a Wettin ház idősebbik ága, melyet II. Ernő szász választófejedelem alapított, mely 1547-ig a szász választó méltóságot birta; ez az ág jelenleg a weimari, koburg-góthai, meiningeni és altenburgi mellékágakra oszlik. V. ö. Burkhardt, Stammtafeln der Ernestinischen Linien des Hauses Sachsen (Weimar 1885). L. Szászország.
1. hannoverai választó-fejedelem, György herceg legifjabbik fia, született 1629. nov. 20., megh. Herrenhausenben 1698. jan. 23. Részt vett 1675. bátyjával a franciák ellen intézett hadjáratban. János Frigyes bátyjának halála után (1679) a kalenbergi hercegséget örökölte s 1682. az elsőszülöttségi jogot hozta be. I. Lipót császárt hüségesen támogatta a franciák, törökök és a magyar felkelők ellen, a miért I. Lipót őt 1692-ben választó-fejededelmmé tette. Azon volt, hogy családjának az angol trónra való jogigényeit érvényesítse. Leibnitz bölcsészt udvarához hivta volt és megtette udvari történetirónak. Neje, Zsófia, a szerencsétlen V. Frigyes pfalzi fejedelemnek volt leánya. Utóda György Lajos fia lett; egyik leánya pedig, Zsófia Sarolta, Poroszország első királynője lett.
2. E., Hannovera királya, Cumberland hercege, III. György, Nagybritannia királyának és Sarolta, mecklenburg-strelitzi hercegnőnek ötödik fia, szül. Londonban 1771 jun. 5., megh. 1851. novemb. 18. Tanulmányait Göttingában végezte, 1793-95-ig pedig egy hannoveri lovasezred élén az angolokkal vállvetve Németalföldön harcolt a francia köztársaság ellen. Avesnes-le-Sec mellett megsebesült, a Cayghemnél vivott csatában pedig félszemére megvakult. A bázeli béke után visszatért Angolországba s megkapván a Cumberland herceg cimét, a felsőházba lépett, a hol a tory párthoz csatlakozván, a liberalizmus ellen küzdött. 1810 május 31. ismeretlen tettesek merényletet követtek el ellene, de rövid idő alatt megint felépült. 1813. kinevezték brit tábornagynak és e minőségben Hannoverába ment, ahol azonban hasztalan iparkodott önkéntes huszárezredet toborzani a franciák ellen; Hannovera helytartóságát pedig öccse nyerte el. Erre Berlinbe ment, hol 1815. Friderikát, Luiza porosz királynő nővérét vette nőül, jóllehet hogy ez már a cambridgei herceggel volt eljegyezve. Ebből azután családi pörpatvar lett, melynek következtében E. az angol udvarral szakított és Berlinben telepedett le. Midőn hirét vette a katolikusok tervezett emancipációja által előidézett nagy pártküzdelmeknek, Londonba sietett és a felsőházban az anglikán állami egyház előjogait erélyesen védelmezte, miáltal még gyülöletesebbé tette magát a reformpárt hiveinek szemeiben. IV. Vilmosnak 1837 jun. 20. bekövetkezett halála folytán az angol korona a női ágra szállott, E. pedig az Angolországtól különválasztott Hannovera királya lett. Az alkotmányos viszonyok nem tetszettek autokrata vérmérsékletének, ez okból a rendi gyülést azonnal elnapolta, az 1833-ki állami alaptörvényeket el nem ismerte, sőt 1837 nov. 1. azokat el is törölte. Az alkotmány eltörlésével több egyéb önkényes rendszabály járt karöltve, igy p. elbocsátá azt a hét göttingai egyetemi tanárt, a kik az alkotmány jogi erejét védelmezni merték. Ezek következtében az elégületlenség egyre nőtt, s a kedélyeket a királynak 1840. kiadott uj állami alaptörvénye sem nyugtatta meg. Az 1848-ki mozgalmaknak azzal vette elejét, hogy a szabadelvü Stüvét tette miniszterré s hogy uj alkotmányt adott országának; azonban a német birodalmi alkotmányt nem ismerte el. 1849. tagja volt a három-király-szövetségnek, de az ősszel már inkább Ausztriához hajlott. A vámszövetséghez csak 1851. csatlakozott. Hannoverában 1861. emelt emlékszobrát Wolff A. készíté. V. ö. Malortie, König E. August (Hannov. 1861); Wilkinson, Reminiscences of the court and times of King Ernest of Hannover (London 1886. 2 köt.).
3. E., szász-weimari herceg, János Ernő herceg fia, született 1688 ápr. 16., megh. Eisenachban 1748 jan. 18. 1707-28-ig nagybátyjával, azontul pedig egyedül uralkodott. 1725. törvénybe iktatta az elsőszülöttségi jogot. Mint XIV. Lajos majmolója, fényes és költséges udvartartást vitt. V. ö. Beaulieu-Marconnay: E. A., Herzog zu Sachsen-Weimar-Eisenach (Lipcse 1872).
hannoverai királyi rend polgári és katonai érdemek jutalmazására. Alapítója V. György király volt, ki a rendet Ernő-Ágost választó-fejedelem emlékére alapítá 5 osztállyal, u. m. nagykereszt, l. és 2. osztályu parancsnokok és 1. és 2. osztályu lovagok. Jelvénye ugy a katonai, mint a polgári rendtagoknál egyenlő.
badeni őrgróf, II. Károly legidősebb fia, szül. 1560. okt. 17., megh. 1604 ápril 14. Az osztozkodásnál (1584) az alsó vagy pforzheimi őrgrófságot kapta, azonban 1594., Ede Fortunatus baden-badeni őrgróf távollétében, Baden városát és környékét is elfoglalta. Mint buzgó protestáns részt vett több valláspolitikai tárgyalásban. Később Kalvin tanaihoz hajlott, s támogatásával jelent meg (1599) a: Liber Staffortensis (a Durlach mellett fekvő Staffort váráról elnevezett könyv), melyben vallásos kételyeit nem titkolta. Gyermeke nem lévén, vagyonát öccse, György Frigyes örökölte.
Alapították 1833 dec. 25. Frigyes altenburgi, Ernő koburgi és Bernát Erik meiningeni hercegek, kik ezzel az 1690. százs-gotha-altenburgi I. Frigyes herceg által alapított «Orden der deutschen Redlichkeit» c. rendjelet felujították. A három herceg mindenike adományozhatja e rendjelet, mely adományozás megtörténtét egymás között notifikálják. 1864 febr. 13. változáson ment át; jelenleg öt osztályból áll: nagykereszt, I. és II. oszt. komthurok, I. és II. oszt. lovagok. Azonfelül a renddel kapcsolatban van egy ezüst érdemkereszt és egy arany s ezüst érdem-érem. A nagykereszt tulajdonosai, ha belföldiek, az örökös nemességet nyerik.
középkori német költemény, melyet egy latin forrás alapján vmely ismeretlen alsórajnai költő a XII. sz.-ban irt, mely azonban csupán két átdolgozásban maradt fönn, melyeknek egyike a XII. sz. végéről, másika a XIII. sz.-ból származik. Ennek alapján irta Odo 1206 körül latin hexameterekbe öltözetett költeményét és nem sokkal később egy ismeretlen pap latin prózaművét, melyen a XV. sz.-i igen elterjedt német népkönyv alapszik. Már előbb, a XIV. sz.-ban keletkezett Ernő' herceg történetének egy német költői feldolgozása (13-soros ugynevezett Ernő herceg- vagy berni versszakokban), mely a Heldenbuch drezdai kéziratában rövidített átdolgozásban is megvan. Az összes német feldolgozásokat kiadta Bartsch Károly (Hercog Ernst, 1869), Odo költeményét Martenes (Thesaurus Anecdotorum III.), a latin prózát Haupt (folyóiratában VII.). A monda eredetét és fejlődését legjobban tárgyalta Uhland (Schriften zur Geschichte der Dichtung und Sage, V. köt. 1870), a ki Ernő herceg történetét igen költői, de szini hatás tekintetében gyenge drámában (1818) is földolgozta.
Nassau gófja, a dietzi ág alapítója, idősb János nassaui gróf ötödik fia, szül. Dillenburgban 1573., s elesett Roermonde ostroma közben 1632 jun. 5. Ifju korában Németalföld szolgálatába szegődött s a spanyolok ellen hadakozott, kik 1595. elfogták. Miután magát tizezer brabanti forinton megváltotta, Móric orániai herceg alatt küzdött a spanyolok ellen. 1610. Utrecht, 1620. Friesland, 1625. még Groningen helytartója lett. A fegyverszünet lejárta után (1621) megint harcolt Spanyolország ellen, elfoglalta Bergen op Zoom és Steenbergen városát (1622), Emden városát pedig Tilly ellen (1623) védelmezte hősiesen.
(I.) 1. szász-meiningeni herceg, Bernát herceg második fia, szül. 1672., megh. 1724 november 24. 1692 óta hollandi, pfalzi és császári szolgálatban állott s mint altábornagy kitüntetéssel harcolt XIV. Lajos ellen. Atyja halála után ő vette át az uralkodást (1706).
2. E., hesseni nagyherceg, szül. 1868., november 25., Lajos nagyherceg és Alice angol hercegnő egyetlen fia, kit 1892 márc. 12. követett a trónon. Tanulmányait a gieszeni és lipcsei egyetemen végezte és aztán a porosz gárdaezrednél szolgált. Miután magát II. Vilmos császárnál bemutatta, ez Darmstadtban viszonozta a látogatás. Mostanig nem volt igen alkalma előtérbe lépni. 1894 január 8-án eljegyezte rokonát, Viktóriát, koburg-gothai hercegnőt, Alfred koburg (és angol) herceg leányát. (Szül. Máltán 1876 nov. 25.)
Henrik Vilmos, német hegedüvirtuóz, szül. Brünnben 1814., megh. Nizzában 1865 okt. 8. A bécsi konzervatóriumon főleg Böhm és Mayseder képezték ki. Európai körutjában még Berlioz-tól is tanult. Tiz éves gerincagybántalom ölte meg. Technikai készségét és izlését bámulták; szerzeményei közül ma is szerepelnek a hangversenyteremben: az Elégia, Othello-ábránd, egy-egy versenymű (lágy fisz-hangrendben).
(Csáktornyai) család, mely történelmi szerepet játszott Magyar- és különösen Horváthország történetében, Mátyás király korában tünt fel és emelkedett, de már 1540. kihalt. A kortársak állítása szerint zsidó eredetü volt. I. Ernst vagy Ernuszt János, Hampo melléknévvel, Korvin Mátyás korában ügyessége által óriási vagyonra tett szert és a legmagasabb méltóságokat nyerte el Mátyás udvarán, kinek 1462. a határvárak megerősítésére 6000 aranyat kölcsön adott. 1470. Mátyás királytól adományban kapta Turócmegyében Szklabina várát, Zólyomban Lipcsét és Zalában Csáktornyát, honnan családja előnevét irta. Ugyanazon évben királyi kincstárnoknak és turóci főispánnak neveztetett ki. 1474-75. szlavoniai bán és Zala-, Zólyom- és Kőrösmegyék főispánja volt. Meghalt 1476 kezdetén, két fiut hagyván hátra, Zsigmondot és II. Jánost. E. Zsigmond 1475-1505-ig pécsi püspök volt; 1494. Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánja; 1502. testvérével Jánossal együtt dalmát és horvát bán. Meghalt 1505-ben. Okos és jámbor és Ulászló király előtt kedves ember volt. Végrendeletileg Belgrád és Sabác várak megerősítésére tizezer tallért hagyott. Testvére, II. János 1493-1508. főlovász-mester, 1502. testvérével, Zsigmonddal együtt dalmát és horvát bán, későbben pedig 1509. magányosan horvát és szlavoniai bán volt. 1494. a királytól adományban kapta a munkácsi uradalmat. Megh. 1519 körül. Felesége, Margit, szagáni hercegnő, alsólindvai Bánffy Miklós özvegye volt. Ettől egy fia maradt, Ferenc, ki 1526. a mohácsi ütközetben esett el. Ennek fiaival, III. János és Gáspárral kihalt az Ernuszt-család. A nevezetes család egész genealogiája a következő:
Ernuszt
Kelemen, országgy. képviselő, szül. Oládon (Vasvm.) 1832. Katonai intézetben nyerte kiképzését s a hadmérnöki tanulásai befejeztével huszárfőhadnagy lett. 1857. odahagyta ezredét s megyéje közügyeiben buzgón részt vett. 1869. az országgyülés tagja lett, 1871. Vasmegye főispánjává nevezték ki s e minőségében a Deák-párt buzgó hivének bizonyult; a fuzió következtében 1875. lemondott főispáni állásáról. 1876. ujból tagja lett a parlamentnek, melyben a szabadelvü párt hive volt, de a boszniai okkupáció idejében a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. Az 1887-ki országgyülésnek nem volt tagja, 1892. a szombathelyi kerület egyhangulag képviselőjévé válaszotta meg. A nemzeti párt hive.