(gör.). Ismeretes körülményekből ismeretlenekre való tovább következtetés..
(eszt.) a. m. utószó, a görög dramaturgiában az előadásnak olyképeni befejezése, hogy a szinész egyenesen a nézőkhöz fordult a darab érdekében, ezt magyarázta s végül a közönség elnézését, kegyét és tapsát kérte.
L. (növ., püspöksüveg), a sóskabokor-félék füve, váltakozó, kétszer hármasan összetett levelekkel, fürtős, négyes-számu virágokkal, melyekben a szines mellékszirmok püspöksüveget ábrázolnak. Gyümölcse becő-alaku, sokmagu. 9-15 faja Európa és Ázsia mérsékelt vidékein, valamint Algeriában terem. Hazánkban, főleg a horvát felföldön az E. alpinum L. terem. Csinos, alacsony növény, kedves, vérszinü szirommal, sárga mellékszirmokkal. Árnyékos helyet szeret, kertbe is ültetik. A havasi lakók levelét mérgezés ellen s izzasztó szernek használják. Más, különösen japáni fajait kerti diszül ápolják. Ilyen az E. violaceum Dne, aránylag nagy lilaszin, az E. macranthum Dne, hófehér virágokkal. Durvaszemü erikaföldet és félárnyékot szeret. Magvat ritkán érlel, azért tőkedarabokról szaporítják.
(gör.) a. m. felügyelők a közszolgálat egyes ágaiban, felügyelettel megbizott alsóbbrendü tisztviselők a régi Athénban; ilyenek voltak a régi hajómühelyek felügyelői, továbbá a testgyakorló iskolás ifjak felügyelői, a törzskerületek ünneprendezői, az eleuzisi miszteriumok rendezői.
(gör.), Kréta szigetének Phaistos v. Knossos városából való misztikus pap, kit hirénél fogva többször meghivtak a görög tartományokba, részint hogy a szent dolgokba beavassa a lakosokat, részint hogy nagyobb szerencsétlenség alkalmával az országot a szennytől v. büntől (a csapásnak az emberek hite szerinti okától) megtisztítsa. Természetesen a nép hite különféle csodás vonásokkal ruházta fel személyét (p. hogy hosszu időn át egy barlangban aludt, böjtölt stb.), ugyhogy bajos dolog az ő tetteiben a valót a csodálatos elemektől elválasztani. Bár Niese és Rohde mesés személynek tartják, mindazáltal nem lehet egyszerüen tagadni létezését és tetteit a mesék országába utasítani. Az ujabb irók Plutarchosszal (Solón, 12) egyezőleg, rendesen a Kylon-féle büneset idejébe helyezik szereplését, a midőn Athén városát a vérszennytől megtisztítá és lakóit békés állapotba terelé, ugyhogy Solón reform-működését előmozdította, s igy a nevezett törvényhozónak jobb keze, a lakosoknak pedig tiszteletök tárgyává lőn. A másik, régibb felfogás szerint ellenben nem a Kylon-féle villongások alkalmával fordult meg Athénban, hanem egy pestis dühöngése idejében, a mikor Pythia intésére hivták meg. Csakugyan Platón (Nomoi 1, 642. D.) és egy sirfeliratnak (Corp. J. A. 1, 475.) világos tanusága szerint tiz évvel a persa hadjárat előtt (Kr. e. 500.) volt ő Athénban egy pestis dulásakor, és azidétt tisztította meg a várost. Busolt szerint (Griech. Geschichte I. 508.) azután később tették át eme működését a Solón-féle időkbe. V. ö. Schultess, De Epimenide Crete, 1877.
(gör., a. m. utólag gondolkodó, a mikor már késő), Prométheus (a. m. előre gondolkodó) titánnak öccse, a ki a Héphaistostól agyagból formált, Pandóra nevü nőt bátyja intése ellenére feleségül vette, s miután a neje hozományát, az istenektől adott szelencét kiváncsiságból felnyitotta, a szelencéből kitóduló bajokat és nyomoruságokat özönével zudította az emberiségre. Hésiodos (Erga kai Hemerai 48 s köv.) szerint azonban Pandóra maga emelte le azon edénynek födőjét, melyet férje lakásán talált. - Lehetetlen ezen mitoszban a bibliai bünbeeséssel azonos vonásokat föl nem lelni.
(gör.), valamely mese alkalmazása, a meséből folyó tanulság.
az olyan ásványbevonat vagy ásvány-bekérgezés, mely alól a bevont vagy bekérgezett ásvány eltünt, avagy mely a bevont vagy bekérgezett ásványról leemelhető, ugyhogy alsó részén levő ürességben a bekérgezett ásványnak benyomata látható.
(ejtsd: epinák), város Saône-et-Loire francia départementban, 18 km.-nyire Autuntól, a Drée és vasut mellett, (1891) 4061 lak., palackgyártással a burgundi borok számára; egy XIV. századbeli kastéllyal. E. fontos széntelepnek (3435 ha.) középpontja, a melyből évenkint közel 150000 t. szenet bányásznak.
város és járási székhely Vosges francia départementban, 331 m. magasban, a Mosel partján, vasut mellett, (1891) 23223 lak., hires képek készítésével (imagerie d'É.), jelentékeny keményítőliszt gyártással, számos pamutfonóval, kaliko-, vászonszövéssel, festett papirgyártással és vasolvasztókkal; bor-, gabona-, papir-, ló-, vászonkereskedéssel; ipariskolával, régiséggyüjetménnyel, közkönyvtárral (30000 köt.). Sz.-Móricról elnevezett temploma a XIII. és XIV. sz.-ból való. É. állítólag Grande-Belgiquenek egyik legrégibb városa, amely azelőtt Chaumont nevet viselt. 406 körül a vandalok rombolták le; Alberon 431. ujra fölépítette, a barbárok azonban 636. másodszor is földulták. Ezután régi neve feledésbe ment. Az É. néven ujra fölépített várost 882 a szászok rombolták le. 890 I. Thierry metzi püspök megint fölépítette, azután utódainak birtoka volt az egész középkorban. Későbben Lothaiához tartozott és azzal együtt került a francia királyok birtokába. V. ö. Herry Ch., Guide (Nancy 1888).