az államkincstárnak az erdők által képviselt része.
háziállataink s főleg a szarvasmarhák különös betegsége, mely rajtok akkor lép fel, ha kora tavasszal fiatal erdőbe vagy erdőirtásos legelőre hajtatnak, hol a tülevelü fáknak sok gyantás anyagot (terpentinolajat) tartalmazó rügyeit, valamint bizonyos, sok csersavat vagy egyéb izgató anyagot tartalmazó savanyu füveket legelik fel megfelelőbb takarmány hiányában. A gyomorba felvett csipős anyagok mindenekelőtt a gyomor és a belek gyuladását idézik elő, majd a vérkeringésbe felszivódva a vesékben gyuladásos izgalmat keltenek, mely a szervek működésének megzavarását vonja maga után. Az ekképen kifejlődő betegségre főleg oly állatok hajlamosak, melyek rosszul, silány takarmányon teleltek és azért tavasszal a szabadba bocsátva mohón és válogatás nélkül szednek fel mindféle hozzáférhető növényeket. A betegség főbb tünetei: étvágytalanság, kérődzőknél a kérődzés szünetelésével, a has fájdalmasságát jelző nyugtalanság és hátratekintgetés, száraz, besült bélsár késedelmes ürítése, mit később hasmenés vált fel, a vesetáj érzékenysége nyomásra és vörös szinü vizelet, melyet az állat rövid időközökben kis mennyiségekben és fájdalmak jelzése közben ürít és melyben mikroszkóppal vörös vérsejtek mutathatók ki, végül a betegség folyamán gyorsan fokozódó lesoványodás, teheneknél pedig még a tej is kesernyés izüvé és kellemetlen szaguvá válik. A betegség majd csak 4-5 napig tart, majd hetekre is elhuzódik, többnyire azonban csak már előzőleg is igen rosszul táplált, lesoványodott állatok hullanak el benne. A betegek mindenekelőtt a veszedelmesnek bizonyult legelőről elhajtandók, azután pedig megfelelően takarmányozandók, leghelyesebben jó minőségü friss füvel és szénával. A gyógyulást előmozdítja: nyálkás és olajos anyagok, majd összehuzó és zsongító szerek (ólomcukor, tannin, vas stb.) adagolása belsőleg, és a test felületének koronkinti szeszes bedörzsölése.
(Polhora), kisközség Zólyom vmegye breznóbányai j.-ában, (1891) 1707 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
l. Erdőtisztelés.
v. erdősuhanc (ném. Forstjunge), az erdőkezelésnél alkalmazott szolga, kinek az erdőőri szolgálatban való gyakorlati kiképzésre is alkalom adatik. Rendesen fiatalabb emberek, kik később erdőőri szolgálatra alkalmaztatnak.
az erdőgazdasági üzemterv bevezető része, mely rövid, de tüzetes átnézetet nyujt az erdőbirtok jogi minőségéről, annak történelméről, tényleges állapotáról, bel- és külviszonyiról, a berendezés alapelveiről s a gazdálkodás vezetésének szelleméről, még pedig oly mértékben, hogy abból a kezelőtiszt az egyes teendőkre nézve oly esetekben is levonhassa az irányelveket, melyekre nézve az erdőgazdasági üzemterv részletes szabályokat nem ad.
l. Erdőfelmérés.
1. a földm. miniszterium erdészeti osztályában, valamint erdőigazgatóságoknál alkalmazott, a VIII. dijosztályban lévő tisztviselő, aki a fölmérés, építkezés és gépészet körébe tartozó teendőkkel van megbizva. - 2. Olyan szakképzett erdész, ki a selmecbányai erd. akadémián az erdőmérnöki tanfolyamot végezte.
VIII. dijosztályban levő állami erdészeti tisztviselő, ki vagy önállóan vezet egy erdőhivatalt, vagy magasabb rangu erdőhatóságokhoz van beosztva. Magánosoknál sokszor az erdőgondnoknak is adják e cimet. Régebben a kezeléssel közvetlen megbizott tisztviselők (erdészek, pagony-erdészek, főerdészek) felett álló adminisztrativ tisztviselőt nevezték erdőmesternek (Forstmeister, Wadlmeister), ki egyszersmind az erdőhivatal főnöke volt.
(Erdőmiveléstan). Leglényegesebb része az erdőgazdaságnak, alapvető tana az erdészeti szaktudománynak. Feladata a kihasznált erdőterületeket ujra beerdősíteni, a keletkezett fiatalosokat lehetőleg értékes, vágható erdőkké nevelni, a felujítás elmulasztása és az értékesebb fanemek kiszedése folytán rossz karban levő erdőket rendesekké, értékesebbekké átalakítani s hazánkban még azonfelül a nagy területeket elfoglaló terméketlen kopár- és futóhomok területeket beerdősítés által termékenyekké s jövedelmezőkké alakítani. Mindezt az erdőtörvény határozatainak és a birtokos érdekeinek összeegyeztetésével a biztosan sikerhez vezető módok és eszközök alkalmazása által lehetőleg csekély pénzáldozattal kell eszközölni. Ezen feladatok teljesíthetése céljából az erdőmiveléstan ismerteti az erdők különböző faállományát a különféle fanemek életviszonyaival; az erdőalakokat és üzemmódokat, az erdő felujítását és telepítését, az állabátalakításokat s az erdő nevelését s gondozását.