Érdemdijazás

(inscriptio propter merita vel fidelia servitia) hazai jogunkban: fekvő birtoknak másra átruházása személyes érdemek v. hü szolgálatok elismeréseül s megjutalmazásaul. Lehetett ideiglenes v. örök időkre szóló; az előbbi bizonyos időre szólhatott v. bizonytalanra, p. a megjutalmazott haláláig; az utóbbi érvényesen csak örökvallás (l. o.) formájában történhetett. Ha az érdemdijazott a fekvő birtokért valamit ráfizetett, az É. vegyes volt, különben tiszta. Adományi javakra a fiskus ellen megszakadás esetében csak akkor birt erővel, ha királyi jóváhagyással volt megerősítve.

Érdemérem

l. Érdempénz.

Érdemkereszt

l. Rendjelek.

Érdemleges eljárás

az, melynek valamely polgári v. büntetőügyben az ügynek érdemleges elintézése képezi tárgyát.

Érdempénz

v. érdemérem az a faja az emlékérmeknek, melyeket oly célból vertek, hogy azokat valamely (legtöbbször hadi) érdem elismerése és megjutalmazásakép érdemeket szerzett egyéneknek osztogassanak. Ilyen p. o. a nálunk legutóbb a boszniai okkupálás alkalmából, az abban résztvett katonák számára kiosztott katonai érdempénz; ilyen a magy. tud. akadémai nagyobb pályázatainak nyertesei részére kiosztani szokott érem, melybe a pályanyertes neve is bevésetik; ide kell továbbá sorolni a kiállítási pályanyerteseknek osztogatott érmeket s több eféle érmet is.

Érdemrendek

l. Rendjelek.

Erdenburg

régi vár Rozsnyó mellett, Brassó vmegye felvidéki j.-ban; sáncainak és árkainak maradványai ma is megvannak. Régente Erlen, Örlen vagy Eulenburg név alatt fordul elő. Kezdetben csak földvár volt, de később kőfalakkal látták el és valószinüleg dacolt a mongolok támadásaival. 1345. a tatárok feldulták.

Érdeslevelüek

(növ., Asperifolia, Asperifoliaceae, Borragineae), a kétsziküek forrt- és csöves szirmuinak családja. Többnyire füvek, ritkán cserjék v. kis fák, gyakran keményszőrü szárral és levelekkel. Többnyire csillagszerü és ötöstagu virágai féloldalu fürtöt ábrázolnak s a virágzat teteje a bimbókkal bekunkorodik (l. Bogvirágzat). Némelykor a szirom torkában a himekkel váltakozó, különféle, többnyire pikkelyalaku torokdísz (fornix, boltpikkely) van, mely a torkot elszükíti v. elzárja (nefelejts, nadálytő, atracél), némelykor díszes kis koszoru. A him gyakran egyenlő hosszu, csak a ferde sziromé, mint a kigyósziszé, nem egyenlő. Az eredetileg kétrekeszü magrejtő magvai között utólag még uj rekeszték támad, ugy hogy végre a gyümölcs négygerezdü, négyrekeszü és négymagu lesz, ha a magva mind kifejlődhetik. Éréskor a gerezdek egymástól szétválnak és egy-egy magvat zárnak, de a gerezdek némelyike gyakran elsatnyul. A termő alatt gyakran mézválasztó korong is van. Az Ehretia- v. Heliotropium-nemüek bibeszála a gerezdek csucsáról, a borragonemüeké (Borrageae) a gerezdek közül emelkedik. Mintegy 1200 faja közül a fünemüek az egész Föld kerekségének mérsékelt vidékein elszórvák, a cserjések a forró tartományokban maradnak. Az alkanna gyökeréből szép piros festék lesz, több orvosi (nadálytő) v. kerti növény (nefelejts, Cynoglossum), a Borrago levele saláta. A Borraginites Heer, Heliotropites Heer és Codia L. a harmadkorból ismeretes.

Erdész

1. Tágabb értelemben minden, az erdészettel foglalkozó szakképzett ember. - 2. Nagyobb, rendesen több ezer holdnyi erdőt (pagonyt) önállóan kezelő erdőtiszt. Az államerdészet kötelékében az E. a X. dijosztályban van, minősítéséhez az erdészeti akadémia végzése és az erd. államvizsga letétele kivántatik. Az E. fogalma ily értelemben nem egyezik meg a német birodalomban és Ausztria nagy részében a Förster fogalmával, akitől csak erdészeti középiskolákban nyert képzettséget kivánnak; hanem az ottani Oberförsterrel egyenlő értékü. Magánuradalmakban nálunk is gyakran veszik az E.-t a német birodalomban szokásos értelemben, sőt néha teljesen szakképzettség nélkül való, és erdőőri szolgálatot végző egyénekre is ruházzák e szót. Az E. közvetetlenül rendelkezik az erdőőrökkel (l. o.), de némely magánuradalomban, kivált ha az erdőőrök képzettsége nem megfelelő, az E. alá van még rendelve egy-két alerdész, ki alsóbb foku szakképzettséggel bir, és az E.-nek külső és belső munkáinál segítségére van.

Erdészet

Az őstermelésnek (l. o.) az erdők használatán alapuló egyik ága. Legközelebb áll a mezőgazdasághoz, mert a termelés alapja mindkettőnél a talaj (termőföld). L. Erdőgazdaság.


Kezdőlap

˙