l. Eritrofitoszkop.
1. kormányzóság orosz Transzkaukáziában, Karsz vidéke, Jelizabetpol, Tiflisz kormányzóságok, török és persa Örményország közt 27822 km2 területtel, 667464 lak. Hegyekkel takart felületének képe a különböző helyeken nagyon különböző; kopár, terméketlen helyek kerthez hasonló termékeny völgyekkel váltakoznak. Ény-on a Kaukázus végső ágai nyulnak be; ezeknek folytatása a porfirból, trachitból, lávából álló Alagöz-lánc, amelynek legmagasabb csúcsa (mintegy 4000 m.) egészen különáll. É-on a Bambak-hegyek a Gökcsa-tóig nyulnak és ettől D-re Daralagez nevet vesznek föl és Jelizabetpol kormányzóság hegyeihez csatlakoznak. Mindezen ércekben és ásványos vizekben gazdag hegyek az Araszig érnek le; ettől D-re, Ecsmiadzin járásban a Nagy- és Kis-Ararat emelkedik 4-5000 m. magasra. Novo-Bajazet járása egészen az 1393 km2 területü, 2400-3600 m. magas hegyektől körülvett szép Gökcsa-tó medencéjéhez tartozik; a Gökcsának csak időnként van lefolyása a Zanga, az Arasz baloldali mellékfolyója felé; ezenkivül az Araszba torkolnak a Ny-i Arpa-csaj, az Abaran, a K-i Arpa-csaj és a Nakicsevan-csaj. A kormányzóság különböző részeiben nagyon különböző az éghajlat; az örökös hóval takart hegyek között bő termékenységü völgyeket, amelyek közt legszebb az urdabadi, találni. A főtermékek a rozs, kukorica, buza, kender, len és gyapot. A déli gyümölcsök is bőven teremnek, de különösen szép a szőllő. A helyi hagyomány ezt a vidéket tartja a szőllő hazájának; szerinte Noe Nakicsevan völgyében ültette az első szőllőt. Az állattenyésztés főképen szarvasmarhák, juhok, kecskék és bivalyok tenyésztésével foglalkozik; a lovak és tevék csekélyebb számuak. Az ipar nagyon kezdetleges. A lakososk örmények (54 %), tatárok (40 %), kurdok (5 %), oroszok (0,8 %), görögök stb. Vallásukra nézve legtöbben örménygregorianus keresztények és mohamedánusok. A kormányzóság 7 járásra oszlik; ezek: E., Alexandropol, Novobajazet, Nakicsevan, Szurmalin, Sarukodalagesz és Ecsmiadzin. - 2. Az ugyanily nevü kormányzóság és járás székhelye a Zanga partján, 966 m. magasban, (1891) 14363 lak., bőr-, cserépedény- és pamutkelme-készítéssel; Oroszország és ázsiai Törökország felé elég élénk kereskedéssel. Az 1828 óta orosz birtokban levő városnak több templomán és mecsetén kivül szép kertjei, terjedelmes bazára és néhány tágas tere van, de utcái, miként a persa városoké, szükek. Környékén sok a szőllő. Magas trachitsziklán épült vára kis városhoz hasonlít és mintegy 800 házat foglal magában. A régi khánok szép palotájának romjait az orosz kormány részben restaurálta.
Az oldott állapotban levő szerves anyagoknak bizonyos mikoorganizmusok által okozott felbomlása és átalakulása. Az E. terményei szerint szeszes, ecet-, tejsav-, vajsav-, nyálkás stb. E.-t ismerünk, mely E.-nek organizmusai néha majd a penészek, majd a bacillusok stb. közé sorolandók, egyszóval élesztőknek hivjuk. Ezen E.-k közül leginkább a szeszes E.-t tanulmányozták. Ennek organizmusai főleg a Saccharomyces-félék családjába tartozó sarjadzó gombák. Főbb alakjai: Saccharomyces erevisiae I. II. S. Pastorianus I. II. III. S. elipsoideus I, mely a must E.-énél működik közre. S. elipsoideus II; S. exiguus Rees; S. minor Engel. S. apiculatus stb. A szeszes erjedés főbb termékei 100 s. rész cukorból Pasteur szerint 48,4 % etilalkohol, 46,6 % szénsav, 3,3 % glicerin, 0,6 % borostyánsav. A szeszes E.-re legalkalmasabb cukorfélék a dextróz és levulóz (szőllő- és gyümölcscukor), a máltóz; a nádcukor csak azután erjed, ha előbb egy molekula vizet vevén fel, invert cukorra változott. Szeszt sikerült ugyan szintetice is már készíteni, mindazáltal állíthatjuk, hogy mindazon szesz, mely a különböző szeszes italokban: bor, sör, pálinka stb. fogyasztatik, az előbb említett organizmusok által cukorból készül. A keményítő tartalmu anyagokat: rozs, tengeri, burgonya stb. szesszé feldolgozás előtt malátával vagy savakkal kezelik, mely az ezekben levő keményítőt erjedésre alkalmas cukorrá, máltozzá vagy dextrózzá változtatja. Az E. kétségen kivül fiziologiai aktus, s Pasteur szerint annak tulajdonítható, hogy ezen gombák, ha oxigén hijjával vegetálnak, ebbeli szükségletöket a cukorban levő oxigénből fedezik, minek következtében az szesszé és szénsavvá bomlik. Nägeli szerint a gombák protoplazmájának mozgása vitetik át a cukor-molekulára, mindek következtében az az erjedés tünetei között felbomlik. Az erjedés feltételei a következők:
1. Alkalmas tápanyag-oldat az élesztő szaporodására. Tartalmazzon a) a gomba táplálkozására alkalmas nitrogén, káli, foszforsav, magnézia stb. vegyületeket; b) az E.-re alkalmas cukrot feloldott állapotban, legjobb, ha a cukortartalom l1-15 % között mozog; az olyan folyadékok, melyek 30 %-nál több cukrot tartalmaznak, csak tökéletlenül és igen lassan erjednek. 2. Alkalmas meleg, a 0° -tól a 30-34° C-ig az E. intenzitása fokozatosan növekszik, ezen felül rohamosan csökken. 50° C-nál az erjedés megszünik s 70-75° C.-nál az élesztő megöletik. Ha azonban az élesztőt a felmelegítés előtt óvatosan kiszárítjuk, még a 100° -nyi meleget is hosszabb ideig kibirja, anélkül, hogy életképességét teljesen elveszítené. Az E.-re gátlólag hatnak: a szesz, melyből 12-16 % az erjedést teljesen megszünteti, természetes szeszes italok tehát 16 % szesznél többet nem tartalmazhatnak; továbbá kéndioxid, vajsav, kapronsav, higanyklorid, nehéz fémek sói, savak és aljak nagyobb mértékben való jelenléte, kéntartalmu illó olajok, szalicilsav stb. Az E. következtében az erjedő folyadékok nem kis mértékben felmelegednek, mi az E.-nél végzendő kémiai munka következménye. Az ecet-E.-t, l. Ecet.
Tejsav E., terméke a tejsav, mely cukorfélékből, de ezeken kivül keményítőből, dextrinből, inulinból stb. is képződhet. Ezen E.-nek organizmusai is kevéssé vannak még tanulmányozva, a Bacterium vagy Pediococcus acidi lactici elnevezés alatt bizonyára több különböző tejsavképző organizmus lappang. Föltételei: cukortartalmu és sok fehérjét tartalmazó folyadék; 15-50° C. közti hőmérsék; neutrális vagy gyengénsavanyu folyadék. Tejsav lelhető az aludt tejben, kovászban, kovászos ugorka, káposztában, bevermelt takarmányban stb. A tejsav-bakteriumok a nagyobb meleget jobban kibirják mint az előbbiek.
Vajsav E. A vajsav cukorból származik, de tejsavból is keletkezhetik, melyekből egyidejüleg szénsav és hidrogén képződnek. A vajsaverjedést a Clostridium buthyricum nevü hasadó gomba okozza, valószinü azonban, hogy több vajsavélesztő is létezik. Föltételei: neutralis v. gyengénsavas oldat, legföljebb 40° C. hőmérsék. Nyálkás E., rendszerint tejsav- és vajsaverjedéssel együttesen fordul elő, s általa a cukor mannittá, szénsavvá és egy nyulós dextrinszerü mézgás anyaggá bomlik. Ezen E.-t is több organizmus létesítheti, igy: a Leuconostoc mesenterioides; a Micrococcus viscosus, Pediococcus cerevisiae stb.
A felsoroltakon kivül még több neme van az E.-nek, melyek azonban még csak kevéssé vannak tanulmányozva. Legyen elég ennélfogva még csak egyet, a rothadó és korhadó E.-t említeni. Ezen processzus felettébb bonyolódott s részint állati, részint növényi organizmusok közreműködésével folyik. Legkedvezőbb a 25-45° C. közti hőmérsék. A Monas crepusculum és Bacterium termo stb. mindenekelőtt elvonják a folyadékból az oxigént, azután jelennek meg az oxigént nem kivánó (anaerobia) organizmusok, vibriók stb. és a rothadás kezdetét veszi. A korhadás és rothadás gyakran ugyanegy folyadékban egymás felett folyik; a felszinen, hova a levegő oxigénja hozzá fér: korhadás; a folyadék belsejében a rothadás. Ezek terményei: szénsav, viz, ammoniak, kén, ammonium, illó zsirsavak, aminek, leucin, tyrosin stb. Az E.-k az iparra (borászat, sörfőzés, szeszgyártás, ecetgyártás stb.) s a mindennapi életre felettébb fontos vegyi folyamatok (kenyérsütés, besavanyítás, megromlása az ételnemüeknek), melyek bizonyára már évezredek óta ismeretesek, tanulmányozva és kikutatva azonban még mindig nicsenek eléggé, sőt legtöbb esetben az erjedés lényegével sem vagyunk tisztában.
E. tölcsér és akona. Az erjedő musthoz a levegőnek nem szabad hozzáférni, másrészt pedig az erjedésnél keletkező nagy mennyiségü szénsavnak utat kell engedni. Ezen kettős cél elérésére szolgálnak az E.-k, E. tölcsérnek, akonának, kotyogónak nevezett készülékek, melyek a külső levegőt viz segítségével elzárják az erjedő musttól, mig a mustból keletkező szénsav a vizen átbuborékolhat. Legegyszerübb az U alakban meghajlított 2 cm. átmérőjü üvegcső, melynek egyik szára a hordó akonájába erősíttetik, másik vége pedig a hordón elhelyezett vizesedénykébe merül. E.-t sokat ismerünk. Legcélszerübb a rajnamenti kotyogó v. erjesztő tölcsér; ez üvegből vagy kőedényből készül s mindkét oldalán nyilt cső, mely közepén tányérrá van alakítva, mibe a záró viz töltetik, a cső felső végét a süveggel borítjuk le, melynek alja a vizbe merül s egy pár háromszögletü bemetszés van rajta a szénsav elbocsátására.
l. Erjesztés.
A borászatban erjesztő kádakat csak a vörös bor készítésére használnak, s ezeket káci-nak nevezik. A vörös bor készítésére való E. oly módon legyen berendezve, hogy az erjedésnél keletkező szénsav a törkölyt ki ne emelje belőle, mert különben az erjedő musttal nem érintkező részletből a festőanyag nem vonatik ki, s azonfelül a kiemelt törköly felülete kedvező tanyája az ecetbakteriumoknak, mely annak felületét ecetessé teszi; ez okból a törkölyt sürü ráccsal vagy átlyuggatott fenékkel oly módon kell leszorítani, hogy azt körülbelül 10 cm.-nyire erjedő must borítsa. A kádat azután légmentesen lefedjük s a fedélre kotyogót alkalmazunk, hogy a szénsav átszállhasson, de a levegő az erjedő musthoz ne jusson. Az E.-kat tulságos nagyra ne készítsük, mert az erjedésnél meleg is fejlődik s ha a nagy kádban a hőfok a 35° C.-t meghaladja, az erjedés elnémul, a minek később rossz következései lehetnek. Az E.-t használatba vétel előtt igen alaposan ki kell tisztítani, hogy az esetleg benne fészkelő ártalmas organizmusok elpusztulván, a borba ne jussanak.
A bor erjesztésére szánt pince olyan legyen, hogy hőmérséklete a főerjedés igényeinek megfeleljen, tehát állandóan 15-20° C, hőfoku. Ahol nagyobb hordókban erjed a bor, a pince pár fokkal hidegebb is lehet, mert a bor erjedés közben magától is felmelegszik és pedig annál inkább, minél több van egy hordóban. Késői szüretnél célszerü lesz az E.-t füteni, mely célra legjobban ajánlhatók a belülfütő Meidinger-kályhák, melyek meleget alig sugároznak ki kettős köpenyük miatt. A későn szüretelt szőllők bora, kivált ha sok cukrot tartalmaz, nem elég meleg pincében nem erjed ki kellőképen, miért ily esetben füthető erjesztő pincére elkerülhetetlenül szükség van. Az E. legyen továbbá igen jól szellőztethető, hogy az erjedésnél keletkező sok szénsav eltávolíttassék s a pincébejárást ne veszélyeztesse. A tisztaság fentartása főleg az E.-ben rendkivül fontos, mert különben későbbi megromlása csiráit itt veszi magába a bor. Erjedés idején a pincében nagyon óvatosak legyünk, mert ha a szénsav ki nem takarodott, előbb elszédíti, utóbb megöli az embert, s már számos szerencsétlenséget okozott.
nagyközség Heves vmegye hevesi j.-ban, (1891) 1156 magyar lak., postah. és postatakarékp.
Lajos, német dalszerző, szül. Wetzlarban 1807 január 6., megh. Berlinben 1883 november 25. Atyjától E. Ádám orgonástól tanult; 1826. Mörsben, 1835. Berlinben tanitóképző-intézeti zenetanár lett. 1836-38. a dom énekkarát igazgatta s tette hiressé, 1843. saját férfi-, 1852. vegyes kart szervezett, 1857. kir. zeneigazgatói cimet nyert. Liederkranz, Sängerhain, Turnerliederbuch stb. jobbára iskolák számára irt, népies dalgyüjteményein kivül a következőket szerkesztette: Choralbuch für Schule und Haus (Berlin 1856); Die deutschen Volkslieder mit ihren Singweisen (u. ott 1838-45); Deutscher Liederhort (u. ott 1855), ez főműve; Deutsches Volksgesangsbuch, (u. ott 1855); Germania (u. ott 1868); J. S. Bach's Choralgesänge und geistliche Arien (1850-65). Schultze (Berlin 1876) irta meg életrajzát.
l. Érverő.