Az erdészeti kiképzés befejezését, annak különböző fokain, törvényileg v. kormányrendeletileg megállapított vizsgák által szokás bebizonyítani. Magyarországon a magasabb erdészeti szakképzés bebizonyítására szolgálnak a selmecbányai erdészeti akadémia rendes hallgatói számára előirt tantárgyakból ott, v. más hasonló rangu tanintézeten letett vizsgák v. kolloquiumok, és az ezután legalább két évre terjedő gyakorlat után letett államvizsga (l. o.). Az erdőőrök szakképzettségének bebizonyítására az erdőőri szakvizsgák (l. o.) szolgálnak. Ausztriában a földmiv. m. 1893 ju. 6-án kibocsátott rendelete folytán azoknak, akik a közigazgatásnál vagy az államerdőknél, vagy pedig a közalapítványi erdőknél mint erdészeti tisztviselők akarnak alkalmazásba lépni, a gyakorlati államvizsgát (Prüfung für den forsttechnischen Staatsdienst) le kell tenniök az e célra kinevezett bizottság előtt, melynek elnöke vagy a kincstári erdők adminisztrációjának legfőbb erdészeti tisztviselője, vagy pedig a földmivelési miniszterium erdészeti osztályának vezetője, tagjai két, a gyakorlati szolgálatban működő állami vagy magánerdészeti tisztviselő és a földmiv. miniszteriumnak egy jogtudományokban jártas hivatalnoka. Ez államviszgához csak oly egyének bocsáttatnak, akik 1. szaktanulmányaikat megelőző egy évi gyakorlatot (előgyakorlat) képesek felmutatni, melyet az állami erdészetnél vagy rendezett magán erdőgazdaságnál töltöttek; 2. akik már letették a bécsi Hochschule für Bodenkultur, vagy más hasonló rangu tanintézeten az előirt elméleti államvizsgákat; 3. akik ezenkivül hallgatták az előadásokat a vad hegyi patakok szabályozásáról és e tárgyból vizsgáztak; 4. akik az elméleti kiképzés befejezése után legalább egy évig voltak gyakorlati szolgálatban (utógyakorlat) rendes erdőgazdaságban. Az elő-, valamint utógyakorlat alatt az erdészeti pályára készülő növendéknek alkalmaztatása minden ágát felölelő naplót kell vezetnie, s abba észleleteit, tapasztalatait és megjegyzéseit bejegyeznie.
község, l. Erdővég.
járás és járási székhely Ober-Bayern bajor kerületben 36 km.-nyire Münchentől, vasut mellett (1890) 3104 lak., ngy gabonavásárokkal, gyapjufonással és posztószövéssel. Az Erdingermoos (275 km2) az Isar és Sempt közt terül el.
község, l. Diószeg (1).
Mihály Piusz német anatomus és fiziologus, szül. Münchenben 1815. máj. 5., megh. u. o. 1848. február 26. Münchenben tanult s 1836. és 1837. elkisérte Schubertet a keleten tett utjában. 1840. a fiziologia és összehasonlító boncolástan magántanára lett; 1841. rendkivüli, 1844. rendes tanárrá nevezték ki. Számos nagybecsü állattani és élettani kutatást tett s a következő munkákat irta: Die Entwicklung des Menschen und des Hühnchens im Ei (2 füzet, Lipcse 1845-46); Tafeln zur vergleichenden Anatomie des Schädels (München 1841); Leitfaden zur Kenntniss des Baues des menschlichen Leibes (2 részben, u. o. 1843-45.).
1. János Ede, német filozófus, sz. Wolmárban, Livlandban, 1805 jun. 13., megh. Halleban 1892 jun. 12. Dorpátban teologiát tanult, Berlinben filozófiát. 1829. szülővárosában papnak választották, 1833. lemond, hogy kizárólag a filozófiának élhessen s a következő évben Berlinben magántanár, 1836. rendkivüli, 1839. rendes tanár Halleban, mint az egyetemnek egyik leghiresebb tanára. A hegeli iskolának volt hive s humorosan maga nevezte el magát az irány «utolsó mohikán»-jának. Mint iró világos, ügyes és szellemes e tekintetben az iskolai hivei között páratlan. Ő volt az egyetlen, ki a hegelianizmusnak amennyire lehetett, Németországban a művelt közönség szélesebb rétegeit is megnyerte. Amennyire Magyarországon Hegel tanai különösen Kerkápoly és Molnár Aladár révén elterjedtek, az Erdmann hatásának tulajdonítható. Legfontosabb műve: Versuch einer wissenschaftlichen Darstellung der Geschichte der neuern Philosophie (3 k. 1834-53); igen elterjedt kisebb kézikönyve is: Grundriss d.Gesch. d. Philos. (3 kiad. 1877-78.) 2 kötetben. Rendszeres művei kevésbé becsesek: Grundriss d. Philosophie (1840. 5 k. 1873); Grundriss der Logik und Metaphysik (1841. 5 k. 1875). Legelterjedtebb: Psichologische Briefe (1851. 6. kiad. 1882), mely a hegeli pszichologia eredményeit népszerü, szellemes módon adja elő; továbbá Berlinben és Halléban nagyobb közönség előtt tartott népszerü felolvasásainak gyüjteménye: Ernste Spiele (3. k. 1875). Életrajzát megirta Rössler Konst. a Preuss. Jahrbücher 70. kötetében (1892). Magyarul megjelent: A psychologia, E. után Molnár Aladár (Pest 1864).
2. E. Móric, német festő, szül. Arneburgban 1845., Eschke tanítványa, beutazta Német- és Svédországot, Hollandot, utóbb Olaszországot, majd Spanyolországot. Tájképei közül különösen az utolsók (Segovia, Capri, Tivoli) költőiek és kitünő szinezésüek. Münchenben él.
3. E. Ottó, német festő, szül. Lipcsében 1834. Lipcsében, Drezdában és Münchenben tanult. 1858 óta Düsseldorfban él. Csinos, humoros képeket festett a rokoko-korszak életéből. Ilyenek: a Szembekötősdi, Várakozás, A vőlegény fogadtatása, Szerelmi orákulum, Titkos küldetés, A félbeszakított zongoralecke, A jegygyürü, Alkalom teszi a tolvajt, A vetélytárs bosszuja stb.
4. E. Ottó Linné, német kémikus, szül. Drezdában, 1804 ápr. 11., megh. Lipcsében 1869 okt. 9. Pályáját mint gyógyszerész kezdte meg, utóbb azután a kémia volt tanulmányainak tárgya. Előbb a lipcsei egyetemen magántanár, 1837-től a kémia r. tanára. Több elem atomsulyát meghatározta; a törvényszéki kémia is sokat köszön buvárlatainak. Művei: Lehrbuch der Chemie (Lipcse 1828). Grundriss der Waarenkunde (u. o. 1833). A Journal für technische und ökonomische Chemie folyóiratot adta ki. Marchand és Werther társaságában a Journal für practische Chemie folyóiratot szerkesztette.
5. E. Oszkár, német germanista, szül. Thornban 1846 febr. 14, több helyütt volt gimnáziumi tanár, 1889 óta a német filologa r. tanára Kielben. Legfontosabb és legbecsesebb dolgozatai a német mondattan körébe tartoznak: Untersuchungen über die Syntax Otfrieds (1874-76, 2 rész) és Grundzüge der deutschen Syntax I. (1886). Igen jól adta ki Otfried evangeliumát (1882). Gering Hugóval szerkeszti a Zeitschrift für deutsche Philologie c. kitünő szaklapot.
falu Porosz-Sziléziában, Liegnitz kerületben 7 km.-nyire Hirschbergtől, a Lomnitz mellett, (1890) 1014 lak., lenfonással és szövéssel. A kastély, mely itt egy parkban áll, 1816-tól 1831-ig Gneisenaunak volt lakóhelye, most porosz királyi tulajdon.
Frigyes Vilmos báró, német építész, szül. Drezdában 1736 május 18., megh. Dessauban 1800 márc. 9. Járt Francia-, Angol- és Olaszországban s ez utazások alkalmával nagyon kiképezte magát, amennyiben a különböző műemlékeket s főként Dél-Franciaország római romjait (p. a nîmesi Maison carrée-t) tette tanulása tárgyaivá. Utóbb a dessaui herceg udvari építőmestere lett, Dessauban kalkografiai intézetet alapított s 1769-72. a wörlitzi kastélyt építette. Számos egyéb nagyszabásu épület tervét is ő készítette.
Miksa, német zeneszerző, szül. Nürnbergben 1848 junius 14. Tanult a lipcsei konzervatoriumon s Drezdában Rietznél; 1871. Sondershausenben, 1882. Moszkvában, 1889. Brémában lett karnagy. Hófehérke stb. nagy karénekműveket, Brachvogel A. E. Narcissához zenekari előjátékot, kisebb zongora- és énekműveket szerzett. - 1874 óta neje Oprawill (vagy nevelőapja nevén Fichtner) Paulina zongoraművésznő, szül. Bécsben 1851 junius 28.; tanult Lisztnél is. Weimari és darmstadti udv. zongoraművésznő cimeket nyerte.
Bernát. német történetiró, szül. Altenburgban 1833. jan. 24. Jenában és Berlinben nyelvészeti és történeti tanulmányokkal foglalkozott. 1858. mint magántanár telepedett le Jenában a De commercio, quod inter Venetos et Germaniae civitates aevo medio intercessit (Lipcse 1858) c. értekezése alapján. Berlinben: Herzog Karl Emanuel I. von Savoyen und die Deutsche Kaiservahl von 1619. (Lipcse 1862) műve alapján képesítették magántanárrá. 1864. a berlini katonai akadémia történet-tanárává, 1869 pedig rendkivüli egyetemi tanárrá nevezték ki. 1871. rendes tanárnak meghivták Greifswaldba, ahonnan 1873. Boroszlóba, 1874. pedig Treitschke helyére, Heidelbergába ment. Művei közül megemlítendők: Graf Georg Friedrich von Waldeck. Ein preussischer Staatsmann im 17. Jahrhundert. (Ber. 1869); Das Zeitalter der Novelle in Hellas (1870). Kiadta továbbá a Politische Verhandlungen c. munkát (1864-83., 5 k.) és az Urkunden und Aktenstücke zur Geschichte des Kurfürsten Friedrich Wilhelm von Brandenburg (1864 stb.) okmánytár egy részét. Kiadta továbbá a Polit. Korrespondenz Karl Friedrichs v. Baden (1783-1806. 2. köt.). Megirta végül Németország történetét 1648-tól 1740-ig az Oncken-féle Világtörténet számára.