(ejtsd: épiné) Lujza Flóra Petronille Tardieu d'Esclavelles, Madame de la Live d', francia irónő, szül. 1726 márc. 11., megh. Valenciennesban 1783 ápr. 17. Unokabátyjához, E.-hoz, ki durva, kicsapongó ember volt, ment nőül: összeköttetésbe lépett kora legkiválóbb iróival: Dupin de Francueil-jel, Grimmel és Rousseau-val, stb. Az utóbbinak 1755. St. Denis közelében lévő Lachevrette nevü birtokán, a montmorency erdő mellett lakóházat építtetett, mely Eremitage néven lett hiressé. Rousseau-val való viszonyát azonban 1757. felbontotta s Grimmet ajándékozta meg kegyeivel. Confessions-jaiban Rousseau megemlékezik e viszonyáról. Művei: Les conversations d'Emilie (Paris 1774, 2 köt., 1818. 3. köt., pályadijat nyert nő-neveléstani munka); Lettres a mon fils (Genf 1759); Mes moments heureux (u. o. 1758); Mémoires et correspondance (Paris 1818, 3. köt., jó kiadása Brunet-től való, ujabban 1878, 2 köt.); Anecdotes inédites pour faire suite aux mémoires Anecdotes inédites pour faire suite aux mémoires de Madame d'E. (u. o. 1818., kiadta Mussey-Pathay); Correspondance inédite de l'abbé Galiani (1818, 2 köt., kiadta Barbier). Összes műveit: Oeuvres, Challemel-Lacour (u. o. 1869, 2 köt.) adta ki. V. ö. Percy és Maugras: La jeunnesse de Madame d'E. (Paris 1882).
(gör.) a. m. győzelmi ének, amelyet karban adtak elő a nemzeti játékok alkalmával győztes egyének dicsőitésére; ilyenek maradtak fenn Pindaros (l. o.) költeményei között. - Epinikios hymnos, a görög egyházban az Istent dicsőítő dalok elnevezése.
(gör.) a. m. toldalék, különösen valamely törvényhez.
(gör.) a. m. a fájdalmat enyhítő; a görög mitológiában Asklépiosnak, a gyógyítástudomány istenének neje.
(gör., a. m. fényes, feltünő, dicső), mellékneve IV. Antiochos szir és V. Ptolemaios egyiptomi királynak.
1. szent atya és szalámiszi érsek, szül. Besanduc-ban, Palesztinában 310 körül. Meghalt 403. Korán ismerkedvén meg a szerzetesi élettel, azt előbb Palestinában, később a remeték hazájában, Egyiptomban gyakorolta. Visszatérvén hazájába, itt maga alapított egy kolostort, amelynek 30 éven át volt főnöke. Szentségének híre indította a ciprusi püspököt arra, hogy 367 körül szalamiszi (Constantia) érsekké válasszák. Szigoru élete miatt, még életében, mint szentet tisztelték hivei. Hitbuzgalma, különösen az Origenes személye és munkái körül való vitában, néha tulhevességre ragadta és arra birta, hogy más megyék ügyeibe is elegyedjék, sőt alexandriai Theophil bujtogatásai folytán, még aranyszáju szt. János ellen is fordult, mint Origenes állítólagos védője ellen. Művei közül az Anachoratus és Panarion dogmatikai és egyháztörténelmi szempontból becsesek. Körülbelül 80 eretnekségnek nyujtja történetét. A De mensuris et ponderibus cimüben a bibliában előforduló suly- és mértékekről nagy olvasottságot tanusító módon értekezik. Műveit kiadta Petavius Dénes (Páris 1622). V. ö. de Legarde, Simmicta, (Göttinga 1880); Gervais, L'histoire et la vie de s. E. (Paris 1738); Lepsius, Zur Quellenkritik des E. (Bécs 1865).
2. E, szent, páviai püspök az V. sz. második felében, megh. 496. Sokat tett a béke fentartására mint közbenjáró és követ Anthemius és Nepos császárok alatt. Az arianus Odoaker és későbbTheodorik erőszakos uralkodása idejében pedig az elnyomott nép közbenjárója és jóltevőjeként szerepelt. Életét kortársa, Ennodius irta meg: Vita beati E. eppi Ticinensis in Sirmond c. alatt.
3. E., skolasztikus, élt a VI. sz. elején, görögből latinra való fordításai által vált nevezetessé. Születésének ideje és helye, valamint életének egyéb részletei ismeretlenek; valószinüleg Itáliában élt. Cassiodor 12 könyvbe gyüjtötte E. műveit s hozzácsatolva Eusebiust, Historia ecclesiastica c. alatt kiadta. A középkorban kézikönyvül használták. Ő fordította le a kalcedoni (458) zsinatot védő s Leo császárhoz intézett leveleket, Josephus F. iratait, Szt. Kelemen Scholionjait és Didymus Commentárjait.
Haworth et Pfeifer (növ., levélkaktusz), a kaktuszok génusza 3 fajjal Braziliában. Levélnemüen kiszélesedett, fent tompított v. fogas, husos tagokból alakult növények; virágai a legfiatalabb tagon jelennek meg. Az E. Altensteinii Pfr. és E. truncatum Haw., törzse kerekded; fás, tagjai hosszasak, világoszöldek, lefelé elkeskenyednek, hosszufoguak, 5 cm. hosszuak vagy hosszabbak, 2 cm. szélesek. Virága 5-6 cm. hosszu, az elsőé élénk rózsaszin, a másiké piros, több napig diszlik. Disznek tartják, levagdalt tagokról szaporítják, melyek hamar gyökeret eresztenek.
v. epiphyta (növ.) a. m. rajtaélő, l. Tehernövény, Álélősködő.
(gör.), szélütés által előidézett egyoldalu bénaság.
(gör.) a. m. cseplesz, l. Hashártya.