sztoikus bölcselkedő Rómában; szül. Hierapolisban, Frigiában, Kr. u. 50 körül; mint Epaphroditas, Nero császár egyik testőrének rabszolgája jött Rómába, itt azután szabaddá lett s mint a filozofia tanára működött 94-ig, amikor Domitian császár a filozofokat mind elkergette Rómából s Olaszországból. E. ezután Nicopolisban, Epirusban élt, ahol szintén a filozofiát tanította. Itt hallgatta őt Arrian, aki előadásait jegyezte s később két műben kiadta; az egyik az Encheiridion, a másik Filozofiai beszélgetések. Epiktetos tanításának első tétele volt: Különböztessük meg, mi áll hatalmunkban, mi nem. A külvilágtól, mint a mely nem áll hatalmunkban, tegyük magunkat lemondás és türés által függetlenné. Magában keresse s találja meg az ember javait s a belsejében lakó istentől féljen. V. ö. Schweighäuser, Epicteteae philosophiae monumenta (Lipcse 1799-1800. 5 köt.) Ehurot, Manuel d'E.
Epikúros (l. o.) filozofiájának követői; általánosabb értelemben azok, akik az élvezetet, főleg az érzékit mindenek fölött szeretik és keresik. L. még Erkölcstan és Filozofia.
görög filozofus Gargettos, athéni démoszban, szül. Kr. e. 341., megh. 270. Apja iskolamester volt Samosban, talán ott született E. Samosban hallgatta Pamphilost, Platon tanítványát. Nagyobb hatással volt rá Nausiphanes, Demokritos követője, és E. korán tanulmányozta Demokritos műveit. 18 éves korában rövid ideig Athénben tartózkodott, ahol akkor Henokrates tanított az Akadémiában. Aristotéles akkor Shalkisban volt. 32 éves korában nyitott ő maga iskolát, először Mitylenében, azután Lampsakosban s nehány évvel később (Kr. e. 306.) Athénben, amelynek élte végéig élén állott. Nyaralójában, ahol az iskola volt s a hozzá tartozott kertben Görögország minden részéből, Kisázsiából, Sziriából, Egyiptomból gyültek össze a tanítványok. Az iskolában vidám, kedves hangulat uralkodott; minden durvaságot távol tartottak; a tanítványok ragaszkodtak mesterükhöz s megmaradtak mellette. E. iskolája ama zavarok közepett, melyek akkor Görögországot dulták, a boldogok szigetének látszott, ahol mellőzve a spekuláció rögösebb részeit, azt tanították, hogy az élvezet főcélja az életnek. Mikor E. meghalt, nyaralóját s kertjét barátainak hagyományozta, akik minden hó 20-án összegyültek s vidám ünnepet ültek. A pénzt hozzá E. külön hagyományozta nekik.
[ÁBRA] Epikúros.
Filozofiáját három részre osztotta, logikára, fizikára s etikára, csakhogy a logikát a fizika szolgálatába szegődtette, ezt meg az etikáéba. Logikáját kanonikának nevezte; célja a logikának a megismerés szabályait (kánonjait) s az igazság kriteriumait tanítani. Három forrása, kánonja van az igazságnak; az észrevevések, a képzetek (prolépszis) s az érzelmek. Az észrevevések igazak s nem csalhatnak meg bennünket soha. A képzet emlékezetbeli kép, mely megmarad bennünk s a mely a szó hallására, mellyel jelezzük, föltámad bennünk. Tehát a képzetek mind észrevevésekből származnak, voltakép csak egyetemesített észrevevések. A vélemény lehet igaz v. hamis; azaz csak akkor igaz, ha észrevevés megerősiti, ellenkező esetben nem igaz. Az érzelmek a cselekvés irányzói, megmutatják, mit kell kerülnünk, mit kivánnunk. A logika bonyolódottabb kérdéseit E. nem tárgyalja. A fizikában is gyakorlati szempontok után indul E. A fizikát azért tanuljuk, hogy a dolgok természetes összefüggését átlátva, megszabaduljunk az oktalan babonától keltett félelemtől. A fizikában Demokritos nyomán jár E. A főelv az, hogy minden ami történik, természetes okokból történik; az istenek beavatkozásának gondolatára a magyarázatban nem szorulunk. A semmiből semmisem lesz és ami van, nem lehet semmivé. Öröktől fogva vannak az atomok s a tér. Az atomok tulajdonságai: alak, nagyság és suly. Sulyuknál fogva az atomok függélyesen lefelé esnek, mind egyenlő sebességgel. Ha párhuzamosan esnének, nem találkoznának, nem érintkeznének, tehát nem is alkotnának világot. Azért E. fölteszi, hogy az esés egy bizonyos pillanatában eltérnek az egyenes iránytól, egy neme a szabadságnak áll be, s származnak egymással való találkozásaik, érintkezéseik, a melyekből erednek a testek, s e testek különböző irányu mozgásai, fölfelé, oldalvást s forgatagban. Igy keletkeznek világok, a milyen a mi földünk s a látható csillagok. A csillagok nem élő valók, s körülbelül akkorák, a minőknek látszanak. Az üres világközökben (intermundia) laknak az istenek. Ezek örök, boldog valók, a melyekről világos képzetünk van, mert gyakran megjelennek az embereknek, de amit a tömeg az istenekről hisz, többnyire hamis nézet. Az istenek a legfinomabb atomokból állanak, nem törődnek a világgal s az emberekkel és zavartalan boldogságot élveznek. Nem félelemből kell őket tisztelni, hanem kiválóságuk miatt, melynek folytán ideáljainkká lesznek. Állatok és emberek a föld szülöttjei; az ember lassan fejlődött tökéletessé. A lélek finom atomokból álló lég- és husnemü test, mely az egész testben el van terjedve. Az érzéki észrevevést anyagi képek közvetítik, melyek a testektől elválnak s belénk hatolnak. A halál után a lélek atomjai széjjeloszolnak. Ha a halál eljön, akkor mi már nem vagyunk; amig pedig mi vagyunk, a halál nincs, ugyhogy semmi közünk a halálhoz. Végzet nem létezik, szabadok vagyunk. Látnivaló, hogy az egész felfogás a naturalizmus következetes keresztülvitele, hogy minden félelmet az istenektől távol lehessen tartani.
Az etika a fődolog a filozofiában, melynek célja gondolkodás utján boldogságot adni az embernek. A legfőbb jó a boldogság. A boldogság pedig a kéjben van. De nem a testi kéj az erősebb, erősebb a szellemi élvezet; mert a testi csak pillanatnyi, a szellemi multra s jövőre vonatkozik, az emlékezet s a remény táplálja s erősíti. Nem minden élvezet keresendő, nem minden fájdalom kerülendő, mert némely élvezet nyomában kín jár s némely kín elviselése nagyobbaknak veszi elejét. Ezeket kell megfontolni; minden cselekvésnél mérlegelni kell, hogy miféle kellemes s kellemetlen érzelmek következnek majd belőle s a végeredmény gyanánt kell eljárni. A helyes belátás ezért az erény, belőle származik a többi. Csak az fogja a fájdalom legkisebb összegének árán az élvezet legnagyobb összegét elérni, aki helyes belátással rendelkezik, e szerint cselekszik s ezt fogjuk erényesnek nevezni. Erény nélkül tehát nincsen boldogság, s az erény a legbiztosabb ut a boldogsághoz. Epikuros etikája az egoizmus rendszere, mert mindenkor az egyén élvezete a döntő szempont.
Az epikurizmust sok tekintetben igazságtalanul itélték meg. Mint a kizárólagos naturalizmus rendszere, nagy szolgálatot tett a természettudományi gondolkodás fejlődésének, etikai tekintetben pedig, ha elvei nem felelnek is meg a mi tisztultabb etikai felfogásunknak, a gyakorlatban éppenséggel nem tanított erkölcstelenséget, ellenkezőleg sok erényre buzdított, mértékletességre, leliismeretbeli nyugalomra, igazságra, barátságra stb. (V. ö. Lange, Gesch. d. Mat.) E. nagyon sok művet irt, állítólag 300 kötetet, kevés gondot s fáradtságot fordítván az irásra. Eleget is korholták érte a forma iránt érzékeny régiek, de elismerték iratainak átlátszó világosságát. Ő maga rövid tételekbe foglalta tanítását, melyeket Diogenes Laertius megőrzött számunkra. A természetről szóló műveinek töredékeit megtalálták Herculaneum romjai közt (Kiadta Orelli Lipcsében 1818.). Ujabb töredékeket e műből kiadtak 1866-ban (Hercul. voll. collectis altera. Nápoly). Tanítványai közül a legnevezetesebb Metrodoros Lampsakosból. Kiváló követője a római költő Lucretius (95-52 Kr. e.) aki nagy tankölteményében De rerum natura szenvedőleges apostola az epikureizmusnak, bámulatos művészettel adja elő e rendszer elvont gondolatait. (L. Lucretius.) Horatius is E. hive. A római cszászárok idejében Epikúros filozofiája nagyon el volt terjedve, talán Kr. u. III-IV. sz.-ig maradt fen. Epikur s iskolájának méltatását v. ö. Zeller nagy művében (IV. köt.)
a. m. epikai, eposzi; E. költő, elbeszélő költő; E. elem a. m. elbeszélési elem, mely egyéb műfajban az okból lehet káros, mert ellenkezik annak speciális természetével, p. a dráma gyors fejlődésével sehogy sem fér meg az epikai kényelmes előadás, kifestés, állongás, terjedezés, a jelzőkkel, körülirásokkal, hosszas hasonlatokkal megrakott stilus.
a régi görögök ez alatt az eposzoknak sorozatát értették, melyek a trójai mondakör mitoszait okszerü egymásutánban tárgyazták. Ez eposzok különböző időkben, különböző s biztosan meg nem állapított nevü szerzőktől származnak; a sorozat azért kapta az E. nevet, mert a mondák egész körét dolgozta fel. A két homérosi költeményhez, az Illiaszhoz és Odisszeiához füződtek, s az azokban előforduló történeteknek, mitoszoknak előzményeit és befejezését adják. A trójai és tébai mondakört ekként kerek egészben tárgyazó ciklikus eposzok, melyekből csekély töredékek maradtak fenn (kiadta Kinkel, a Lipcsében 1877. megjelent Epici Graeci v. gyüjteménye 1-59. lapjain, kiegészítette Ábel az Egyet. Philol. Közlöny III. évf. 303-311. lapjain), ciklikus sorrendben a következők: 1. Teogonia. mely az isteneknek Uranos és Gaiától való leszármazását tartalmazza. 2. Titanomachia, a titánok csatája, melyet Eumélos-nak tulajdonítanak. 3.Thebais 7000 sorban, Pausaniás szerint kiváló költemény, Amphiaráosnak tébai hadjáratát tárgyazta. 4. Kynoithónnak tulajdonított Oidipodeia, de kétséges, hogy ez ide tartozik-e. 5. Epigoni, alkmaion tébai hadjáratát tartalmazta. 6. Cypria, 11 könyvben, az Iliasz eseményeit megelőző mitoszokat tárgyazta. Ciprusi Starinosnak tulajdonították. 7. Iliasz (l. o.). 8. Aithiopis, l. Arktinos. 9. Kis-Iliasz 5 könyvben az Odysseus és Aiás versenygésétől egészen Trója bevételéig történt eseményeket tartalmazta Leschéstől. 10. Ilion feldulása. l. Arktinos. 11. Nostoi, 5 könyvben több görög hős hazatérését (innen a cim) tárgyazta troizéni Hagiástól. 12. Odisszeia. 13. Telogeneia, 2 könyvben kirenéi Eugamnontól; Odysseusnak további történetét Ithakára való hazatérése után egészen Télegonos fia által való megöletéséig énekli meg. Ez az utolsó eposz lehetett a leggyöngébb. Arktinoséi ellenben a legjobbak. Költők és művészek egyébként ezen, körülbelül a VIII-VI. sz.-ba tehető eposzokból igen gyakran merítették tárgyukat. V. ö. Welcker. Der epische Cyclus (Bonn 1835. II. k. 1864) 2. köt., Kjellberg, De cyclo epico (Upsala 1890); Robert, Scenen der Ilios und Aithiopis auf einer Vase (Halle 1891); Benndorf-Niemann, Das Heroon von Gjölbaschi -Trysa (Bécs 1889).
Karthagói diplomata és hadvezér; Karthagóban nevelték, oda menekült még öregatyja 300. körül Kr. e. Szirakuzából Agathoklés kényur üldözése elől és pun nővel alapított családot. Hannibal a kannéi diadal után 215. Kr. e. E.-t testvérével Hippokratésszel együtt Szirakuzába küldte. Mikor a római párt Hieronymus királyt 214. megölte és a karthagói párt reakciója E.-t és Hippokrateszt választotta Szirakuza hadvezéreivé, ők védelmezték a város Marcellus római hadvezér hosszu ostroma ellen. E., miután minden reménye, kisérlete meghiusult és 212. végén Szirakuza meghódolt az ostromlóknak, Akragasba menekült, de 210. ezt is el kellett hagynia és visszatért Afrikába, mert a Hannibaltól segítségére küldött Mutines Akragast a rómaiaknak elárulta.
(gör.), szónoki fordulat, mellyel maga a szónok hoz fel egy ellenvetést, hogy azt mindjárt meg is cáfolja.
(gör., lat. morbus sacer) a. m. nyavalyatörés; eskór; oly idegbántalom, melyet rövidebb-hosszabb időközökben fellépő eszméletlenség és általános görcsök jellemeznek. Ezen kóros állapot alapjául szolgáló boncolástani elváltozás eddig kiderítve nincsen, amiért is az E.-t a működési neurózisok közé sorolják. Ezt szem előtt tartva, nem szabad az E.-hoz sorolni azon ugyancsak öntudatlansággal és görcsökkel járó rohamokat, melyeket ugy az agy boncolástani eltérése, vagy valamely általános véralkati eltérés idéz elő. - Az E.-ra hajlamosító okok között első helyen említendő az átöröklés. A puhatolózásnak azonban az oldalágakra is ki kell terjeszkednie és itt még tekintetbe kell venni, vajjon az E.-n kivül nem fordultak-e elő más idegbántalmak vagy elmebántalmak? Ujabb összeállítások az esetek 30-40 %-ban az átöröklést mutatták ki. Állítják még azt is, hogy vérrokonok közti házasságból származók gyakrabban szenvednek E.-ban, valamint, hogy nőknél gyakoribb, mint férfiaknál. Az E. kifejlődésére nagy befolyással van a kor, amennyiben a gyermek- és ifjukorban (a 2-ik életévtől a 20-ikig) leggyakrabban nyilvánul annak kezdete, ezentul már ritkább, de előfordulhat bármely korban is. Az E. alkalmi okai között említendők: szeszes italokkal való visszaélés, nemi kicsapongás, onania, testi vagy szellemi tulerőltetés, kedélyi mozgalmak, bérférgek, bujakór, különböző heveny és idült bántalmak, erőművi behatások stb. Különös figyelmet érdemel a visszahajlási E., melyekben a rohamok valamely szervi bántalom kiséretében fejlődnek. Az alapbántalom megszüntetése után a rohamok többnyire elmaradnak vagy ritkábbá válnak.
Az E.-t kisérő kórboncolástani elváltozásokat illetőleg ismereteink még igen homályosak. Találtattak ugyan eskórosok hulláiban ugy az agyon, mint a koponyacsontokon egyes eltérések, de ezek nem állandók, egyikéről sem ismeretes, hogy mi módon volna képes az E.-nál szereplő tünetcsoportot előidézni. Mind valószinübb, hogy az egyes rohamok nem lehetnek valamely állandó boncolástani elváltozás által feltételezve, hanem hogy egy időnként visszatérő működési zavaron alapulnak. Ezen működési zavar helye és lényege fölött a nézetek eltérők. Brown-Séquard kisérletei alapján azon nézet volt elfogadva, hogy az E. kiindulási pontja a nyultvelő. Az ott levő edénymozgató központ ingerülete folytán az edények összehuzódnak és ezáltal jönne létre az epileptikus roham második mozzanata, t. i. az agy vértelensége. Kussmaul és Tenner kimutatták, hogy az eszméletlenségnek, érzéstelenségnek és hüdésnek oka a nagy agykocsányok előtt fekvő agyrészek vértelensége, mig a görcsök legközelebbi oka gyanánt a nyultvelő vértelensége tekintendő. Nothnagel szerint a Várol-hidban van egy részlet, melyet görcs-központnak nevezett és melynek ingerülete általános görcsöket idéz elő. Ő az epileptikus görcsök létrejötténél ezen központnak tudja be a főszerepet. Más észlelők, támaszkodva Fritsch és Hitzig, Ferrier, Balogh Kálmán, Unverricht és mások kisérleteire, kik az agy kérgének izgatása által nemcsak mozgásokat, hanem az E-hoz teljesen hasonló görcsöket idéztek elő, az epileptikus rohamok kiindulási pontját nem a nyultvelőben és hidban, hanem az agy kérgi részében keresik.
Az epileptikus rohamok sulyossága szerint megkülönböztetünk sulyos alakot, enyhébb alakot és epileptoid állapotot. A sulyos epileptikus roham (haut-mal, epilepsia gravis) lefolyásában 3 időszakot szokás megkülönböztetni. Az előzményi szak, melyet aura névvel neveznek, mely elnevezés onnét ered, hogy a betegek állítása szerint, a roham beköszöntése előtt, mintegy «szellőt» éreznek a környi részektől a fej felé áramlani. Az aurák néha a rohamot csak 1-2 másodperccel előzik meg, máskor jóval előbb jelentkeznek, ugyhogy a betegnek elég ideje marad még némi óvintézkedésre. A roham második időszaka a görcsös időszak, melyben a beteg elhalványul, eszméletét teljesen elveszíti és néha hangos kiáltás közben a földre zuhan, miközben sulyos sérüléseket szenvedhet. Ezen időszak kezdetén a beteg szemei meredten nyitva vannak, a fej hátra huzódott, az arckifejezés eltorzult, az állkapcsok összeszorítottak, a törzs hátra görnyedt (opisthotonus), a légzés szünetel, a végtagok mereven vannak kifeszítve. Miután ezen állapot 10-30 mp.-ig tartott, rángó görcsök következnek, midőn az előbb merev izmok a leghevesebb rángatódzásba jutnak. A fejet hol előre, hol hátra, hol oldalt vetik, az arc izmainek folytonos rángatódzása folytán a legszokatlanabb arcjátékok fejlődnek ki. A szemek hol nyitva vannak, hol becsukódnak, a szemgolyó vadul forog, a fogak összeszorulnak, majd ismét az állkapcsok szétfeszülnek. A nyelv sérülései vérzésre adhatnak okot és a kiömlött vér, valamint a szájban meggyülemlett nyál, a nyelv mozgása által, valamint a ki- és beáramló levegő által habbá verődnek és mint véres hab, az ajkak elé is jut. A törzs majd felemelkedik, majd ismét lehanyatlik, hol kiegyenesedik, hol előre, hol hátra v. oldalt görnyed. A végtagok szintén heves mozgásban vannak; a betegek rugdaló, kapálódzó mozgást visznek véghez. A légzés egyegy rövid időre fennakad, miközben a betegek elkékülnek. Ezen rángógörcsök tartama igen különböző (1/2-25 perc) és nem tartanak ugyanazon roham alatt sem egyenlő mérvben, mert egyszer-egyszer mérséklődnek, máskor ismét rohamosabban folytatódnak. A görcsös időszakban a pupillák tágak, fényre nem hatnak vissza. A görcsös szak után következik a harmadik szak (coma postepilepticum), mely sokszor egy mély sohaj, máskor hányás, felböfögés kiséretében kezdődik. A betegek teljes jóléte, ébersége hiányzik, vagy nehezen ébreszthető mély álomba esnek. A történtekre vissza nem emlékeznek. Néha 1-2 napon át kedvetlenek, levertek, főfájásról panaszkodnak. Elmetévengés csak kivételesen szokott néhány napon át visszamaradni.
Az E. enyhébb alakja igen sokfélekép léphet fel. Néha csupán pillanatokig tartó öntudat hiányában, máskor rövid ideig tartó szédülés-, ájulásban nyilvánulnak, mely alatt a beteg szokott foglalkozásában szünetel. Ugyancsak ide sorolandók az epilepsia azon alakjai is, melyekben az eszméletlenséghez körülirt görcsök társulnak. Az E. harmadik alakja - az epileptoid állapot - a szellemi működés különböző irányu eltéréseiben nyilvánul, melynek következtében a betegek a legfonákabb, ugy magukra, mint gyakrabban embertársaikra nézve veszedelmes cselekedeteket visznek véghez, ingerült állapotukban, hallucinációk által ösztönöztetve, vagy sokszor minden külső ok nélkül, lopásra, gyujtogatásra, a legkegyetlenebb vérengzésre stb. vetemednek. Ezen pszihikus rohamok az E. sulyos vagy enyhe rohamai előtt vagy után léphetnek fel, vagy ezen rohamokkal váltakozva, mintegy azok helyett (epilepsia larnata). Az ily módon felmerülő cselekedetek törvényszéki orvostani elbirálása igen fontos.
Az epileptikus rohamok gyakoriságára nézve a változatosság igen nagy. Némely esetben évek telnek el, mielőtt uj roham mutatkoznék, mig más esetekben naponta 2-3 roham is észlelhető. Vannak esetek, melyekben naponta több százra ment, a többnyire enyhe alakban nyilvánuló rohamok száma. Ha a sulyos rohamok oly sürün jelentkeznek, hogy az egyikből a beteg még magához sem tért, midőn már a következő roham beköszönt, a status epilepticus-nak nevezett állapot fejlődik ki, melyben a betegek hőmérséke felette magas (41-42° C.), az első napok után a rángások elmaradnak és a betegek mély álomba merülnek. Az esetek többségében az epilepsziában szenvedők a rohamok közti időszakban szellemileg és testileg teljesen épeknek mondhatók, minek igazolásául hivatkozhatunk Caesarra, Mohammedre, Napoleonra, kik ugyancsak E.-ban szenvedtek. Másrészt nem ritka, hogy olyan betegeknél, kiknél a rohamok igen sürün jelentkeznek, már korán mutatkoznak némi szellemi és testi fogyatkozások. Az epilepsziát csaló szándékból tettetőknél fősulyt fektetjük arra, hogy a roham kezdetén észlelhető halványulást, a roham alatt létesülő elkékülést nem képesek utánozni, sem nem lesz náluk a pupilla állandóan tág, sem nem veszíti el a fény iránti ingerlékenységét. Tettetőknél nem igen akadnak a roham alatt létrejött sulyosabb sérülések nyomaira. Az esetek egy részében a halál a roham egyenes következményeként lép fel, midőn az eszméletlenségi állapotban halálos sérülést szenvednek. - Bekövetkezhetik nagy ritkán a halál fuladás következtében is.
Az E. egy évek hosszu során át elhuzódó bántalom, melyben teljes gyógyulásra csak ritkán számíthatunk. A javulás, illetőleg gyógyulásra való kilátás kedvezőtlenebb oly esetekben, melyekben átöröklés, a szellemi működésnek a szabad időközökben is észlelhető eltérése van jelen, vagy a hol már igen sok, sulyos roham ment előre. Az E. ellen javasolt igen számos szer közül első sorban a Kaak által 1853. ajánlott bromkálium jön tekintetbe. A bromot huzamosan, 2-3 éven át kell adni; felnőttnek napi adagja kezdetben 4 grm., melyről fokozatosan emelkedünk 8-12, sőt 15 gmmra is. Gyermekek- s fiatal embereknek a 16. életévig, napi adagja koruk évszámainak felét tegye ki. Ha a brom kellemetlen mellékhatásai (undor, hányás, kiütés stb.) mutatkoznának, akkor az adag csökkentésére szorulunk. Ha a beteg a bromhoz már nagyon hozzászokott s igy az általa kifejtett hatás kisebb, ugy a Trousseau-féle labdacsok (belladonna) használandók. A leginkább használt kalium bromatum helyett, az ammonium és natrium bromatum és a Laufenauer által ajánlott rubidium-ammonium-bromid is alkalmazhatók. A brom sikertelensége esetén az atropin, zincum oxidatum, valeriana, belladonna stb. kisérthetők meg. Ismeretes, hogy a görcsös roham a megelőző aurában egyes manipulációk által elnyomható. Igy, ha valamely végtagból indul ki az aura, ugy ennek erős összeszorítása és dörzsölése, ha az epigastriumból száll felfelé az aura, ugy nagyobb mennyiségü konyhasónak lenyelése a kitörni készülő rohamot elnyomni képes. A kifejlő roham semmivel sem szüntethető meg; csak arról gondoskodjunk, hogy a beteg meg ne sértse magát. Status epilepticus ellen kloroform-narkozis veendő igénybe. Rendkivül fontos az epilepsziás egyének általános dietetikus kezelése. Kerülendők a szellemi és testi megerőltetések, mindennemü kicsapongások és fontosak az arányosan megosztott növényi és állati ételek. Vérszegényeknél vasat, kövér egyéneknél redukáló kurát rendelünk. A reflex E.-nál a rohamot kiváltó ok szorul a gyógykezelésre és ahol csak lehetséges (polipus az orrban, a fejet ért trauma után visszamaradt csontszálka stb.) sebészi uton eltávolítandó. Az E. az emberen kivül még állatoknál is előjön. Leggyakoribb a kutyánál, de lovaknál, sőt szárnyasoknál is észlelhető. A művi uton epileptikussá tett tengeri malacok nemcsak huzamosan szenvednek e bántalomban, hanem még azt utódaikra is átörökítik.
Pfeiff. (növ.), l. Aranka.
L. (növ.), l. Füzike.