eremlő, a gyeplőnek elavult magyar nevei (igy is: emlő, fékemlő).
(lat. Erebus), Hésiodosnál a kaoszból keletkezett ős sötétség, Nyx (éj)-nek fitestvére, aki tőle az aithért, napot, sorsot stb. szüli; közönségesen a tulajdonképi alvilágnak átláthatatlan sötét helyét, Hadés lakását jelenti.
3760 m. magas működő vulkán a D-i jeges-tengeri sarkvidéken, Viktoria-földön, a D. sz. 70° 45' alatt. 1841. James Ross fedezte föl.
1845-48., l. Tengeri tudományos expediciók.
l. Erek.
Erechtheusnak, Athén mitikus királyának utódai; igy nevezték néha az athénieket is.
(gör. Erechtheus temploma), igy hitták Athena Poliasnak (a város védőjének) az atheni Akropoliszon volt templomát azért, mert az egyuttal Poseidón-Erechtheusnak is volt szentelve. A régi templomot Kr. e. 480. a persák szétdulták, ujjáépítését attikai-ion stilusban még Perikles alatt megkezdték ugyan, de csak 409. fejezték be. Fennállott egész a Kr. u. XVII. sz.-ig, amikor a velenceiek ostroma sokat ártott neki, de maradványai még ma is jó karban vannak. A templom csarnoka több részre oszlott; ilyen részek voltak: Athena szentélye, Poseidón és Erechtheus szentélye, kőfallal körülvett térség, a Pándrosos szentélye; ez utóbbiban állt Zeus Herkeios oltára és Athena olajfája, amelyet ez a monda szerint a Poseidónnal Attika birása felett folytatott versengésében csiráztatott ki a földből. Amaz állítólagos ütés nyomait, amelyekkel Poseidón ugyanazon versengésben egy sós forrást fakasztott, az E. északi csarnoka alatt ujra feltalálták. Az E. építészete, különösen az ajtó-felek, oszlopfők és szekrény-fedelek után itélve, igen finom volt. A szobrászati művekből csak kevés maradt fenn. V. ö. Böttlicher, Bericht über die Unternehmungen auf der Akropolis (Berlin 1863); U. a., Die Akropolis von Athen (Berlin 1888); Julius, Das E. (München 1878); Fergusson, Das E. (Lipcse 1840); Michaelis és Bormann, Mittheilungen des Archaeologischen Instituts in Athen (1877 2-ik köt., és 1881 6-ik köt.).
athéni hérosz, eredetileg azonos Erichthoniosszal, Héphaistos és Gaia fia, kit Athéné nevelt fel. Euripidés különválasztá Erichthoniostól s ezóta Erichthonios fiának, majd unokájának v. Pandion és Zeuxippé fiának mondották, mások szerint meg Pandion az ő fia. Ez eltérések összeegyeztetése végett a régiek két E.-t vesznek fel. Autochtoniája jeléül féltestében kigyóalakja volt, mint Kekropsnak. Athéné szekrénybe zárva adta át a gyermeket Kekrops leányainak (Agraulos, Hersé és Pándrosos) azon tilalommal, hogy meg ne nézzék; de midőn A. és H. a szekrényt mégis felnyitották, a kigyótestü gyermektől megijedvén, megőrültek, s az Akropolisz szikláiról a mélységbe vetették magokat. Amphiktyónt elüzvén, Athén királya lett, behozta Athéné tiszteletét, neki, mint a város védőjének az Akropoliszon templomot emelt s megalapította a pánathénaia ünnepét. Ő találta fel a négykerekü kocsit is és ezért Zeus a csillagok közé vette fel. Képhisos leányával, Praxitheával, nemzé Pandiónt, ki utóda lőn. Ennek s Zeuxippének gyermekei voltak Prokné és Philoméla, továbbá E. (II.) és Butés ikerfiuk. E. Athén királya lett. Midőn Eumolpos, Poseidón fia, az eleuzisziak szövetségében trákjaival Athén ellen indult (vagy mások szerint Phorbás, szintén Poseidón fia, a kurétek királya), E. Delfiből azon jóslatot kapta, hogy győzni fog, ha a csata előtt egyik leányát feláldozza. Ő feláldozta a legfiatalabbat, a győzelem övé is lett, de elvesztette többi leányait is, mert ezek fogadásuk szerint hugukkal önként halálba mentek. E. a harcban megölte Eumolpost s ezért Poseidón szigonyával agyonütötte. A monda eltérő befejezését, l. Eumolpos. L. még Athéné.
Raf. (növ.), l. Bimbóka.
l. Merevedés.