János Henrik Alfréd, svájci államférfiu, szül. Zürichben 1819 febr. 20., megh. u. o. 1882 dec. 6. Szülővárosában, Bonnban és Berlinben, majd hosszabb ideig Párisban hallgatott jogot. 1843. magántanár lett a zürichi egyetemen, 1844. a zürichi nagy tanács tagja, 1845. belügyi tanácsos, 1846. alelnök, 1848. pedig Zürich kanton utolsó polgármestere, majd a direktoriális rendszer behozatala után, mely főleg az ő műve volt, az ujból szervezett kormánytanács elnöke lett. Mint a nemzettanács tagja, nagy tevékenységet fejtett ki a svájci szövetséggyülés munkálataiban s rendkivüli érdemeket szerzett a zürichi műegyetem megalapítása körül; ezért 1854. a szövetségi közoktatási tanács alelnöki állásával tisztelték meg. A svájci hitel- és vasuti forgalom emelése érdekében is sokat fáradott. Ő alapította az északkeleti vasutat, majd 1871. mint igazgató a Gotthard-vasut élére állott. Politikai nézeteiben a demokrata-párt felé hajlott. 1878. ugyan a Gotthard-vasut igazgatóságától visszalépett, mindamellett Zürichben a nemzeti tanács tagjává választották meg.
(ásv.), barnássárga, kissé zöldes epidot Svájcban (Szt.-Gothard).
Feren Lajos gróf, francia iró, szül. Neuenburgban 1733 nov. 24., megh. Párisban 1815 jul. 15. Miután ifjukorát részben vallási rajongások, részben buja érzéki élvezetek közt töltötte el, 24 éves korában a tudományokra adta magát. 1764., midőn Motiers-Traversben tartózkodott, megismerkedett Rousseauval, kivel tartós baráti viszonyba lépett. A forradalom alapelveit lelkesedéssel karolta fel, mindazonáltal ki volt téve annak a veszélynek, hogy a csőcselék merényletet követ el ellene, mitől csak nagy lélekjelenléte mentette meg; 1792. elhagyta Párist és Svájcba ment honnan 1795. tért vissza Párisba. Első művei: Les lacunes de la philosophie (Páris 1783), tulajdonképen csak töredéke volt egy nagyobb munkának, melyen 30 éven át dolgozott, cime: Le Moi humain on de l'égoisme et de la vertu (u. o. 1781). Tőle valók még: Correspondance d'un habitant de Paris sur les événements de 1789. etc. (Páris 1791; ujabb kiadása Tableau historique de la révolution 1815); De l'égalité, ou principes généraux sur les institutions civiles, politiques et religieuses (u. o. 1796); Philosophie de la politique (u. o. 1798); Mélanges de littéreature, d'histoire, de morale et de philosophie (u. o. 1814). Rousseau felett ő tartott emlékbeszédet a francia akadémiában (Éloge de Rousseau).
1. János Konrád, egyike a legérdemesebb ujabbkori svájciaknak, szül. Zürichben 1767 aug. 24., megh. u. o. 1823 márc. 9. Atyja szövetgyár-tulajdonos volt s fiát is a kereskedelmi pályának szánta, de a tudományszomjas ifju előbb a göttingai egyetemre ment, majd beutazta Olaszországot s csak tanulmányainak befejezése után lépett be atyja gyárába. A francia forradalom hirére egészen a közpályának szánta magát s polgártársai előtt felolvasásokat tartott a nemzetgazdászatról s politikáról, miért 1798. a zürichi kantontanács tagjává választották. Ez időtől kezdve három éven át a Schweizerischer Republikaner c. lapot szerkesztette, mely Svájc ez időbeli történetének egyik fő forrásműve. Legnagyobb érdeme a Linth folyó medrének kimélyítése volt. 19 évig fáradozott e fontos s nagyszabásu terve kivitelében; néhány évig a Glatt-patak és a Rajna medrét is szabályozta Ragatz vidékén. Feljegyzésre méltó, hogy E. a Linth-telepen a Glarus kantonból származó árva gyermekek számára egy áldásosan működő nevelőintézetet alapított. Ez érdemeiért 1814. a zürichi államtanács tagjává választották meg s a tanács neki és utódainak a «Von der Linth» jelzőt adományozta, a szövetségtanács pedig a Linth csatorna mellett emlékszobrát állíttatta föl. Földtani értekezései folyóiratokban jelentek meg. V. ö. Hottinger, Hans Konrad E., Zürich 1852.
2. E. Arnold, az előbbinek fia, szül. Zürichben 1817 junius 8., megh. u. o. 1872 julius 12. 1834. a zürichi egyetemen a geologia tanára volt. Fontosak a svájci alpeseken tett tanmulmányai, valamint az a felfedezése, hogy a Szahara sivatag egész a posttertiär időkig tengerrel volt borítva. Munkái: Glarus kanton térképe (1849); Svájc geologiai térképe (Studerssel együtt); Die Wasserverhältnisse der Stadt Zürich und ihrer Umgebung (Bürklivel együtt, 1871).
Herman, német festő, szül. Berlinben 1823. Berlinben Herbignek és Krausenak, Párisban Le Poittevinnek volt tanítványa, beutazta Franciaországot, Nagy-Britániát és Norvégiát, az Északi- és Keleti-tenger partvidékét. Ezen utjain kitünő tájképfestővé képezte ki magát. Hangulatos képeiben mesteri szinezőnek mutatkozik. Tengeri képein sokszor szinte bűvös a fény- és szinhatás. Legkitünőbb képei: Neuwerk sziget az Elba torkolatánál, Helgoland nyugati partja, Tengeri vihar, A kék barlang Capri szigetén, A mentőcsónak, A Dievenow torkolata, Balholm és Balestrand a Sognefjordban, Freshwater-öböl Wight szigetén, A rügeni Arkona-hegység, A livornói kikötő, Keleti móló Swinemündenél, Világító torony (a berlini nemzeti képtárban), Stettin, A londoni parlamentépület, a Westminsterhid holdfényben stb. Fiával, Rikárddal együtt, aki szintén festő, a berlini csász. panorama számára A német hajóraj Zanzibár előtt c. képet festette. 1881-ben akadémiai tanár lett.
latin állatneveknél Eschricht Dániel Frigyes (l. o.) nevének rövidítése.
Frigyes Dániel, dán természhetbuvár, szül. Kopenhágában 1798., megh. 1863., mint a kopenhágai egyetem orvostanára. 1822-1825-ig bornholmi gyakorló orvos volt. Az orvosi és általában a természettudományok terén sok számottevő, igazi értékü művet hagyott hátra maga után.
latin állatneveknél Eschscholtz János Frigyes (l. o.) nevének rövidítése.
János Frigyes, német zoologus és utazó, szül. Dorpatban 1793 nov. 12., megh. u. o. 1834 máj. 19.; az orvosi tudományokat tanulta s mint hajóorvos résztvett a Kotzebue Ottó 1815-18. és 1823-26. években megtett felfedező utjában, mely alkalommal rendkivül gazdag anyagot gyüjtött és szép megfigyeléseket tett, különösen pedig az alsóbb rendü tengeri szervezeteket illetőleg; 1819. a dorpati egyetemen az orvostan tanára s a zoologiai gyüjtemény igazgatója lett. Utazásainak eredményeit a Kotzebue utleirási munkája során láttak napvilágot. Fontosabb művei: Entomographien, 1824; System der Akalephen, 1829; egy zoologiai atlaszt is adott ki uj állatfajok rajzaival és leirásával.
Cham., (növ., kalifornika v. k.-virág), a mákfélék egy- v. kétnyári szép virága 15 fajjal É.-Amerika Ny-i tájain. Eleven sárga virágával, meg deresszinü és finomsallangu lombozatával virágágy szegélyének v. virágszőnyegbe magában v. más fajokkal vegyítve, nagyon csinos. Az E. Californica Cham., mintegy 3 dm. magas, virága nagy, fénylő-sárga, a tövön piros; gyümölcse becőalaku, többmagu. Nagyon háladatosan virágzik, télen elfagy, de magváról magától is szaporodik és terjed. Van fehérvirágu fajtája is. Az E. crocea Benth., virága narancsszinü, különben az előbbihez hasonló, de gazdagabban virit. Van rózsaszin, csikos és teljesvirágu fajtája is. Az E. tennifolia Benth., lombja finom, a virága kisebb. Szept. v. március-áprilisban vetik.