mesterséges uton erdei magvak vetése vagy csemeték ültetése által és természetes uton maghullás vagy tuskó- és gyökér-sarjak által történhetik. Az erdőtelepítés v. erdőlétesítés különbözik az erdőfelujítástól, mert utóbbi feltételezi, hogy a területen erdő áll, mig az előbbi éppen kizárja azt. De a felujítás fogalma mégis rokon a telepítés fogalmával, mert mindkettőnek célja uj erdőt létesíteni. Az erdőtelepítés csak mesterséges uton történhetik, holott az erdőt felujíthatjuk ezenkivül természetes uton is a fentartott magzó vagy anyafák hulló magjával vagy a levágott fák tuskóinak s gyökereinek kisarjadzása által. A mesterséges E. különben nem egyéb, mint valamely területnek ültetés vagy vetés által való betelepítése. l. Beerdősítés.
Az államhatalomnak felügyeleti joga az erdők felett részint a helyes közigazgatási politikán, részint pedig a birtok jogi természetéből folyó legfelsőbb ellenőrzés elvén alapszik. Egyébiránt nem annyira jog ez, mint inkább kötelesség, melynek elmulasztása folytán jöttek létre az ismert szomoru állapotok Kisázsiában és Európa déli részeiben. Ezekből Ausztria-Magyarországnak is kijutott a része az u. n. Karst erdészeti és talajviszonyaiban; de Magyarország belterületein is sok ezer holdat tesznek ki az erdőpusztítás által keletekezett kőgörgeteges, sziklás, vizmosásos és sivó homokterületek. Mindezek abból az időből származnak, melyben az államhatalom felügyeleti jogát az erdők felett nem gyakorolta a jelzett irányban. Pedig amily kötelessége az államhatalomnak kivülről jövő foglalások ellen az ország minden talpalatnyi területét megvédeni, époly fontos feladata megvédelmezni a termőtalaj-területeket a végpusztulás ellen, ha ennek az állampolgárok birtokjogának megszorításával is kell történnie. De a kötelességnek a birtokosokkal szemben való gyakorlására a jogot alkotmányos államban csak a törvényhozás adhatja meg a kormánynak. Ezt tette az 1879. évi országgyülés, midőn erdészeti tekintetben korszakot alkotó erdőtörvényünk I. cimében az állam erdőfelügyeleti jogának alapját letette. Az állam erdőfelügyeleti jogának mértéke két szempontból itélendő meg: 1. Az erdőknek a szomszédos területekre és a talajviszonyokra gyakorolt üdvös befolyása szempontjából. E tekintetben az erdőtörvény 2. és 3. §-ai a kormánynak megadják a jogot, hogy a véderdőknek kezelését is meghatározza az üzemterv jóváhagyása és annak megtartatása által. A véderdők Magyarország összes erdőterületének 5,9 %-át foglalják el. Az 1,5 %-ot elfoglaló sivóhomokon álló erdőknek és a 79,5 %-ot borító, feltétlen erdőtalajon álló erdőknek kiirtását tiltják s azok fentartását biztosítják a 4. 5. és köv. §§., mig a többi, 13,1 %-ot tevő erdők nem állván feltétlen erdőtalajon, azok használatába a 17. §. alá nem tartozó magánbirtokosok korlátozva nincsenek. 2. A tulajdonjog természetének szmpontjából. E tekintetben nemcsak a legteljesebb felügyeleti joga van az államnak a kincstári erdők felett, hanem azok kezelését közvetetlenül vezeti, kormányozza. Ezek területe Magyarországon az erdőknek körülbelöl 15 %-át teszi. Az erdő tv. 17. §. alá tartozó, a törvényhatóságok, községek, egyházi testületek és egyházi személyek birtokában lévő, továbbá köz- és magánalapítványok, és hitbizományokhoz tartozó, valamint közbirtokossági erdők területe körülbelül 50 %-ot tesz ki, melyeket a földm. miniszt. által jóváhagyott gazdasági üzemtervek szerint kell kezelni. De a községi erdők nagy részét, közös megegyezés alapján, ma már közvetetlen az állam kezelteti. Mindezek után azt mondhatjuk, hogy Magyarországon az állam felügyelete az erdők felett a törvény által eléggé biztosítva van. Ezen felügyeleti jogot az állam közvetetlen a közigazgatási bizottságok és a királyi erdőfelügyelő által (l. o.) gyakorolja. A felügyelet legfelső fóruma a földmiv. miniszterium I. (erdészeti) osztálya. L. még Erdészeti közigazgatás.
A királyi erdőfelügyelő a kormánynak, ill. a földm. miniszteriumnak közege, ki azt az állami erdőfelügyelethez tartozó ügyekben képviseli és a közigazgatási bizottság felhivására erdészeti ügyekben véleményt és javaslatot adni tartozik. Teendőit, jogait és minősítését az erdőtörvény (1879. XXXI. t. c. 28-35 §§.) irja elő. A VII. dijosztályba tartozik.
Kormányhatóság erdőfelügyeleti (l. o.) ügyekben. Főnöke a királyi erdőfelügyelő, ki mellé többnyire még egy alerdőfelügyelő is van rendelve. Magyarország 20 erdőfelügyelőségi kerületre van felosztva, a következő székhelyekkel és törvényhatósági területekkel: 1. Budapest, Pest-, Esztergom-, Fejér- és Szolnok vmegyék, Budapest fő- és székváros, Kecskemét, Székesfehérvár. Erdőterület 353857 hold. 2. Pozsony. (Nyitrai erdőfelügyelőség): Bars-, Nyitra-, Pozsonyvm., Pozsony város. 550869 hold. 3. Turóc-Szent-Márton. Trencsén-, Turóc-, Árva-, Liptóvm., 663983 hold. 4. Besztercebánya. Nógrád-, Hont-, Zólyomvm., Selmecbánya város. 5. Miskolc. Heves-, Borsod-, Gömörvm. 649952 hold. 6. Kassa. Szepes-, Sáros-, Abauj-Tornavm., Kassa város. 687960 hold. 7. Ungvár. Ung-, Zemplén-, Beregvm. 823656 hold. 8. Mármaros-Sziget. Mármaros-, Ugocsavm., 986702 hold. 9. Debrecen. Szabolcs-, Hajdu-, Szatmárvm., Debrecen és Szatmár városok. 326742 hold. 10. Nagyvárad. Bihar-, Békés-, Szilágyvm., Nagyvárad város. 704370 hold. 11. Kolozsvár. Szolnok-Doboka-, Beszterce-Naszód-, Kolozsvm., Kolozsvár város.838892 hold. 12. Maros-Vásárhely. Maros-Torda-, Csik-, Udvarhelyvm., Maros-Vásárhely város. 951898 hold. 13. Brassó. Nagy-Küküllő-, Fogaras-, Brassó-, Háromszékvm., 868003 höld. 14. Szeben. Alsó-Fehér-, Szeben-, Kis-Küküllő-, Torda-Aranyosvm. 672862 hold. 15. Déva. Arad-, Hunyadvm., Arad város 957727 hold. 16. Temesvár. Temes-, Krassó Szörényvm., Temesvár város, Versec város 1083856 hold. 17. Szeged. Csongrád-, Csanád-, Bács-Bodrog-, Torontálvm., Szeged, Szabadka, Zombor, Ujvidék, Baja, Hódmezővásárhely és Pancsova városok. 115179 hold. 18. Pécs. Tolna-, Baranya-, Somogyvm., Pécs város 452957 hold. 19. Szombathely. Zala-, Vas-, Sopron vm., Sopron város. 644186 hold. 20. Győr. Győr-, Komárom-, Veszprém-, Mosonvm., Győr és Komárom városok. 259712 hold.
Az erdőtörv. (1879. évi XXXI. t. c.) 4. §-a elrendeli az oly erdők feltétlenül való fentartását, melyek eltávolítása által a futóhomok terjedésének ut nyittatnék, vagy melyeknek talaja másnemü gazdasági művelésre (szántóföld, rét, kert vagy szőllő) állandóan nem alkalmas. Itt tehát az erdőtalajnak két neméről van szó: a futóhomokról, melyen az erdőfentartásának szüksége már a törvény szavaiból kitünik, (Fekete: Talajtan, II. kiad. 68. és k. ll.) és a meredekebb hegyoldalokat borító talajról, melyen az erdők kiirtása a termőtalaj lemosását vonná maga után (l. Feltétlen erdőtalaj) s igy nemzetvagyon semmisülne meg: ezenkivül alább fekvő területek termőtalaja is homokkal, kaviccsal elárasztatnék, a folyóvizek medre emeltetnék, ezáltal valamint az eső- és hóviznek a terjedelmes kopár oldalakon való gyors lefolyása által az árvizkárok előre ki nem számítható nagyságra emelkednének. l. még Véderdő.
Az erdőtulajdonnak szabályszerü kezelése, védése, gazdasága és használása. Az erdőgazdaság módjai és szabályai a körülményekhez képest jelenleg is nagyon különbözők az egyes államokban s azok egyes részeiben, de a történelem folyamán is nagy átalakuláson mentek keresztül. Történelmi adatok bizonyítják, hogy hazánkban épugy, mint Európa más országaiban az erdők kiterjedése hajdan sokkal nagyobb volt, mint ma, s a mezőgazdaság által használt területek kiterjesztése az erdőterület rovására történt. Ez a folyamat mindaddig a határig közgazdasági és mivelődési tekintetben hasznos és helyeslendő, mig az erdők irtása csak a mezőgazdaság egyes ágainak üzésére állandóan alkalmas területekre szorítkozik. Az őserdők (l. o.) e korában az erdőnek, mint gazdasági tárgynak értéke nincs, s oly vidékeken, hol a mezőgazdaság a talajviszonyok miatt aránylag csak csekély területre szorítkozhatik, és a népesség csekély, a feltétlen erdőtalajt borító rengetegek sem birnak értékkel, s igy erdőgazdaságról sem lehet szó. A földmivelés, bányászat, kohászat, mindenféle ipar kifejlődésével és a népesség szaporodásával az erdők apadása lépést tart, és beáll egy idő, midőn azok értéket nyernek, a szabad vagyon részletezve egyesek birtokává válik, s a használat és jövedelem fokozása és tartóssá tételének érdeke a birtokost az erdő gondozására, védelmezésére és felujításának biztosítására serkenti. A rendetlen használat többé kevésbbé szabályos gazdasággá lesz.
Eleinte az erdőket kizárólag szálalva használták (l. Üzemmódok), később ott, ahol tömeges volt a fogyasztás (p. nagyobb bánya- és kohóipartelepek közelében, városokkal uj utak által összekötött erdőkben stb.), a vágási és szállítási munkák összepontosításával a nagy költségeket apasztani kivánván, tarvágásokat eszközöltek (már a XIV-XV. században), melyek nyomán az öreg fák közeit elfoglaló apró fácskákból (alserdény) és a kivágott lombfák sarjaiból uj (még pedig majdnem egykoru fákból álló) erdő keletkezett. Nem nagy tehetség kellett annak kiszámításához, hogy ha ilyen vagy olyan vastagságu fát akarnak e területen jövőben ismét vágni, akkor annak az erdőnek mily korunak kell lennie; mert korán rájöttek az erdei munkások és az erdei munkák vezetői arra, hogy a fák korát az évgyürük (l. o.) megszámlálása által meg lehet határozni. Ha p. a kohókhoz szükséges szén készítésére és tüzifa nyerésére átlagosan 30-40 cm. vastag fák célszerüeknek találtattak s ily vastag fa átlagos korát 100 évnek találták, akkor be kellett látni, hogy 100 év előtt a most levágott területre a vágásnak ujból visszatérnie nem lehet. Igy jöttek rá a forda vagyis a vágásforduló (turnus) fogalmára. Tehát 100 vágásterületet kellett kijelölni, melyek mindegyikéről kikerülhet az évenkint szükséges fatömeg, mig megint az első vágásterületre jó a vágás sora. Ez az eszme vetette meg alapját az egyszerü vágásosztásnak (l. o.), mely az erdőrendezés kezdete. Az ily hosszu fordulóban használt és lényegökben magról felujult erdők: szálerdők. De nem sokára belátták, hogy ott, ahol a vágásra kijelölt erdőben apró csemeték (alserdény) nincsenek, magfák hagyása szükséges. Ez volt a kezdete a később kifejlődött u. n. fokozatos felujításnak.
Fenyőerdőkben a tarvágásokat a szomszédos álló erdő maggal igen gyakran bevetette. Ez a tapasztalat vezette rá a régi erdőgazdákat az u. n. felujító tarvágások alkalmazására, melytől azonban, mint nagyon bizonytalan eljárástól, csakhamar eltértek. Ilyen területeken azután a mesterséges vetést s később az apró csemeték ültetését kezdették alkalmazni (az erdő mesterséges felujítása). Mindazáltal a faültetés az erdőben régibb keletü, mert már a középkorban divatozott itt-ott hazánkban is, de különösen a németeknél a kivágott vén tölgyfák helyére bizonyos számu 3-4 m. magas tölgyhusángot, és a legelőkre tölgyeken kivül még erdei gyümölcsfákat is (vadalma, vadkörte, vad cseresznyefa, barkóca stb.) ültetni. Más folyást vett az erdőgazdaság lapályokon, folyamok mentén, dombos vidéken, hol tisztán lombfaerdők voltak. Itt a községek, városok lassankint emelkedő népessége eleinte hasonlóan csak szálalva használta az erdőt, de nemsokára a legközelebb fekvő területekről minden nagyobb fát levágott, s később, midőn már ilyen nem volt, levágta kisebb-nagyobb területen a sürü fiatal erdőt is, mely azután tuskóról és gyökérről ujra sarjadzott és 40-50, később 20-30 évben ujra meg ujra rákerült a sor. Igy keletkeztek a sarjerdők (l. o.). Ahol az ily erdőkben holdankint 15-20 öreg fát (magfa, makkfa) hagytak meg s egyuttal minden vágáskor megint hagytak a fiatal fákból is 20-30 szép rudat állva (hagyásfa), hogy ezek is később főfákká fejlődjenek, ott létrejött a középerdő. Az erdőkben a rendes gazdálkodás a legmiveltebb államokban sincs még mindenütt elterjedve. Még a mult század közepén a német királyságokban és fejedelemségekben is a rendetlen szálalás volt általában elterjedve, s a vágásos gazdálkodásról csak mint kivételről beszéltek. Az erdőgazdaság kifejlődése ott épugy, mint nálunk is, legalább a kincstári erdők jelentékeny részében, csak a mult század végén és e század kezdetén kapott lökést s e század első felében jött némileg lendületbe. A tarvágásoknak maggal bevezetése csak a mult század második felében kezdett tért foglalni, de e század első felében itt-ott már az apró csemeték ültetésének volt kénytelen a tért átengedni.
A magyar állam területén ma már kevés az őserdő, melyet e név valóban megillet, s melyeknek legalább 20-50-100 holdnyi területen való fenntartását történelmi, természettudományi és szépészeti elvek teszik kivánatossá; de sok az őserdő jellegével biró, mindazáltal már többé-kevésbbé átszálalt erdő, és legtöbb a rendetlenül való szálalás által átalakított, illetve annak utján kezelt gyakran értékesebb faegyedeitől megfosztott erdő. Vannak azonban már régtől fogva rendes kezelésben részesülő erdőgazdaságok is, melyek gyönyörü szabályos erdőket képesek felmutatni s mindig az erdőgazdaság szinvonalán állottak. Az ország nagy részében azonban az erdőtörvény életbelépte előtt az erdők berendezése, szabályszerü használata, felujítása és gondozása csak hirből volt ismeretes. Az E. történetében Magyarországon korszakalkotó volt az erdőtörvénynek 1880. történt életbeléptetése, melynek folytán az ország összes erdőterületének jó 2/3-részét a földmivelési m. kir. miniszterium által jóváhagyott gazdasági üzemtervek szerint, szakképzett egyének által kell kezeltetni. Most már nincs is az országban oly vidék, ahol a nép már az erdővetést, a csemetekertek berendezését és kezelését s az ültetést ne ismerné. Ámbár soha törvény vmely termelési ágra oly gyorsan és üdvösen nem hatott, mint az erdőtörvény, mindazáltal az erdők felnövekedéséhez szükséges idő hosszusága miatt ez csak egy félszázad mulva fog igazán feltünni.
l. Erdészeti közigazgatás.
roviden erdőgazdasági terv. Egy meghatározott erdőterület használásának hosszabb időre vonatkozó tervezete, mely a haszonvételek egyes nemeinek helyét és idejét, s a mennyiben lehet, nagyságát is előirányozza, s e mellett a használat tartósságát, illetve a jövedelem forrásainak fentartását és emelését biztoító teendőket is előirja. Az erdőgazdasági tervet, melynek alapjául az erdőfelmérési és becslédi adatok szolgálnak, az erdőrendező (l. o.) készíti el. Egy teljes E. számos iratból, táblázatos kimutatásokból és térképekből áll, melyek az erdőtörvény 17. §-ában előszámlált birtokosok számára a földmiv.min. 1880. évi 23374. számu rendeletében (utasítás az E. készítése iránt) részletesen fel vannak sorolva és tüzetesen ismertetve. Az E. legfontosabb részei a következők: általános erdőleirás, részletes állableirás, általános vágásterv, részletes vágásterv, részletes felujítási terv; továbbá gazdasági és állabtérkép. (L. az ill. cimszók alatt.) Az E. kivitelét biztosítja az erdőgazdaság nyilvántartása, és továbbfejlesztik az u. n. felülvizsgálatok vagy reviziók.
Azoknak a szabályoknak, intézkedéseknek és könyvvezetési teendőknek foglalatja, melyek az erdőgazdasági üzemterv rendelkezéseinek kivitelét 10-20 évre biztosítják. Az E.-ára felfektetett könyvek a gazdasági üzemtervek (l. o.) függelékét képezik, melyekben az évenkint, valamint az erdő egyes osztagaiban (l. o.) előirt használatok és felujítási (erdősítési) munkálatok elő vannak irva, s melyekbe a kezelőtisztnek a kivitel foganatosítását, annak mértékét, helyét és idejét pontosan be kell jegyeznie. Külön könyv szolgál a területben, határvonalakban, utakon, határjelekben stb. történt változások nyilvántartására is.
a legalsó hatóság az állami erdők adminisztrációjánál, melynek élén egy erdőgondnok áll. Az erdőgondnokság kezelése 10-20 (néha még több vagy kevesebb) ezer kat. hold erdőre terjed ki.