Hónaponként megjelenő szaklap. Alapították 1862-ben Wagner Károly és Divald Adolf. Noha a lap megalapítóit, mint cs. kir. állami tisztviselőket az akkori kormány 1864. hivatalból szétválasztotta, az Osztr.-Magyar birodalom különböző országaiba tévén át őket, a lap mégsem szünt meg, hanem, bár nyomatatási helyét sokszor változtatta, fokozott tartalommal jelent meg évről-évre, tolmácsolván az erdőbirtokosoknak és az erdőgazdaságnak érdekeit, széleskörben felébresztvén az e szak iránt való érdeklődést, ismertetvén az erdőgazdaságnak közgazdasági jelentőségét, az erdőknek a közjólétre való befolyását, minduntalan hangoztatván az erdőtörvény megalkotásának szükségét és hathatósan előmozdítván e tekintetbern a nézetek megtisztulását; s végre figyelemmel kisérvén a szakirodalom és szakképzés érdekeit. Az E. 1862-ben Selmecbányán jelent meg, 1866. és 1867. Pesten Erdészeti és Gazdászati Lapok cim alatt, szerk. Sporzon P., kiadja Wágner K. és főmunkatársa Divald A.; 1868. megint eredeti nevén Selmecb., 1871-72. Budán, 1873-tól Budapesten. 1871-től fogva szerkesztője Bedő A., főmunkatársa 1885-től Horváth S. 1876-tól fogva az Orsz. Erdészeti Egyesület tulajdona, melynek különben előbb is közlönye volt. A közelebbi években megjelent kötetek egyenkint körülbelül 65 nyomott ivre terjednek. Az Orsz. Erd. Egyesület tagjai ingyen kapják, mások évente 8 frt előfizetési áron.
az alkalmazott növénytannak az az ága, mely a fákat és cserjéket erdészeti szempontból ismerteti. L. Dendrologia és Növénytan.
l. Erdészeti szakképzés.
az a tudomány, mely az erdőknek, az erdőgazdaságnak és erdőiparnak jelen állapotát, továbbá a közgazdasághoz és az állami s népélet más tényezőihez való viszonyát, végre az erdészet fejlődésének feltételeit és szabályait a statisztika módszerei utján kutatja, felderíti, leirja és magyarázza. Az E. tehát nem azonos az erdészet statisztikájával, mely az általános statisztikának, s különösen az őstermelés statisztikájának kiegészítő része., hanem ennél nagyobb feladatot tüz ki maga elé az által, hogy az erdészet egyes tényezőit s ezeknek egymáshoz és a közgazdaság többi ágaihoz való viszonyát részletesebben és kimerítőbben tárgyalja, és tárgyalásánál az erdészetet tekinti eszményi központnak. Az E. tárgyai az erdőterület, annak megoszlása politikai területek, domborzati viszonyok, termőhelyi különbségek, fanemek, üzemmódok szerint; az erdők fatermése és ennek értékesítési módjai; az erdők jövedelmezőségére vonatkozó adatok stb. Felöleli az erdőtulajdont, annak jogi viszonyait, megvédését, az ellene irányuló vétkes cselekményeket; továbbá az erdő jelentőségét a közjólétre, s azokat az állami intézkedéseket, melyek ez irányban az államcél megvalósítására szükségesek. Körébe vonja az államélet többi tényezőit is, amennyiben az erdészettel viszonyban állanak, u. m. a népesség viszonyát az erdőterülethez, az erdőterület viszonyát az összterülethez és a földmivelés más ágai által elfoglalt területekhez; kimutatja a viszonyt a mezőgazdaság és erdészet között, amennyiben előbbi nemcsak a fának fogyasztója, hanem az erdei mellékhasználatokra is rászorul. Vizsgálja az erdészet által létrehozott termékeknek viszonyát az összes fogyasztáshoz s ennek különöbző ágaihoz, s e célból felhasználja az adatokat az általános forgalmi és ipar-statisztikából, amennyiben azok erdei termények szállítására, átalakítására és értékesítésére vonatkoznak. Tekintetbe veszi a bányászatot mint fogyasztóját, de egyszersmind versenytársát is (vas, kőszén). Kiváló tekintetben részesíti a sok fát fogyasztó iparágakat, u. m. kohókat, üveggyárakat, vasutakat stb. Igy tehát az E. nemcsak kiegészíti saját adataival az általános statisztikát, de egyszersmind adatokat is szerez annak egyes ágaiból.
A művelt államok statisztikáiban és időszaki statisztikai irataiban nem hiányzanak az erdészet statisztikájára vonatkozó adatok; de kevés államnak van «erdészeti statisztikája», s ha van is, nagyon kezdetleges. Különben e tekintetben a magyar erdészet a legelsők között áll. A magyar irodalomban önálló E.-i munkák: Bedő A., A Magyar Állam kincstári erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leirása (Budapest 1878); éppen korszakot alkotónak lehet mondani ugyane szerző ily cimü nagy munkáját: A Magyar Állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leirása (3 negyedrét kötet, egy átnézeti térképpel. Budapest 1885. Kiadatott német és francia nyelven is).
A legujabb hivatalos adatok szerint Magyarország (és Fiume városa) összes erdőterülete 13201470 kataszt. hold, Horvát-Szlavonországé 2663095 kataszt h., összesen 15864565 kataszt. hold, mely teszi az összes területnek Magyarországon 26,9, H.-Szlavonországban 36,1, egészben 28 százalékát. Egy lélekre esik Magyarországon 0,95, Horvát-Szlavonországon 1,41, az egész magyar államban 1,01 kataszt. hold erdő. Az ausztriai tartományokban az erdőterület %-a valamivel nagyobb, a német birodalomban kisebb, mint Magyarországon és a magyar államban.
Összehasonlításképen még álljon itt e táblázat:
Az erdőtörvény rendelkezése szempontjából érdekes még a következő összeállítás:
Fanemekre nézve:
Üzemmódra nézve:
Az évi fatermés kataszt. adatok szerint tömör-köbméterben (m3):
Ez összegből azonban Bedő A. fennebbi statisztikai munkája szerint az erdőkben visszamaradó hulladékfa és szállítási apadék cimén még 20% levonandó, s igy esik évente egy lélekre Magyarországban 1,37, Horvát-Szlavonországban 1,98, a magyar állam területén tehát átlag 1,44 m3, amelyből nemcsak a tüzi, hanem az épületi, szerszám és iparfa-szükséglet is fedezendő. Ez soknak nem mondható, amennyiben a jó fütőkészülékekkel ellátott fő- és székvárosban a fában takarékoskodó lakosság közül egy-egyre 1,32 m3 esik.
A kincstári erdőbirtok 1884. a következőleg oszlott meg:
A belfogyasztás részletezésére csak kevés adattal birunk. Ismerjük p. az 1880-84. éveket felölelő időszakból, hogy a bányászat, kohászat, nagy vasipar és üveggyárak fogyasztották évenkint átlagban összesen 3001000 m3 fát, a vasutak és Dunagőzhajózási társulat 595000, Budapest 591000 m3 fát.
A külföldi áruforgalom az 1882-91. évtizedben a földmivelésügyi miniszternek az országgyülés elé terjesztett jelentése szerint volt értékre nézve:
Erdészeti szakképzés
Az erdészeti személyzet szakbeli kiképzése. Az erdészet történelmi fejlődésével lépést tartott, de annak fokozatait ma is feltaláljuk egymás mellett. Most is sok helyen, ahol az erdők a népesség arányához mérve még igen nagy területet foglalnak el, és igy az erdőgazdaság belterjesen nem üzhető, vagy az erdőbirtok oly jelentéktelen, hogy szakképzett kezelőszemélyzet tartását nem birja meg, vagy végre ilyenben hiány van, ott az erdők kezelését és őrzését oly személyekre bizzák, kik szakképzésben nem részesültek, vagy pedig maga a birtokos gazdálkodik, aki megfelelő szakismeretekkel nem bir. Ily esetben az erdőbirtokos vagy annak megbizottja a gazdaságot az eddigi szokás, vagy mások példája szerint rendezi be és viszi, vagy pedig szükség által parancsolt módon használja erdejét. A régi időkben, sőt csak másfél századdal előbb is oly országokban, ahol ma az erdészet a legkifejlettebb állapotban van (p. Németország, Ausztria és Magyarország némely vidékein) az uradalmakban alkalmazott erdészek, erdőmesterek hivatala rendesen apáról fiura szállott, s az apa oktatta fiát szakmájában; de ezenkivül kiválóbb erdészek, kiknek különben a régi időkben főfoglalkozásuk a vadászat volt, erdőmesterek (Jäger-meister, Waldmeister, Forstmeister), fiatal embereket vettek fel maguk mellé kiképzés végett, amint ez a céhrendszer mellett az iparosoknál divatban volt, s ha ezek tanuló éveiket jól kiállották, felszabadították őket. Amint az idők folyamán az erdőgazdaság fontossága emelkedett, és az élet az erdészektől is mind többet és többet követelt, az erdők kezelésével megbizott egyének is mind több gondot fordítottak az erdőgazdaságra; a kiképzés végett felvett fiataloktól több iskolai képzettséget követeltek, és ha a mesterek maguk is képzett emberek voltak és a tanításra kiváló hajlammal és képességgel birtak, növendékeiknek tollbamondás után füzetekbe kellett összeirniuk a szükséges, jól-rosszul rendbe szedett tudnivalókat. Igy jöttek létre Németországban az első «mesteriskolák». Egyes jobb módu erdészeti tisztviselők fiaikat nem csak közép-, hanem főiskolákba, egyetemekre is elküldötték, s később gyakorlati oktatásukat maguk végezték be. Az igy képzett erdészek által alapított «mesteriskolák» aztán nagy hirre tettek szert, és ezekből fejlődtek ki az első erdészeti akadémiák. Nagyon hires volt a Hartig G. L. iskolája Hungenben, melynek 1800. 70 látogatója volt. Épp oly jónevü volt a Cotta H.-é Zilibachban, melyet 1811. Tharandra vitt át, hol később királyi akadémiává emeltetett, mely intézet ma is fennáll Szászországban, és a legjobb hirnek örvend. Egyidejüleg egyes egyetemeken is állítottak fel tanszékeket az erdészetnek oly fiatal emberek számára, kik képesítést akartak szerezni a kamarai (kamerálista) hivatalokra. E két formában vette kezdetét a magasabb kiképzés, mely a többi szomszédos művelt országokban is követőkre talált.
A selmecbányai erdészeti akadémia
1808. állíttatott fel, az ott 1763. alapított bányászati akadémiához csatoltatván, minek következtében az intézet cs. k. bányászati és erdészeti akadémia (k. k. Berg- und Forstakademie) nevet vett fel. Az összes erdészeti szaktárgyak tanítására azonban csak egy tanár, a Braunschweigből, Wolffenbüttelből származó dr. Willkens Henrik Dávid neveztetett ki, melléje egy tanársegéd adatván. E tanárnak 1832. történt halála után 3 és 1/2 évig tanársegédje látta el állomását. 1835-től 1848-ig pedig az irodalmi téren is kitünt Feistmantel Rudolf tanárkodott, ki Bécsben 1856. mint miniszteri tanácsos halt meg. 1848-tól 1866-ig az erdészeti szaktudományokat Schwarz Frigyes Ignác adta elő, kinek halála után 1867/8. az akkor tanársegéd, Belházy Jenő (most igazgatósági titkár M.-Szigeten) végezte a tanári teendőket. 1867/8. nevezetes időszak állott be az akadémia életében. Ugyanis akkor kezdődött meg a tanítás magyar nyelven, akkor hangzottak el az első magyar szavak a selmecbányai akadémia katedráiról. Wagner Károly neveztetett ki vezértanárnak, melléje adattak Lázár J. helyettes tanár, Fekete Lajos, Szécsi Zsigmond, s fél évvel később Illés Nádor helyettes segédtanárok; mindnyájan önállóan tartván előadásaikat. Ez időben a tantárgyak helyes beosztása a tanerők között annyival is inkább kivihetetlen volt, mert az első évben még német nyelvü parallel előadásokat is kellett tartani. Wagner Károly 1870. a pénzügyi miniszterium erd. ügyosztályába hivattatván be, helyébe Soltz Gyula neveztetett ki. 1872. kapta a tanintézet mai szervezetét avval a különbséggel, hogy a félévi viszgák - az akkori erdészeti tanárok véleményének mellőzésével - eltöröltettek, s helyettük a szabad kolloquiumrendszer hozatott be. Csak az ösztöndijas hallgatók voltak kötelesek kolloquálni. Ez a rendszer, amint ellenzői előre megmondották, a legelső államvizsgáknál megbukott ugyan, de csak 1876/7. állittattak vissza a félévi vizsgák. (A kolloquiumrendszer kritikájáról: Erd. L. 1875. 424. és k. l.: A selmeci m. k. bány. és erd. akadémia vizsgarendszeréről stb. és az orsz. erd. egyl. tárgyalásai, u. a. évf. 438 és k. l.). Jelenlegi szervezetére nézve álljanak itt a következők: Az erdőakadémiai hallgatók sorába való felvétel és beiratás, 5 frt beiktatási és 5 frt segélyegyesületi tagsági dij befizetése mellett, évenkint október 6. és 7. napjain történik. Rendes hallgatókul oly jelentkezők vétetnek fel, kik a felső gimnázium vagy főreáliskola végzését érettségi bizonyítvánnyal igazolják. Oly jelentkezők, kik érettségi bizonyítvánnyal nem birnak, az évenkint okt. hóban tartott felvételi vizsga mellett rendkivüli hallgatókul vétetnek fel, ha a megtartott vizsga alkalmával az elemi mennyiségtanból, elemi mértanból, természettanból, természetrajzból és vegytanból oly képzettséget tanusítanak, minő az érettségi vizsgánál követeltetik. Érettségi bizonyítvánnyal nem biró növendékek azonban a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium által az 1878 év ápr. havában kiadott szabályrendelet alapján az erdészeti államvizsgához nem bocsáttatnak. Vendéghallgatókul oly önálló egyének vétetnek fel, kik csak egyes tantárgyakat kivánnak hallgatni. Az akadémián senki sem fizet tandijat. A hallgatók számára az akadémián tizennyolcz 300 frtos erdészeti és két szintén 300 frtos erdőszámvevőségi ösztöndíj van rendszeresítve; ezenkivül bizonyos számu szegényebb sorsu s jól tanuló ifju évi 150 frtos államsegélyben részesül. Van ezenkivül az erdőakadémián két 300 (arany) frtos u. n. «arany ösztöndíj» melyet Ő felsége a magyar király adott; továbbá az erdészhallgatók ösztöndíjazására fordíttatnak az Orsz. Erd. Egyesület «Bedő Albert alapítvány»-nak évi kamatai is, melyekből ez idő szerint két 300 frtos ösztöndij kerül ki.
A szakképzés két tanfolyamra oszlik, u. m. az általános erdészeti tanfolyamra és az erdőmérnöki tanfolyamra. Az alább felsorolt tantárgyakból azok után, melyeket a bányászokkal közösen hallgatnak, k. betüt tettünk. Az erdészeti tanfolyam tantárgyai: 1. mennyiségtan (I. rész) k., 2. vegytan (I. II. rész), 3. természettan k., 4. ábrázoló mértan k., 5. szerkesztési és szabadkézi rajz k., 6. erőműtan (I. rész) k., 7. állattan, 8. növénytan (I. és II. rész), 9. ásványtan enciklopediája k., 10. talaj- és klimatan, 11. erdőtenyésztéstan, 12. erdőhasználattan, 13. erdészeti iparműtan, 14. középítészet rajzzal, 15. földméréstan rajzzal, 16. erdőbecslés, 17. erdőrendezés, 18. erdőértékszámítás, 19. erdővédelem, erdészeti, vadászati és urbéri törvények, 20. erd. statisztika és az erd. irodalom története, 21. viz és utépítészet rajzzal, 22. gátak és gerebek szerkesztése rajzzal, 23. számvitel, 24. irálytan, 25. mezőgazdaságtan és halászattan enciklopediája, 26. vadászattan, 27. nemzetgazdaság- és pénzügytan. Mint nem kötelező tantárgyak: 28. váltójog, 29. közegészségtan. Az erdőmérnöki tanfolyam tárgyai az előbbiek és azokon kivül még a következők: 30. mennyiségtan (II. rész), 32. a hőnek mekánikai elmélete, 33. általános géptan (I. és II. rész) 34. gépelemek szerkesztése, 35. erdészeti gépek rajzzal, 36. geodézia (II. rész) rajzzal, 37. vasut és hidépítészet, 38. tüzeléstan, 39. grafosztatika. Az akadémiai tanfolyam teljes elvégzése után a hallgató leckekönyve (index) a következő szószerinti elbocsátási záradékkal láttatik el: «Hogy N. N. ur az általános erdészeti (erdőmérnöki) szakiskolát a szabályszerüen előirt tantárgyakból tett vizsgálatok által teljesen végezte s ezalatt az egyes félévekben az index belső lapjain kimutatott magaviseletet tanusította, ezennel hivatalosan bizonyíttatik». Ennélfogva a záradék hiánya vagy az előbbitől eltérő záradék azt tanusítja, hogy az index tulajdonosa az akadémiát szabályszerü módon teljesen nem végezte. Az akadémiai előadások különböző épületekben tartatnak, de a tisztán erdészeti szaktárgyak előadási termei, gyüjteményei és vegytani laboratoriuma számára a 90-es évtized elején egy diszes palota emeltetett, melynek felavatása Wekerle és Bethlen András miniszterek jelenlétében 1892-ben történt meg. Az oktatás előmozdítására szolgál két botánikus kert, a tanintézet kezelése alatt álló 500 holdas erdőpagony halastavakkal, s ezenkivül vadászati célokra a szomszédos, több ezer holdból álló tópataki kincstári pagony. Ezenkivül kirándulásokat tesznek a tanárok hallgatóikkal a közel 10000 holdnyi városi erdőkbe, és Coburg herceg szomszédos uradalmába. A környékbeli erdők minősége igen változatos; vannak tiszta fenyvesek, bükkösök és tölgyesek, épugy vegyes fanemü erdők, ami a gyakorlati oktatásra igen kedvező. Nagyobb kirándulásokat is tesznek a hallgatók, névszerint a II-od évesek a besztercebányai igazgatóság és a zsarnócai erdőhivatal kerületében, hol a vizi szállítás, szenítés és erdőmívelés terén tesznek tanulmányokat. Végre a III-ad éves hallgatók a szaktanárok vezetése alatt junius hóban az ország alkalmas részein 14-15 napra terjedő nagyobb utazást tesznek. Ez az u. n. nagy gyakorlat. A kiképzés azonban csak az akadémia bevégzése után, rendezett erdőgondnokságban nyert, legalább 2 évre terjedő gyakorlattal van befejezve, melynek elteltével kötelesek mindazok, akik az állam vagy az erdőtörvény 17. §-ában megnevezett jogi személyek szolgálatába kivánnak lépni, az előirt erdészeti államvizsgát (l. ott) letenni. Az erdészeti tárgyak hallgatóinak száma volt az 1808 és 1848 közötti időszakban 10-35, 1850-től 1866-ig 1-85, 1867. a magyar nyelv behozatalakor 33, ettől fogva folyton növekedett 1887/8-ig, és pedig volt 1875. 175, 1887/8. 366, ezután apadás állott be 1892/3. volt 130, 1893/4 105; de még ekkor is jóval tulhaladja a bányászhallgatók számát (64).
Horvát-Szlavonországban
van egy erdészeti és mezőgazdasági tanintézet Kőrösön (Kreutz), melyet 1860. alapítottak és 1871. ujra szerveztek. Felvételi feltételei: betöltött 15 év és valamely középiskola 4 osztálya. Tanfolyam 3 év, tanítási nyelv horvát, van 16, 200, 300 és 400 forintos erd. ösztöndija. A tanítás sikerének kimutatására szolgál a diploma-vizsga. Hasonló másodrendü erdészeti tanintézetek, mint a történelmi kifejlődés természetes következményei, állanak fenn Németországban és Ausztriában is erdészeti középiskolák (forstliche Mittelschulen) elnevezéssel, melyekbe nehány gimnáziumi vagy reáliskolai osztály elvégzése és 1-2 évi gyakorlat után veszik fel a növendékeket, akik kezelőtisztekké akarják magukat kiképezni. Amely országokban, illetve fejedelemségekben ily szakiskolán kivül felsőbb rendü szakképzés is van, ott az erd. középiskolákat végzettek felsőbb állomásokat, pl. erdőmesterit, nem nyerhetnek el.
Az erdőőrök kiképzése
részint erdőőri szakiskolákban (l. o.) történik, részint a gyakorlatban. Hogy a gyakorlati kiképzés hathatósabb és gyorsabb legyen, rendezettebb erdőgazdaságoknál az év alkalmas szakaiban, az arra hivatást érző erdőkezelő tisztek ideiglenes iskolázásban részesítik az erdőlegényeket (l. o.), v. a még nem képesített régibb, v. ideiglenesen felvett erdőőröket.
Ausztriában
a magasabb erdészeti szakképzésre 1875. előtt a Bécshez közel fekvő Mariabrunnban volt egy erd. akadémia, ez azonban 1875. feloszlattatott, és a három évvel korábban, a mezőgazdasági kiképzés számára Bécsben felállított «Hochschule für Bodenkultur» nevü intézettel egyesíttetett. Erdészeti középiskolák állnak fenn Weisswasseren Csehországban, Eulenburgban Morvaországban és Lembergben Galiciában. Ezenkivül vannak alsóbbrendü iskolák az erdőőrök szakbeli kiképzésére is, melyek a következők: Niederösterreichische Waldbauschule in Aggsbach bei Melk. Försterschule in Gusswerk bei Mariazell in Steiermark. k. k. Försterschule in Bolenchôw, Galizien.
A német birodalomban
az erdészeti magasabb kiképzés részint egyetemeken és műegyetemeken, részint pedig akadémiákon történik. A magasabb erdészeti szakképzés az egyetemmel van összekötve Münchenben, de ezenkivül van egy erdészeti tanintézet Aschaffenburgban, mely 1878 előtt akadémia rangban volt. Ekkot tétetett át a magasabb szakképzés a müncheni egyetemre, hova a legjelesebb szaktekintélyeket igyekeztek megnyerni. Sokkal kisebb tekintélynek örvend az erd. szakiskola a giesseni (Hessen) és tübingai (Württemberg) egyetemen. A bádeni nagyhercegségben ma az erd. szakképzés a karlsruhei műegyetemhez van kapcsolva. Akadémiák vannak Eberswaldén (Berlin mellett) és Mündenben, mindkettő Poroszországban, továbbá Tharandon Szászországban, melyek igen jó hirnek örvendenek. Ezenkivül megemlítést érdemel az eisenachi erdészeti tanintézet. Svájcnak Zürichben van erd. szakiskolája (Forstschule). Franciaországnak Nancyban akadémiája, Olaszországnak Vallombrosában erdészeti tanintézete.
Az erdészeti adminisztráció ügyeit a központban és az erd. hatóságoknál intéző, valamint az erdőbirtok kezelésével és megvédésével megbizott személyzet, mely teendőit csak akkor végezheti kellően, ha megfelelő szakképzettséggel bir. Az erdőtörvény (1879. XXXI. t.-c.) megkivánja, hogy az annak 17. §-ában felsorolt jogcimek erdeik kezelésére és őrzésére elegendő szakképzett erdőtisztet és erdőőrt alkalmazzanak, kiknek száma az erdőgazdasági üzemtervben kiteendő. (L. még Erdészeti szakképzés.) Csak az állami szolgálatban lévő erdészeti személyzet létszámáról vannak adataink, mely 1885. állott 588 erdőtisztből, 1346 erdészeti altisztből és 264 erd. szolgából, összesen tehát 2198 személyből.
Nem egyéb, mint «Erdészeti jövedelmezőségtan» (l. o.) A német «Forstliche Statik» magyarra fordítása, de mivel helytelen, elejtendő szó. Legelőször Hundeshagen alkalmazta az erd. jövedelmezőségtan fogalma jelzésére, emigy értelmezvén: «Lehre von der Messkunst der forstlichen Kräfte und erfolge». Utána általánossá lett a «Statik» ily értelemben való vétele az erdészeti tudományban. Tudomás szerint ez a szó a mekanikából van átvéve, s oka az analogia, amennyiben a sztatika azerőknek eredményeikhez való viszonyát vizsgálja az egyensuly állapotában; a jövedelmezőségtan pedig a gazdaságilag működő tőkéknek a jövedelemhez való viszonyát kutatja. Nem helyeselhető egy tisztán mekanikai fogalom átvétele egészen más fogalomkörbe; de még az analogia révén sem, mert a jövedelmezőségtan nemcsak a gazdasági sulyegyenlőség viszonyaival foglalkozik, hanem p. az értékszaporodás gyorsaságával is, s azért e része nevezhető volna a gazdaság dinamikájának is, v. ha általában akarnánk szólani, a gazdaság mekanikájának, ami nyilván elfogadhatatlan.
Az erdészek számára irott talajtan, mely lényegére nézve ugyan a mezőgazdasági talajtannal megegyezik, mindazáltal egyes, az erdészetre vonatkozó részeiben bővebb, és igy oly talajviszonyokkal és tüzetesen foglalkozik, melyeken a mezőgazdaság nem üzhető. Irodalmunkban képviselve van Fekete Lajosnak 1891. Selmecbányán (Joerges A. kiadásában) megjelent talajtanának II. kiadása által, melynek főrészei I. a talaj keletkezése, II. alkotó részei és tulajdonságai, III. a talajnemek felosztása, jellemzése és meghatározása. Hozzá van csatolva a magyar állam talajtani térképe.
l. Erdészeti szakképzés.
l. Erdészeti iparműtan.
azok a tudományok, melyek a teljes erdészeti szakképzéshez szükségesek. Az E.-kat felosztjuk alaptudományokra, szaktudományokra és segédtudományokra. Az erdészeti szaktudományok magukban foglalják az erdőgazdaságnak - a gazdaság általános, esetleg különleges céljaihoz képest - a tapasztalatok és kisérletek alapján, tudományosan megállapított és logikai rendszerbe foglalt szabályait. Az erdészeti alaptudományok azok, melyek a szaktudományok megértésére elkerülhetetlenül szükségesek. Az erdészeti segédtudományok a szaktudományok megértésére ugyan okvetetlenül nem szükségesek, de az erdész látókörét tágítják, itéletét erősítik, őt az erdészet és más rokon szakok, valamint az államélet és társadalom különböző tényezői közötti viszony megértésére vezetik, és végre gazdasági és hivatalos működésében hathatósan elősegítik.
Az erd. alaptudományok a következők: I. Mennyiségtan. A) Elméleti mennyiségtan: számtan, algebra, geometria, stereometria, ábrázoló mértan, sikháromszögtan, a gömbháromszögtan alapvonalai, elemző geometria, differenciál és integrál számítás. B) Alkalmazott mennyiségtan: földmértan, elemző erőműtan, grafosztatika. II. Természeti tudományok. A) Elméletiek: Fizika, kémia, ásvány- és kőzettan. Növénytan, állattan. B) Alkalmazott term. tudományok: Talajtan, növényművelési és ipari vegytan. Erdészeti növénytan, erdészeti állattan.
Az erd. szaktudományok a következők: I. Termelésre vonatkozók: Erdőtenyésztéstan, erdőhasználattan, erdővédelemtan. II. Üzletvitelre vonatkozók: Erdőrendezéstan, erdőbecsléstan, erdőértékszámítás és jövedelmezőségtan, erd. ügyvitel és számviteltan. III. Az államtudományokkal kapcsolatosak: Az erdészet történelme, erd. statisztika, erd. közigazgatás, erd. rendészet és törvények.
Az erdészet segédtudományai: I. Államtudományok: nemzetgazdaságtan, pénzügytan. II. Jogtudományok: az állam- és magánjog alapvonalai. III. Az őstermelés más ágaival kapcsolatosak: a mezőgazdaság alapvonalai, vadászat, halászat. IV. Technikaiak: közönséges építészet, ut- és vasutépítészet, viz- és hidépítészet, géptan, különös tekintettel a fürészmalmokra és faiparra. V. Technologiaiak: A gépészeti technologia köréből: a fának gépekkel való mindennemü feldolgozása, u. m. fürészmalmok, zsindelygépek, ládikó-, butorgyáripar, fagyapot, celluloze előállítása stb. 2. A kémiai technologia köréből: a fának vegytani uton való feldolgozása, u. m. szenítés, desztillálás utján nyert termények előállítása, a cellulozenak kémiai előállítása stb.
Az E. történelmi kifejlődése. A mult sz. utolsó negyedéig E.-ról még alig lehetett szó. Az erdőgazdaság körébe tartozó tudnivalókat az u. n. jägerirók állították össze a tapasztalatból s gyakorlatból, valamint a Németország némely fejedelemségeiben irásban meglévő, vagy kinyomtatott régi erdei rendtartásokból (Forstordnungen) merített tények, szabályok alapján. Ez iratok nélkülözik nemcsak a logikai rendszert, hanem a szabályok tudományos megokolását is. A mult sz. második felében, különösen annak vége felé, az egyetemi képzettséggel biró, v. éppen egyetemeken államtudományok előadásával foglalkozó u. n. kamerálisták közül többen összeállították az erdők kezeléséhez és adminisztrációjához szükséges tudnivalókat; a tényeket, szabályokat logikai sorrendbe foglalván, s természettudományi és államtudományi alapon igyekezvén megokolni azokat. Mindazáltal ez rosszul sikerült nekik, a minek főoka a kamerálistairók erdészeti gyakorlatának hiánya volt. A mult sz. végén és a jelen sz. elején már egyetemeken tanult és egyszersmind gyakorlatilag képzett erdészeti irók vették kezükbe az erdészeti tudományok rendszerbe szedését és tudományos kiképzését, akik többnyire a tanítással is foglalkoztak, és vagy egyetemekre hivattak meg az erdészeti tudományok előadására, vagy erdészeti akadémiák élére állíttattak. Legnevezetesebbek voltak ezek között Cotta H, Hartig G. L., Pfeil W. és Hundeshagen Ch. J., kiket az erdészeti tudományok megalapítóiként tisztel a szakközönség. Ámbár egyes speciális munkák már e korban is voltak, de az erd. tudomány egyes ágainak saját észleleteken, vizsgálatokon, kisérleteken alapuló fejlesztése, kimélyítése az alaptudományok biztosan kezelt módszerei segítségével, nagyobbára e sz.-ban történt. Ezt kiválóan elősegítette az egyes tanszékek kellő speciálizálása a német, s ujabban az ausztriai felsőbb erdészeti tanintézeteken, hol a tantárgyakkal és előadási órákkal tul nem terhelt tanárok idejük nagy részét a tudományos kutatásoknak szentelték. Uj korszakot jelez a tudományos haladásban a kisérleti állomásoknak még fiatal intézménye, mely már is fontos tényeket állapított meg, de igazi sikerét csak évtizedek mulva fogjuk kellőleg méltányolhatni.