l. Érmeügy.
l. Érmeegyezmény.
l. Érmeügy.
l. Érvágás.
A közgazdasági élet legfontosabb intézményeihez tartozik az érmeügy. Helyes érmepolitika jellemzi minden korban azon államokat, melyek a közgazdasági élet követelményét helyesen itélik meg. Érme alatt értünk bizonyos meghatározott alakkal, névvel és értékkel biró ércdarabot, melynek alakját, finomságát, sulyát, értékét egy nyilvánosan elismert hatóság megállapítja és hitelesíti. Chevalier szerint az érme hitelesített nemesfém darab. A műtét, mely által az érmék előállíttatnak, a pénzítés v. pénzverés (l. Pénzverés). A forgalom fejlődésével keletkezik a pénzintézmény (l. Pénz) és a pénzintézmény fejlődésével felismertetnek a nemesércek, mint a pénzszolgálatra legalkalmasabb anyagok. Soká azonban a forgalom még a nemesércek használata mellett tökéletlen volt. Az egyes darabokat külön kellett minden forgalmi ügyletnél suly szerint megállapítani; továbbá meg kellett vizsgálni az egyes darabok finomságát. Nagyobb tökélyt a nemesércpénz-forgalom csak akkor ért el, midőn valamely közhitelü organum a nemesércpénzek bizonyos határozott alakban, határozott nemesfémtartalommal való elkészítéséről gondoskodott. Azon időponttól kezdve elesik a pénzek sulyának mérleg által való megállapítása az egyes részéről, mi a keleten még ma is nem egy helyen divik és a nemesfémnek minden egyes alkalommal való meghatározása. Igy keletkeztek az érmék, melyek a pénzfogalom történetében egy uj korszak megkezdését jelölik. Az érmepolitika feladatai kétfélék: 1. az érmefém választása; 2. az érmék helyes elkészítéséről való gondoskodás. Az első képezi az ugynevezett valutakérdés egyik részét (l. Valuta), a másik az érmepolitika tárgya.
Az érmepolitika mindenekelőtt megállapítja azon elveket, melyek szerint az érmék készítendők: ezen elvek a következők: 1. Az érmék a különböző értékek kifejezésére alkalmasak legyenek; 2. az egyenlő értékü érmék teljesen egyenlő sulyu és tartalmuak legyenek; 3. ennek dacára azonban az érmék ne legyenek nagyon sokfélék; 4. ne legyenek sem tulságos nagy, sem tulságos kis érmék; 5. az érméket mindenki könnyen felismerhesse, még pedig lehetőleg már tapintás által is könnyen megkülönböztethesse egymástól; 6. az érmék értéke fémtartalmuk szerint állapíttassék meg; 7. az utánzás, hamisítás, csonkitás lehetőleg megnehezíttessék; 8. az érmék lehetőleg csekély kopásuak legyenek; 9. az érmék művészeti kivitelüek legyenek. Ezen elvek figyelembevételével lehetséges oly érméket teremteni, melyek gazdaságilag és technikailag minden kelléknek megfelelnek. Régebben igan különböző testületek, sőt egyének készíthettek érméket, ma az kizárólag az állam feladatának tekintetik. Az állam törvényben állapítja meg érmerendszerét és annak fontosabb részleteit; ezen törvény érmetörvénynek neveztetik. Az érmetörvény különösen a következők megállapításával foglalkozik:
Az érmesuly
Az érmesuly alatt értjük azon sulyrendszert, mely az érmerendszer alapjául szolgál. Régebben az az eljárás divott, hogy az érmerendszer alapját nem a közönséges sulyrendszerből vett valamely suly képezte; ilyen volt a troyfont, a márka, a kölni márka stb. Az uj német érmetörvény a vámfontból indul ki, Franciaországban és a latin pénzszerződés államaiban, továbbá nálunk és Ausztriában a kilogramm stb. A sulyegység. A sulyegység azon suly, melyből a pénzítésnél kiindulnak; többnyire ugyanaz a választott érmesulyrendszer egységével. A pénzegység. A pénzegység azon pénzdarab, mely a pénzítés és a forgalom szempontjából egységnek tekintetik. Többnyire a pénzegység után történik a pénzrendszer elnevezése. Tehát pénzegység Franciaországban a franc, nálunk a korona, Oroszországban a rubel, Németországban a márka, Északamerikában a dollár stb.
A főpénzdarab.
Főpénzdarabnak nevezzük azon pénzdarabot, mely többnyire a pénzegység bizonyos többszörösét képezvén, a veretendő érmék főtipusait képviseli, ilyen p. Németországban 10 márkás, nálunk a 10 koronás arany pénzdarab. Többnyire azonban a pénzegység egyuttal a főpénzdarab. A pénzláb. A pénzláb alatt a sulyegység és a főpénzdarab, ill. pénzegység közti arány értendő, vagyis azon szabály, mely megállapítja, hogy a sulyegységből hány főpénzdarab, ill. pénzegység veretik. Igy p. az osztrák érték régebben a 20 forintos, későbben a 45 frtos pénzlábon alapult, a kölni márkából 20, a vámfontból 45 ezüst forint veretett. A pénzláb könnyü v. nehéz. Könnyü a pénzláb, ha a sulyegységből aránylag sok pénzegység készül, ellenkező esetben a pénzláb nehéz. Nehéz p. az angol, könnyü a francia, német, magyar pénzláb. Nyerssuly, teljsuly (Schrott) alatt értjük az érme teljes sulyát, p. a husz koronásnak nyers sulya 6,775067, a tizkoronásé 3,387538 gramm. Az ezüst egykoronás sulya 5 gramm. Finom- v. tisztasuly, szinsuly, magsuly (Korn) jelenti az érem nemesérc-tartalmát. A finom suly megállapíttatik, ha az érme egész sulyából a nemtelen vegyülék sulyát leszámtjuk. A huszkoronásnak finomsulya 6,09756, a tizkoronásé 3,04878 gramm.
Az ötvény (Legirung, alliage).
A nemesércpénzeknél előforduló kopás csökken, ha a nemesércekhez nem nemesércek (többnyire réz) vegyíttetnek. Ezen vegyülék képezi az ötvényt, az ötvény vörös v. fehér ötvény (vörösréz v. ezüst). A nemesérc és a nem nemesérc közti arány közti aránya az ötvözetnek képezi a finomságot. Nálunk az uj érmerendszer szerint az aranyérmék 900 ezredrész arany és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek, az egykoronás ezüstpénzek pedig 835 ezredrész ezüstöt és 165 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből. Eltérés (remedium, tolérance). Az érmék elkészítésénél nem lehetséges mindig egész pontosan elérni, ill. eltalálni azon sulyt, melyet a törvény követel. Ha ily érmék mindannyiszor ismét beolvasztatnának, az másfelől nagyon emelné a veretési költséget. A törvények ezért megállapítják a megendedhető eltérést, melynek határáig az érméknek a törvényes sulytól eltérniök szabad. Jelenleg a legtöbb állam két ezredrészt enged a sulyban, egy ezredrészt a finomságban eltérés gyanánt; nálunk az aranyérméknél a megengedett eltérés egy ezred a finomságnál, két ezred a sulynál; az ezüstérméknél három ezred a finomságban, 10 ezred a sulyban.
Forgalmi suly.
Az érmék a forgalom következtében elkopván, értékökben csökkennek; szükséges tehát, hogy azok időről-időre visszavonassanak. A forgalmi suly azon suly, melyen alul az érmék a forgalomban nem hagyhatók; ha ezt elérték, az állam tartozik, azokat visszavonni. Franciaországban az elkopott érmék visszavonását nem követeli a törvény, minek sok hátránya van. A német törvény követeli, hogy az érmék, ha sulyok bizonyos százalékát elvesztették, visszavonandók, t. i. a 10 és 20 márkásoknál 0,5‰, 5 márkásoknál 0,8 ‰ sulyveszteség után. E sulyveszteség átlagban a 20 márkás daraboknál mintegy 36 év után következik be. Francia tapasztalatok szerint a sulyveszteség évenként 0,13 pro mille. Nálunk a huszkoronás forgalmi sulya 6,74 grammban, a tizkoronásé 3,37 grammban van megállapítva. Oly aranyérmék, melyek hosszas forgalom és kopás folytán sulyokból annyit vesztettek, hogy a forgalmi sulyt nem érik el, az állam költségére beolvasztás végett bevonatnak.
Verdedij (seigneuriage).
Az állam az általa vert érmék dijszabása alapján fedezetet biztosít magának a veretési költségek számára. Ez képezi a verdedijat. Gyakran az államok azonban a verdedijon felül szerettek a pénzítésből nyereséget huzni. Ellenben ujabban sok hive van azon felfogásnak, hogy az állam azon értéken tartozik az érméket forgalomba hozni, mely az azokban tartalmazott nemesérc értékének megfelel a pénzítés előtt, szóval a pénzítés költségei nélkül, minthogy ezeket az általános állami bevételekből kell fedezni. Angliában nincs verdedij, Németországban a verdedij egy font aranynál (1395 márka) 3 márka. Franciaországban 6 frank 70 centimes az átlagos verdei költség. Angliában az uncia standard arany után 11/2 pence. Az uj érmetörvényünk szerint a verdedij rendeleti uton állapíttatik meg, de a huszkoronásoknál az érték 0,3, a tizkoronásoknál 0,5 %-át meg nem haladhatja.
Érme alakja
Az érme alakjára vonatkozólag a következőket kell megjegyezni: a pénznek azon lapját, melyen a fejedelem képe v. az ország cimere van, előlapnak v. képlapnak (avers), azon lapját, melyen a pénz értéke áll, hátlapnak (revers) nevezik. Csonkítás ellen megóvják az érmet a szélirat (Legende, Rundschrift) vagy valamely ékítés által. A veret az érme megjelölésére szolgál. Igen fontos, hogy a veret az érme értékét, finomságát, a veretés évét adja. A veretnek nem szabad nagyon magasnak lenni, mert ez nagyobbítja a kopást. A veret lehetőleg az érme egész felületét foglalja el, hogy minden csonkítást észre lehessen venni. Azonkivül kivánatos, hogy ne legyen sok rövidítés az érme lényeges szövegén. Az uj aranyérmén nálunk a képlapon a király egész alakja koronázási öltönyben és a következő körirat van: Ferenc József I. K. A. Cs. és M. H. S. D. O. Ap. kir. és a veretés évszáma; a hátlapon van a magyar korona országainak egyesített cimere, cimertartó angyalokkal, a következő körirattal: Magyar királyság, a cimer alatt az értékjelzés (20, 10 korona). Karimájuk sima és a huszkoronás érmék karimáján mélyített betükkel e szavak olvashatók: Bizalmam az ősi erényben. A tizkoronás aranyérmék karimáján mélyített ékítmény látható. A lapok pereme emelkedett és sima és azon belül gyöngysor. Az érméknek nem szabad sem igen nagynak, sem igen kicsinynek lenniök, mivel mindkét esetben alkalmatlanok. Igen nagy érme az angol öt sovereign darab. igen kicsi érme a német 5 márka aranyból, az amerikai egy dollár aranyból stb. Karmarsch szerint egy ezüstérmének nem szabad 1/400 sulynál kevesebbet nyomni, a legkisebb átmérő pedig 15-16 millimeter, az aranynál nagyobb fajsulya mellett nem lehet ezen határig menni. A német 5 márkás, melynél kisebb érme semmi esetre sem célszerü, hiszen már ez sem kedvelt, 0,003982 sullyal és 17 millimeter átmérővel bir. A huszkoronás aranyérme átmérője 21 millimeter, a 10 koronásé 10 millimeter, az egykoronás ezüst pénzdarab átmérője 23 millimeter, a huszfilléres átmérője 21, a tizfilléresé 19, a kétfilléresé 19, az egyfilléresé 17 millimeter.
Az érmék elnevezése
különböző alapon történik, igen gyakran a hódolat a fejedelem nevével jelöli (igy a Louis, a Napoleon, régebben Henri Franciaországban, a Carolus Angliában, a Friedrick d’or Poroszországban, a Dareikos Perzsiában, a dukát a doge után Velencében); az érme képe után elnevezték a forintot, az écu-t, a koronát stb., a veretés helye után (tallér, tournois stb.). Gyakran az érme a pénz keletkezésére v. anyagára v. a mértékre utal: pecunia, stater és sekel (mérleg), drachma (maroknyi), aureus, rubel stb. Az érmék értéke. Az érmék háromféle értékkel birhatnak: 1. a fémértékkel a bennök tartalmazott nemesfém-érték szerint; 2. a névleges értékkel, melyen kibocsáttatnak, a mennyiben az állam értéköket magasabbra teszi a fémértéknél; 3. az árfolyam-, piaci, tőzsdei érték; a forgalomban az érmének tulajdonított érték szerint, ez a névleges értéknél nagyobb lehet kedvelt, keresestt érméknél, ellenben annál alacsonyabb nem kedvelt, kopott, csonkított érméknél; 4. verdei érték.
Váltópénz v. váltóérme (billon).
A kisebb forgalom számára veretnek oly pénzdarabok, melyek fémértéköknél magasabb névleges értékkel hozatnak forgalomba. Ennek oka abban rejlik, hogy a kis fizetésekre nem lehet a nemesfémekből egy alkalmas pénzdarabot készíteni, mert az nagyon kicsiny volna; a nem nemesércekből készült pénzdarab, ha a névleges értéknek teljesen megfelelő fémtartalommal láttatnék el, nagysága miatt alkalmatlan volna. Azért tehát a kis kifizetések teljesítésére szolgáló pénzdarab fémtartalmánál nagyobb értékkel bocsáttatik ki. Ezen pénzeket nevezzük váltópénzeknek. A váltópénzzel szemben a teljes értékü pénzek képezik az ugynevezett országos v. forgalmi pénzt (Courantmünze), melynek forgalmi képessége teljes, mig a váltópénz forgalmi képessége korlátolt. Minthogy azonban a váltópénz nem bir tényleges, a névleg neki tulajdonított értékkel, szükséges egyfelől a kormány által forgalomba bocsátott váltópénzek mennyiségét korlátolni, másfelől megállapítani azon maximális összeget, melyet valaki tartozik váltopénzben elfogadni. Uj érmerendszerünk szerint váltópénzt képeznek a nikelérmék és bronzérmék; nikelből veretnek 20- és 10-filléresek, bronzból 2- és 1-filléresek. A nikelérmék tiszta nikelből veretnek; egy kilogramm tiszta nikelből 250 huszfilléres, ill. 333 tizfilléres veretendő. Nikelérmék 18 millió korona erejéig veretendők. A bronzérmék ötvözete 95 rész réz, 4 rész ón, 1 rész horgany, egy kilogrammból 300 darab két-, 600 darab egyfilléres veretendő. Bronzérmék 7-8 millió korona erejéig verethetők. A magán forgalomban senki sem köteles egykoronásokat 50, nikelérméket 10, bronzérméket 1 korona összegén tul fizetésül elfogadni; a német törvény szerint senki sem tartozik ezüstpénzt 20, nikel- és rézpénzt 1 márkánál nagyobb öszegben elfogadni; az angol törvény szerint az ezüstpénzt 40 shillingnél nagyobb összegben senki sem tartozik elfogadni. A váltópénzek régebben leginkább rézből és ezüstből készültek, ujabban nikel és bronz kedveltebbek.
Kereskedelmi érme
Kereskedelmi érméknek neveztetnek oly érmék, melyek a külkereskedelem számára veretnek, de magában a veretést eszközlő államban fizetési erővel nem birnak. Ilyen p. a Mária-Terézia tallér, mely az afrikai kereskedésben igen kedvelt fizetési eszköz, miért is annak veretése folytattatik. Ilyen kereskedelmi érméknek tekinthetők a nálunk a papirpénzvaluta korszakában veretett aranyérmék, ilyen az amerikai trade-dollár stb.
Az érmeügy a nevezetesebb államokban.
Angliában az 1816 jun. 22. törvény behozza az aranyértéket. E szerint egy troy font (373,246 gramm) 22 karátos aranyból 4622/49 sovereign veretik; ez képviseli az u. n. font sterlinget. A font sterling felosztatott 20 shillingre, egy shilling = 12 pence-szel; 1 penni 4 farthing. A troy font standardezüstből veretik, 66 shilling. Az aranypénzek 1, 2 és 5 font sterling értékben veretnek. Az ezüstérmék a crown (korona), mely 5 shillinget tesz, a fél korona és a shilling. A sovereign értéke a mi pénzünkben ki fejezve mintegy 10 frt. a shilling 50 kr. aranyban. Franciaországban a forradalom egy uj pénzrendszer meghonosításához vezetett. Az 1803 április 6-iki törvény szerint a pénzegység 5 gr. ezüst 9/10 finomságban; ezen egység neve a frank, mely 100 centimere osztatik. Veretnek azonkivül 1/5, 1/2, 1 és 2 frankos ezüst pénzdarabok. Egy kgr. 9/10 finomságu aranyból veretik 155 darab 20 frank értékü aranypénz (Napoleon d’or). Váltópénz gyanánt veretnek bronzérmek is 1, 2, 5 és 10 centimes értékben; a bronz 95 % vörös rézből, 4 % ónból és 1 % horganyból áll. Németországban a jelenlegi érmerendszer az 1871 dec. 4. és 1873 jul. 9. törvényekkel létesíttetett. A birodalmi érték alapérméje egy aranypénz, melyből egy font finom aranyból (900/1000 finomsággal) 1391/2 drb veretik. A pénzegység e pénzdarabnak tizedrésze: a márka; a márka felosztatik 100 fillérre. Veretnek 5, 10 és 20 márkás aranypénzek. Ezüstből veretnek 5, 2, 1 márkás, 50 és 20 filléres darabok. Egy font finom ezüstből (900/1000) veretik 100 drb 1 márkás. Nikelből veretnek 20, 10 és 5 filléresek, tartalmuk 75 % réz, 25 % nikel; egy fontból készül 125 drab 10 filléres. Bronzból veretnek 2 és 1 filléresek, a vegyérték 65 % réz, 4 % cin, 1 % horgany. Egy fontból készül 250 drb 1 filléres. Oroszországban a XVII. század közepe óta az ezüstrubel a pénzegység; a rubel 100 kopekra osztatik. Az ezüst rubel finomsága 4 zolotnik 21 doli. Aranypénzek az imperiálok és fél imperiálok, az imperiál 2 zolotnik 69,36, a fél 1 zolotnik 34,68 doli finomsággal. Az ezüst váltópénz 72 zolotnik finomságu ezüstből veretik; a darabok 5, 10, 20, 25 és 50 kopekre szólanak. Az északamerikai Egyesült-Államok érmerendszerét az 1786 aug. 8., 1792 ápr. 2., 1837 január 18. és 1878 febr. 28-iki törvény állapítja meg. Veretnek: aranyból az eagle (10 dollár) 258 troy-szemer, a fél eagle (5 dollár) 129 és a negyed eagle (21/2 dollár) 641/2 szemer tiszta sullyal 900/1000 finomsággal, azonkivül még a doublé eagle; ezüstből a dollár 4121/2, a fél dollár 2061/2. az 1/10 dollár 411/4, az 1/20 dollár 205/8 troy-szemer sullyal, 900/1000 finomsággal. Váltópénz készül nikelből (88 % réz, 12 % nikel) és bronzból. A dollár igen különböző minőségben létezik. Az Egy.-Államok és Khina közötti forgalom számára veretik a kereskedelmi dollár (trade-dollar), mely ezüstérme 420 gramm 900/1000 finomsággal, értéke 5,443 frank. A mexikói dollár (peso) ezüstérme 417,74 gr. 900/1000 finomsággal; értéke 5,429 frank. A közép- és délamerikai köztársaságok dollárja 385,8 gr. sullyal bir, értéke 5 frank. Az ugynevezett spanyol vagy kemény dollár sulya egyenlő a mexikói dollár sulyával.
Magyarországon az 1892: XVII. t.-cikkel behozta az aranyvalutát és e valutarendszert koronarendszernek nevezte el az elfogadott pénzegység alapján. Érmeegyezmény köttetett egyuttal Ausztriával (1892: XVIII. t.-c.), mely ugyanazon érmerendszert fogadta el. Ezen törvények alapján az uj pénzrendszer meghonosítására már számos fontos intézkedések, különösen az arany beszerzése és a megfelelő uj pénzek veretése megindíttatott, de az uj valuta még kötelezőleg életbe léptetve nincs. Az uj pénzrendszer számítási egysége a korona; aranyérmék a 20 és 10 koronás pénzdarabok. Egy kilogramm ötvözött aranyra 2952 korona, egy kilogramm finom aranyra 3280 korona jut. Egy kilogramm ötvözött aranyból 147,6 husz-, ill. 295,2 tizkoronás veretik, vagyis egy kilogram finom aranyból 164 husz-, 328 tizkoronás érme. Azonkivül veretnek ezüst egykoronások. A váltópénzt képezik a 20 és 10 filléres nikel és 2 és 1 filléres bronzpénzek.
Az érmeügy statisztikájához.
a) Pénzverési statisztika. Az osztrák-magyar monárkiában veretett 1857-66-ig aranypénz 70,9, ezüstpénz 224,5 millió frt értékben; 1867-81-ig veretett aranypénz 76,6 (ebből Magyarországon 33,7), ezüstpénz 236,4 (ebből Magyarországon 74,0) millió frt. 1881 óta következőkép alakul a pénzverés:
b) Haupt szerint tett a forgalomban levő érmék értéke:
Európában Haupt szerint az aranyérmék mennyisége 13,080 millió frank; azon államokban, melyek tiszta aranyvalutával birnak (Németországot nem számítja ide), az aranyérmék mennyisége 4850 millió frank, még pedig forgalomban 3810, bankokban 1040 millió frank.
Egy kiló aranyból veretik:
A legnevezetesebb aranyérmék a következők:
A legkisebb aranypénzek a következők:
Ér-Mihályfalva
nagyközség Bihar vmegye ér-mihályfalvai j.-ában, (1891) 4856 magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye; van takarékpénztára, alsófoku ipariskolája, ipartestülete, pótkávégyára, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
Hubert, szász történetiró és bibliografus, szül. Torgauban 1850 jun. 23. Lipcsében és Berlinben végezte tanulmányait és jelenleg Drezdában az állami levéltár őre és a Neues Archiv für sächsiche Gesch. szerkesztője. Művei: Chronik des Regino; Schlesiens Verhältniss zu Polen; Urkundenbuch der Stadt Chemnitz; Urkdb. d. Stadt Freiberg (3. köt.); Freiberger Stadtrecht; Sächsisches Bergrecht im Mittelalter. A 80-as évek elején Bautzenban (a Kammergewölb-ben) régi oklevelekre bukkant, melyek II. Lajos magyar és cseh király történetére világot vetnek. Ez az u. n. «Ermisch-lelet». Ez oklevelek alapján készült Arras Pál bautzeni gimn. tanár dolgozata: Regestenbeiträge zur Gesch. Ludwigs II. von Ungarn u. Böhmen. (Bautzen 1893).
szent, l. Erasmus.
idegrendszerünknek az a része, mely a vérerek tágasságát szabályozza. Ez idegrendszer középpontja a nyultvelőben van. Innen mennek az érmozgató-idegek a gerincagyban lefelé, s ezt a mellső gerincagyi gyökökben elhagyják, hogy azután az együttérző idegrendszerbe térjenek be. Az együttérző idegrendszer utján jutnak az érmozgató idegrostok a különböző erekbe. Innen van az, hogy a gerincagy felső részének izgatására valamennyi ér összehuzódik és a vérnyomás az erekben tetemesen nő; az erek összehuzódása folytán a vér csak nagyobb nyomás mellett képes az érrendszeren keresztül átáramolni. Érdekes, hogy ilyenkor leginkább a hasi zsigerek és a bőr erei huzódnak össze, sokkal kevésbbé a többi szerveké. A nyaki gerincagy átmetszésére mindig tetemesen csökken a vérnyomás, amiből következik, hogy ép, egészséges szervezetben az erek állandóan bizonyos fokban össze vannak huzódva, a nyultvelő felől folytonosan mennek izgalmak az erekhez, melyek ezeket összehuzódásra indítják. Ez izgalmak a vér behatása folytán támadnak a nyultvelő idegsejtjeiben. Vivőeres, szénsavdus, oxigénszegény vér kiválóan nagy ingere az érmozgató középpontnak; aki fuldoklik, annak nő a vérnyomása ereiben. Ezenkivül azonban az érmozgató középpont magasabb agybeli középpontok, valamint reflektórikus behatások alatt is áll. A magasabb agybeli középpontok befolyását a nyultagybeli érmozgató középpontra, és általa a vérerek tágasságára, bizonyítja az arcnak kedélyizgalmakkor észlelhető szinváltozása, az elsápadás, mely a szégyent vagy örömöt kiséri. Elpirulás alkalmával a magasabb agybeli középpontok ugy hatnak az érmozgató középpontra, mint midőn az illető érideg v. a gerincagy átmetszetik, elsápadáskor pedig a hatás egyenlő amaz érmozgató központ v. az arc érmozgató idegeinek fokozódott izgalmi állapotával. Reflektórikus behatás a bőr érző ideigeinek izgatására bekövetkező érszükülés. Ha p. egyik kezünket hideg vizba mártjuk, a másik kezünk is lehül, mert a hideg vizbe mártott kéz érző-idegeinek izgalma az érmozgató középpont utján átterjed a második kéz érszükülő idegeire és a megfelelő ereket összehuzódásra indítja. Keserüs vagy savanyu iz, a látó v. halló szervet izgató behatások a megfelelő helyen v. szervben érszükülést okoznak, ellenben fájdalmas behatásokra, nagy melegnek a bőrre vagy kellemes izü anyagoknak a nyelvre gyakorolt behatására a megfelelő erek kitágulnak.
Az É. középpontjában azonban akadályozó idegelemek is vannak, melyek izgalma a vérerek szükülését megakadályozni, sőt azokat kitágulásra indítani képes. Ezen akadályozó, értágító középponti idegelemeket is öninditólag a vér hozza izgalomba, valamint reflex utján is beidegezhetők. Az utóbbi eset egy igen eklatáns példáját a sziv érző idegeiben ismerték fel. Ha valakinek szive bármi okból a rendesnél erősebben működik, e fokozódott szivmozgás izgatólag hat a sziv érző idegeire, a két nervus depresszorra. A n. depresszor izgalma pedig az É. akadályozó idegelemeihez eljutván, az idegelemeket izgatja és a test vérerei kitágulnak. Igy hárítja el az idegrendszer szabályozó szerepe azt a veszedelmet, mellyel különben, a sziv fokozódott működése miatt, az erekben tetemesen megnagyobbodott vérnyomás jár; elhárítja legtöbbször a sokszor halálos kimenetelü érrepedést. Az É. tehát szabályozza a vérnyomást és a vérkeringésnek egyik igen fontos fentartója, szabályozója. Ez idegrendszer egyszersmind a test ereit külön-külön idegzi be; a szükség szerint megváltoztatja az egyes szervek vérbőségét. Az erek egyes szervekben szükítve, másokban pedig kitágítva lehetnek. Igy tapasztalták, hogy az izomzat erei kitágulnak, izmaink vérrel megtelnek, midőn megerőltető munkát végzünk, beleink vérbőek étkezés után, midőn azokban élénk az emésztés, de ugyanakkor aránylag vérszegény az agy; azért nem lehet jól tanulni erős testi munka v. ebéd után. Ellenben vérrel telik meg agyunk szellemi munka alatt, ilyenkor vérszegényebbek izmaink és hasi zsigereink. Nem előnyös tehát a szellemi munka emésztés közben azért is, mivel az emésztő rendszerben szükséges vér egy részét ettől elvonja.
körülbelül 100 km. hosszu folyó Ulster irországi tartományban; Longford grófságban a Gowna-tóból ered, É.-nak folyik Cavan grófságba, ahol az Oughter kanyargós tavon megy keresztül, fölvevén az Amaleet, Fermanagh grófságba jut és itt keresztül folyik az Opper- és a Lower-E. tavakon, fölveszi a Finnt, Woodfordot, Colebrookot és az Arneyt és az Atlanti-oceán öblébe, a Donegalba torkollik; csak torkolatánál Ballyshannonig hajózható. Az Upper-E.-tó 37, a Lower-E. pedig 113 km2 területü; mindkét tónak partjai természeti szépségekben gazdagok és számos bennök a kisebb-nagyobb (mintegy 400) sziget, melyek közül a legérdekesebb a Devenish Island. szép kerek toronnyal és egy apátság romjaival.
(Ernei). Az Árpádok korában kedvelt személynév, mely a görög Irenaeus név délszláv alakjának, az Irinejnek a magyarosítása. Különösen a főuri osztálynál volt divatban, igy nevezték p. IV. Béla egyik kedvelt hivét az Ákos nemből (l. Erne bán). 1269. az Opour nembeli Erney ispán említtetik, 1258. a Becse-Gregor nemzetség egyik tagja fordul elő e néven, a XIII. sz. vége felé a Huntpázmán nembeli Zeghi Mocha fiát találjuk Erneynek nevezve, a XIV. sz. közepén pedig a Kaplon nemzetség nagymihályi ágában találjuk (l. Eödönffy). Napjainkban Ernő alakban ismét nagyon el van terjedve, de nem a görög névvel veszik egynek, amiből tulajdonkép eredt, hanem a német Ernst névvel azonosítják.