általában az erdő fatermése, minthogy a fa az erdő főterménye. Jelenti továbbá vm. állab vágható korában eredményező fatermését, megkülönböztetésül azon fatömegtől, melyet még az állab növekvése közben az u. n. gyérítések v. áterdőlések alkalmával belőle nyernek.
egyéb ásványi alkotó részeitől eltekintve, az a föld, mely a fákról lehullott levelek és ágak elkorhadásából származó humuszban gazdag és temékenységével tünik ki. Az E. rosszabb minőségü, nevezetesen humuszban tulszegény talaj javítására alkalmas s kivált a kertészek használják virágtenyésztésre.
Vágásokban és oly fiatalosokban, melyekben a legeltetés még nincs megengedve, sok ültetvényben stb., ha a talaj erőteljes, gyakran nagy mennyiségü fü terem. Ezen füvet részint mint zöld takarmányt, részint mint szénát kellő elővigyázat mellett előnnyel fel lehet használni a mezőgazdaság javára anélkül, hogy ezáltal az erdő kárt vallana, sőt még előnyére is válik. Ez uton u. i. a facsemetéket elfojtó füvet eltávolítjuk s azokhoz ezáltal több világosságot s harmatot juttatunk, a fagykárt pedig, mely füves helyen mindig veszélyesebb mint füvetlenen, jelentékenyen csökkentjük; végre az erdőpénztárnak gyakran szép jövedelmi forrást nyitunk meg. A füszedés a körülményekhez képest tépés vagy sarlózás, sőt néha kaszálás által is eszközölhető. A füvek értékesítése vagy szabott árért kiállított fűszedő bárcák utján történhetik, vagy pedig az arra alkalmas helyeket nyilvános árverés alá bocsátják.
mindig a törzsek és ágak hossztengelyére merőlegesen müködik és többnyire két, ritkán egy munkás kezeli. Az E.-ek továbbá kivétel nélkül két irányu metszésre vannak berendezve, azaz az E. mind a huzásnál, mind pedig a tolásnál még akkor is metsz, midőn ezt csak egy munkás vezeti. A fogak e szerint részarányos alakuak és két dolgozó oldallal vagy éllel birnak. Külső kiállításra nézve ritkán egy-, többnyire kétfogantyusak; a szerint pedig, amint a fogak csucsai által képezett vonal egyenes v. ives, egyenes és ives élvonalu fürészeket lehet megkülönböztetni. Az elsők, hova a közönséges ácsfürész (l. ábra) is tartozik, a legrosszabbak, mert a munkást rendkivül fárasztják, minek folytán a munkaeredmény 100-200 %-kal kisebb, mint a helyes elveken alapuló ives (2. ábra) fürészeké.
[ÁBRA] 1. ábra, 2. ábra.
olyan, az erdőben tömegesen előforduló füvek, dudvák, melyek a csemetéket elnyomják, vagy az erdészeti miveleteket gátolják. Az E. eltávolítása gyomlálás, kitépés, óvatos sarlózás vagy kaszálás, esetleg legeltetés utján történik, legeredeményesebb megsemmisítést végez az égetés, melyet azonban csak veszélytelen helyen szabad alkalmazni. Rosszul kezelt erdőkben a cserjék számos nemei is jelentkeznek mint E., azok kevesbítése és kiirtása tehát első lépés az erdő jó kezelésére. Ide számítjuk főképen a boróka, kökény, som, veresgyürü, kutyabenge, kecskerágó, galagonya, ostorménfa, lonc, bodza, varjutövis és sóskafa nevü cserjéket. Némely fanemek fiatal korukban gyorsan növekednek s igy a lassu fejlődésü értékes fanemeket tulszárnyalva elnyomják, ezek az olyan erdőterületeken, ahol a lassan növő fanemeket akarjuk felnevelni erdővé, szintén E.-nak tekinthetők és a záródás veszélyeztetése nélkül kevesbítendők vagy kiiratandók, mire az áterdőlés (l.Gyérítés) szolgáltat jó alkalmat.
igy nevezik rendesen az élvezhető bogyós gyümölcsöket, nevezetesen a szamócát (földi epret), málnát, fekete és vörös áfonyát, szedret, nemkülönben pedig a szelid gesztenye gyümölcsét is, melyek részint frissen használtatnak fel, részint pedig befőzve vagy lekvárrá átalakítva kereskedelmi cikket képeznek. Ezen és még más E.-öket még szesz- és ecetgyártásra, enni való olajkészítésre stb.-re is használják. Szeszt a borókamagból, tölgymakkból, vadgesztenyéből vadcseresznyéből, vadkörtéből, a vadalmából, a fekete áfonya, málna és bodza gyümölcséből égetnek, melyek közül némelyek jeles ecetet is szolgáltatnak. Enni való olajat a bükk-, mogyoró- és hársfa magja ad. Nagyban csak a bükkmagból szoktak olajat készíteni. Olajtartalma 18-25 %. Az E.-ökhöz - tágabb értelemben véve - számítjuk továbbá összes honi fanemeink magját is, melyek részint erdősítési célokra, részint, mint p. a tölgy- és bükkmakk, sertéseink hizlalására szolgálnak. A tölgymakkot ezenkivül pótkávé készítésére, megőrölve pedig a szarvasmarha és tyukok etetésére is haználják.
valamely erdőgondnokság belső ügyeinek szervezete, intézése és kezelése, a szolgálat szervezése s az üzlet elintézése. Tágabb értelemben az erdőhasználat s az erdőberendzeés is e fogalom alá sorolható.
olyan rendelkezés, melynél fogva valamely leltár mellett kezelt és gondok alatt álló erdőbirtok, minden jövendő vagy legalább több nemzedékre, a király különös engedélyével valamely család elidegeníthetetlen jószágának nyilváníttatik. Az ilyen hitbizományi erdők az erdőtörvény 17. §-a alapján gazdasági rendszeres üzemterv szerint kezelendők, l. Hitbizomány.
l. Faunusok, Pán, Szatirok és Silvanus.
esetei: a) legeltetés; b) a törvényben megjelölt állatoknak (szarvasmarha, kecske, ló, öszvér, szamár, juh, sertés, csikó, lud, baromfi), habár legeltetési szándék nélkül az erdőbe jogtalan behajtása, vagy bemenésöknek gondatlanságból megengedése; c) élőfának (lopási szándék nélkül) levágása, bevágása, megfurása, rovatozása, gyürüzése, jelzése, lehámozása, fürészelése, gyökereinek feltakarása, gyantanyilások fel- v. továbbszakítása által, vagy bármi más módon megrongálása; d) élőfa gallyainak, ágainak letörése, levágása, megvagdalása; c.) levágott fának vagy más erdei teméknek, medernek, ároknak, partnak, töltésnek, hidnak, utnak, átmetszetnek, csusztatónak, ergelyünek, vizfogónak, tilalmi tábláknak, jelző póznáknak s más jeleknek megrongálása; ölbe rakott fának szétbontása; f) földnek, ércnek, kőszénnek, kőnek, gyepnek s egyéb talajalkatrészeknek ásása, vagy az erdőbe a talajra nézve kártékony anyagnak hordása; g) a termékszedési jognak nem az engedély értelmében gyakorlása, határainak bármily irányban tullépése; alomgyüjtésnél v. gallyszedésnél vasgereblyéknek vagy vágóeszköznek használása. Az E. kihágást képez, a mennyiben az okozott kár 30 frtot meg nem halad, ellenkező esetben a btkv.-nek az idegen vagyonrongálásra vonatkozó szabványai alkalmazandók. - A kárttevő az okozott kár s az esetleges hajtópénz megtérítésén kivül pénzbüntetéssel büntetendő. A pénzbüntetés összegét - és pedig az állatok által okozott kár (u. n. pauperies) esetében minden egyes állatdarab után - a törvény határozza meg. Legmagasabb a pénzbüntetés a szarvasmarhák s kecskék után (minden drbért 50 kr.), legkisebb a baromfinál (drbonként 1 kr.). A szárnyas állatok behajthatlanság esetében lelőhetők, mely esetben a lelőtt állat a helyszinén hagyandó s a tulajdonos elviheti. A régi magyar jog szerint a szárnyas állatokra vonatkozó ez a szabály a sertésekre is érvényes volt; ez most megszünt, s igy megszünt az a szokásos kérdés is: « quandó sus volat?» (mikor repül a disznó?).