagymihályi Bánffy, Vinnay, nagymihályi Pongrácz és Zobránczy családokkal együtt. A család első ismert őse, Jákó ispán, a XIII. sz. dereka táján élt; két fia közül ifj. Jákó 1273-ban zempléni főispán és 1279. főpohárnokmester volt s a Nagymihályiak gelyénesi ágát alapitotta; a másik fia volt Nagymihályi vagy Kaplon András ispán (1249-1300), 1273. ungvmegyei főispán; indulatos természetü ember, aki egy izben magát a gyermek Kun Lászlót is, már mint királyt megkorbácsolta, amiért 1278. László megfosztotta őt a Szamos mentén levő Medgyes melletti Jákóvár nevü birtokától s azt András vejének, a Pók nemzetségbeli Móric fia Miklós erdélyi vajdának ajándékozta; a király haragja azonban nem sokáig tartott, mert már a következő évben megparancsolja, hogy az András ispántól és testvérétől, Jákó mestertől igaztalanul elvett Jeszenő nevü birtokot visszaadják. András ispánnak három fia volt: Lőrinc (1314-53) alapította a Thibay, Lucskay, gr. Sztáray és Eördögh családokat; Mihály 1328-70) a Pongrácz családot; a harmadik fiu Jákó (1330-53) volt, kinek János nevü fiától (1335-78) származott a nagymihályi Bánffy család egyik ága, András és Jakab (1335-1342) maradékairól nem tudunk, Erne nevü fia (1335-53) hamar elhalt, egy kis fiut hagyván maga után, Eödönt (Eudun, Ewden. Élt 1353-92), akiről aztán ivadékai E. nevet vettek föl. Eödön fia János 1398-1409 közt élt és zempléni alispán volt, másik fiának, Pálnak az ivadékai részint E., részint Vinnay, részint nagymihályi Bánffy nevet viseltek.A család későbbi tagjai közül András és Imre, Mátyás uralkodásának vége felé egri kanonokok voltak. E. László-t 1550. erdélyi alvajdának s a székelyek alispánjának találjuk; Kendeffy Jánossal ő verte meg a zavargó oláhokat. E. Ferenc, E. János fia, 1559. Zemplén vm. követe volt, elesett 1579., midőn a szolnoki basa Sasvár ellen támadást intézett. E. Ferenc, László fia, 1632. gyalogsági csapatvezér volt. V. ö. Wertner M. A magy. nemzets. II. 106. - Nagy I., Magyarorsz. csal. IV. 42., X. 869.