kisközség Árva vmegye námesztói j.-ában, (1891) 1721 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
-család (monyorókeréki és monoszlói). Magyarország legrégibb grófi családja a jelenlegiek közt, az egyedüli, mely a mohácsi vész előtt nyerte grófi rangját II. Ulászlótól 1511 novemb. 25.; a régiebbek, melyek a Habsburgház uralma előtt is viselték a grófi cimet, mint a Szentgyörgyi és Bazini, Fraknói, Szepesi (Szapolyai), Besztercei (Hunyadi, Geréb), Korbáviai grófok, Frangepánok stb., mind kihaltak.
[ÁBRA] Erdődy-család cimere.
Az E. különben nem tartozik az ősi magyar családok közé; a Bakóczok (vagy ismertebb, de nem egészen pontos nevükön Bakacsok), kiktől az Erdődyek származtak, eredetileg a Drágffy család jobbágyai voltak, közülök azonban nehányan papi pályára léptek s a XV. sz. közepétől kezdve mind magasabbre emelték családjukat. Jászay sz. ugyan már az Árpád-házbeli királyok alatt virágzott egy Erdőd-nemzetség s 1389-ből Fejér (Cod. Dip. X. 1. 155.) szintén közöl egy oklevelet, mely szerint Bakacs Tamás és fiai az Erdőd nembeli Miklóstól származnának, de az oklevél hamis. A kétségtelen historiai tény annyi, hogy nemességet csak Országh Mihály nádor házi káplánja, a későbbi titeli prépost, erdődi Bakolcz Bálint, Ferenc fia szerzett 1459 szept. 3. a maga és testvérei, Tamás és János részére, amelyet 1489 jan. 6. Mátyás király erdődi Bakócz Tamás győri püspök, testvérei Miklós és Bálint, továbbá Miklós fiai Péter és Pál s néhai János fiai, Tóbiás és János számára megerősített. Bakócz Tamás (l. o.) kapta adományba 1493. a kőrösvmegyei Monoszlót s 1496. a vasvmegyei Monyorókeréket, melyekről a család előnevét irja. Még életében, 1517. felosztotta jószágait vérrokonai között, hazánkban az első hitbizományt alapítván. Még több jutott unokaöccsének, Péternek, u. m. a vasvmegyei Monyorókerék, Körmend és Vöröstorony (ma Vörösvár), a veszprémi Somlyó, a varasdi Császár s a körösvmegyei Monoszló, Szarvasd és a Diándára nevü várak uradalmaikkal együtt. Péter nevezte magát testvéreivel, Simon zágrábi püspökkel és Klárával együtt először E.-nek, mig unokatestvérei, Bálint fiai, István és Farkas tovább is megtartották a Bakócz nevet; ez utóbbi ág István hasonnevü fiában halt ki. E. Klárát, Péter testvérét, Pálffy Pál vette nőül s ő utána nevezték magukat a Pálffyak is Erdődyeknek, az előnévvel együtt átvevén az E. cimert, a félkerékből kiemelkedő Szarvast is. Az E. családtagjai a legelőkelőbb országos méltóságokat viselték; többen voltak horvát bánok, országbirók, tárnokmesterek, tábornokok, püspökök stb. E. Péter horvát bán (megh. 1566) és gyermekei: Tamás, Péter, Anna és Margit 1565 okt. 11. Miksa császártól megerősítve grófi rangjukban a német birodalmi grófságot kapják, sőt Péter bánt a következő évben ugyancsak Miksa német birodalmi hercegi rangra emelte, amely méltósággal azonban Péter bán már nem élhetett, mert nehány hét mulva meghalt. Fiait, Tamás horvát bánt (megh. 1624) és Pétert 1580 febr. 26. Rudolf császár ujólag megerősítette német birodalmi grófi rangjukban s egyuttal az ősi cimert is kibővítette. Ugyanezen Tamás 1607. a varasdmegyei örökös főispánságot és a varasdvári örökös kapitányságot kapta, amely cimet a család egész a legujabb időkig viselte s az oklevél szerint e cim nemcsak a férfiakat, hanem a család női tagjait is megillette. Péter bán fiai közül Péter ága kisunokáiban, György és Miklós bán fiaiban a XVII. sz. vége felé kihalt; testvérének, Tamásnak ága azonban ma is virágzik, unokái György tárnokmester és Gábor két ágat alapítottak, az utóbbi a jelen század elején halt ki; György unokájától, Sándortól pedig két fő- és egy mellékágazat származott, nevezetesen Sándor idősb fiának, Lászlónak fiai, Miklós és János horvát bán alapították a két ágazatra szakadt idősb ágat, László öccse, Lajos (megh. 1725) pedig alapította az ifjabb ágat. A család cimere: négyelt pajzs szivpajzzsal, ebben vörös mezőben arany félkerékből kinövő, természetes szarvas (az 1459. és 1489. adományozott Bakócz-cimer). A nagy pajzs: 1. arany mezőben koronás fekete sas. 2. és 3. kék mezőben két ezüst hullámos pólya közt két egymás mellett álló hatágu csillag. 4. arany mezőben faragott kövekből rakott fehér várfal két ormozott toronnyal. Három sisak, sisakdiszek: 1. (középső) koronás fekete sas, takaró jobbról ezüst-vörös, balról arany fekete. 2. egy fekete és egy vörös structoll között balra fordult kinövő páncélos kar, markában arany védvasas kivont kardot tart, takaró arany-fekete. 3. a leirt kar szintén structollak között jobbra fordulva kékkel és arannyal osztott zászlót tart, takaró kék-vörös. Ugyanez cimere Varasd vármegyének is. V. ö. Bottka T., Adalékok az Erdődi Bakócz-család első elágazásához. Századok. (1875. 547-556. U. o. 1875. 136. és 498. l.,) Nagy I. Magyarország Csal. IV. 59. - K. l. A család történetének legfontosabb adatait a galgóci és vörösvári levéltárak tartalmazzák.
1. E. Antal György Lipót, országbiró fia, 1760. árvai főispán, tábornok. - 2. E. Antal, Miklós fia, Lajos alkancellár testvére, tábornok volt a mult század második felében. - 3. E. Farkas, Farkas fia s Miklós bán testvére, élt I. Lipót korában s a törökök elleni ütközetben esett el. - 4. E. Ferenc, III. Péter fia, 1627. gyáki-szentgyörgyi apát volt. - 5. E. Xaveri Ferenc (szül. 1830 jan. 9.), a család jelenlegi feje, nemzetgazdaságunk emelésére nagy áldozatok árán hozzájárult a hazánkra nagyfontosságu vágvölgyi vasut építéséhez; és világhirü pöstyéni fürdőjében katonai kórházat emeltetett. A főrendiház tagja, 1894. belső titkos tanácsosi méltóságot kapott. - 6. E. Gábor, Kristóf és Thurzó Borbála fia, az 1647-iki országgyülésen az Ausztriától visszaváltandó városok ügyében küldöttségi tag, majd kincstári elnök és főajtónálló mester volt. Két nejétől 3 fia volt, kik közül Kristófnak maradtak ivadékai. Gábor ága dédunokájában, József kancellárban 1824. halt ki. - 7. E. Gábor (szül. 1684. megh. 1744.), Kristóf tárnokmester fia, miként testvére László Ádám, papi pályára lépett s 1715-44. egri püspök volt. - 8. E. György, Kristóf fia, 1647-49. főkomornok, 1662. főtárnokmester. Battyhány Erzsébettől csak egy fia, Sándor maradt, ki a család ma is virágzó ágát alapította. - 9. E. György (szül. 1645., megh. 1714.), Gábor fia, Árva, Bars, Sáros és Varasd vm. főispánja, főtárnokmester, majd országbiró. Elébb Thököli pártján volt, majd 1684. Pozsonyban Lothai Károly és Abele Kristóf kir. biztosok előtt Lipót hüségére tért. Első neje Rákóczi László gróf leánya: Erzsébet, Erdődy Ádám özvegye volt, majd Jakusich Terézt vette nőül, gyermeke azonban egyiktől sem maradt. - 10. E. György Lipót (megh. 1758), Kristóf tárnokmester fia, barsvmegyei főispán, ezredes, m. kir. udvari helytartósági tanácsos, kincstári elnök, koronaőr, 1758. országbiró s az arany gyapjas rend vitéze. Harcolt a franciák ellen s az ekkor kapott sebeiben halt meg 1758. - 11. E. György (szül.1785.), 1848-ig Varasd vmegye főispánja volt. - 12. E. György Gobert gróf, a főrendiház tagja, szül. 1843 okt. 6. Nagyanyja, Aspremont Mária Gobertina volt. Vas vmegye közéletében élénk részt vesz.
13. Erdődy Imre (megh. 1690.), Kristóf fia, 1681-87. főtárnokmester, Egyik tagja volt annak a törvényszéknek, mely Hocher elnöklete alatt a Zrinyi-Frangepán-Nádasdy-féle mozgalom részesei fölött itélt. Jóval elébb, 1655. fellázadt jobbágyait az 1655. 76. t. c. rendelkezése szerint királyi csapatokkal kellett lecsöndesíteni. Fia Ádám, ki gr. Rákóczi László leányát, Erzsébetet (később gr. E. Györgyné) vette nőül, mag nélkül halt el. - 14. E. Imre, Kristóf tárnokmester fia, III. Károly korában élt s a szávai vidék parancsnoka volt. - 15. E. István (szül. 1813 szept. 27.) valóságos belső titkos tanácsos, főlovászmester, aranygyapjas vitéz, a vaskorona rend nagykeresztese, a főrendiházban és a delegációkban nagy kora dacára még mindig tevékeny részt vesz. - 16. E. János, Tamás bán fia, 1613. az ingolstadti akadémia rektora. 1622-1624. egri püspök volt. - 17. E. János, László fia, tábornok volt a mult század második felében. - 18. E. János (megh. 1806.), horvát bán. Erdődy György országbiró és Esterházy Terézia fia. 1760. már cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos és m. kir. udvari helytartósági tanácsos, Zólyom vármegye főispánja volt. 1770. a Szt. István rend középkeresztese, 1789. pedig főkomornokmester. 1790. II. Lipót király által horvát bánnak neveztetett ki, mely méltóságot 1806. viselte. Az ő bánsága alatt elvesztette az anyaország Dalmáciát, mely tényleg máig sem került vissza. - 19. E. János (szül. 1794., megh. 1879.) varasdi főispán, kir. helytartó tanácsos, 1848. fiumei kormányzó. A magyar ügynek Horvátországban egyik legkitartóbb harcosa volt, s midőn a családjában örökös varasdi főispánságtól nemzeti érzelmei elmozdították, az országgyülés sürgette visszahelyeztetését. A negyvenes évek előtt kiváló latin szónoklataival tünt ki. - 20. E. József (megh. 1824.), nyitrai főispán, főasztalnokmester, kancellár, miniszter s az aranygyapjas rend vitéze volt. Résztvett 1814. a bécsi kongresszuson. Galgóci várában szinházat emeltetett, midőn nagy pompával Ferenc császárt fogadta. Benne halt ki a Kristóf tárnokmester Gábor nevü fiától származott ág 1824 jan. 12.
21. E. Károly (szül. 1793., megh. 1841.), varasdi főispán volt. - 22. E. Kristóf (megh. 1620.), Tamás bán fia volt, 1606. a Bocskayval folytatott alkudozások alatt Rudolf király egyik biztosa. 1608. jelen volt Prága alatt Mátyás főherceggel, midőn Rudolfot lemondásra kényszerítették. Nagy-Szombat mellett egy hegyre a Ferencieknek zárdát, Sz. Katalin tiszteletére pedig egyházat építtetett. Három fia közül Györgytől származik az E. család ma is virágzó ága. Gábor ága a jelen század elején halt ki, Imréé pedig már fiában megszakadt. - 23. E. Kristóf (megh. 1704) Gábor fia, György országbiró testvére. 1681. koronaőr, kincstári elnök, végre tárnokmester volt. - 24. E. Lajos, Miklós és Batthyány Teréz, Antal tábornok testvére, 1776. alkancellár és veszprémi főispán volt. - 25. E. László Ádám, Kristóf tárnokmester fia, nyitrai püspök és kancellár (1707-1720) volt. - 26. E. László, 1770. a báni helytartóság tanácsosa, cs. kir. kamarás és 1789. kőrösi főispán volt.
27. E. Miklós, horvát bán, megh. 1693. Farkas és Thuróczy Borbála fia. Petriny várának kapitánya, kamarás, később a kulpai határ főkapitánya. 1670. márc. 29. kinevezte őt I. Lipót király a szerencsétlen Zrinyi Péter helyébe báni helytartónak, mely méltóságot Bosković Márton zágrábi püspökkel együtt 1680-ig viselte. 1680. ápr. 10. valódi horvát bánná lett és ünnepélyesen bevezettetett ezen méltóságba. Kitünt mint hadvezér és vitéz férfi. Résztvett Buda visszavételénél 1686. szept. 2., ugyanezen évben Dubicánál, 1687. Kosztajnicánál verte meg a törököket és győzedelmes harcok után visszahódította a mai Szlavóniát a törököktől. A báni méltóságot haláláig viselte. Első neje Draskovich Julia, második Gallenberg Izabella volt.
Két fiában, Miklós és Tamásban az E. család ezen ágazata kihalt. - 28. E. Péter, Bakócz Miklós fia, Tamás érsek unokaöccse, először kezdte használni az E. nevet, még pedig latinosan Erdewdj de Eberaw alakban s igy ő a család tulajdonképeni alapítója. Tamás érsek 1517-iki intézkedése nagy vagyon birtokába juttatta, mi utat nyitott neki a magas hivatalok viselésére. Számos fegyveres élén vett részt a mohácsi ütközetben, honnan megszabadulva, előbb János király pártján volt Ferdinand ellen testvérével, Simon zágrábi püspökkel s unokatestvéreivel, Bakócz Istvánnal és Farkassal együtt, később azonban Puchaim cs. tábornok családjába házasodván, Ferdinándhoz pártolt és vasvmegyei főispán, főkamarás és főlovászmester lett. 1543. Olaszországba költözött s ugyanott halt meg. 29. E. Péter, megh. 1567., horvát bán és Zalavm. főispánja, I. Ferdinánd és Miksa idejében. I. Péter, az E. család alapítójának és Bánffy Sárának volt a fia. 1547. 200 huszár élén résztvett a schmalkaldeni háboruban; itt szerzett érdemeiért Ferdinánd Prágában arany-sarkantyus vitézzé tette s ugyancsak 1547. Zalavmegye főispánja lett. 1557. horvát bánná nevezték ki és az maradt haláláig. Bánsága alatt folyton a törökök ellen harcolt, kik többi közt Monoszlót is elfoglalták, minek megboszulására 1553. Frangepán Györggyel átkelvén a Száván, Velika és Gradiska mellett megverte a törököket; 1565. Musztafa boszniai basa 17 ezer főnyi serege fölött Obreskonál, Körösvásárhely közelében aratott fényes győzelmet. Neje kettő volt: Tahy Margit és Alapy Borbála, kiktől három gyermeke született. köztük Tamás, a hires horvát bán. - 30. E. Péter, Péter bán fia, résztvett 1596. a Petrinja várát ostromló törökökkel vivott sziszeki ütközetben. Megh. 1613. Hét fia maradt, közülük azonban csak Simon és Farkas alapított családot, amannak az ága már Zsigmond nevü fiában megakadt, Farkasé unokáiban halt ki. - 31. E. Rudolf, gróf, a főrendiház tagja, szül. 1846. jan. 26. Novimarovban, melynek ő az ura, mintagazdaságot folytat s a horvát tartománygyülés kormánypárti tagja. Felső-Magyarországon is birtokos. Ismert sportsman és hires galamblövő.
32. E. Sándor, György fia, 1715. kincstári elnök s az 1715. és 1723-iki országgyülések több bizottságának tagja. Fia: 33. E. Sándor, szintén kincstári elnök volt. Négy fia közül kettő, u. m. László és Lajos (megh. 1725) cs. kir. kapitány, alapitott családot. - 34. E. Sándor. 1789. varasdi főispán és tábornok, egy másik: 35. E. Sándor 1840. Varasd vmegye adminszitratora volt. - 36. E. Sándor, szül. 1804. aug. 10., megh. 1881. Zsigmond és gr. Festetich Mária fia. Az 1840. és 1844-ki országgyülésen mint kiváló ellenzéki szónok tünt ki. 1848. a második, de meg nem alakult minisztériumban őt szemelte ki Batthyány L. külügyminiszternek. Az utóbbi időkben főlovászmester volt. Nagy barátja volt a tudományoknak és szépművészeteknek, ő maga is sokat foglalkozott a természettudományokkal, e téren szerzett érdemeiért nemcsak a m. tud. akadémia, hanem több külföldi, különösen az angol tudós társaság is tagjának választotta meg. - 37. E. Simon (megh. 1543), Bakócz Miklós fia, Tamás érsek unokaöccse s E. Péter testvére. 1526. már zágrábi püspök volt s testvérével együtt számos lovas élén vett részt a mohácsi ütközetben, honnan megmenekülve János királyhoz csatlakozott s bár Ferdinánd az esztergomi érsekséget igérte neki, János király hive maradt, ki horvát és tótországi bánnak nevezte ki. Midőn János király Ferdinánd seregei elől Budáról Tokaj felé vonult, Simon is elkisérte s ezért Ferdinánd számüzöttnek nyilvánította, de a püspök visszatért a drávántuli részekbe és Sz. Erzsébet vára alatt megtámadta a császáriakat. János királlyal jelen volt a Bécs alól visszatért szultán táborában s midőn innen visszament Zágrábba, utközben a Pekriek megtámadták, seregét megverték és őt magát is megsebesítették. Mivel Ferdinánd csapatai ellen hasztalan kért segítséget, lassankint Ferdinándhoz közeledett s 1537. már őt bizták meg Kacz János biboros Eszéknél tanyázó seregének élelmezésével. Később sok viszálya volt a Zrinyiekkel és a zágrábi káptalannal, melynek védelmére Ferdinánd Keglevich Péter horvát bánt küldte ki.
38. E. Tamás, horvát bán, Péter bán és Tahy Margit fia, szül. 1558., megh. 1624. jan. 17. A kereszténység legnagyobb hőseinek egyike volt, ki 6 izben fényes diadalt aratott a törökökön. Már 1581. Czerniknál megverte és fogságba ejtette Szkender pasát. 1584. horvát bánná nevezték ki és mindjárt bánsága első évében Szluinnál a Krajnából Ferhát pasa vezérsége alatt visszavonuló törökökön győzelmet aratott, zsákmányaikat s foglyaikat elvette és magát Ferhát pasát megölte. 1585. Kosztajnicza várát támadta meg és felgyujtá. 1586. Ali pasa 8 ezernyi seregét 800 emberével szétverte és Azembég vezéröket tulajdon kezével lováról lelökte. 1587. Kopana várát foglalta el a pasa családjával és 15000 fogollyal együtt. Ugyanezen évben Ivánicsnál megverte Ali béget, kinek fejét Károly főhercegnek ajándékba küldte. 1593. jun. 22. Eggenberg és Euersperg seregeivel egyesülvén, Haszán boszniai pasát Sziszeknél megverte, mely fényes győzelemben 12 ezer török és maga a pasa is halva maradt. 1595. Zrinyi Györggyel együtt Petrinja várát a törököktől elfoglalta és lemontotta. Ugyanezen évben lemondott a bánságról, mire Magyarország nádorának volt kijelölve. 1607. érdemeiért Rudolf király Varasd vmegyei örökös főispánnak nevezte ki, mely cim az egész családra a legujabb időkig átszállt. 1608. ismét nádornak volt kijelölve, de vallási türelmetlensége miatt e méltóságtól ezuttal is elesett, visszatért tehát báni hivatalába, melyet ezután 1615-ig viselt. 1616. főtárnokmesternek neveztetett ki. Neje Ungnad Mária volt, kitől 8 gyermeke született. Eltemettetett a zágrábi székesegyházban, ahol a sirja ma is látható. - 39. E. Tamás, gróf, a főrendiház tagja, szül. 1855. okt. 10. A vépi kastélyban lakik és főképen gazdaságának él.
40. E. Zsigmond (megh. 1630.) horvát bán, Tamás bán fia, 1625. Zrin váránál egy török csapattal megütközvén, megveretett és csak nagy nehezen menekülhetett meg. 1627. máj. 20. horvát bán lett és az maradt haláláig. A papoknak, főleg a szerzeteseknek nagy pártfogója volt.
ugy az alsó, mint a magasabb erdei növényzet égése. E szerint megkülönböztetünk futó- v. alomtüzet, sudartüzet és földégést v. talajtüzet. Az E. leginkább a száraz nyári és őszi hónapokban áll be. Keletkezési oka pedig villámcsapás, vasuti mozdonyok szikrája, de a legtöbb esetben a tüzzel való gondatlan bánás. Ez okból minden állam erre vonatkozó törvényeket hozott, melyek erdei tüzrendészet cim alatt foglalhatók össze és ugy előző óvó, mint utólagos oltási intézkedéseket tartalmaznak. Magyarországban ezen törvényes intézkedéseket az 1879. évi XXXI. t. c. (erdőtörvény) általános intézkedései tartalmazzák. Az E.-nek a fenyvesek jobban ki vannak téve, mint a leveles fanemek; a napos hegyoldalon az égés gyorsabb, mint az árnyékos oldalon; hasonlóan hegynek felfelé is inkább terjed, mint lefelé. E.-nél első teendő a léghuzam, illetve a tüz terjedési irányát kipuhatolni és azután arra törekedni, hogy ezen irányban utja elvágattassék. Alom-égésnél csupán az alsó kisebb növényzet és a földön levő hulladékfa égvén (futótüz), az galyakkal, seprükkel is leüthető; ha azonban már nagyobb terjedelmet nyert akkor a terjedési irányban kellő távolban árok huzandó, avagy a növényzet kiásandó, hogy igy a tüznek határ szabható legyen; ezen védelmi vonalba lehetőleg ut, patak, árok iránya bevonandó. Régibb faállomány ilyen kisfajta tüz által nem sokat szenved; 30 éven aluli állományra nézve azonban már veszélyesebb. Itt-amott megkisérlették ily égésnek határt szabni ugynevezett ellentüzek gyujtása által, azonban ez a mód veszélyessé válhatik, mert kedvezőtlen körülmények között ez által a tüz még fokozódhatik. Sudartüz-nél a tüz határolása szabad terület, utvonalak által az egyedüli oltási mód, mert egyrészt az égő fenyvesek koronájához hozzáférni nehéz, másrészt pedig az ily égés terjedése többnyire rendkivül gyors. Itt is az utak, árkok, tisztások bevonásával szabad szalagot vágunk ki az erdőből, a fákat mindig a tüz felé döntvén. Törzs-égésnél, mely többnyire csak odvas fáknál fordul elő, a lyukat betömik földdel vagy füvel, avagy eloltják a tüzet vizzel. - Ha az erdő mellett elég bő vizforrások vannak, akkor az E. oltásánál tüzfecskendők is célszerüen alkalmazhatók; ellenesetben azonban lehetőleg sok ember rendelendő a hely szinére, a kik azután fejszékkel, baltákkal, ásókkal, fürésszel, seprüvel felszerelve, a védelmi vonalat láncolatosan megszállják. Az oltási művelet vezetése az erdész-személyzetet, ennek távollétében a szolgabirót v. a községi előljáróságot illeti. Ha az égés után a fiatal lomblevelü fákat a gyökér felett azonnal elvágjuk, ujra hajtanak; leégett fenyveseknél azonban, melyek nem sarjadzanak, a megégett fák kivágása után a területet mesterséges uton kell ujra beerdősíteni. Földégés vagy talajtüz ugy jön létre, hogy a kiszáradt televény-réteg, tőzeg, vagy a felső rétegekben elhelyezkedett kőszén meggyulad és a fa tövét vagy gyökereit elégeti. Eloltani az ilyen tüzet igen bajos, legfeljebb csak továbbterjedését akadályozhatjuk meg ugy, hogy az égés helyét lehető mély árkolással vesszük körül és ha közelben patak vagy forrás van, ennek végét az árkolásba vezetjük.
több birtokos erdejének közös kezelésre való egyesítése, ugy hogy a közös jövedelemből azután erdeik értéke arányában részesüljenek. Kisebb erdőbirtokoknál az a nagy előnye van, hogy általa a rendes kezelés és a tartós jövedelem biztosíttatik; ezenkivül gyakran a kezelési és őrzési költségek is leszállíthatók, s a jövedelem a termelési munkálatok és értékesítés összpontosítása által is emelhető. Ettől lényegesen különböznek amaz esetek, mikor az erdőbirtokosok csak közös erdőtiszt, illetve (ha nagyon aprók az egyes birtokok) közös erdőőr tartására egyesülnek, amit az erdőtörvény 22. §-ának záradéka lehetővé tesz azokra nézve, kik erdeiket szakképzett személyzettel kötelesek kezeltetni és őriztetni.
A földesuri erdőből a szolgalomra jogosultak (volt urbéres jobbágyok, zsellérek) számára, a faizási szolgalom értékének megfelelő, s annak tartamos élvezetére alkalmas erdőrész kihasítása; más esetben az együtt kihasított erdő- és legelő-illetőségnek egymástól való szétválasztása.
v. Erdewelwe régebbi krónikáinkban Erdély neve. V. ö. Nyelvtörténeti Szótár I. k. 623.
Az erdő, erdőtalaj és állab (l. o.) értékének, valamint egyes fák és illet. köbegység értékének kiszámítása. Az E. ritka esetben nélkülözheti a kamatszámítást, akkor ugyanis, ha a talaj és az állab adásvevés tárgyát képezi, amely esetben az érték kiszámítása a terület és a talaj holdankénti ára, valamint az állab holdankénti fatömegének megbecsült választékai és az egységi árak alapján szorzás és összegezés utján történik, tehát tisztán egyszerü aritmétikai művelet. Az igy kiszámított értéket eladási értéknek nevezzük. Az erdőtalaj, különösen akkor, ha feltétlenül csak erdőgazdaságra alkalmas (l. Feltétlen erdőtalaj), épugy mint a vágásra még nem érett fiatal állabok ritkán képezik nagyban adás-vevés tárgyát, s akkor sem helyesen alakult árak szerint. Ilyenkor azok értékét a tőlük, t. i. a talajtól és állabtól, vagy általában az erdőtől várható jövendőbeli bevételeknek és az erdőkezeléssel, őrzéssel s általában a gazdálkodással járó költségeknek a kamatos-kamatszámítás módja szerint a jelen időre való diszkontálása (leszámítolása), és utóbbiaknak (költségek) előbbiekből (bevételek) való levonása által lehet meghatározni. Ez az u. n. gazdasági érték (Erwartungswerth), melynek kipuhatolása azonban csak a vágási érettséghez közel álló koru erdőknél nyujt megbizható eredményt. Fiatal állaboknak és az erdőtalajnak gazdas. értéke meghatározására rendesen elég biztos adattal nem birunk, mert a 30, 50 vagy éppen 100 s több év mulva levágandó állab eladási árát, illetve faválasztékait és azok egységi árait oly hosszu időre előre még megközelítőleg sem tudjuk meghatározni. Az erdő v. az állab befektetési értéke alatt értjük azt a pénzösszeget, amibe az a megtelepítés v. felujítás óta belekerült, beszámítva a talaj kezdetleges értékét is. A befektetett értékek (talajérték) és költségek (felujítási vagy e helyett telepítési, kezelési és őrzési költségek, adók stb.), épugy mint az azóta mostanig, vagyis az állab illető koráig befolyt bevételek prolongáltatnak (kamatosíttatnak), s az előbbiek összegéből az utóbbiaké levonatik, a különbözet nem egyéb, mint a befektetési érték. A befektetési értéket is csak akkor számíthatjuk ki biztosan, ha az erdőtelepítéstől (felujítástól) mostanig előfordult minden kiadást és bevételt pontosan ismerünk. Hogy ez az érték a gazdaságitól többé-kevésbbé eltér, avval sok tekintetben éppen ellentétes, és a valódi értéket csak véletlenül képviselheti: az magától értetődik. A Járadékszerinti érték megfelel a járadék tőkeértékének. Ezt akkor alkalmazhatjuk, ha a rendesen kezelt erdő közel egyenlő évi járadékot szolgáltat, mely esetben az 100-zal szorozva és a célszerüen felvett százalékkal osztva, adja a j. sz. értéket. Nyilvánvaló, hogy még akkor is, ha minden adatot pontosan ismerünk, az érték nagysága a számításnál felvett kamatláb nagyságától függ, s mennél nagyobb ez, annál kisebb lesz a gazdasági és járadék szerinti, ellenben annál nagyobb a befektetési érték, s annál inkább el fog térni az utolsó a legelsőtől. A kamatláb nagysága a kiszámított értékre annál óriásibb befolyással van, mennél hosszabb az az idő, melyre a kamatosítás (prolongálás), illetve kamattalanítás (diszkontálás) kiterjed, ami az érték ilyen módon való meghatározását rendkivül ingadozóvá teszi.
Az erdő, talaj és állab értékének kiszámításával, illetve a számítás módjainak ismertetésével foglalkozó tudomány, mely a modern pénzgazdaság alapjára van fektetve, a kamatos-kamatszámítás elvei szerint. V. ö. Fekete L., Erdőszámítástan (II. kiad. Selmecbányán, 1893). Heyer G., Waldwerthrechnung (IV. kiad. Wimmenauer-tól, Lipcse 1892).
az erdőterületnek s egyes részeinek a földméréstan (geodézia) szabályai szerint való felmérése, melyet természetesen térkép elkészítése fejez be. Az E. az erdőrendezés előmunkálataihoz tartozik; de természetesen más célja is lehet.
Közösen birt erdőnek az eddigi használat, illetve az egyes birtokosok által eddig élvezett jövedelem aránya szerint való felosztása, még pedig azon elv alapján, hogy az egyeseknek jutó erdőbirtokrészletek értékei, illetve jövedelmei, a fennebbi aránynak megfeleljenek. Ha az egyes részbirtokosoknak jutó erdőterületek oly nagyok, hogy mindenik külön is rendes kezelésben részesíthető, s ez meg is történik, akkor a felosztás közgazdasági szempontból nem hátrányos, sőt előnyös is lehet; ellenkező esetben, p. volt urbéres községek erdőilletményének apró parcellákra való felosztása, az eddigi tapasztalatok szerint legalább a mi viszonyaink mellett, elkerülhetetlenül az erdő elpusztítására vezet.