L. (növ.), l. Korállfa és Dadapfa.
Afz. (növ.), vitorlásvirágu fa, 2 fajjal Afrikában és Ausztrália tropikus vidékein. Az E. Guineense G. Don, melyet erős méregtartalmánál fogva a nyugot-afrikai benszülöttek istenitéletekhez és nyilméregül használnak. Hozzánk, orvosi használatra, a kérge (cortex erythrophloei, sassy-kéreg, mancone- v. tali-kéreg) kerül, mely mintegy 8 mm. vastag, sulyos, barnavörös, durván szemcsés törésü, kissé kesernyés izü. Hatórészei egy nitrogén-mentes sav (erythrophloeinsav) és egy szintelen, kristályos alkaloid (erythrophloein), melynek a digitalishoz és a pikrotoxinhoz hasonló hatása van (szivlökés-gyérülés, vérnyomás-emelkedés, nagyobb dózisok után izomgyöngeség, vérnyomás-sülyedés,hányás, hasmenés, görcsök). Helybelileg érzéstelenít is, de csak gyöngén. Ujabban szivbajok ellen is adták, minthogy állítólag szivbajosok vizkórságánál üdvös hatásu, bár nem oly biztos sikerü, mint a digitalis.
Erythromannit, l. Eritrit.
(növ.), a kétsziküek juharfaképüinek családja. Tropikus fák v. cserjék, csillagszerü ötöstagu virágokkal, 10 himmel s három termőlevél alkotta csonthéjas gyümölccsel. 90 faja leginkább Dél-Amerikában terem. Kemény piros fájuk, de piros festékjök is van. Ide tartozik a kokacserje.
L. (növ. Steudelia Spreng.), a róla nevezett Erthyroxyleae génusza, a lenfélék rokona, mintegy 100 fajjal mind a két földrész trópusai között; l. Kokacserje.
az ó-korban egy meredek, 751 m. magas hegy Szicilia nyugati partján (jelenleg Monte San Guilano). A hegy oldalán volt egy E. nevü város, csucsán pedig Venus Erycina temploma. A görögök az E. nevet Afrodité egy fiától, E.-től származtatták. Ugy a várost, mint a templomot fenicaiak építették. Pyrrhus Kr. e. 278. elfoglalta a várost a karthagóiaktól, Hamilcar pedig az első puni háboruban, Kr. e. 261 táján szétrombolta. Kr. e. 249 a rómaiak foglalták el a várost és templomot, de Hamilcar Barkas mihamar elvette tőlük s csak a Kr. e. 241. kötött béke után adta vissza. A rómaiak ezután sokat tettek a templomért, melynek istennőjében Aeneas anyját tisztelték, de ugy a város mint a templom már Tiberius korában elpusztult. Rommaradványaik még mai napig is láthatók.
Aphrodíté és Poseidon fia, az elymosok királya. Kitünő ökölharcos, kit Héraklés agyonütött, mert tőle Géryonésnek egy ökrét ellopta.
német praefixum, mely a görög archi-nak (archidux, archiepiscopus stb.) felel meg (v. ö. Arkangyal) és magyarul sokszor fő-vel fordítható, p. Erzherzog, főherceg; de máskor önálló magyar szó felel meg az erz-cel alkotott német szónak: Erzbischof, érsek. Az E. szótag az egyszerü szó fogalmának fokozását jelenti, p. Erzkämmerer főkamarás, Erzkanzler főkancellár stb.; de használják réssz értelmü szók mellett is, p. Erzdieb, Erzlügner, erzdumm stb.: cégéres tolvaj, nagy hazug, tökkel ütött stb.
v. káprázat (lat. hallucinatio), az elmezavarnak egyik fő és gyakori tünete. Lényegében abban áll, hogy az agykéreg szenzorikus telepeinek kóros ingerállapota folytán az illető betegek olyan érzéki benyomásokat vesznek észre, melyeknek külső érzéki inger meg nem felel, azaz érzéki képek lépnek föl külső tárgyak teljes hijjával. Ezen tárgytalan érzéki képek erőben, szinben és elevenségben a reális érzéki benyomásoktól semmiben sem különböznek és éppen ezen minőségük folytán ugy hatnak a beteg egyénre, mint a való érzéi benyomások az egészségesre; befolyásolják hangulatukat, alakítják gondolatmenetüket, irányítják cselekedeteiket, szóval a betegek egész szellemi lényét hatalmukba ejtik. Természetes, hogy minden érzék hallucinálhat; de ritkább esetben észleljük, hogy a betegek minden érzékében egyidejüleg lépnek föl É.-ok. Gyakrabban fordul elő, hogy 1-2 érzékkel hallucinálnak egyszerre. Leggyakoriabbak a hallási káprázatok, melyek rendesen mindkét fülben jelentkeznek és egyformák. Kivételes esetekben csak egy füllel hallucinálnak a betegek, vagy pedig különböző tartalmu beszédeket hallanak a két fülön, p. az egyiken kellemetleneket, a másikon pedig kellemeseket. A hallási káprázatok után gyakoriságuk szerint következnek a látási, azután a közérzési (sensatio), azután az izlési és végre a szaglási káprázatok. Az E.-k a betegek magatartását, viselkedését és működését a legnagyobb mértékben és döntően befolyásolják, mert a betegek minden kritika és meggondolás nélkül engednek a káprázatnak. Ez az oka annak, hogy a káprázatokban szenvedő betegek környezetükre nézve a legveszedelmesebbek. Nemcsak, hogy minden mozdulatuk gépiesen a káprázatuk után indul és ugy állnak, járnak, esznek vagy nem esznek, a mint káprázataik intézik, hanem egyenesen támadnak és ölnek, ha É.-ok arra irányítják. A büntényeket elkövető elmebetegek 8/10-része hallucináns. Bizonyos elmebajokra az E.-ok tartalma jellemző, igy p. a tömeges apró tárgyak, nevezetesen állatok hallucinálása a szeszmérgezés folytán fejlődött elmezavarra. A hallucinációk mindig sulyos jelentőségüek és a mérgezési elmebajok kivételével, hosszu tartamuak. Ugyanezen É.-ok néha évtizedeken át változatlanul fennállnak.
l. Érzékszervek.