Első foku E. megyékben a szolgabirák; városokban a kapitány, v. a tanácsnak e részben megbizott tisztviselője; Budapesten a kerületi előljáró. Tiz forintot meg nem haladó lopás vagy kártétel esetében a szolgabirón kivül a községi biró is. A választási jog e kettő között a sértett felet illeti. Másodfoku E. a főispán (Budapesten a főpolgármester) elnöklete alatt a közigazgatási bizottságnak két tagjából alakított biróság. Ennek üléseire a kir. ügyész is meghivandó. Erdei kihágási ügyekben rendszerint a tettes lakó-, illetőleg tartózkodási helyének birósága az illetékes biróság. Tettenérés, zálogolás, v. zálogadás esetében a tett elkövetésének birósága is. Illetékességi összeütközés esetében, ha ugyanazon másodfoku biróság alá tartozó biróságokról van szó, az illetékes másodfoku biróság, ellenkező esetben a belügyminiszter: rendes biróság és E. biróság közötti illetékességi összeütközés esetében a belügyminister határoz. Az eljárásra nézve a kihágási ügyekben követendő eljárás irányadó, a mennyiben az erdőtörvény eltérő intézkedéseket nem tartalmaz. Szigorubb intézkedések érvényesek jelesül a terhelt előállítására, letartóztatására s vizsgálati fogságba helyezésére nézve. Az elsőfoku biróság határozata ellen 48 óra alatt felebbezésnek van helye, mely a végrehajtást felfüggesztő hatállyal bir. A másodfoku biróság a meghivott és megjelent kir. ügyésznek meghallgatása után, de ennek meg nem jelenése esetében is végérvényesen határoz. Egyedül abban az esetben, ha a másodfoku biróság a kir. ügyész indítványa ellenére az ügyet az erdei kihágási biróság és nem a rendes biróság hatáskörébe tartozónak mondaná ki, a kir. ügyész az itélet kihirdetésekor szóval, vagy ugyanaz nap esti 6 óráig irásban semmiségi panasszal élhet., mely fölött a m. kir. kuria határoz.
Az erdőtörvény 166. és 167. §-ai alapján a kopár területek (l. o.) befásítása által érdekelt birtokosok, a befásítás foganatosítása céljából kötelesek társulattá alakulni. A megalakult társulatoknak ugyanezen törvény 174. §. alapján az E. megadataik a beerdősítendő kopár terület megszerzésére nézve, ugy azonban, hog a magánbirtokos vagy jogutódai jogosítva vannak a kisajátított és beerdősített területet visszaváltani, a kisajátítási árnak s beerdősítési költségnek 6 % kamattal leendő megtérítése mellett 10 évi törlesztéssel. A társulat az E.-t az 1868. évi LV. t.-c. értelmében gyakorolja, oly kedvezénnyel azonban, hogy a kisajátítási ár ott, hol kataszteri tisztajövedelem állapíttatott meg, annak husszorosát meg nem haladhatja. Ott pedig, hol kataszteri jövedelem még nincs kimutatva, a kisajátitási ár megállapítása az eddigi törvényes gyakorlat szerint eszközlendő. Ugyanezen t.-c. értelmében adatik meg a kisajátítási jog a fának vizen való szállítása céljából szükséges folyó vagy patakszabályozásokra s az usztatott v. tutajozott fának kifogása és elhelyezésére szolgáló területek megszerzésére (Erdő-t. 198. §.).
azon időszaki fatermések, melyeket valamely állab az erdőnek fanemre, korra, növésre stb. meglehetősen egyöntetü részlete) keletkezésétől vághatási koráig ad; p. a gyérítések v. áterdőlések fája, l. Előhasználatok.
l. Erdőtelepítés.
A legeltetés az erdőre nézve még akkor is káros, ha ez kiméletesen történik, mert az kikerülhetetlen, hogy a legelő állatok a fák gallyait és kivált a fiatal csemetéket le ne rágják s a talajt le ne tapossák, illetve meredek helyen azt meg ne lazítsák; ha azonban a legeltetés a szükséges óvatosság figyelmen kivül hagyásával történik, akkor egyenesen az erdő fennállását veszélyezteti. - L. még Erdei fühasználat.
tárgyait képezik; a) az erdőben létező élőfa, b) ott létező levágott, de eladásra vagy felhasználásra még fel nem dolgozott fa, c) az erdőben szórtan fentartott hagyottfa vagy felfa, magfa, vagy 10 évesnél fiatalabb csemetefa, d) tuskók, élő vagy elszáradt, vagy az elemek által letört fának ágai, gallyai; e) le nem hántott és lehántott fakéreg, f) száraz vagy zöld falevél és moh, g) gubacs, tölgy, bükk, fenyő s más erdei mag, erdei gyümölcs, gomba, korhadék, föld, agyag, tőzeg, mész, gyephant, fagyökér, fü s egyéb erdei termék, h) fanedv, jelesül gyanta, terpentin, nyir- és jávorlé. A tolvaj minden esetben a lopott dolog értékét, a legtöbb esetben még az értéknek vagy az érték egy hányadrészének (p. felének, 1/4ed részének) megfelelő összeget kártérítésül tartozik megfizetni s ezenfelül minden esetben az értékmegtérítés és a kártérítés cimén fizetendő összeggel egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő. Az E. ezekben az esetekben kihágást képez, de csak akkor, ha a lopott dolog értéke 30 frtot meg nem halad. Ellenkező esetben a lopás az általános btkv. rendelkezései alá esik s ahhoz képest büntettet vagy vétséget képez a szerint, amint a lopott tárgy értéke 50 frtot meghalad, vagy meg nem halad. Ha az érték 50 frtot meg nem halad, akkor a károsult jogosítva van azt 30 frtra leszállítani, mely esetben aztán a cselekmény nem mint vétség, hanem mint kihágás büntettetik. Ellenben büntettet képez az erdei lopás a lopott dolog értékére való tekintet nélkül akkor is, ha oly körülmények forognak fenn, a melyek az általános btkv. szerint a lopást tüntetté minősítik, azzal az eltéréssel azonban, hogy az u. n. fegyveres lopás (btkv. 337. §.) csak lőfegyver viselésének esetére szorítkozik; a visszaesésnek (btkv. 338. §.) minősítő hatálya pedig 10 helyett csak 3 évig tart.
Az erdei fákon termő magvakat az illető fanemek szaporítására, vagyis vetésre, takarmányozásra, nevezetesen hizlalásra v. ipari feldolgozásra, p. olajütésre lehet használni. A vetésre használandó magnak mindenekelőtt egészségesnek, teljesen érettnek és csiraképesnek kell lennie. A legtöbb E. ősszel, nevezetesen október hó elején érik, vannak azonban korábban érők is, p. a szilfa magva, mely már májusban érett. Az érett mag összeszedése és további kezelése annak természetétől függ. A mag beszerzése akként történhetik, hogy a fára másznak s azt az ágakról szedik le, vagy a magvas ágakat letördelik. Az előbbi eset fenyőknél, az utóbbi pedig a gyertyánfa- s a nyirfánál szokásos, ámbár ennél célszerübb a maggal dusan megrakott fáról egyes ágakat levágni, vagy az egész fát dönteni; más fanemnél a földre hullott magot, p. a tölgy- és a bükkmakkot összeszedik. A lucfenyő, az erdei fenyő, a vörös fenyő tobozait legjobban lehet a levágott fákról összeszedni, ha a magérés ideje a vágatás idejével összeesik. Kereskedés céljából a mag üzletszerüen is összeszedhető és számos eset van arra, hogy ez tetemes nyereséggel történik. Az összeszedett mag azután további megfelelő kezelésnek vetendő alá, mi mellett annak ép állapotban való fentartása kiválóan fontos. A kereskedésbe továbbá közönségesen leginkább csak megtisztított mag kerül. Az E. kezelése és előkészítése magfejtő intézeteknek nevezett vállalatokban szokott történni. Ilyenek hazánkban a Jóny Ottó-féle, Leibitzon (Szepesség) s a Leitner Jánosé Körmenden. Házi szükséglet fedezése céljából a kincstári erdőhatóságok közül is több rendelkezik ily magfejtőkkel vagy magpergetőkkel, mint p. a besztercebányai erdőigazgatóság, a zsarnócai erdőhivatal stb.
tárgyát a fa kivételével, az erdőnek mindazon anyaga képezi, mely vmely célra felhasználható s értékesíthető. Az erdőben a fán kivül még előforduló és hasznosítható anyagok igen különfélék és nagyon különböző, a körülmények által sokféleképen módosított értékkel birnak, a miért is majd több, majd kevesebb figyelmet érdemelnek. Ezek közül a mezőgazdaságot gyámolítják: az erdei legelő, a fü használata, a lombtakarmány, a makkoltatás, az erdei alom gyüjtése, mezőgazdasági növényeknek a váságokban való termesztése. Leginkább ipari célokra szolgálnak: a cserző anyagok, a terpentinnyerés, az erdei gyümölcsök, a tőzegnyerés, a kő- és földbányák. Egyéb E.-i tárgyak: a vadászat, halászat, stb.
Az 1879. erdőtörvény 41. §-a értelmében az állami erdők s a törvényben meghatározott erdőbirtokosok fölesketett erdőőrei a földmivelésügyi miniszter által meghatározott minta szerint erdei rovatos naplót kötelesek vezetni, melybe a felügyeletükre bizott erdőterületen elkövetett minden erdei kihágást bejegyeznek, akár önmaguk közvetetlenül, akár mások utján jutottak azok tudomására. A rovatos napló vezetéséről bővebben a földmivelésügyi miniszter 1880. évi 24931 sz. utasítása intézkedik.
l. Aljnövényzet.