(lat.) a. m. fölemelt ujjakkal, esküre emelt kézzel.
Az egyház egyik sarkalatos dogmája, mely szerint Isten az első embert oly tulajdonságokkal ruházta föl, melyek az emberi természetben egyáltalában nem gyökereztek. Ezen tulajdonságok: első sorban a megszentelő malaszt, mely az embert Isten fiává és a mennyország örökösévé tette, azaz az embernek jogot adott természetfölötti boldogságra; a megszentelő malaszttal kapcsolatban volt a mentesség az érzékiségtől, a szellem kiváló tudása, a test épsége és halhatatlansága. Ezen tulajdonságokat oly szándékkal adta Isten Ádámnak, mint az emberiség fejének és gyökerének, hogy az összes tőle származandó emberek ezeket átörököljék. De minthogy az ember szabad akaratu lény, Isten őt próbára tette; parancsot adott neki, melynek megtartásától tette függővé ezen adományait. Ádám e parancsot nem tartotta meg s igy ezen adományokat ugy ő maga, mint utódai elvesztették. Az E. lényegére nézve pozitiv meghatározást az egyház eddig nem adott, de ugy az egyház gyakorlata, mint a hittudósok egybehangzó tanítása szerint az E. lényege a megszentelő malaszt elvesztése. Ennek folytán tehát minden Ádámtól származó (Isten kiváltsága nélkül) a megszentelő malaszt nélkül fogantatik. Minthogy pedig nem ugyan az emberi természet követelése, hanem az isten pozitiv rendelése szerint, ehhez a megszentelő malaszthoz Ádám minden utódának joga lett volna: a megszentelő malasztnak elvesztése jogos tulajdonságtól, még pedig az Isten szeretetének és barátságának különös zálogától való megfosztás, igy ez szenny a lelken, igy a lélek nem kedves Isten előtt. Ezért mondja Sz. Pál, hogy a természettől a harag gyermekei vagyunk. Az első szülőknek adott többi, a természet exigenciáját fölülmuló adományok elvesztése az E. büntetése. Minthogy a megszentelő malaszt adja a jogot a természetfölötti mennyei boldogságra, az E. által ebből is ki van zárva az ember. Az isteni Gondviselés jelen rendjében a keresztség szentsége az, mely az eredendő bünt eltörli s a megszentelő malasztot megszerzi. Innét a keresztség szentségének általános szükségessége, innét a csecsemőkeresztelés. Ha valaki csak az E. terhével lelkében hal meg (p. a meg nem keresztelt kisdedek), nagy hittudós tanítása szerint, az ilyen nem jut ugyan a menny boldogságába, de nem is kárhozik el oly módon, mint aki cselekedeti bün állapotában hal meg. Az elkárhozás fogalma reá csak annyiban illik, amennyiben meg lesz fosztva azon természetfölötti boldogságtól, melyet Isten gondviselésének jelen rendjében az ember végcéljául kitüzött. V. ö. Möhler, Symbolik; Schwane, Dogmengeschichte.Eredendő bűn protestáns szempontból, l. Eredeti állapot.
l. Határozók.
A középkori szkolasztikus bölcsészeknek kedvelt témájuk volt az, hogy milyen volt az ember E.-a, tudniillik mielőtt a paradicsomi büneset bekövetkezett? Némely szkolasztikus szerint az embernek tisztán természeti sajátságaihoz (puris naturalibus) az eredeti igazságosság - justitia - csak mint hozzáadott ajándék (donum superadditum) járult; mig mások, különösen Aquinói Tamás szerint a tisztán emberit az ezzel egyesült istenitől csak elméletileg lehet különválasztani, ugy hogy már az ember teremtésének pillanatában a tisztán természetiekkel egyesült azon felsőbb ajándék, s igy ez tulajdonképen az ember lényegéhez tartozott. A protestáns hittudósok is azon nézetet vallották, hogy az ember az eset előtt ugy testére mint szellemére nézve hatalmasabb volt, mint az eset után; Luther szerint szemei élesebbek voltak mint a hiúzé és sasé, karjaival oroszlánokat, medvéket téphetett volna szét; szerintök is, mint Aq. Tamás szerint, azon felsőbb ajándék az ember lényegéhez tartozott; tanították, hogy az ember szentségben és igazságban teremtetett és hogy ezek, valamint a halhatatlanság is az ő eredeti természetéhez tartoztak. Az arminiánusok és sociniánusok nem tekintik ennyire fenségesnek az embert E.-ában; szerintök az Isten képére való teremtetés csak annyit jelent, hogy az ember uralkodott az állatok felett s tagadják, hogy a halhatatlanság az ember E.-ának sajátja lett volna.
l. Tulajdon.
billentyüs hangszereken, minők a zongora, orgona, harmónium: a kemény C skála természetes fehér billentyüi, azaz hangjai, melyektől aztán följebbítő vagy lejebbítő jegyekkel: #, b, kettős kereszt: X, kettős bi: bb a többi félhangok neveztetnek, mint cis, dis stb. vagy des, ces stb.
(eszt.), jelenti az adott anyag áthatottságát a költő egyénisége által. Az E.-ben nyilatkozik a tehetség, melynek csúcsa a lángész. Az eredeti tehetség távol van minden utánzástól, majmolástól, stilben és eszmében ujat ad. De ez az uj egyszersmind egy uj igaz, mert ha nem ez, akkor az E. különcködéssé, szenvelgéssé válik és megrontója a jó izlésnek.
elmállás folytán keletkezett oly talaj, mely keletkezése szinhelyén megmaradt: az E. rendszerint sekélyrétegü, a benne előforduló kőtörmelékmurva szegletes, összetétele pedig az anyakőzet szerint nagyon változó: gyakran nagyon egyoldalu, minélfogva az E.-k nagyobbrészt csekély termőképességüek, l. Elmállás.
a. m. véghatározó, l. Határozók.
azon erő, mely egymagában ugyanazt a hatást idézi elő, mint két v. több egyidejüleg működő adott erő, melyeket az E.-höz való vonatkozásukban összetevő-, alkotó-, mellék- v. oldalerőknek nevezünk. Viszont minden egyedüli erő helyettesíthető két vagy több összetevő erő által, melyek együttesen ugyanazt a hatást idézik elő, mint az egyedüli erő; az E. meghatározására szolgáló alaptétel az erőegyenközény törvénye, l. Erők összetétele és szétbontása.