Terjedelmesebb erdőbirtokok kezelésének s a termelvények értékesítésének vezetése, kormányzása, ellenőrzése, anyag- és pénzszámadás s az ezekkel járó szellemi és irodai teendők rendszere. Az erdőbirtokos, vagy az annak képviselője által teljesítendő feladatok ugyanis két csoportra oszthatók: technikaiakra (erdőtenyésztési, használati, rendezési munkák, utépítés, viziszállítás berendezése stb.), és adminisztrativ természetüekre (rendeletek, felterjesztések, szerződéskötések, pénztárkezelés, anyag- és pénzszámadás stb.). A kezeléssel megbizott erdőtisztek, valamint az ellenőrző és intézkedő hatóságok közegeinek egy része mind technikai, mind adminisztrativ teendőket végez, mig nagy uradalmak igazgatóságai és magasabb állami erdőhatóságok s kiváltképen az illető miniszteriumok (földm. és a vallás és közoktatási miniszt.) erdészeti ügyeket intéző osztályai kizárólag adminisztrativ irányban működnek. Azért erd. adminisztráció kifejezése alatt sokan az erdészeti kormányzást, illetve annak rendszerét értik.
Az erdőtörvény (1879 XXXI. t.-c.) értelmében a közigazgatási bizottság kebeléből választott háromtagu bizottság, mely a közig. bizottsághoz utalt erdőrendészeti ügyekben tárgyal és azokra nézve a közig, bizottságnak véleményes jelentéseket és javaslatokat tesz. Üléseire a királyi erdőfelügyelő (l. o.) is meghivatik. A belügyminiszter a törvényhatóság felterjesztésére megendedheti, hogy az E.-ba a közigazg. bizottságon kivül álló szakértő tagok is választassanak (erdőtv. 26. §.).
Az erdőtörvény életbelépése óta az erdészeti államvizsga letétele minden magyar erdészre nézve igen kivánatos, mivel a törvény 17. §. felsorolt erdőbirtokosok uradalmaiban, melyek hazánkban a nagyobb, rendezettebb erdőgazdaságok zömét képezik s egészben az ország összes erdeinek kétharmad részére terjednek ki. 1880 jul. 1. óta csak oly szakemberek neveztethetnek ki erdőtisztekké, kik az erdészeti államvizsgát belföldön letették, azok pedig, akik a most említett időben már alkalmazva voltak, szintén csak az államvizsga letételének igazolása esetében léptethetők elő valamely magasabb erdőtiszti állomásra. Az E.-k az 1878 május 8-án kibocsátott szabályzat, és a földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1888. 2911. sz. módosító rendelete szerint évenkint kétszer, t. i. tavasszal és ősszel, Budapesten tartatnak meg.
részletesen foglalkozik az erdőre káros és hasznos állatokkal s kiterjeszkedik a vadászat tárgyát képező állatok ismertetésére is. Részben a tudományos állattannal is foglalkozik,mert ez képezi alapját a gyakorlati erdészeti állattannak.
Az erdészettel foglalkozóknak az iránta érdeklődőknek, az erdészet ügyeinek előmozdítására törekvő egyesülete. Legtöbb ilyen van jelenleg a Német birodalomban és Ausztriában. Vannak birodalmi, országos és vidéki E.-ek. Magyarországon 1851. alakult meg a németajku «Ungarischer Fortsverein». Ennek működését, valamint az 1866 dec. 9. helyébe lépett «Országos Erdészeti Egyesületnek» megalakulását igy adja elő Tisza Lajos gr. az utóbbi egyesületnek 1886 dec. 12. tartott rendes közgyülésén: «Az 1851. alapított «Magyar Erdészeti Egyesület» bár eleinte kivált az erdészet érdekében nagy buzgóságot igyekezett is kifejteni, de idegenszerü iránya, német nyelven szerkesztett szakközlönye által nem volt képes az országban a maga és az általa felkarolt ügy iránt rokonszenvet ébreszteni, ugy hogy a 60-as évek elején a magyar erők mindinkább félrevonultak, s a magyar erdészeti irodalom uttörői: Divald Adolf (l. o.) és néhai Wagner Károly (a társulati német szakközlönytől különválva) az Erdészeti Lapokat megalapították. - Az ezen lap által életre hivott irányt ugy a magyar szakemberek, mint az Országos Gazdasági Egyesület magukévá tévén, mint nagyobb mérveket öltött a mozgalom, mely végeredményében az ugynevezett Magyar erdész, egyesület elárvulására és az Orsz. E. megalakulására vezetett. Ez utóbbi felszivta magába az előbbiből mindazt, ami abban életképes volt, mig a heterogén elemek teljesen kiváltak és félrevonultak, s az u. n. Magy. erd. egyl. mintegy 100 frt összes vagyonát és az 50-es évek kormánya által megerősített alapszabályait átengedvén az uj társulatnak, teljesen feloszlott». - Ama kapcsolat, mely a most virágzó O. E. Egyesületet a Magy. erd. egyesülettel összefüzi, szükségesnek tünteti fel, hogy az utóbbinak utolsó éveiről még egyet-mást elmondjunk. 1863. elnöke volt Eszterházy Pál hg., alelnökei Pálffy István gr. és Wessely József, titkára: Rowland Vilmos erdőmester.
Ez időtájban iránya hazafiasabb kezdett lenni, minek jele volt már az is, hogy 1864-ben az Erdészeti Lapok az egylet közlönyévé vált. 1866. választották meg Bedő Albertet (l. o.) az egyesület titkárának, kinek minden bizonnyal lényeges része volt az egyesület teljes megmagyarosítása- és átalakulásában. Az u. n. Magy. E. működésének megitélésére nézve érdekesek a Divald A. és Barta B. által az 1866 dec. 9. tartott beszédek (Erd. Lap. 1867. évf. 35 és k. l.). Az 1866 dec. 9. a Magy. Erd. Egyesület romjain megalakult Orsz. Erd. Egyesület első elnőke lőn Keglevich Béla gr., alelnökei Pálffy István gr. és Wagner Károly, titkára Bedő Albert; 1868. alelnöknek választatott Tisza Lajos, ki 1875. elnök lett, ugyanakkor alelnökök: Lipthay B. hr. és Wagner K., 1881. alelnökök: Bedő A. és Bánffy D. gr., titkár Horváth S., végre 1893. elnök Tisza Lajos gr., alelnökök Bedő A. és Bánffy Dezső gr., titkár Horváth Sándor. Az egyesület tagjainak száma (1893 szeptember havában) 1996; ezek közül 1 pártoló, 1 tiszteletbeli, 859 alapító és 1153 rendes tag. Az egyesület közlönye, az «Erdészeti Lapok» (l. o.). Az egyesület vagyonát 1893 szeptember havában következő értékek képezik: 1. alkotmány-utcai 10. sz. háromemeletes székháza, melynek értéke az építési számadások szerint 194165 frt; 2. értékpapir 54450 frt; 3. magánkötelezvényekkel biztosított alapítványi tőke 60748 frt 60 kr; leltári tárgyak 12011 frt; könyvtár 4500 frt. Az egyesület vagyona tehát készpénzban számítva kerek számban 325864 frt 60 krra tehető.
Az erdők, valamint az erdőgazdasághoz tartozó más területek felmérése a földméréstan elvei szerint. V. ö. Cséti Ottó: Erdészeti földméréstan. Koszoruzott pályamunka (kiadta az Orsz. Erdészeti egyesület Budapest 1888).
ismerteti a fának különféle ipari célokra való felhasználásánál fontos fizikai és vegyi tulajdonságait, az u. n. műszaki tulajdonságait. Ismerteti továbbá a fának a fafogyasztó iparágaknál való alkalmazását, megnevezve azon főbb cikkeket, melyek belőle készülnek és a fanemeket, melyek e célra legalmasabbak, nemkülönben pedig a faminőség szempontjából megkivánt kellékeket is. Végre bevonja körébe az u. n. erdészeti mellék-iparágakat is. Igaz ugyan, hogy az erdei nyers termények idomítása az erdőbirtokos részéről rendesen csak a szállítást könnyítő durvább előkészítésre terjed ki. Némely esetben és bizonyos erdei terményeknél azonban az erdőbirtokos maga is foglalkozik azok akképeni elkészítésével, amint azok a közvetetlen használatra igényeltetnek. Ezen iparágak (fürészáruk termelése, faimpregnálás, szénégetés, kátrány-, faecet- és szuroktermelés, fenyőkoromégetés, hamuzsirfőzés, mészégetés) fejtegetése sok irányban az általános technologia terére csap át, mindazonáltal az erdésznek ezeket is kell ismernie, mert sokszor közvetetlen v. közvetett felügyelete alatt üzetnek.
az a tudomány, amely az erdőgazdaságnak jövedelmezőségét, az abban működő tőkéknek (talaj és faállomány értéke, a kezelési és őrzési költségeknek, meg az évi adónak megfelelő tőke) a jövedelemhez való arányát a kamatos kamatszámítás alapján meghatározni tanítja, s egyszersmind az erdőgazdaság különböző módjainak, névszerint az erdő telepítésénél, felujításánál, felnevelésénél és használatánál alkalmazott vagy ajánlott eljárásoknak a jövedelmezőségre gyakorolt befolyását kutatja, és az általánosan érvényesnek talált eredményekből erdőgazdasági szabályokat von le. Az ujabb irók közül mint e tudomány legbuzgóbb fejlesztőit és terjesztőit kiemeljük Presslert (Rob. Max.), a tharandi erdészeti akadémia volt tanárát és Heyer Gusztávot, ki legutoljára a müncheni egyetemen tanárkodott.
Célja egyrészt önállú kisérletekkel, kutatásokkal és megfigyelésekkel az okszerü erdőgazdaságnak biztos alapot teremteni, vagyis utmutatást adni arra nézve, miképen lehet különöböző talaj- s éghajlati viszonyok között lehetőleg legértékesebb erdőket nevelni, másrészt pedig az erdészeti oktatást a kisérleti területeken gyakorlati utmutatásokkal s szemléltető oktatással kiegészíteni. Rendesen két részre oszlik: az erdőgazdasági kisérleti osztályra s az erdészet-természettudományi kisérleti osztályra. Előbbihez a következő kisérletek tartoznak: az erdő felujításának különböző módjai; vetési kisérletek, csemetenevelés, külföldi fanemek telepítése s nevelése, áterdőlési kisérletek, fatömeg meghatározására szolgáló különféle módok, termési táblák összeállítása stb. Az utóbbi osztály munkálatai közül kiemelendők: a talajvizsgálatok, a talaj megművelése hatásának tanulmányozása, melyet a csemeték fejlődésére gyakorol, fenologiai megfigyelések, a fanemek műtani-technikai tulajdonságainak meghatározása, entomologiai - rovartani - vizsgálatok, meteorologiai megfigyelések stb. Magyarországon tervezik az erdészeti kisérleti állomás szervezését, kapcsolatban a selmecbányai erdészeti akadémiával és az erdőőri szakiskolákkal. Az erdészeti kisérleti ügy nemzetközi kongresszusa 1893 szept. 10-16-án Bécs-Marienbrunnban volt s ezen az erdészeti kisérleti ügy nemzetközi szövetségének megalakulása megtörtént.
Az E. az állami közigazgatásnak kiegészítő része, mely az erdők fentartását, esetleg létesítését, gondozását, használását és felujítását, egyszóval kezelésüket a közügynek érdekében szabályozza. A kormánynak, illetve a közigazgatásnak enemü intézkedései részint felvilágosító, oktató, védelmező és előmozdító természetüek, részint pedig parancsolók, tiltók és kényszerítők. Előbbieket az erdészeti politika, utóbbiakat az erdőrendészet karolja fel. Magyarországon az E. teendőit az erdőtörvény (1879. XXXI. t.-c.) szabályozza, melynek intézkedéseit a szükség szerint kiadott kormányrendeletek egészítik ki. A törvényhozást és a kormányt e tekintetben a statisztika, a történelem és az egyéni tapasztalatok vezetik. Az erdőtörvénynek «az erdők fentartásáról» szóló első cime az E.-nak a legértékesebb emeltyüket bocsátja rendelkezésére, amennyiben a feltétlen erdőtalajon álló erdőknek fentartását megparancsolja s ezenfelül a védőerdőket (l. o.) és az ország összes erdőségeinek 2/3-részét kitevő, a 17. §-ban megjelölt kötött erdőbirtokokat az állam felügyelete alá rendeli, amennyiben azok a kormány által jóváhagyott gazdasági üzemterv szerint, és szakképzett erd. személyzet által kezelendők. Horváth-Szlavonországban a mi erdőtörvényünk csak a kincstári erdőkre érvényes (éppen most van ott is egy erdőtv. javaslat beterjesztve). Az erdőtv. végrehajtásából kifolyó helyi közigazg. intézkedések a törvényhatóságok közigazgatási bizottságainak kezébe vannak letéve (l. Erd. albizottság), melyeknek tanácsadó szakközege a földmivelési m. kir. minisztériumot képviselő királyi erdőfelügyelő, aki több törvényhatóságra kiterjedő kerületében a törvény erdőrendészeti rendelkezései megtartásának főőre, aki nélkül az erdőtörvénynek ez a része «holt betü» maradt volna. Az erdőtörvény közigazg. intézkedéseinek második és legfőbb fóruma a földmiv. m. kir. minisztérium. Az E.-sal személyi és dologi összefüggésben van a kincstári erdőknek és az államkezelésben átvett községi erdőknek adminisztrátiója is. A most megnevezett erdőket gondnoksági kerületenként erdőgondnokok (l. o.) kezelik, kik áll. erdőhatóságoknak (l. o.) vannak közvetetlen alávetve; utóbbiak felett pedig, mint legfelsőbb fórum, a földm m. kir. minisztérium áll. Igy tehát az E.-nak és az állami erdőadminisztrációnak szálai mind a nevezett minisztérium erdészeti I. főosztályában futnak össze, melynek élén áll az orsz. főerdőmester. Ez a következő ügyosztályokra oszlik:
1. Kincstári erdők osztálya; hatáskörébe tartoznak a kincstári erdők kezelésének összes ügyei, nevezetesen: 1. a magyar- és horvát-szlavonországi állami erdők szolgálati szervezése, az ezek kezelésével megbizott közegek, illetve az erdőigazgatóságok, főerdőhivatalok, erdőhivatalok és erdőgondnokságok, továbbá az ezek mellé rendelt számvevőségek személyzetének összes személyes és dologi ügyeire vonatkozó intézkedések, u. m. szabályrendeletek, utasítások, kinevezések, áthelyezések, nyugdijazások, jutalmazások segélyezések, fegyelmi ügyek; 2. az államerdészetet illető kegyuri dolgok; 3. az erdőhasználat, illetve a fa-, szén- és fürészáruk és egyéb termények előállítása, szállítása és a munkabéreknek megállapítása; 4. a kincstári erdőtermények, fagyártmányok és egyéb anyagszerek értékesítésének ügyei, különösen az erdőterményárak, a nagyban és részletben való eladásnál követendő eljárás megállapítása, a kötendő adás-vevési szerződések tervezése v. vizsgálata és jóváhagyása, az erdőkhöz tartozó földbérleti tárgyak és az erdei köztes- és mellékhaszonvételek értékesítésére vonakozó intézkedések, az erdei faipar; 5. a kezelési és üzleti építkezések ügyei, a száraz- és vizi szállítási eszközök építésére és fentartására vonatkozó intézkedések, az építkezési tervek és költségek műszaki felülvizsgálásának kivételével; továbbá az építkezési számlák végleges helybenhagyása, kincstári épületek bérbeadása és lakbérszerződések kötése; 6. az erdészeti nyugdijak, nyugbérek, kegyadományok, az erdőmunkások és azok társládáinak ügyei; 7. a bel- és külföldi fapiacokat illető tárgyalások; 8. a magyar- és horvát-szlavon állami erdők pénzügyi-, költségvetési-, számviteli és pénztári ügyeinek vezetése, az osztály mellé rendelt központi erdőszámvevőség közreműködésével; 9. a selmecbányai erdőakadémia és az erdészeti ösztöndijak összes ügyei; 10. az államerdészet hozzájárulásával épített vagy építendő vicinális vasutak ügye s azon folyószabályozási vagy ármentesítési kérdések, melyeknél az államerdészet költséghányadot visel; 11. az 1881-ben Horvát-Szlavonországokkal egyesített katonai határőrvidék beruházási alapjához tartozó erdők kezelésének és értékesítésének ügyei; 12. a magyar- és horvát-szlavonországi volt végvidéki ezredekhez tartozott községekből alakult vagyonközségek erdőkezelésének gazdasági szempontból való ellenőrző felügyelete; 13. az államerdészetet illető összes urbéri, illetőleg birtokszabályozási és cenzuális ügyek; 14. az 1884. XXIII. t.-c. alapján létesített erdővásárlási alap összes ügyeinek vezetése a számvevőség közreműködésével.
2.Erdőrendezőségi osztály hatáskörébe tartoznak: 1. az 1879. XXXI. t.-c. alapján készítendő rendszeres erdőgazdasági üzemtervek jóváhagyása, megváltoztatása; 2. a kincstári erdőrendezés ügyei; az erdőfelmérés, becslés és az állami erdőkre vonatkozó üzemtervek készítésének vezetése; 3. a kincstári erdőmivelés, az erdősítési tervek vizsgálata és helybenhagyása, az erdősítések végrehajtásának ellenőrzése, csemetekertek ügyei; 4. az orsz. erdőstatisztika ügyei; 5. a kincstári erdők favágatási terveinek és a kihasznlandó termény mennyiségének megállapítása; 6. a kincstári erdők kezelési és üzleti építkezéseinél előforduló építési tervek és azok költségvetéseinek műszaki megvizsgálása; 7. az erdészeti meteorologiai állomások és az erdészeti kisérleti ügy; 8. a kincstári erdőrendezőségek összes személyi és dologi ügyei.
3. Ügyosztály, mely főleg a kincstári kezelésbe átvett községi erdők ügyeit intézi, hatáskörébe tartoznak; 1. a kincstári kezelésbe átvett összes községi, volt urbéres közbirtokossági, egyházi stb. erdők kezelési, személyi és dologi ügyei; 2. az erdőtörvény 17. §-ában megnevezett és közvetetlen állami felügyelet alá tartozó erdőbirtokosok faeladási ügyeinek erdőrendszeti szempontból való megbirálása; 3. az ideiglenes erdőgazdasági tervek megállapitása; 4. a védőerdők kijelölése s azok használatának megállapítása.
4. Állami erdőfelügyeleti osztály hatáskörébe tartoznak: 1. az erdők fentartásáról való gondoskodás, az erdei legeltetések kérdései; 2. a községek és volt urbéresek erdőgazdaságának szervezési kérdései; 3. erdőrendészeti áthágási ügyek; 4. erdei érték- és árszabályok jóváhagyása; 5. a közgazdasági érdekből beerdősítendő kopár területek kijelölése és az ezek erdősítésére alakuló társulatok ügyei; az erdősítések segélyezése s illetve e célra csemeték kiosztása; 6. erdei termékek szárazon és vizen való szállításának ügyei, valamint a fausztatást és tutajozást illető intézkedések; 7. az orsz. erdei alap; 8. az erdőfelügyelőségek személyi és dologi ügyei; 9. az erdészeti államvizsgák, az erdőőri szakvizsgák és az erdőőri szakoktatás ügyei; 10. az erdészeti irodalom ügyei; 11. a vadászati ügyek; 12. az erdészeti és vadászati egyesületek, illetve társulatok ügyei s azok alapszabályainak tárgyalása; 13. a királyi erdőfelügyelőségek, erdőőri szakiskolák és az országos erdei alap számviteli ügyei a számvevőség segédkezésével. L. még Erdőfelügyelőség és Erdőhatóságok.