Összefoglalja azokat az elveket és szabályokat, melyeknek alkalmazásával az erdők állományát, terményeit, berendezését és a fák alkalmazhatóságát fenyegető, kivülről jövő veszélyeket vagy elháríthatjuk, vagy legalább mérsékelhetjük. Megismerteti az erdők ellenségeit, az ezek által előidézett károkat s megállapítja a védelmi szabályokat és intézkedéseket, melyek 1. a szervetlen természetből eredő káros hatások ellen; 2. káros növények; 3. káros állatok s végül 4. emberek ellen alkalmazandók.
(Erdevik), község Horvát-Szlavonországban, Szerém vmegye iloki j.-ában, a Fruskagora déli lejtőjén, (1891) 3430 horvát, szerb, tót, magyar és német lak., van takarékpénztára, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Mint politikai községnek 5437 lakosa van, közte 722 magyar.
l. Erdei kihágás.
Nagy-Küküllő és Háromszék vármegyében az Olt mellékén elterülő, nagyobbára székelyek lakta vidék, mely Felső-Rákostól Hidvégig elterül s az Oltba szakadó Kormos-Lángos és Barót vizek völgyeit is magába foglalja. Központja Barót.
az É-i földtekén a sarkövi flóra alatt mind a két világrészben elterülő nagy térség, melyet mint p. Európa É-i és középrészét s hazánknak kontinentális vidékét is, erdőtenyészet borítja. Az E. épen az erdőtlen flórák (sarkövi, prairia, mediterrán és sivatag flóra) közé beékelve nagyon feltünő s földünk természetes flóráinak a legnagyobbika.
Az óvilág E.-ét az Atlanti-oceántól a Csendes tengerig 7 övre szokás választani. Ez a szelid gesztenye francia öve, a német fenyő, a magyar cserfa, a középorosz lombos erdők, az észeki tülevelüek, az ámuri tölgy (Quercus Mongolica) és kamcsatkai nyirfa (Betula Ermani) öve. É.-Amerika E.-e a szélességnek egyenlő foka alatt hidegebb mint az óvilág. A tél és nyár hőmérséklete között is nagyobb a különbség. Északi övét a fehér fenyő (Abies alba) borítja. Lentebb bükk, tölgyerdők, szilfa, kőris, juharfa és hársfa uralkodnak, de ezek fajai az óvilágétól eltérők. D-felé, mint Európa D-i részén örökzöld fák diszlenek s közéjök már tropikus családbeliek is keverednek.
alatt az erdészek az erdő fái ágazatainak, koronáinak egymáshoz való záródását, zárkozását értik. A zárlat fokait a közéletben sürü és «ritka» v. «gyér» szavakkal jelölik, de az erdésznek az állabok fatömege megbecslése, s más számolási miveletek céljából pontosabb megjelölésekre van szüksége. Az erdőbecslésnél valamely erdőrész vagy állab teljes zárlat-ának mondják és 1,0 számmal jelölik a fáknak olyan sürüségü állását, amilyen sürüségnél a fák az erdő talaját teljesen elfoglalják ugy, hogy rajta szorongás nélkül növekedhetnek, s másfelől hézagosságot sem mutatnak. Ahol ennél bármi okból kevesebb fa van, ott a zárlat nem teljes s az ilyen állás a teljes zárlathoz viszonyítva 0,9, 0,8 stb. tört számokkal jelöltetik; 0,1 zárlat után következik a tisztás terület. A zárlatnak mértéke becslés után állapíttatik meg s a zárlat mértékét mutató szám rendszerint az illető erdőrész vagy állab, illetve szalag (l. o.) a 1/2 k. holdnál kisebb tisztás nem mutattatik külön ki, hanem a környező állab átlagos zárlatának megállapításánál vétetik figyelembe. A zárlat fogalmából következik, hogy rossz termőhelyen a teljes zárlat nem jelent olyan sürüséget, mint a jó termőhelyen; és hogy ami ott teljes zárlat, az emitt 0,8 vagy 0,7 zárlat lehet; továbbá fiatal koru erdőben a teljes zárlat a fák nagyobb sürüségét jelenti, mint amilyen benyomást gyakorol reánk az idős erdő teljes zárlatának képe. Mindezeknél fogva a zárlat helyes megbecslése nagy gyakorlottságot kiván. Az állabok zárlata különben folyton ki van téve a változásnak. Ha a jól felujított v. teljes sikerrel megtelepített állab már felserdült, surjányossá vált, akkor az ágazat egymást érinti, sőt egymásba fogódzik. Ez a teljes zárlat s ez, ha az állabot semmi baj nem éri, huzamos ideig megmarad; de később, különösen az u. n. fényt kedvelő fanemeknél az 50-60 éves korban az erdő kezd meggyérülni, egyes, a zárlatot kiegészítő fák elhalása folytán az u. n. árnyéktürőknél ez néha csak 80-100 éven tul áll be. De kevés az olyan erdő, melyben egyes fákat a szél, hótörések, gombák által okozott betegségek, rovarbántalom, falopás vagy kiszálalás még nagyobb fokban meg nem gyérített volna. Az ily erdők tehát nem teljes zárlatuak.
Az erdőtörvény megalkotása előtti időkben az 1807. XXI. t. c. és az erdélyi részekben fennállott erdészeti szabályok értelmében E. rendeltetett el olyan erdőkre nézve, melyek az illető birtokos részéről helytelenül vagy éppen pusztítólag kezeltettek. Minthogy az idézett t. c.-et és szabályokat az Erdőtörv. 211. §-a hatályon kivül helyezte, a kimondott erdőzárlat is megszünik azon időponttól kezdve, mikortól az illető erdőnek rendszeres kezelése a jóváhagyott erdőgazdasági üzemtervvel (l. o.) biztosíttatik, nem számítva ide az erdőtörvény 17. §. fel nem sorolt magánbirtokosokat, kiknek erdeje az erdőtörvény életbeléptetésével egyidejüleg az erdőzárlat alól is felszabadult.
(ejtsd: erdr), mintegy 100 km. hosszu jobboldali mellékfolyója a Loirenak Franciaországban, Maine-et-Loire départementban Louroux-Beconnais közelében, dombos vidéken ered; eleinte NyDNy-nak folyik, de a Baillon fölvétele után DDNy-nak fordul, fölveszi a Nantes-Breszti-csatornát, kiszélesedik (200-1000 m.), a Plaine de la Poupiniere és Plaine de Mazerolles nevü mocsárokat alkotja, bővül a Cens-nal és Nantesnál Riviere de Barbin néven torkollik. Norttól Nantesik 75-90 t. tartalmu hajók járhatnak rajta.
Menyhért, hittanár, történetiró, szül. Zentán 1860 jan. 4. Tanult Zentán, Szegeden és Kalocsán, ahol 1882 jun. 3. pappá szenteltetett. Segédlelkész volt Adán, Szántován és Ujvidéken, ahol mint hittanár működött. Legujabban kinevezték Kis-Kőrösre plébánosnak. Irt több értekezést és cikket hirlapokba és folyóiratokba. 1893. szerkesztette a Kath. Hitoktatás c. folyóiratot, u. ez évben megjelent Péter és Bánk-bán összeesküvése c. műve, 1894 jan. 4. a m. történelmi társulat választmányi ülésén felolvasta A karlóczai patriarkátus és a boszniai gör. kel. egyház c. történeti értekezését. Sajtó alatt van Ujvidék szab. kir. város története cimü műve, melyet a városi törvényhatóság megbizásából irt meg, s mely magyar, német és szerb nyelven fog megjelenni. Jelenleg a vármegyei monografia-bizottság felszólítása folytán a Bács-Bodrog vármegye monografiájának egyháztörténelmi részén dolgozik.
(Luczenbacher) János, nemzeti muzeumi őr, szül. Szobon, Hontmegyében 1796. szept. 16-án, megh. Budapesten 1871. máj. 9. Dédapja, a belgiumi eredetü Luczenbacher, a magyarrá lett s az ipar és kereskedés terén nagy érdemeket szerzett Luczenbacher-család alapítója, a XVII-ik sz. végén telepedett le. Tanulmányait Nagyszombatban s a győri akadémiában végezte s 1815. a Bencés-rend növendékei közé lépett. l818-ban azonban a rendtől megválva, ugyancsak a győri akadémiában a jogtudományokat hallgatta. Deák Ferenc és gr. Majláth Antal kancellár tanulótársai valának. 1821. jött Pestre, hol szept. l-én jogtudor lett, s ügyvédi oklevelet nyert. Az ügyvédséget megkezdte ugyan, de nem folytatta, hanem tanszékre vágyakozott, s miután jogi tanszéket többszöri pályázat után sem nyerhetett, a jogi irodalomtól elfordult s a történeti és archeologiai tudományokat kezdte nagy előszeretettel művelni. E szakokban tett gazdag kutatásai s jeles munkái elismeréseül már 1832. márc. 9. a m. akadémia levelező s ugyanazon év szept. 9-én ennek rendes tagjává választatott. - 1839. Pestre tette át lakását s kizárólag a tudományos munkálkodásnak élt. 1840. az akadémia megválasztotta őt éremgyüjteménye dijazott őrévé s megbizta a Veszerle-féle éremgyüjtemény rendezésével is. Mint elsőrendü érem-ismerőt és archeologot József nádor 1846 márc. 16. kinevezte a nemz. muzeum régiségtárának őrévé. - Első dolga volt a szétszórt s rendezetlen régiségtári gyüjteményt Budáról s a Ludoviceumból, hol az lerakva volt, a nemzeti muzeum épületébe átszállítani, majdan 1860. a báró Sina Simon által ajándékozott uj butorokba szakértőleg és izlésesen berendezni. 1847-ben Sopronmegye táblabirája lett s 1848. Luczenbacher családi nevét Érdyre változtatta, a fehérmegyei Érd község határában általa felfedezett régiségek emlékére. 1837-1844-ig szerkesztette a m. akadémia által kiadott Tudománytárt, melyet becses adatokkal gazdagított. 1869. éltes korának mutatkozó erőtlensége miatt, nyugalomba vonult. Nagy Iván tartott felette emlékbeszédet 1873. - Arcképe, Pál öccsével együtt, a Vasárnapi Ujság 1861. évfolyamában jelent meg. Nagyszámu tudományos, különösen régiség-érem- és pecséttani munkái részint külön füzetekben, részint a Tudományos gyüjteményben és Közhasznu ismeretek Tárában, az általa több éven át szerkesztett Tudománytárban s ennek okleveles toldalékában, a. m. akadémia Évkönyveiben és Értesítőiben, a m. Tört. Tárban és az Archaeologiai Közleményekben jelentek meg. Ezek hosszu során nevezetesbek: Henrik portugalliai gróf magyar eredetének védelmeztetése (Pest 1831); Magyarország ekkorig ismeretes pénzei lerajzolva s tört.és pénztudományi kutfők után magyarázva. Árpádi korszak. - (Buda, 1841. Rupp Jakab ily cimü kiadásának első kötete); A szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (Buda 1843) 23 rézmetszettel és genealogiai táblával; A magyarországi Crouy nemzetségnek története, nemzékrende és oklevéltára (Pest 1848); Szent István első m. király életirata, Hartvik szerint. A m. nemzeti muzeumban őrzött frankfurti kodexből átirta s fordította (Pest 1854); Erdélyben talált viaszos lapok (tabula cerata) Pest 1858. (képekkel magyar és latin nyelven). Hasonló cimü és tárgyu munka és m. őstörténeti vizsgálatok (Pest 1859, 5 kőnyomattal, kiadta Magyari Kossa Sámuel); Az ujonnan megbirált magyarországi Crouy nemzetség négy okiratának időszámítása (Pest 1861); Erdély érmei (Pest 1862, 24 réztáblával). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
A legterjedelmesebb régi magyar nyelvemlék s a legbecsesebbek egyike. 1527-ből való. Irója nem volt puszta másoló, hanem itt-ott a másolt részek közé máshonnan iktatott egyes darabokat. E kódex evangéliumok és episztolák mellett legendákat is foglal magában s köztük az összes magyar szentek legendáit, s ezek jobbára a hires Pelbárt, temesvári barát latin szent beszédei után vannak dolgozva. A magyar szentek a következők: sz. László, sz. István, Remete Szűz, sz. Pál, sz. Erzsébet, sz. Imre, sz. Gellért. Ezeknek legendáit már Toldy Ferenc kiadta 1859. Magyar szentek élete cimű gyüjteményében; az egész kódexet csak 1876-ban tette közzé Volf György két kötetben, az Akadémia Nyelvemléktár c. gyüjteményében. A kéziratot a Nemzeti Muzeum könyvtára őrzi. A nyelvészre nézve különösen növeli a kódex becsét a következetes, szabályos helyesirás, mely akkori nyelvemlékeinkben ritkítja párját (egészen hasonló helyesirása van a Jordánszky-kódexnek is, mellyel különben is sok közössége van az Érdy-kódexnek). A kódexet Érdyről nevezték el, ki először ismertette 1834. s közölte belőle sz. László király legendáját.