(ásv.), nátriumtól mentes labradorit Pargasból (Ersby). Ugyancsak E. a neve a Pargas vidékén talált skapolit-nak is.
János Samu, az ujabbkori német bibliografia megalapítója, szül. Gross-Glogauban 1766 jun. 23., megh. Halleban 1828 jan. 16., hol 1803 óta az Allgemeine Literatur-Zeitung szerkesztője, 1806 óta a földrajz és statisztika tanára és 1808 óta főkönyvtáros volt. Előbb a Neue Hamburger Zeitung és a jenai Allgemeine Lieratur-Zeitung szerkesztője volt. Legnevezetesebb könyvészeti művei: Repertorium über die allgemeinen deutschen Journale (1790-92, 3 köt., történet és segédtudományai); Allgemeines Repertorium der Literatur (1793-1809, 8 köt.); La France littéraire (1797-98, 3 kötet és két pótlékkötet 1802 és 1806); Handbuch der deutschen Literatur seit der Mitte des 18. Jahrhunderts (1812-14, 8 köt., II. kiad. 1822-40). Leghatalmasabb vállalata a Gruberrel 1818. megalapított Allgemeine Encyclopädie der Wissenschaften und Künste (Lipcse, Brockhaus), melyből eddig nagy 40 kötet jelent meg (E. a 21. kötetig szerkesztette). E munkáit a feldolgozott anyag teljessége, a feldolgozás megbizhatósága és a szerkezet célszerüsége teszik nagy értéküekké.
és érsekség (gör.-lat. archiepiscopus, fr. archeveque, ejtsd: arsvek, mi a magyar É. szó előállására hatással lehetett; mások a szót szláv eredetünek vélik). Érsek oly egyházi fejedelem, akinek joghatósága alá rendesen több püspök tartozik, de maga is püspökséggel bir. Az alárendelt püspököket szuffraganeusoknak nevezik. Az É.-i méltóság a metropolitai viszonyból fejlődött. Az őket a szuffraganeusok fölött megillető joghatóságot auctoritasnak vagy lex metropolitának nevezik. A püspökségben foglalt jogokon kivül az É.-ek hatósági jogai a következők: tartományi zsinatot hivhatnak össze (legalább minden 3-ik évben), azon elnökölnek, s annak határozatait kihirdetik, tartományukat a tartományi zsinat által elismert szükség esetében meglátogathatják, a szuffraganeusok felett felügyeleti jogot gyakorolnak, s egyházi fegyelmi hatalommal is birnak; átháramláskép a püspökök mulasztásait pótolhatják, egyházi törvénykezési tekintetben a felebbviteli hatóságot képezik. Az É. joghatóságát jobbára IV. Ince pápa Romana Ecclesia-féle konstituciója és a tridenti zsinat határozmányai szabályozzák. A tiszteleti jogok közül említendők: a) az érseki palást (pallium); b) az egyenes kereszt, melyet az É. - de csakis tartományában - ünnepélyes alkalmakkor maga előtt viselhet. (Vannak cimzetes érsekek is, p. a lembergi örmény kat. érsek, kinek szuffraganeusa nincsen.)
Magyarországon érseki megyék: 1. esztergomi (1000 körül alapítva); 2. az egri (1804 előtt püspökség, sz. István által alap.); 3. a kalocsai (1135 előtt püspökség, alap. a XI. században); 4. a zágrábi (1853 előtt püspökség); 5. a gyulafehérvári gör. kat. érseki megye (1721. mint fogarasi püspökség, 1850. érsekség). Az érsekségekhez a következő szuffraganeus püspükségek tartoznak: I. Az esztergomihoz: 1. a veszprémi (1009); 2. a székesfejérvári (a veszprémi és esztergomi megye részeiből alap. 1777); 3. a besztercebányai (az esztergomi érs. megyéből 1776); 4. a váci (Szt. Istvántól alap.); 5. a nyitrai (Szt István idejéből); 6. a pécsi (1009); 7. a szombathelyi (1777. a győri püspökségből kihasított 117 plébániából); 8. a győri (1001); 9. a munkácsi gör. szert. p. (1771); 10. az eperjesi g. sz. p. (1816). A pannonhalmi főapátság (sz. István idejéből) prelatura nullius, azaz független. - II. Az egrihez: 1. a szatmári p. (az egri püspökségből kihasítva 1804); 2. a kassai (ugyanily módon keletkezett szintén 1804); 3. a szepesi (szintén az egri püspökségből kihasítva 1776). 4. a rozsnyói p. (az esztergomi é. megyéből kihasítva 1775). - III. A kalocsaihoz: 1. a n.-váradi (sz. István idejéből); 2. a csanádi (1035); 3. az erdélyi (1003). - IV. A zágrábihoz: 1. a zengg-modrusi (az 1460. alapított modrusi p.-nek a segniai püspökséggel 1833. egyesítésével; 2. a diakovári v. szerém-bosnyiai (eredetileg két p., a bosnyiai és a szerémi, amaz 1463. Diakovárra tétetett át mint diakovári p. s ez 1773. egyesíttetett a szerémi p.-el, melyet sz. Péter apostolig vélnek visszavezethetőnek); 3. a kőrösi g. sz. p. (1751-ből). V. A gyulafehérvárihoz: 1. a n.váradi g. sz. p. (1776); 2. a lugosi és 3. a szamosujvári g. sz. p. (mindkettő 1850). V. ö. Tokody, Egyetemes név és cimtár (1893).
cimereken mint az érseki méltóság jelvénye, lapos, zöld kalap, széles karimával, jobbról-balról zöld zsinóron lelógó 10-10 bojttal.
v. köpeny (pallium), a pápai és érseki méltóság jelvénye, azzal a különbséggel, hogy a pápa az É.-ot minden istenszolgálati funkciónál viseli, az érsekek ellenben csak bizonyos ünnepélyes alkalmakkor, a mi iránt a szükséges utasítást a palliumot kisérő okmány tartalmazza, és csakis saját érseki tartományukban viselhetik, a forrásoknak szavai szerint azért, mert a pallium által jelképezett egyházi hatalom telje (plenitudo eccl. potestatis) csak a pápát illeti meg, mig az érsekek csak in partem non in plenitudinem potestatis vocati sunt. Az É. az egyházi hatalomnak, s az annak adományozásával az érsekekre ruházott joghatóságnak annyira jelvénye, hogy annak megnyerése előtt az érsek a joghatóság gyakorlására jogositva nincs, sőt a püspöki renddel járó működéseket még saját megyéjében sem teljesítheti. Az É.-nek azért legsürgősebb kötelessége püspökké történt fölszentelése, illetve amennyiben már elébb püspök volt, az érseki székbe iktatása után három hónap alatt a palliumot a pápától kérni; a kérelem rendszerinti formulája: «...instanter, instantius, et instantissime peto, mihi tradi pallium de corpore beati Petri sumptum, in quo est plenitudo pontificialis officii.» Az érseknek adott pallium az érsek személyéhez és az érseki székhez van kötve, azért az nem megy át az érsek utódjára, hanem halál esetében az érsekkel eltemettetik, áthelyezés esetében pedig a palliummal már biró érsek uj palliumot kérni tartozik s mindaddig, mig azt meg nem kapja, uj tartományában az érseki joghatóságot nem gyakorolhatja. A pallium az érseki hatóság jelvénye lévén, a cimzetes érsekek (archiepiscopi in partibus), minthogy nincs tartományuk, melyben a metropolitai hatalmat gyakorolhatnák, palliumot nem is kapnak. Az É. után az érsek bizonyos dijat tartozik fizetni, mely a római szentszéknek nem megvetendő jövedelmét képezi, mert a dijak nem csekélyek, rendesen az évi jövedelemnek 5 %-át teszik. Az É. alakjára nézve nem palást vagy köpeny, hanem három ujj széles, a vállakat kör formában körülfolyó szalag fehér gyapjuból, fekete selyemmel beleszőtt hat kereszttel, mely elől és hátul kissé hosszasra lefügg, s három tüvel a többi diszöltöny fölé tüzetik. A bárányokat, melyeknek gyapjujából készül, minden évben január 21-én Szt. Ágnes napján szokás megáldani, magát a köpenyt pedig Szt. Péter és Pál ünnepnapját megelőző estén vagy a pápa, vagy helyettese áldja meg s elteszi a Péter sirboltja fölötti, megőrzésére szolgáló tartályba. Ezért mondatik «pallium de corpore beati Petri sumptum»-nak.
Nagy-Keszihez tartozó puszta Komárom vmegye csallóközi j.-ban, róla neveztetett el a papi nemesi szék, mely az esztergomi érsektől függött, s melyhez rajta kivül Őrs, Szilas és még öt falu és puszta tartozott.
(Neuhäusel, Novezamki), rend. tanácsu város Nyitra vmegyében, a Nyitra jobb partján, (1891) 1163 házzal és 11299 lak., közte 9875 magyar, 465 német és 900 tót, hitfelekezet szerint 9701 róm. kat. és 1741 izraelita. É. telekkönyvi hatósággal felruházott járásbiróságnak, adóhivatalnak, közjegyzőségnek székhelye, van ferencrendi kolostora, apácazárdája, községi algimnáziuma, alsófoku ipariskolája, takarékpénztára és bankja, az Osztr.-Magy. bank mellékhelyisége, könyvnyomdája, számos ipartársulata s egyéb egyesülete, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Az É. és Komárom, illetőleg Szőny között tervezett szárny-vasutat 1894 januárban hivatalosan bejárták és kiépítése legközelebb várható. Lakói különösen lovakkal és gabonával élénk kereskedést üznek. Itt jelenik meg az Érsekujvár és vidéke cimű hetilap (IX. évfolyam, szerk. Illényi István).
[ÁBRA] Érsekujvár cimere.
É. hajdan erős vár volt, melyet a Nyitra mocsarai vettek körül; Várdai Pál esztergomi érsek kezdte épittetni, birtokai védelmére; miután Esztergom 1543. a törökök kezébe jutott, építését Oláh Miklós érsek fejezte be, kiről jó ideig, néha még a XVII. sz.-ban is, Oláhujvárnak nevezték. 1605 aug. elsején Bocskai vezére, Rédei Ferenc ostrom alá fogta. Jó ideig nem boldogult vele, de aug. 31-én megsegíttetvén Szinán pasától, valamint homonnai Drugeth Bálint hadaitól, ez utóbbi a várban volt német őrséget okt. 17. megadásra birta s ügyes taktikával ki tudta vinni, hogy a törökök nem bocsáttattak a várba. 1619. Bethlen Gábor hadai foglalták el, kiktől 1621. Buquoy Bonaventura császári tábornok akarta volna visszavenni. Ez azonban nem sikerült, mert Bethlen idejekorán értesülvén a támadásról, Horvát István vezetése alatt 4000 könnyü lovast küldött fölmentésére s maga Buquoy is elesett. Pázmány Péter nagy gondot fordított É.-ra, számos épületet emeltetett benne, egyebek közt a ferencrendiek zárdáját is, kiket ő telepített ide. Az időközben királyi várrá lett nevezetes erősségnek 1652. részletes leirását adja Hammer, az ozmán birodalom történetében (IV. köt.). E szerint az egész vár földsáncokból áll, melyek együttesen hatszögü csillagalakuak. A vár földsáncainak egymástól egyenlő távolságra hat foka emelkedett, név szerint: Forgách, Fridrik, Erneszt, Cseh, Zierotin és Császár foka vagy szögletbástyája. Két kapuja volt a várnak, melyeket jobbról és balról ágyukkal megrakott gömbölyü bástyák védelmeztek. A XVII. sz.-i E. képét és leirását bővebben adja még Schäfer, Ungarische Chronica, Cassel 1606; Minsicht, Beschreibung des Köngir. Ungarn, Nürnberg 1664. és Kreckwitz, Hung. descriptio, Frankfurt 1686.
1663. aug. havában a török szerdár ostom alá fogta É.-t, melyet Forgách Ádám gr. vitézül védelmezett. Montecuccoli, Heister és Spork feladata lett volna a vár fölmentése, de mivel táboruk lelkiismeretlen hanyagság miatt kicsiny és készületlen volt, Pozsonynál rostokolva nézték, mint hull porba a kereszténység eme nevezetes bástyája. Forgách ugyanis, miután a fölmentő seregről még csak hirt sem vehetett s a puskapor- és fegyvertár még a bombázás alatt levegőbe röpült, a legtiszteségesebb föltételek alatt föladta a törököknek a várat. Ő maga zeneszó mellett 3600 főnyi katonával és 500 sebesülttel vonult ki É.-ból, hova a török vonulván be, első dolga volt a két keresztény templomot mecsetekké átalakítani. Ezután É. török uralom alatt volt egész 1685-ig, amikor is Lothaiai Károly német birodalmi és magyar hadakkal vette ostrom alá, s több mint három heti küzdelem és nagy erőfeszítések után végre is 1685 aug. 10. visszafoglalta. A vár bevételénél nyert diadaljelek közt legnevezetesebb egy 18 láb hosszu és 10 láb széles török főzászló volt, minő keresztény kézre, az összes török háboruk idején ezen kivül még csak három jutott. Az itt elfoglalt főzászlót a bádeni őrgróf a württembergi segédcsapatoknak ajándékozta.
É. visszavivását pedig európaszerte ünnepelték. Nápoly, Pforzheim, Nürnberg, Boroszló, Hamburg, Brüsszel stb. örömünnepeket rendeztek a nagy nap dicsőítésére. 1704 nov. elején Rákóczi Ferenc és az akkor kuruccá lett Bottyán János körülzárolták s miután a várban lévő magyar és német őrség magyar része a kurucokhoz szított, november 16. éjjelén a rohamra küldött ezer kuruc hajdu könnyü szerrel jutott a nevezetes vár birtokába. Bottyán a fejedelem jóváhagyásával Ilosvay Imre ezredest tette az erősség parancsnokává, egyelőre 500 gyaloggal és 300 lovassal. E. bevételének rendkivül nagy erkölcsi hasznát látták a kurucok, a mennyiben e hir oly hatást gyakorolt a labancokra, hogy közülök sokan, és pedig nemcsak németek, hanem rácok is Rákóczi zászlai alá állottak. Nagy nyeremény volt még azért is, mert a Vág és Garam mellékének állandó birtokát biztosítá és a kurucok jóformán minden felföldi hadjáratának strategiai alapjául szolgált. Meg is becsülték: 1705. Bercsényi egészen kijavíttatta, 1706-ban az egervári ütközetben elfogott Heister Hannibált ide, mint legerősebb várukba kisértették stb. Midőn aztán vége szakadt a kuruc-világnak, s a Magyarországból kivert törököktől sem volt többé mit tartani, e nagy terjedelmü erősség fentartása Komárom mellett fölöslegessé vált. Ezért rendelte el III. Károly 1725. a vár teljes lerontását. Ma már még csak rommaradványok sem, hanem csak egy-két helynév őrzi az egykor elsőrendü várerősség emlékét. V. ö. Thaly Kálmán, E. bevétele 1704. (Hadtört. Közlem. 1892.) Thaly cikke u. o. 1889. Balázs Gy. cikke (u. o. 1889).
nevet visel helytelenül a Duna azon ága (Kis-Duna), mely Pozsonyon alul az Öreg-Dunából kiszakadva, a Csallóközt É. felől fogja körül s a Vág és Nyitra fölvétele után Komáromnál egyesül a főággal. Ezen ág 15 kilométernyire lévén Érsekujvártól, elnevezését indokolatlanul viseli.
K. Orbán, ref. lelkész, megh. Tokajban 1690. Eleinte Debrecenben, 1654-től pedig Utrechtben tanult, honnan hazatérvén, 1659. rozsályi, 1675. szoboszlói lelkész lett s 1683. a debreceni egyházmegye esperessé választotta. 1684. Tokajba ment lelkésznek, hol egyházmegyei jegyző lett. Munkái: De officiis charitatis erga proximum peccantem. Utrecht, 1654; Győző hitnek lakozása. Debrecen. 1686; A hit Isten munkája, u. o. 1686. Élő jó cselekedeteket szolgáltató hitről, u. o. 1687; Hitnek titka, u. o. 1687.
az Érdy-kodex és Jordánszky-kódex után legterjedelmesebb régi nyelvemlékünk, amelynek legnagyobb részét Sövényházi Márta domonkosrendi apáca irta 1530-31. Azelőtt Érsekujváron volt a ferencrendiek kolostorában, most pedig a M. T. Akadémia kézirattárában őrzik. Evangéliumokon s vallásos tanításokon kivül magában foglalja kódexirodalmunk legdrágább kincsét: alexandriai sz. Katalin verses legendáját. A Katalin-legendát először Toldy Ferenc, másodszor Szilády Áron adta ki (mind a kettő mai helyesirással). Az egész kódexet először Volf György adta ki az akadémia Nyelvemléktár cimü gyüjteményében IX. és X. k. 1888.