Tourn. (növ., gelez Brass. és Kov., mustárkél); a keresztesviráguak egy v. kétnyári füve, szárnyas karéju levelekkel, világossárga v. fehéres, barnalilán erezett virágokkal, hengerded csőrös becővel; magva kétsoros, gömbalaku. Európa D-i, Ázsia Ny-i és Arfika É-i részén 4 faja terem. Az E. sativa Lam. (fehéres v. kerti mustár, kerti repce Brassica E. L.) egynyári fü a Földközi-tenger vidékén, a régi görög orvosok mint az emésztést előmozdító szert becsülték. Virága fehér, nagy, pirosan erezett. Európa D-i részén, nevezetesen Olasz- és Görögországban vetik, s csipős és keserü ize ellenére is, főzeléknek és salátának készítik el. Magvának csaknem az az ereje van, mint a mustárnak, azért gyomorgyengeség, vizkórság, görvély ellen is használatos; de olajat is sajtolnak belőle.
Tourn. (növ.), l. Dombvirág.
(lat.) a. m. böfögés.
(lat.) a. m. nevelés, képzettség.
organikus sav, mely az olajsav sorozatába tartozik. Képlete C22 H42 O2; mint glicerid a mustármag zsiros olajában. Ez olajból ugy állítható elő, mint az olajsav a mandulaolajból. Tisztán előállítva kristályos test, mely 33° körül megolvad.
(lat.) a. m. kitörés. - E. az orvostudományban a bőrkiütéseknek megjelenését, kitörését jelzi. Az E. időszaka azon szakasz a kiütéses betegség lefolyásában, midőn a bőrjelenségek kifejlődnek, utána következik a virágzás és végre az eltünés szaka.
az olyan kőzet, mely vulkáni működésből eredt, avagy amelynek anyaga a Föld belsejéből került a Föld felületére. Tüzeredésü kőzetnek is mondható, mert az ujabb keletü E.-k, melyeknek képződése a működő vulkánok anyagában észlelhető, tüzjelenségek mellett kerültek és kerülnek a felületre. Szemben áll vele az üledékes vagy szediment kőzet, melyet a viz rakott le. Nevezetes jellemvonása az E.-eknek, hogy kiterjedésük nagyobb függőleges, azaz magassági, mint vizszintes irányban, mig az üledék kőzeteknek kiterjedése nagyobb vizszintes irányban, mint a magasságiban. Aszerint amint az E.-k anyaga s települési meg előfordulási viszonya közelebbi összefüggésbe hozható a mai vulkánok létrehozta kőzetekkel, avagy ezekétől inkább eltérő, de eruptiv természete nyilvánvaló, megszokás különböztetni kétféle E.-t, vulkáni kőzetet és plutói kőzetet. Utóbbit ugy is fogják fel, mint nagyobb mélységekben megmerevedett régebb eruptiv kőzetet; amazt pedig (a vulkáni kőzetet) csakis a fiatalabb E.-ekre vonatkoztatják. Ujabban a képződési helyre való tekintettel az E.-ket igy is szokták osztályozni: mélység kőzetek, tellérkőzetek és kiömlött kőzetek, l. Kőzetek.
érvelés, l. Argumentum, Bizonyítás, Cáfolás.
(venaesectio, phlebotomia) azon sebészeti operáció, mellyel egy vivőeret megnyitunk azon célból, hogy a testből gyorsan nagyobb vérmennyiséget kibocsássunk v. néha azon célból, hogy a vivőeren át a testbe gyorsan vért vagy vért pótló folyadékokat befecskendjünk. Minden felszinesen fekvő vivőeret meg lehetne ezen célból nyitnunk, de százados gyakorlat által fejlődött szabály szerint a könyökhajlatban ferdén futó bőrvivőeret az u. n. vena mediana-t szokták ezen operációnál megnyitni. A fekvő, v. ágyában félig ülő beteg karját törzsétől eltávolítva tartatják s hogy a vivőér jobban megtelve, erősebben kidagadjon, a könyök felett 4-5 cm.-nyi széles, 1 méter hosszu vászonpólyával körülcsavarják, mialatt arra ügyelnek, hogy a szorítás ne nyomja el az ütőeret is, hogy tehát a kéztőizület táján az érverés érezhető maradjon. A most már kidagadó vivőeret rövid, hegyes, kétélü pengével ellátott műszerrel (érvágó gerely, lancette) nyitják meg, lefutása irányára ferdén alkalmazott szurással, v. mint régebben szokták, külön e célra szerkesztett metszőkészülékkel (ércsappantó), mely egy 0,5 cm. magas, 3 cm. hosszu, 2 cm. széles fémdobozhoz hasonló volt, s ebben volt elrejtve a körülbelül háromszögalaku, kettős élü és hegyes penge, mely a dobozka oldallapján levő gomb megnyomására előugrott s átmetszette a vivőeret. Megbizhatatlansága, főleg a ki nem számítható metszés miatt, az ujabb kor teljesen használaton kivül helyezte. A vivőér megmetszése után a vér áramban ömlik ki s ha lassabban folyna, a beteget karjának, ujjainak mozgatására hivjuk fel, ami a véráramlást elősegíti. Egyszerre 200-300 kcm. vért bocsáthatunk ki. Ha a kifolyt vérmennyiség elegendő, akkor a karon levő pólyát gyorsan levesszük s erre a vérzés többnyire megáll. Hüvelykujjunkat a vivőér sebére nyomjuk, ennek helyére sebkötöző gaze-t, kötöző gyapotot és a könyökhajlatot nyujtott tartásban bepólyázzuk. 3 nap mulva a vivőér sebe meggyógyult s a kötés eltávolítható. Jelenleg szük körre van szorítva alkalmazása. Majdnem kizárólag csak ott alkalmazzák, hol erős vértorlódásokat az agy felé, a tüdő felé kell hirtelen megszüntetni, tehát agygutánál, fuladásnál, ujszülöttek tetszhalálos állapotában (itt a köldökzsinórból bocsátunk ki vért). Orvos rendelete nélkül soha sem tanácsos É.-t alkalmazni, s csak orvos végezze.
É.-t az állatok gyógyításánál is végeznek. Lovak- és marháknál az É.-t a nyak nagy vivőerén végzik, ugy, hogy a nyaka körül zsinórt tekerünk szorosan, vagy ujjunkkal a vivőeret a sziv és a metszés helye között erősen lenyomjuk. Juhoknál a homlokon, a szem felett vagy alatt, a farkon, lábakon v. az állkapcson szokás eret vágni. Disznóknál a fültövön ejtett metszéssel nyitjuk meg a vivőereket. Kisesbb állatoknál a fark csonkítása által bocsáthatunk ki vért a testből. Kutyáknál a nyakon, a nyelv alatt vagy a fark alatt szokás vért bocsátani. A kibocsátandó mennyiség az állat nagyságával arányosan változik Lónál 3-4, rendesen 1,5-2,5 kg., marhánál 2,5 kg., juhoknál 70-200 gm., kutyánál 75-250 gm. stb. Az É. sebét ugy egyesítjük az állatoknál, hogy a sebszéleken haránt irányban tiszta tüt szurunk keresztül s erre erős, tiszta fonalat csavarva, a seb széleit összehuzzuk.
a faiparban az a készülék, mely az asztalos párvonalzójához hasonlít, de az éles szög helyett keskenyebb késsel van fölszerelve. Világos fa- (juhar) vagy elefántcsont-erek v. fonalak más szinü fába való beeresztésénél ezzel kaparjuk ki az egyenes vonalu eresztéket, melybe az ér jön. Körives erek beeresztésénél a kaparó kést állítható, erős, vaskörzőbe tesszük. Elefántcsonterek görbevonalu beeresztésénél ezeket szintelen ecetsavban (erős ecet) v. sósavban áztatjuk, hogy hajlékonnyá váljanak. - E. az orvostanban l. Érvágás.