bölcsészet, mely az érzelemnek a rendesnél sokkal nagyobb sulyt tulajdonít a filozofia alapvető fogalmai sorában, p. egyenesen a filozofia megismerés alapjává teszi. Ilyen volt a német Jacobi F. H. (l. o.) filozofiája, aki nemcsak az erkölcstant és esztétikát, hanem a metafizikát is az érzelemre alapítja. - É. költészet a. m. lirai költészet; az alanyi költészetnek az a neme, mely kiválóan érzelmeket, hangulatokat fejez ki és költ, ellentétben az elmélkedő (vagy oktató, didaktikus) költészettel, melynek tartalma inkább gondolati.
(Erzirum), az ugyanily nevü előázsiai török vilajetnek székvárosa, 1950 m. magasban, magas hegyektől szegélyezett fensikon, az Eufrat mellékvize, a Karaszu mellett, az é. sz. 39° 55' 16'' alatt, (1874) 55000 lak., akik nagyobbára muzulmánok, örmények, persák és görögök és akik közt sok a vas- és rézkovács. Azelőtt virágzó volt a szőnyegszövés és bőrgyártás is, de ez most már nagyon csekély. E. három részből áll: a város legmagasabb pontján fekvő citadellából, a tulajdonképeni városból, amelyet falak vettek körül és a négy külvárosából. Utcái szükek és görbék, sok helyen piszkosak. Van mintegy 30 mecsetje és 3 bazárja. Az ujabb erődítményei fontos katonai hellyé tették; e helyett azonban kereskedelmi jelentőségéből, mióta Persiából az árukat Európába az orosz Transz-Kaukázián viszik át, sokat veszített; az osztrák-magyar monarkiának még most is van benne alkonzula. Környékén a tél nagyon hideg, amiért Kis-Ázsia Szibériájának is hivják. E. igen régi város; keletkezése ismeretlen. Az örmények Garinnak, Karnu-Kalhakhnak és Kalkaliinak hivták. 415 körül Theodosius helyén egy várat építtetett, amelyet róla Theodosiopolisnak neveztek el; körülötte későbben a város megnövekedett és ezt Arzennek keresztelték, amelyet a XI. sz.-ban a szeldsuki törökök elpusztítottak. Ez időtől fogva az E. (Erzen-er-Rum a. m. római Erzen) név általánossá lett. A pusztulás nyomai azonban csakhamar eltüntek és E. virágzó várossá lett. 1242. a mongolok, 1517. pedig a törökök foglalták el. Az 1828-29-ki orosz-török háboruban, midőn Paskievics elfoglalta, igen sokat szenvedett. 1877. az oroszok ujra kisérletet tettek a város elfoglalására, de az nem sikerült; a drinápolyi fegyverszünet pontjai szerint megkapták a város megszállási jogát, de a san-stefanoi békekötés szerint azt hatalmukból ujra kibocsátották.
az agyban történő változás folytán támadnak, mely változást rendesen a tárgyaknak az érzékszervekre történt behatásai idézik elő, de mely végre magában az agyban is kifejlődhetik (l. Érzékszervek). Ezek szerint az érzések tulajdonképen nem a külvilági tárgyak tulajdonságait ismertetik meg velünk, hanem csak azokat a változásokat, melyek a megfelelő agyrészben lefolynak. Hogy mi mégis az érzéseket külső okra, külső tárgyra vonatkoztatjuk, erre a tapasztalat tanított bennünket. Születésünktől fogva ezerféle tapasztalat arra vezetett, hogy az érzékszerveink utján bennünk támasztott érzést külső okra vezessük vissza. A szembe esett fény által az agyban támasztott érzés belső érzés csakugy, mint az éhség vagy szomjuság érzete. De mikor azt látjuk, hogy a világító tárgy vagyis saját szemünk vagy testünk helyváltozásával a fényforrás is helyét látszik változtatni, akkor az arra késztet, hogy a bennünk támasztott érzés okát magunkon kivül keressük. Ezzel együtt jár az, hogy a kézmozgások s az ezek által a tapintási É. körében tett tapasztalatok a látás utján nyert ismereteket kiegészítik s az egyidejüleg járó É. kölcsönösen támogatják egymást abban, hogy az érzést-előidéző okot magunkon kivül keressük. A folytonos gyakorlat végre odavezet, hogy az érzékszervek vagy az agybeli középpont valamely közvetlen változása által támasztott érzést is kivülünk levő tárgyak által okozottnak véljük. Midőn egyszer megismerni tanultuk a bizonyos külső behatásra támadó érzést, akkor az érzésből a behatásra ismerünk reá. A folytonos gyakorlat miatt, az érzést s az ezáltal nyert fogalmat egynek fogjuk fel és észre sem vesszük, hogy az egész csak betanult.
Az egyes É. többrendbeli sajátságok által különböznek egymástól; egy ilyen az érzés minősége, mely szerint szin- v. fényérzésről, hang-, tapintási, iz- s szagérzésről beszélünk. Azonban az ugyanazon érzékszerv által támasztott érzések közt is van minőségre nézve különbség. A különböző szinérzések, vagy a különböző magas hangok, bizonyos jellemző sajátságok által térnek el egymástól, dacára annak, hogy vannak oly jellemző tulajdonságaik is, melyek miatt azokat különben együvé tartozóknak itéljük. Az ugyanazon érzékszerv utján támasztott érzések annyiban különböznek egymástól, hogy valamely idegszer izgalma által az öntudatban támasztott érzést más idegszer által okozott érzéstől megkülönböztetni tudjuk. Innen van az, hogy ugyanazon fénybehatást vagy tapintási érzőszervünkre ható nyomást, hőváltozást, a hely szerint, melyen az érzőszervünkre, a látó szervre vagy a tapintó körre behatott, megkülönböztetni tudjuk, hogy tehát a térben tájékozódunk. Valamely idegnek izgalma által okozott érzés azon jellemző tulajdonságát, mely által az más, de ugyanazon érzékszerv körébe tartozó ideg izgalma által bennünk támasztott érzéstől különbözik, ez érzés helyi jelének mondjuk.
Minőségükön kivül az É. erejükre, intenzitásukra is különböznek egymástól. Ugyanazon nemü érzés behatásának intenzitása igen különböző lehet. Megkülönböztetjük p. nemcsak a különböző szinérzéseket és az irányt, melyből az ezeket támasztó fény szemünkre behat, hanem feltünik még a beható fény ereje is. Igy van ez más érzékszervek utján támasztott érzésekkel is. Érzésökre csak ugyanazon minőségü érzéseket hasonlíthatunk össze egymással. Mondhatjuk, hogy valamely hang erősebb más hangnál, de nem, hogy erősebb bizonyos látott fénynél vagy érzett iznél. Számos megfigyelés az inger és érzés közt fennálló határozott viszonyra is utal, e viszony a Weber-féle törvényben talált kifejezést, mely szerint arra, hogy az érzésben némi növekedést észrevegyünk, az ingernek mindig eredeti nagyságának bizonyos határozott részével kell nagyobbodni. Vannak az érzékszervek által külső behatások folytán bennünk támaszott érzéseken kivül még az u. n. közérzések, vagyis olyan érzések, melyeket nem kivülünk létező tárgyakra vonatkoztatjuk, hanem, melyek saját testünk állapotát illetőleg értesítenek bennünket. Ilyen közérzés p. a fájdalom érzése. Midőn kés élével bőrünket érintjük, ez tapintási érzést okoz, melynek okaként a jelenlevő kést ismerjük fel, mintegy ebbe helyezzük át az érzést; de midőn a kés éle a bőrbe behatol, ez a fájdalom érzését támasztja, melyet már nem a metsző késbe, hanem saját magunkba helyezzük, minthogy saját testünk szenvedett változásáról értesít. A fájdalom által nem a kést s ennek tulajdonságait ismerjük fel, hanem bőrünk állapotát.
az a ránk nézve legegyszerübb, tehát igazában definiálhatatlan lelki jelenség, melyet valamely érzékszervünk állapotának változása előidéz a tudatban. L. Érzések.
(Erzindsan, Jezinga), az ugyanily nevü szandsákság székhelye Erzerum török vilajetben, az Eufrat jobb partján, amelyen itt két hid vezet át, (Strecker szerint) 14000 lak., mintegy 20 mecsettel, 4 örmény templommal, bazárokkal és fürdőkkel. Néhány órányira tőle vannak Szatala nevü római erősség romjai.
azok az idegek, melyek feladata körzeti végükre történt behatás folytán nyert izgalmat a középponti idegrendszerhez elvezetni, ahol azután érzés alakjában öntudatunkra jut. Ez idegek körzeti végei rendesen külön végszervvel vannak ellátva, melyek bizonyos inger felfogására szolgálnak. Ide tartoznak a tapintó érzék idegei, a különböző, ugynevezett közérzeteket közvetítő idegek, továbbá a látó-, halló-, szagló- és izlőidegek.
(növ., Mimosa Tourn.), a róla nevezett család génusza, 280 fajjal mind a két világrész tropikus vidékein. Kelyhe és szirma 4-5 hasábu, himje 4-5 v. 10-15, hüvelye lapított, cikkes. Füvek, cserjék v. fák. Virágjok piros v. fehér gömbbé csoportosodik. A szemérmes É. (M. pudica L.) egynyári virág, levele négyesen ujjas, levélkéje nyárnyalt (l. 1. és 2. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra. Érzőke. 2. ábra. Érzőke.
Hazája Brazilia. Más É.-fajokkal együtt a levél ingerlékenységéről nevezetes, azért gyakran üvegházban látni. Levelét és levélkéit izület köti a szárhoz. Ezek este maguktól, nappal pedig, ha hozzányulunk, azonnal összecsukódnak. Az összecsapódott levelek, ha a nem nagyon erős és nem gyilkos inger megszünt, előbb-utóbb ismét szétnyilnak. Az összecsukódás és lelankadás okául azt gyanítják, hogy hozzányuláskor az izület alsó oldalán levő szövet összehuzódik, mert sejtjök feszessége, nedvöknek nagy részét elbocsátván, csökken s a felső oldal szövete kiterjeszkedhetik. A kiürült szövet nedvvel ujra megtelvén, a levél ismét föléled, előbbi helyzetét visszanyeri.
(növ., Mimosaceae), a hüvelyesek családja. Virágja csillagszerü, kehelylevele és szirma 4 v. 3-5. A szirmok gyakran össze is nőnek, a him 3 v. sok, szabad v. egyfalkás; gyümölcse hüvely v. cikkes hüvely. 1500-nál több tropikus faja van. Fák v. cserjék; levelök többnyire kétszer szárnyalt, némelykor állevelekké alakul. A virágzat gömb v. füzér. Sok faj cserzősav v. mézgatermő, némelyik gyümölcse egészséges táplálék, a gyökér meg a mag ellenben drasztikus v. mérgező tulajdonságu. Fájok kemény, egyrészeé szépszinü. A forró vidék karakter növénye, gyakran kerti disz. Ide tartozik az Acacia Willd. is.
Olyan bőrterületet, mely csak egyetlen érzést képes közvetíteni, bárha egynél több ponton is izgultak egyszerre, érzőkörnek nevezzük. Éppen ugy a szem ideghártyáján is azt a területet, melyre beható több fényforrástól származott fény csak egyetlen érzést támasztani képes, érző körnek mondjuk. Az érző körök nagyságát a bőrön ugy vizsgálják, hogy meghatározzák valamely körző (l. Tapintó körző) két végét, minő távolban ismerjük fel kettőnek, midőn azokat bőrünkre illeszti valaki. Annak, hogy ez a távolság és igy az É. nagysága különböző, oka az, hogy valamely egyetlen idegrost által bennünk támasztott érzés csak egyféle lehet, már pedig az idegrostok elágazódnak s környi végükön kisebb-nagyobb kiterjedésben elhelyezett idegvégkészülékkel függnek össze.
a halak hatodik érzékének nyilásai a hal fején.