nagyközség Bihar vármegye érmihályfalvai j.-ban, (1891) 2210 magyar lakossal; vasuti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár.
(ejtsd: örszkin), skót család, mely Marr gróftól származik. 1. E. János, Dun bárója, szül. Montroseban 1508., megh. 1591. Egyike a protestantizmus legbuzgóbb terjesztőinek Skóciában és a tudományok pártolója. Az angoloknak Skótország ellen intézett támadását 1547. visszaverte és tevékeny részt vett az 1559-ki polgárháboruban. Az 1556. az ő várában kötött egyezségből keletkezett a skót egyház.
2. E. Ebenézer, angol lelkész, a skót «Szakadár-Egyház» (Secession Church) alapítója, szül. 1680 jun. 22., megh. 1756. Tanult Edinburgben, hol elvégezvén teologiai tanulmányait, Rother gr. családjában működött, mint nevelő és házi káplán, majd 1702. a kirkcaldyi egyházmegye által az evangéliumnak rendes lelkészi minőségben leendő hirdetésére nyert kibocsáttatást. Fényes tehetségeivel és szilárd jellemével csakhamar feltünvén, portmoaki lekésszé neveztetett ki. Népszerüsége portmoaki gyülekezetén kivül is széles körökben elterjedt. 1731. Stirlingbe helyezték át. De előbb már sok kellemetlensége volt Marrow of Modern Divinity cimü művében fejtegetett azon elvei miatt, melyekben ugy az egyházi tan, mint az élet tekintetében több evangéliomszerüséget sürgetett. Áthelyeztetvén Stirlingbe, a lelkészi állomások betöltésénél a népválasztás érvényesülése mellett emelt szót; s végre is oly ellentétbe jutott a skót állami egyházzal, vagy legalább annak akkor irányadó pártjával, hogy 1733. három más lelkésztársával együtt megfosztatott lelkészi állomásától. Ekkor aztán Rudolf testvérével és több, hozzájok csatlakozó lelkésztársukkal együtt egy külön szektát alapítottak. Ezen szekta a Skótországban ma is virágzó Egyesült Presbiteri Egyház (United Presbiterian Church).
3. E. St. Vince, angol utazó, aki 1868. az alsó Limpopo vidékét kutatta át és a folyó torkolatának fekvését először határozta meg pontosan.
4- E. Tamás lord, angol jogtudós, szül. Edinburgben, 1750 jan. 21., megh. Almondell-ban, a skót főváros közelében, 1823 nov. 17. Mint Buchan skót gróf harmadik fia, kevés reménye lehetett vagyonra és ezért előbb az indiai hadseregben szolgált egy ideig, 1775 óta azonban a jogi pályára adta magát és rövid idő alatt egyike lett a legkeresettebb és ünnepeltebb védő-ügyvédeknek. A parlamentnek 1783 óta volt tagja, 1806. pedig skót peer lett, Grenville rövidéletü miniszteriumában meg lordkancellár. Mint a szabadelvü ellenzék egyik kimagasló vezérférfia, különösen az esküdtszék jogköre, az ir katolikusok ügye (1808) és a rabszolgaság eltörlésének kérdésében (1814) vett kiválóan részt. Művei közül nevezendő: A view of the causes and consequences of the present war with France (London 1797), melyben a kormány- és a közvéleménnyel szemben a francia forradalom elveit védelmezni merte (Ez a munka 48 kiadást ért). Beszédei 1803., ujabban 1847. és 1880. jelentek meg, Brougham és Walford szerkesztése mellett. (Az utóbbi kiadás azonban nem teljes). Armata c. regényét névtelenül adta ki. (Lond. 1817, 2 köt.). Fia és örököse, E. Montagu Dávid, lord, szül. 1777., megh. 1855. márc. 19. Cambridgeben végzett jogi tanulmányai után 1806. követ lett Washingtonban, 1825. Stuttgartban és 1828. Münchenben. 1843. Buttlers Green birtokára (Sussex) vonult vissza. Leánya, Hermina (szül. 1852.) Sicherer müncheni jogtanárhoz ment nőül, fia Hermann pedig bajor kapitány.
Keresztély, dán történetiró, szül. Kopenhágában 1852 dec. 28. A kopenhágai egyetemen 1883 óta a történelem tanára. Egyike a jelenkor azon tudósainak, akik a tisztán nemzeties jellegü fejlődés hivei. Művei közül nevezetesebbek: Danmarks historie under Dronning Margrethe og hendes naermeste Efterfölgere 1375-1448; Konge og Lensmand i det 16de Aarhundrede (Kopenh., 1879); Dronning Margrete og Kalmarunionens Grundläggelse (u. o. 1882), melyeknek becsét az éles kritika is emeli. Megemlítést érdemel még E.-nek a IV. Keresztély király korabeli országgyülési tárgyalások jegyzőkönyveinek mintaszerü kiadása.
járás és j.-i székhely Alsó-Elzász német birodalmi kerületben, 21 km.-nyire Strassburgtól, termékeny lapályon az Ill és a strassburg-baseli vasut mellett, (1890) 4807 lak. Kammgarn-szövéssel, őrlő- és fürész-malommal.
a mordvák egyik törzse az Oka folyó mentén (Nisni-Novgorod kormányzóságban).
kisközség Szilágy vmegye tasnádi j.-ban, (1891) 1033 magyar lak.
számítási egység nagyobb pénzösszegekre Törökországban. Egy E. ezüst (keszér) 500 piaszter (közel 100 korona), egy E. arany (kisze) 3000 piaszter (közel 650 korona).
(Peramelidae), az Erszényesek között a husevők alrendjébe tartozó emlőscsalád. Valamennyi fajnak arcorra hegyes, hátulsó lábaik a mellsőknél sokkal hosszabbak; mellső lábaikon csak 2-3 ujj fejlett ki teljesen, a többi csenevész; a hátulsó lábujjak közül a három első egymással összenőtt, kicsiny, a negyedik a legnagyobb, valamennyien rovar- vagy növényevők. Ide tartozik a Bandikut (Perameles Geoffr.), mellső lábain 5 ujjal, melyek közül a belső és a külső hátrafelé álló szemölccsé csenevészett, a középsők nagyok, szabadok; hátulsó lábain a 4. és 6. ujj jól fejlett, a belső ujj csenevész, a másodikkal és harmadikkal összenőtt, fülei nagyok; egyetlen faja a hosszu-orru Bandikut (P. nosuta Geoffr.); feltünően hosszu arcorral; fölül barnássárga, feketén bepreszkelt bundával, sárgásfehér hassal; teste 43 cm., farka 13,5 cm., hazája Ausztrália; barlangokban tartózkodik. Másik nem a Choeropus Ogilby a Choer, castanotis Gray fajjal, mely 30 cm. hosszu, hátán barnaszürke, hasán fehér vagy sárgásfehér, farka fölül fekete, alul barnásfehér; hazája Dél-Ausztrália.
(állat, Marsupialia, l. a mellékelt képen), az Emlősök osztályának egyik rendje, mely fejlettség tekintetében a kloakás emlősök után következik. Az ide tartozó fajok koponyája rendesen többé-kevésbbé piramisforma, hegyes arcorral; fogaik inkább a Rágcsálókéhoz hasonlítanak, de egyik-másik családnál több van, mint a többi emlősöknél; találnak azonban olyanokat is, amelyeknek fogai részint a Rovarevőkéhez, részint a Ragadozókéhoz hasonlítanak és fogaiknak száma minden állkapocsban a következő korlátok között váltakozik: metszőfog 1-5, szemfog 0-l, pofafog 1-6, zápfog 3-6. Igen jellemző az, hogy alsó állkapcsuk zugának közelében egy csontocska emelkedik, amelynek jelenléte után még a kihaltakat is könnyen fölismerhetjük. Ugyanily jellemző az E.-re az ugynevezett erszénycsontok kifejlődése, amelyek tulajdonképen nem egyebek, mint az egyenes hasizom inainak elcsontosodásai s a medencéig terjedve az u. n. erszény támogatására szolgálnak. De jellemző az E.-re az is, hogy agyvelejükből hiányzik az u. n. kérges test (corpus callosum), mely a többi emlősök valamennyiénél megvan s emellett nagyagyuk igen kicsiny. A Perameles és a Choroepus kivételével valamennyi E.-nek kulcscsontja van; az ugrók mellső lábai igen rövidek, mig a többieké hosszuak és valamennyi karmokkal fegyverzett, egyesek belső ujjaikat a külsőkkel szembe tehetik s ennek következtében lábaikat kezek gyanánt használhatják. A hátulsó lábak majd járásra, majd ugrásra szolgálnak s az ujjak majd szabadok, majd pedig a középsők összenőttek; az ugrók lábujjai és lábközépcsontjai nagyon megnyultak; de találunk olyanokat is, melyeknek nagyujja hüvelykmódjára működik s ezeknek hátulsó lábai jóformán kezek. Az E. között vannak farkatlanok is, de legtöbbjének farka van s ez majd rövid, majd pedig feltünően hosszu, s ez utóbbi esetben majd támasztóul, majd pedig kapaszkodó gyanánt szolgál. Emlőik a has hátulsó részén feküsznek, számuk majd nagyobb, majd kisebb és meglehetős hosszuak; valamennyit majd egyszerü bőrredő, majd pedig a zsebforma erszény veszi körül s ebbe jutnak a születés után a még nagyon fejletlen fiatalok, amelyeknek lábai még csak kis csonkok alakjában vannak meg. Az erszénybe jutott fiatalok rászivják magukat az emlőkre s majdnem félesztendeig szopják azokat, amig végre annyira kifejlődnek, hogy az erszényt elhagyhatják. Az erszényben tartózkodás s illetőleg a szopás ideje alatt a fiatalok lélegzését az teszi lehetővé, hogy a gégefő a garatnyilásból kiáll s igy a szopott tej a körül jut a garatba; ezen idő alatt különben a fiatalok sem bélsárt, sem hugyot nem ürítenek ki. Azoknál az E.-nél, amelyeknél az emlők körül csak bőrredő s nem erszény van, a fiatalok kezdetben szintén az emlőre szivják magukat, de nem sokára farkuk segélyével az anya farkára csimpajkodnak, majd annak hátára kerülnek s az anya őket egy ideig hátán hordozza (Didelphis). Csaknem valamennyi E. éjjeli állat, és Ausztráliában mindenütt tenyésznek s jóformán itt van kizárólagos hazájuk, csupán néhány tenyészik Amerika egyes vidékein; de a földfejlődés egy bizonyos szakában Európát és egész Amerikát is lakták. Európában azonban teljesen kivesztek s Amerikában is csak ott tenyésznek, ahol nagy ragadozók nincsenek. Egy részüket husukért nagyon vadásszák, más részüket kártékonyságukért pusztítják.
[ÁBRA] Koala (Phascolartus cinereus) 1/6
[ÁBRA] Rókakuzu (Phalangista vulpina) 1/6
[ÁBRA] Óriás kenguru (Macropus giganteus) 1/20
[ÁBRA] Erszényes farkas (Thylacynus cynocephalus) 1/10
Mintegy 40 élő nemből 150 fajt ismerünk, melyeket két alrendbe és 7 családba osztanak.
I. alrend: Frugivora, a. m. Gyümölcsevők, alsó állkapcsaikban mindkét oldalon 1-1, horizontalisan álló metsző-foggal, vagy csak csenevész szemfoggal, vagy enélkül, fajaik csak Ausztráliában, Uj-Guineában és a Molukki szigeteken élnek. 1. család. Phascolomyidae, Ujhollandban élő egyetlen nemmel, melynek legismertebb faja a közönséges Wombat (l. o.), 2. család. Macropodidae, az ugró E., melyek Ausztráliában és Ujguineában élnek. Ide tartozik a Kenguru (l. o.). 3. család. Phascolarctidae, az u. n. Erszényes medvefélék, melyeknek azonban egy faja ismeretes csupán, a Koala (l. o.). 4. család. Phalangistidae, melynek fajai Ujhollandban, Ujdéli Walesben tenyésznek. Ide tartozik egyebek között a Kuzu (l. o.).
II. alrend: Carnivora, a. m. Husevők, alsó állkapcsaikban mindkét oldalon 3-4 kis metszőfoggal, alul-fölül erős, kupforma szemfogakkal; Ujholland és Amerika lakói. 5. család. Peramelidae, a. m. Erszényes borzok (l. o.). 6. család. Didelphyidae a. m. Erszényes patkányok (l. o.). 7. család. Dasyuridae, a. m. Erszényes menyétek, ide tartozik az Erszényes hangyász (l. o.), az Erszényes pele (l. o.), az Erszényes nyest (l. o.), s az Erszényes farkas (l. o.). V. ö. Owen, Marsupialia (London 1842), Waterhouse, Marsupialia (London 1846), Gould, Mammals of Australia (London 1863-74.).
(Thylacinus cynocephalus A. Wagn.), az Erszényes menyétek családjába tartozó husevő erszényes emlősállat, rövidszőrü, szürkésbarna, hátán 12-14 fekete harántcsikkal tarkázott bundával; feje világosabb szinü, farka alkul érdesebb szőrü, testhossza 1 m., farka 50 cm. Hazája Tasmania s itt különösen kengurukra vadászik. Nappal barlangokban huzódik meg s csak éjjel jár zsákmánya után.