(Cseh-szász), a Szász- és Csehország határán Dny-ról ÉK-nek huzódó, mintegy 150 km. hosszu és 40 km. széles hegység az Eister- és az Elbei homokkő-hegység közt. D-en a Biela és Eger völgye határolja, É-on a szászországi rónaságban vész el. D-i lejtője meredek, az É-i tetemesen szelidebb; ezen alkatánál fogva az Eger felé szük keresztvölgyek és meredek hegyszakadékok nyilnak, Szászország felé vezető völgyei pedig hosszuak, felső részeikben vadregényesek, alsó részeikben termékenyek. A vizválasztó nagyobbára cseh területen fekszik. A Zschopan és Zwickaui Mulde forrásvidékei közt van a legmagasabb része, az ugynevezett szász Szibéria; itt van a Keilberg (1238 m.) cseh földön és a Fichtelberg (1204 m.) szász területen. Egyéb magasabb csucsok még a Spitzberg (1120 m.), az Auersberg (1022 m.), a Pöhlberg (831 m.) stb.; mindezeknek relativ magassága azonban alig mulja felül a 200 m.-t. A legfontosabb hágói: a nollendorfi Teplitzből Drezdába visz, a zinnwaldi Tepliztből Dipoldiswaldeba, a sebastiansbergi Komotauból Chemnitzbe, a gottesgabi Gottesgabon és Joachimsthalon át Karlsbadba vezet. A vasutak 5 helyen vágják keresztül. A sok helyen fensik alaku és csak szelid lejtőjü kupokkal koronázott hegység éghajlata zord; magasabb részeiben legfölebb zab és burgonya terem; erdőkben gazdag. Az É. magva gnájsz, amelyet az É-i és Ny-i lejtőkön csillámpala és ezt phyllit takarja; ez utóbbiak különösen Dny-i részen tulnyomóak. A gnájsz-, csillámpala és phyllitrétegeket gránit, szienit, porfir, melafir töri át; egyes kupok bazaltból vannak; a felső felület majdnem mindenütt lősz. Az É., miként neve mutatja, ércekben gazdag; 1163. fedezték fel az első ezüst-ércet; jelenleg főképen cinnt (Geyer, Ehrenfriedersdorf, Zinnwald), nikkelt és kobaltot (Schneeberg, Annaberg), ezüstöt (Freiberg és környéke), vasat (Eibenstock és környéke) és rezet bányásznak (Zwickau és Chemnitz közt). A lakósság az É.-ben német, amely a hegység alján nagy ipartelepeket alapított. Az É. belsejében a legfontosabb iparág a csipkeverés, himzés és horgolás; ezen iparágat 1341. Uttmann Borbála honosította meg és jelenleg több mint 20 csipkeverő iskola van az E.-ben. A házi ipar főképen hangszerek, szalmafonatok, keztyük, játékszerek és fa-faragványok készítésével foglalkozik. V. ö. Weymann: Führer durch das Böhmische Erzgebirge, 1881. - Berlet: Wegweiser durch das sächs.-böhmische Erzgebirge, 1889. - Hardenberg: Das Erzgebirge, Praktisches Reisehandbuch für den Touristen, 1888.
(ejtsd: erszilya i dzunyiga) Alfonz (don Alonso de), spanyol költő, szül. Madridban 1533 aug. 7., megh. u. o. 1594 körül. Régi biscayai nemes családból származott és mint apród a későbbi II. Fülöp királyt számos utazásában elkisérte. Utóbb elvesztette királya kegyét, kilépett szolgálatából és beutazta Francia-, Német-, Olasz- és Magyarországot. Egyideig II. Rudolf király kamarása is volt. 1570. nőül vette Bazan Máriát s 1580 óta ujból Madridban élt. La Araucana (Madrid 1569-97, ujabban u. o. 1828, 2 köt.) c. hőskölteményében a chilei araukaniaikkal vivott harcot énekelte meg, amelyben ő maga is résztvett. A mű 37 énekből áll. Mélyebb költői érzés csak az első fejezetben nyilvánul; jellemei elég jók, párbeszédei könnyen folyók, leirásai, versei szépek, de hibájául róhatni fel az egység hiányát, az egymásra halmozott epizódok sokaságát. Cervantes mindazáltal nagyon dicsérőleg szól róla. E mű ujabban a Biblioteca de autores espanoles 12. kötetében jelent meg. E.-nak 1857. Madridban szobrot is emeltek.
János, örmény egyházatya és iró, szül. Erzingában, Felső-Arménia egyik városában 1271 körül, megh. 1326. Tanulmányait a Szepuh-zárdában végezte. Azonkivül., hogy latinból örményre fordította Aquinói sz. Tamásnak könyvét a szentségekről, görögből pedig áttette örményre Traciai Dénesnek örmény nyelvtanát, maga is szerkesztett: Az örmény nyelvtant illető magyarázatok cim alatt gyakorlati örmény nyelvtant 1293., mely még ma is nagy becsben áll és több századokon át tankönyvül szolgált Arménia iskoláiban. E. Vachtang georgiai király felszólítására 1284. az égi testek rendszerét tárgyazó csillagászati munkát is irt. E munkának kézirata látható a velencei mechitáristáknál. Nyomtatásban megjelent Uj-Náchicsevában 1792. Egyházirodalmi tekintetben is E. egyike a legjelesebb örmény egyházatyáknak. E. ezeken kivül még egyes költeményeket is irt, melyek közül nem egy az örmény ritualéba is felvétetett. V. ö. Neumann Ávéd, az örmény nemzet irodalmának történetét.
(ásv.), l. Harmotom.
(bány.). Az ércképződésre vonatkozó kutatások és kisérletek arra az eredményre vezettek, hogy ugyanegy érc a legkülönbözőbb körülmények között képződhetik: szublimáció utján, ömlesztett állapotból való megmerevedés által. v. oldatokból való kiválás utján. A rétegzett telepek és érces fekvetek vizes oldatokból történt lerakódásoknak, ércet tartalmazó szediment-képződményeknek tekinthetők.
(ejtsd: -satrian) összetett neve két franc. irónak, kik minden művöket együtt irták meg. Erckmann Emil, szül. Pfalzburgban 1822 máj. 20., könyvkereskedő fia, ki Párisban a jogot gyakori megszakítások után 1858-ban befejezte. Chatrian Sándor, szül. Soldatenthalban 1826 dec. 18., megh. 1890. szept. 4.; előbb üveggyáros, majd tanító volt. A két iró 1847 óta kezdett közösen irni a lapokba novellákat és különféle szindarabokat, amelyekkel azonban nem igen arattak sikert. Egy ujabb, közösen irt regényük: L'illustre docteur Mathéus (1859) a közönség nagy tetszésével találkozván, azóta egész sorát adták a kitünő regényeknek és elbeszéléseknek, melyek a reális felfogásról tanuskodó, hű jellemfestés, a tárgy érdekfeszítő volta és egészséges humoruk révén népszerükké lettek. Főbb műveik: Contes fantastiques (1860); Contes de la montagne (1860); Maître Daniel Rock (1861); Contes des bords du Rhin és L'invasion, ou le fou Yégof (1862); Le joneur de clarinette és La taverne du jambon de Mayence (1863); Madame Thérese, L'ami Fritz és L'histoire d'un conscrit de 1813 (1864); Waterloo az előbbi folytatása (1865); Histoire d'un homme du peuple (1865); La maison forestiere és La guerre (1866); Le blocus (1867); Histoire d'un paysan (1868-70, 4 köt); Histoire d'un sousmaître (1869); L'histoire d'un plébiscite, racontée par un des 7500000 Oui (1872); Le brigadier Frédéric (1874); Maître Gaspard Fix (1876); Souvenirs d'un chef de chantier a l'isthme de Suez (1876); Contes vosgiens (1877); Le grand-pere Lebigre (1880) stb. Szinpadon főkép három darabjuk aratott nagy sikert; Le juif polonais (1869); L'ami Fritz (1876); Les Rantzau (1882); melyeket nálunk is előadnak. E. műveiből többet idegen nyelvekre fordítottak le. Magyarul a következők jelentek meg: Egy segédtanitó története. Ford. Hindy Árpád (Pest 1873); Francia életképek. Ford. Csukássy József (Budapest 1875); A Rantzau testvérek. Ford. Fái J. Béla (Budapest 1884).
olasz szinész, l. Rio.
(koh.). A hasznosítható fémek előállítására szolgáló munkálatok az ércolvasztással kezdődnek, midőn az érceket pörkölve v. nyersen, az olvadást v. fémkiválást előmozdító adalékokkal együtt olvasztják.
(bány.). Régente a társulati bányák ércnyereményét minden egyes részesnek természetben osztották ki; most az ércek átvételét a munkásoktól nevezik ércosztásnak.
l. Bronz.