(Revalenta), l. Titkos szerek.
(növ.), a koronás tök (Cucurbita Melopepo L.) neve, l. Tök.
A jogügyletek érvényességének alaki és anyagi akadályai lehetne. Az első szempontból érvénytelenek a jogügyletek, amelyek a törvény által megkivánt alaki kellékeknek meg nem felelnek, tehát p. a szóbelileg létrejött jogügylet, ha a törvény szerint a jogügylet érvényesen csak irásban köthető, p. az ügyvédi jutalomdij iránti előleges egyezkedés (1874. XXXIV. t.-c. 54. §.), a magánokiratba foglalt jogügylet, ha a törvény annak érvényességéhez közokiratot követel, igy p. az 1880. VII. t.-c. 21. és 22. §-okban meghatározott esetekben házastársak és jegyesek közötti jogügyletek érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges. A törvény kivánalmával egyenlő tekintet alá esik a feleknek akarata; ha tehát a felek a jogügyletnek érvényességét bizonyos formához kötötték, a kikötött alakszerüségnek megtartása a jogügylet érvényességéhez szükséges.
Anyagi tekintetben több ok van, melyek miatt a jogügylet vagy eo ipso érvénytelen, vagy érvényteleníthető. Jelesül: 1. a jogügyletek érvényességéhez a felek cselekvőképessége szükségeltetvén, a cselekvőképesség hiánya a jogügyletet érvénytelenné teszi. Ez oknál fogva gyermekek, elmebetegek, kötelező nyilatkozatot nem tehetnek. A nem teljes, de törvényes koruak oly jogügyletei, melyek által kizárólag jogokat szereznek, de kötelezettséget nem vállalnak, érvényesek; más jogügyletekhez a törvényes képviselet hozzájárulása szükséges. Ha a nem teljes koru időközben cselekvőképes lesz, a törvényes képviselő jóváhagyása helyébe az ő jóváhagyása lép. Ez alól a jogügylet érvényessége érdekében kivételek vannak, ha p. a kiskoru a törvényes képviselet beleegyezésével önálló ipart üzhet, önálló élethivatást folytat; szolgálati vagy munkaviszonyba lép, vagy a jogügylet által elvállalt kötelezettségeket oly vagyonból teljesíti, melyet törvényes képviselője neki éppen ebből a célból vagy szabad rendelkezésére átengedett. A tékozlás miatt gondnokság alá helyezett cselekvőképességére nézve a nem teljes koruval egyenlő tekintet alá esik. 2. A szinlelés (simulatio). A szimulált, azaz oly jogügylet, amelynek a felek egyező akarata szerint érvénytelennek kell lennie, a felekre nézve érvénytelen. Ha a szinlelt jogügylet mögött más komolyan kötött jogügylet rejlik, annak érvényére az arra a jogügyletre vonatkozó szabályok irányadók. 3. A tévedés érvénytelenné teszi a jogügyletet, ha feltehető, hogy a tévedő a valódi tényállás ismerete mellett a jogügyletet meg nem kötötte volna. Ez különösen akkor teendő fel. ha kitünik, hogy a tévedő másnemü vagy más tárgyra vonatkozó jogügyletet vagy ugyanazt a jogügyletet, de más féllel akarta megkötni. A tévedőnek vastag gondatlansága (culpa lata) a tévedésnek érvénytelenítő hatását kizárja; az egyszerü gondatlanság (culpa levis) érvényteleníti a jogügyletet, de a tévedőt kártérítésre kötelezi. Agondatlanságnak ezek a hátrányos hatásai nincsenek, ha a másik fél a tévedésről tudomással birt, vagy tudomással kellett birnia, tehát a másiknak tévedését felhasználta. A jogügylet megkötésének indokaira vonatkozó tévedés a jogügylet érvényességére, hacsak a törvény határozottan az ellenkezőt nem rendeli, befolyással nincs. 4. A tévedésnek a jogügyletet érvénytelenítő hatását a valódi és a nyilvánított akarat közötti összhang hiánya indokolja. A tévedő tényleg nem akarta azt, a minek akarását nyilvánította. 5. A megtévesztés. Eredménye tévedés, de a tévedés alatt tárgyalt esettől abban különbözik, hogy itt a tévedést más valaki idézte elő. Amott az akaratnyilvánító maga esett, itt egy harmadik ejtette őt tévedésbe. Ha a megtévesztés a másik féltől ered, a jogügylet érvényteleníthető, ellenkező esetben, vagyis, ha a tévedőt a jogügyleten kivül álló harmadik személy ejtette tévedésbe v. csalta meg, a jogügylet csak akkor érvénytelen, ha a másik fél a tévedésbeejtést ismerte, vagy azt ismernie kellett. 6. Erőszak és fenyegetés a megtévesztéstől hatásában abban különbözik, hogy a jogügyletet mindig érvényteleníti, akár a másik féltől, akár egy harmadik személytől ered az erőszak v. fenyegetés, mely az akaratnyilvánítót, a tényleg nem akart akarat nyilvánítására kényszerítette. 7. Törvényes tilalom. A törvény által tiltott jogügylet érvénytelen, amennyiben a vonatkozó törvény ellenkezően nem intézkedik. Érvénytelen p. a jogügylet, mellyel az ügyvéd a képviseletére bizott ügy v. per tárgyát magához váltja. Egyenlő tekintet alá esnek a törvénytilalom kijátszására - in fraudem legis - kötött jogügyletek. 8. A jó erkölcsökbe vagy jogrendbe ütköző jogügyletek (turpis causa) érvénytelenek, legalább annyiban, amennyiben kötelezettséget nem szülnek. Önkénytes teljesítés esetében azonban a teljesített szolgáltatást visszakövetelni nem lehet. 9. Érvénytelen a felekkel szemben a jogügylet, amely bizonyos meghatározott személyek érdekeit védő törvényes v. birósági elidegenítési tilalomba, vagy a szabad rendelkezésnek megfelelő megszorításába ütközik. Természetesen a jóhiszemü harmadik szerzőt védő intézkedéseknek épségben maradásával.
Az érvénytelen jogügylet nem válik érvényessé az által, hogy az érvénytelenség oka időközben elesett, de az érvénytelenségi ok elestével a jogügylet jóváhagyható és pedig nemcsak ex nunc, hanem ex tunc joghatállyal, vagyis oly joghatállyal, mintha kezdettől fogva érvényes lett volna. Ha valamely jogügyletnek csak egyik része érvénytelen, ez a többi részek érvényességét nem érinti, de a részleges érvénytelenség az egész jogügyletnek érvénytelenségét vonja maga után akkor, ha a jogügyletből az tünik ki, hogy a felek az érvényes részeknek érvényét az érvénytelen résznek érvényétől tették függővé.
Midőn a sziv összehuzódása vért lök az ütőérrendszerbe, az az érrendszerben pozitiv hullámot okoz, az ér kitágul, sőt, mert az erek lefutása nem egészen egyenes, részben helyét is változtatja s ez az érverés. Felületesen fekvő ütőéren az érverést a tapintó ujjal meg lehet érezni, valamint lehet az érverést alkalmas eszközökkel jelezni is. Az érverés a szivmozgással együtt járván, az érverések megszámlálása által a szivlökések számát tudjuk meg. Ennek megfelelőleg beszélünk szapora és ritka szivlökésről (pusus frequens et rarus). Felnőtt embernél rendesen 70-80, közép értékben 72 érverés esik 1 percre. Ujszülöttnél 130-140, az első életév végén 120-130, a másodikban 100-110 az érverések száma, s csak a huszadik évtől kezdve éri el a fenti középértéket, hogy az aggkorban ujból szaporábbá váljék. Általában szaporább az érverés kisebb, lassubb nagobb egyéneknél. Étkezés, mozgás, magasabb testhőmérsék szintén növelik az érverések számát. Ebéd után, lázben szenvedőknél szaporább az érverés. Fekvőknél ritkább az érverések száma, mint ülőknél s ezeknél mint fennállóknál. Érdekes az érlökések számának változása a nap időszaka szerint. Reggel legkisebb, estefelé legnagyobb az érverések száma, feltéve, hogy az illető egyén nappal van ébren és éjjel alszik. Egy esetben p. az érlökések száma egy perc alatt reggel 3-6 óra közt 61, estve 8-11 óra közt 74 volt. Az érlökés szaporaságán kivül megkülönböztetjük még az érlökés gyorsaságát és lassuságát (pulsus celer et tardus). Gyors az érverés, ha az ütőér gyorsan tágul és gyorsan esik össze, lassu pedig az ellenkező esetben. Nagynak és kicsinynek (pulsus magnus et parvus) a szerint mondjuk az érverést, amint az ütőér kiterjedése, mozgása nagy vagy kicsiny. Kemény és lágy (pulsus durus et mollis) az érlőkés a szerint, amint nagy vagy kis erővel nyomható össze. Ezeken kivül az érlökésnek még számos más faját is különböztetik meg a kórágynál. Nagy számmal vannak eszközök (sphygmographok), melyek segedelmével az érverést felirni s állandósítani lehet. Feltünt, hogy az ilyen eszközökkel nyert érverési görbén, a szfigmogrammon, jellemző emelkedéseket s mélyedéseket lehet látni. A legfeltünőbb az egészséges ember lökésgörbéjén az, hogy a csúcson kivül, a lökésgörbe leszálló szárán kisebb emelkedések, többnyire egy, de néha több is látható.
[ÁBRA] Érlökési görbék.
Ilyen érlökési görbéket tüntet fel az ide mellékelt ábra, melynek leszálló szárán a kisebb emelkedést jól lehet látni. Az ilyen érverést dikrotnak szokták nevezni, van azonban tri- és polikrot érverés is. Hogy a kisebb emelkedéseknek mi az oka, e tekintetben számos vizsgálat történt, a vélemények azonban még igen elágazók. Az a körülmény, hogy a szivverés görbéjén az emelkedések szintén láthatók, hogy a szivverés görbéjének alakja az érverési görbe alakjával megegyezik, a mellett szól, miszerint az érverés di- vagy polikrot alakját a szivmozgás sajátszerü lefolyása okozza.
(érkalapács), zárt üvegcső, melynek végei gömbalakuak, s mely részben borszesszel van megtöltve. A borszesz fölött levő levegő a borszesznek felforralása s ezután a cső nyilt végének beforrasztása által el van távolítva, minélfogva a borszeszre csak ennek gőzei gyakorolnak csekély nyomást, s igy a kéz melege is elegendő a csőben levő borszesz felforralására. Hasonló módon készül a vizkalapács és a jégtartó (kriofor). Ha mindezeket az edényeket lüktetőleg rázzuk, a bennük levő folyadék csengő hanggal ütődik az édény falaihoz, mert a levegő az ütközést nem mérsékli. Ugyanilyen csengő hanggal ütődik a barométer-csőben levő kéneső a csőnek felső, a Torricelli-féle ürt határoló falaihoz, ha a barométert kissé hirtelenül oldalra hajló helyzetbe hozzuk.
Tourn. (növ.), l. Lencse és Vadlencse.
német építőmester, von Steinbach-nak nevezik, Baden egyik városa után, melyet szülővárosának tartanak; szül. 1240., megh. 1318 jan. 17. 1259-1263-ig leginkább Franciaországban élt, ő építette a wimpfeni és haslachi főtemplomokat, elkészítette a freiburgi monostor homlokzatát és tornyát, de különösen nagy tevékenységet a strasszburgi monostor építése körül fejtett ki. 1277 máj. 25. fogott hozzá a homlokzat építéséhez, mely a gót stilban készült ilynemü munkák legnagyobbszerüihez tartozik. 1845. Steinbach mellett szobrot emeltek neki. Fia, János, kit Winlin-nek, azaz a kis E.-nek (megh. 1339) neveztek, tovább folytatta a monostor építését, melyben E.-nek egy másik fia, Erwin is részt vett. Harmadik fia (megh. 1330) a nieder-haslachi templomot építette fel. A monda szerint E. leánya, Szabina, szobrokkal diszesítette a monostort. Ennek a lánynak azonban a létezése is bizonytalan.
János Keresztély Polikárp, német zoologus, szül. Quedlinburgban 1744., megh. Göttingában 1777., mint a természetrajz tanára. Gerinces állatok tanulmányozásával foglalkozott.
(gör., lat. Erycina), Aphrodité (Venus) istenasszony mellékneve Eryx sziciliai hegytől, a hol különösen tisztelték. Hihetőleg a feniciaiak hozták ide kultuszát, ahonnan aztán Rómába is eljutott.
igy hítták az ó-korban az észak-arkádiai hegység (2224 m.) legnyugatibb részét, melyet ma Olonosnak neveznek; vad, erdős hegy Arkádia, Elisz és Achája határain, amelyben a monda szerint Héraklés az ott tanyázó erymanthosi vadkant megölte.