(gör.), ősrégi ión város Euboia szigetének Dny-i tengerpartján, sok gyarmatnak gazdag és hatalmas anyavárosa; hosszas küzdelmet vivott a szomszéd Chalkisz várossal Kr. e. a VII. sz.-ban a sziget legtermékenyebb sikságáért, a lelanthoszi mezőségért, mely utóljára Chalkiszé lett. A perzsák Kr. e. 490. földulták, mert támogatta az iónok lázadását; de Athén segítségével ujra felépült, bár korábbi virágzását többé el nem érte. Lakosainak kiejtését jellemezte a rotacizmus, vagyis azon hangtani sajátság, hogy az s hang helyett r-et ejtettek kivált a szók végén s emiatt Athénben gunyolták is őket. Menedémos (352-278) alapította itt az eretriai bölcsészeti iskolát, mely tulajdonképen csak folytatása az éliszi-nek (l. Éliszi iskola). Mostani neve Aletria vagy Nea Pszará.
a középiskolát sikerrel elvégzett tanulóknak azon vizsgálata, a melyen tanuságot tesznek, hogy a szakoktatáshoz szükséges képességük megvan, azaz, hogy ismerik a kiszabott tananyagot és ebben némi önálló felfogást tanusítanak. Az ily vizsgálat alapján nyert érettségi bizonyítvány feljogosítja a középiskolát végzett ifjut, hogy a tudományos-, a műegyetemre v. egyéb főiskolákra mehessen; ez adja meg neki a jogot az egyéves önkéntességre is. Az É. behozatalára leginkább az a tapasztalat szolgáltatott okot, hogy sokan éretlenül, a kellő előkészültség nélkül kerültek a főiskolákra, ahol nem lévén képesek az egyetemi előadásokat megérteni, elzüllöttek, az egyetemi hallgatók proletárjai s a főiskoláknak nyügei lettek. Kezdetben az egyetemek ugy törekedtek az oda nem való elemeket távol tartani, hogy maguk vizsgálták meg a felvétetni kivánó ifjakat. Később a gimnáziumoknak adták meg a jogot, hogy tanítványaikkal É.-ot tartsanak a nélkül, hogy akár a vizsgálat tárgyait, akár az anyag mennyiségét megszabták volna. A tanügyi hatóságok rendeletileg szabályozták az É.-okat, megállapították, mit, mekkora terjedelemben, milyen rendben és módon vizsgáljanak; azonkivül pedig kiküldött hivatalos közegük vagy biztosuk jelenlétében tartották meg az É.-ot. Az első intézkedés által, hogy t. i. megszabták, mi legyen az É. tárgya, megállapították egy-egy ország valamennyi gimnáziumainak a tancélját és megvetették alapját egységes szervezetüknek. A biztos kiküldése által pedig nemcsak a megvizsgálandó tanulók tudásáról, hanem a tanintézetek állapotáról s a tanárok működéséről is szerzett tudomást a tanügyi hatóság. Az É.-ot legelőször Poroszország rendelte el és szabályozta 1788., utána a többi német államok e század második tizedében, majd Ausztria 1849. s innét került el hozzánk az ötvenes években.
Reáliskoláinkban, amig hatosztályuak voltak, nem tartottak É.-ot, de hogy nyolcosztályuak lettek s hogy tanítványaik előtt megnyiltak mind a főiskolák, a közoktatásügyi miniszterium 1875. az É.-okat ez intézetekben is elrendelte egy szabályzatban, mely a legtöbb pontra nézve a gimnáziumokban addig gyakorlatban volt vizsgálati renddel egyezik. A vizsgáló bizottság tagjai: Az E. tárgyait képező szaktudományoknak nyolcadik osztálybeli tanárai az intézeti igazgatóval együtt, a tankerületi főigazgatónak v. helyettesének elnöklete alatt. A felekezeti intézetek vizsgáló bizottságának elnöke az illetékes főhatóság által kirendelt férfiu, a tanárok s a közoktatási miniszter által kiküldött kormányképviselő. Az E. két részből áll: u. m. irásbeli és szóbeli vizsgálatokból. Sem az irásbeli, sem a szóbeli vizsgálat egy tárgyából sem menthető fel senki. Az irásbeli vizsgálat tárgya a) a gimnáziumoknál: 1. Értekezés magyar nyelven a középiskolai tananyag köréből vett valamely tárgyról, oly célból, hogy a tanulónak alapos nyelvtani ismereteit, helyes gondolkodását és gondolatainak irásban való szabatos kifejezését meg lehessen itélni. (Nem magyar tannyelvü gimnáziumokban az iskola tannyelvén is készítendő irásbeli dolgozat.) 2. Fordítás magyarból németre. 3. Fordítás magyarból latinra. 4. Valamely, az iskolában tárgyalt görög iróból egy nem olvasott részlet fordítása görögből magyarra, (ha a tanuló a görög nyelv és irodalom helyett kompenzácionális tárgyakat nem választotta). 5. Oly algebrai és geometriai feladatok megfejtése, melyekből a tanulónak a számolásban való biztossága is kiderüljön. b) A reáliskoláknál: 1. Magyar nyelvi dolgozat, mint a gimnáziumoknál. (Nem magyar tannyelvü reáliskolákban az intézet tannyelvén is készítendő irásbeli dolgozat). 2. A német nyelv és irodalom tananyagának köréből vett szabad német dolgozat, vagy fordítás magyarból németre. 3. Fordítás magyarból franciára. 4. Algebrai és geométriai feladatok, mint a gimnáziumoknál, tekintettel a reáliskolai tantervre. A szóbeli vizsgálat célja kipuhatolni, hogy mennyire jártas a tanuló a tanterv anyagának fő tanaiban és mennyire érti az azok közötti összefüggést. Tárgyai: a) A gimnáziumoknál: 1. Magyar nyelv és irodalom. 2. Latin nyelv és irodalom. 3. Magyarország története. 4. Matematika (algebra és geométria). Ha a tanuló a görög nyelv helyett az ugynevezett kompenzácionális tárgyakat választotta, ugy ezeknek irodalmi része is tárgya a szóbeli É.-nak. 5. Fizika. b) A reáliskoláknál: 1. Magyar nyelv és irodalom. 2. Német nyelv és irodalom (az ujabbkori német irodalom ismerete a tanterv olvasmányai alapján). 3. Magyarország története. 4. Matematika (algebra és geométria). 5. Fizika. Aki a szóbeli vizsgálatokon egy tantárgyból elégtelen eredményt tanusít, az azon tantárgyból a következő iskolaév elején javító vizsgálatot tehet. Ha vizsgálata ekkor sem sikerül, ugyanazon év dedember havában a vizsgálatot még egyszer és utolszor ismételheti. Aki a szóbeli vizsgálatokon két vagy több tantárgyból kapott elégtelen érdemjegyet, az egy év mulva jelentkezhetik ismétől (irás- és szóbeli) E.-ra. Az a tanuló, ki az ismétlő É.-on egynél több elégtelen érdemjegyet kap, É.-ra többé nem bocsátható. Ha a főigazgató v. a közoktatásügyi miniszter által kiküldött vizsgáló biztos alapos oknál fogva az É.-i eljárással valamikép egyet nem érthet, az ellen jegyzőkönyvileg óvást tehet s az illető bizonyítványt alá nem irja. Ily esetben tartozik a főigazgató vagy a vizsgáló biztos az egész ügyet indokai, illetőleg véleménye kiséretében elhatározás végett a közoktatásügyi miniszternek feljelenteni. Ujabb időben a kereskedelmi akadémiák, s a velök tanrendszerben és qualifikációban teljesen megegyező, u. n. középkereskedelmi iskolák záróvizsgálatait is É.-nek nevezik.
(fladerozásnak is hivják a német «fladern»-ból), a mázoló munkának egy bizonyos neme. Ha egy épületben közönséges fenyőből készült tárgyakat, mint például ajtókat, ablakokat, fal- és mennyezet-burkolatokat, szekrényeket stb. ugy mázolják be, hogy rajtuk festéssel más értékesebb fa rostjait utánozzák, akkor ezt az eljárást E.-nek hivják. A mai divat legtöbbször a tölgyfát és diófát utánozza E.-sel.
leveleké (növ.), l. Levélerezet.
kis helység Leszbosz görög sziget Ny.-i partján, kikötőjében Papanikolisz görög vezér 1821 jan. 8. egy török hajót 84 ágyuval és 1100 emberrel a légbe röpített; ennek következtében a török hajóhad a Dardanellákba vonult vissza és igy Szamosz felszabadult.
112 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Rajnának, az Eifel É-i részében ered, elfolyik Münstereifelnél és Bergheimnál, és Grimlinghausennél torkollik; 4 km.-nyire torkolatától a 4 km. hosszu Erft-csatorna ágazik ki belőle a Rajna felé.
1. közigazgatási kerület a porosz Szász-tartományban Braunschweig és a thüringiai fejedelemségek közt, 3530 km2 területtel, (1890) 433020 lak.; nagy részét a Harz és a Thüringiai-erdő ágai borítják; az Unstrut, Wipper, Leine és Werra öntözik. Az Oberes-Eischsfeld nevü része kietlen; egyebütt meglehetősen termékeny. A következő járásokra oszlik: Nordhausen, város (22 km2), Hohenstein (476 km2), Worbis (446 km2), Heiligenstadt (434 km2), Mühlhausen i. Thüringen város (63 km2) Mühlhausen vidéke (396 km2), Langensalza (418 km2), Weissensee (292 km2), Erfurt város (44 km2), Erfurt vidéke (281 km2), Ziegenrück (200 km2), és Schleusingen (458 km2). 2. Az ugyanily nevü kerület fővárosa a Gera mindkét partján, a Thüringiai erdő és Steigerwald kiágazásai közt, több vasuti vonal találkozásánál (1890)72371 lak., női köpeny- és cipőkészítéssel, vasöntőkkel, gyapju-, pamut- és vászonszövéssel; sör-, bőr-, gép-, lámpa-, dohány-, szivar- és szappangyártással; fénymáz- és butorkészítéssel. A fegyvergyár 2600 munkást foglalkoztat. Hires E.-nak mű-, kereskedelmi kertészete és magkereskedése; a mű- és kereskedelmi kertészek között vannak egyesek, akik 1000 személyt is foglalkoztatnak. A Gera két ága körül elterülő város 1873-ig erős vár volt; ez meglátszik szük és magas házaktól szegélyezett számos utcáján, amelyekben több érdekes renaissance-épület is látható. Az egykori várból a Petersberg-citadella még maig is épségben van. A legtekintélyesebb tér a Friedrichs-Wilhelm-tér 1770. fölállított hegyes oszloppal; ez a tér egy magaslat lábánál fekszik, amelyen egymás mellett áll a dóm és Szeverusz-templom, amelyekhez széles, szabad lépcső vezet föl. Az előbbit egy 1153-ból való épület helyén a XIII. században kezdték el építeni, és 1349-53. tiszta gót stilusban fejezték be; a késő gót Langhaust (három hajós, csarnokos templom) 1456-72-ig függesztették hozzá. Érdekesek ezen ujabban teljesen restaurált templomnak a portalei. A Ny-i homlokzatához szintén egy szabad lépcső vezet föl; itt egy nagy, Madonnát ábrázoló mozaikképet helyeztek el. A templom belsejében figyelemre méltó az egyik pilléren a boldogságos szüz koronázását ábrázoló ércrelief; vele szemben a transzszubstanciációt csodásan ábrázoló olajfestmény látható 1534-ből. A szószék és orgonapad Schinkel terve szerint készült. A fémgyertyatartó, amely egy imádkozót ábrázol, alkalmasint a XI. századból való. A szeverusz-templom három hegyes toronnyal, késő gót szenteltviztartóval és érdekes ereklyetartóval a XIV. században épült. Az egykori augusztinusok klastroma, amelyben 1505 jun. 17-én Luther mint szerzetes fölvétetett, jelenleg Martinsstift néven árvaház), a Lutherre vonatkozó és itt őrzött emlékek az 1872-iki tüzvész alkalmával elpusztultak). A mellette levő templom 1850. rövid ideig az ugynevezett Union's parlamentnek tanácskozó helyiségül szolgált. A Fischmarkton az 1869-75-ig Sommer által épített városháza előtt áll a Roland-oszlop. A közeli Krämerbrücke-n, E. valamennyi hidja közt a legérdekesebben, mindkét oldalról házak épültek. A kormánypalota, a mainzi helytartóknak (utoljára Dalberg Károlynak), 1808. pedig Napoleonnak szolgált lakóhelyül, midőn E.-ben a fejedelmeket maga köré gyüjtötte. A Hirschgarten nevü téren az 1866. és 1870-74-ben elesett katonák emlékoszlopa áll. Az 1392. alapított egyetemet 1816. beszüntették, jelenleg E.-nek több közép- és népiskolán kivül van kereskedelmi-, gazdasági és bába-iskolája, siketnéma intézete, királyi könyvtára (65000 kötet), iparművészeti muzeuma, régiség- és etnografiai muzeuma, történelmi társulata és számos jótékonysági intézete. Most épül az uj városi szinház, melyet 1894 szept- 15. készülnek megnyitni.
Történelem.
E. régi város, melynek helyén már szt. Bonfacius korában is földművelő emberek megerősített lakóhelye állott. A 741. itt alapított püspökséget az első püspöknek, Adolarnak vértanui halála után beszüntették és a mainzi érsekséghez csatolták. N. Károly a szorbok számára fő kereskedőhellyé tette és kiváltságokkal látta el. A mainzi érsekek már korán követelték a város fölötti uralmat; ennek dacára azonban E. sokáig megtartotta önállóságát. 1080. IV. Henrik a thüringiai háboruban a várost fölégette, de csakhamar kujra fölépíttette. 1109-1137-ig a thüringiai grófok fenhatósága alatt állott. A XII. században két birodalmi gyülésnek volt szinhelye; az egyiken (1181) Oroszlán Henrik I. Frigyesnek meghódolt. 1829. pedig Habsburgi Rudolf tartott benne birodalmi gyülést, hogy a thüringiai rablóvárak ellen intézkedéseket tegyen, melyek közül az E.-iek segítségével többeket le is rombolt. A XV. században érte el E. virágzása legszebb korát, ez időben egyetemét is számosan látogatták. Azonban a szászországi polgárháboruk, az 1472-ki nagy tüzvész és kereskedelmi forgalmának csökkenése miatt hanyatlani kezdett. A XVI. század elején a városi tanács pazarlásai miatt polgárháboruk dultak benne. A XVII. században végre sikerült a mainzi érseknek, János Fülöpnek a várost egészen hatalma alá hajtani, 1803. területével együtt (2 város, 3 község és 72 valu) Poroszországhoz került, de a jenai csata után a franciák foglalták el. 1808 szept. 27-től ilt. 14-ig I. Napoleon itt tartotta az E.-i kongresszust. Napoleon vereségei után 1813. a poroszok ostromolták és a rá következő évben citadelláját is elfoglalták; azóta birtokukban is maradt. 1850 márc. 20-tól ápr. 29-ig itt tartotta üléseit az u. n. Unions-Parlament, amely uj alkotmányt akart Németországnak adni, de ez nem sikerült. V. ö. Tettau, E. in seiner Vergangenheit und Gegenwart 1880; Lambert, Die ältere Geschichte und Verfassung v. E. 1868; Mitteilungen des Vereins für die Geschichte und Altertumskunde v. E. 1865-90. Roll, E. 1888. Beyer E., Gesch. der Stadt E. (1893). Reineck, E. u. das tolle Jahr (1848), Hamburg 1893).
görög miveltségü étiópiai király, aki az egész Felső-Nilus-vidék fölött a régi mesoëben uralkodott. Kortársa volt Ptolemaeus Philadelphus egyiptomi királynak (Kr. e. a 3-ik században). Fővárosi Napata volt, a mai Barkalhegy mellett. Megölte az aranytemplomban a papokat. Megtörte azt a hierarchikus hatalmat, melyet a papok még a király fölött is gyakoroltak. Neve (egyiptomiasan: Erkamon) megmaradt egy kis templomon, melyet országának északi részében Pselchisben (Dakke) építtetett volt.
Athénének, mint a női kézimunka védőjének mellékneve. Később e melléknév személyesíttetett s Ergané mint női daimón, tiszteletben részesült.
(lat.) v. rövidítve e. s., annyit jelent, hogy a papok elmondandó szt. misék fejében vallásos könyveket és ujságokat (folyóiratokat) szerezhetnek. Megengedte ezt a Sacra Congregatio Concilii nevezetü bibornoki testület 1874. és 1875. évben kiadott dekretumaiban. Ujabban, miután világi kiadók is ily módon igyekeztek könyveiken tuladni, nevezett kongregáció felelevenítette régi dekretumát és a világi kiadókat ettől szigoruan eltiltotta.